Móziás 21–22

Bevezetés

Miután háromszor sem sikerült megszabadulniuk a lámániták fogságából, Limhi népe végül az Úrhoz fordult, hogy szabadítsa ki őket. Ezt követően érkezett meg Ammon és a fivérei Lehi-Nefi földjére. Miután szövetséget kötöttek az Úrral, Limhi népe megszökött a lámániták fogságából, és Ammon Zarahemlába vezette őket.

Javaslatok a tanításhoz

Móziás 21:1–22

Miután Limhi népe fellázadt a lámániták ellen, de háromszor is visszaverték őket, megalázkodtak az Úr előtt és elkezdtek gyarapodni

Írd fel a táblára a következő szavakat: fogság és kiszabadítás.

Milyen képek jelennek meg előttetek e szavak hallatán?
Milyen érzelmek jutnak eszetekbe e szavak kapcsán?
Mi köze lehet e szavaknak a szabadítás tervéhez?

Magyarázd el, hogy a Móziás 21–24 két csoport történetét tartalmazza, amely a lámánita erők fogságában volt, de az Úr végül kiszabadította őket. A Móziás 21–22-ben Limhiről és népéről olvashatunk, akik gonoszságuk következtében kerültek fogságba. Fizikai rabságuk a bűneik miatti lelki rabságot tükrözte. A második csoport történetét a Móziás 23–24-ből a következő lecke során fogjuk megbeszélni. A történet Alma népéről szól, amely keresztelése után került fogságba és szenvedett el megpróbáltatásokat. Mindkét beszámoló fontos igazságokat tanít arról, hogy az Úr hatalmában áll megszabadítani minket a bűntől és a megpróbáltatásoktól. Bátorítsd a tanulókat, hogy miközben a Móziás 21–22-ben lévő nép fogságát és kiszabadítását tanulmányozzák, gondoljanak arra, hogy az Úrnak hatalmában áll megszabadítani bennünket a bűntől.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 21:2–6-t. Kérd meg őket, hogy keressék ki azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, hogy Limhi és a népe min mentek keresztül és ez milyen érzésekkel töltötte el őket. Hogy kihangsúlyozd a Limhi népe által tapasztalt nehézséget, buzdíthatod a tanulókat, hogy jelöljék meg a „nem volt módja annak, hogy ki tudják szabadítani magukat” részt a Móziás 21:5-ben.

A Móziás 21:6 mely részletei jelzik, hogy a nép még nem alázkodott meg és nem fordult az Úrhoz?
Limhi népe milyen megoldást javasolt szenvedéseik enyhítésére?

Foglald össze a Móziás 21:7–12-t azáltal, hogy elmondod a tanulóknak: Limhi népe háromszor indult harcba a lámániták ellen, hogy kiszabadítsák magukat, ám minden alkalommal vereséget és nagy veszteségeket szenvedtek.

Hogyan reagálhatott volna a nép a harmadik arra irányuló sikertelen próbálkozás után, hogy kiszabadítsák magukat?

Kérj meg néhány tanulót, hogy váltva olvassák fel a Móziás 21:13–16-ot, hogy megtudják, hogyan reagált a nép. Feltehetsz néhányat – vagy akár mindet – a következő kérdések közül:

Hogyan változott meg a nép a harmadik vereség után?
A Móziás 21:15 szerint az Úr miért nem sietett meghallgatni az imáikat?
A Móziás 11:23–25 szerint mit mondott Abinádi a népnek, mit kell tenniük, mielőtt az Úr meghallgatná a szabadulásukért mondott fohászaikat?
Habár a nép nem szabadult ki azonnal a fogságból, az Úr hogyan áldotta meg őket, amikor elkezdték megbánni a bűneiket? (Miközben a tanulók megválaszolják a kérdést, buzdíthatod őket, hogy jelöljék be az „apránként kezdtek boldogulni” kifejezést a Móziás 21:16-ban.)
Mit tanít ez arról, hogy az Úr mit fog tenni, ha a nép megalázkodik, elkezd bűnbánatot tartani, és a segítségét kéri?

Foglald össze a Móziás 21:16–22-t azáltal, hogy elmagyarázod: Limhi népe fogságának hátralévő részében az Úr felvirágoztatta őket, hogy ne éhezzenek. Továbbá „nem volt több zavargás a lámániták és Limhi népe között” (Móziás 21:22).

Kérd meg a tanulókat, hogy mondjanak olyan tantételeket, melyeket Limhi népének beszámolójából tanultak. Bár a tanulók más tantételeket is megoszthatnak, győződj meg róla, hogy értik: amikor megalázkodunk, az Úr segítségét kérjük, és megbánjuk a bűneinket, akkor meghallgatja az imáinkat, és a maga idejében könnyít a bűneink terhén. (Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára. Arra is megkérheted a tanulókat, hogy írják le azt a Móziás 21:15–16 mellé a szentírásukban, vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, illetve az órai jegyzetfüzetükbe.)

Szerintetek hogyan válhat a javunkra, ha várnunk kell arra, hogy az Úr megszabadítson minket a bűneink terhétől?

Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni a tanultakat, adj nekik néhány pillanatot, hogy elgondolkodjanak a következő kérdéseken, és leírják a válaszaikat a szentírás-tanulmányozási naplójukba. (A kérdéseket felírhatod a táblára is.)

Mit tesztek azért, hogy az Úr erejét keressétek a bűneitektől való megszabaduláshoz?
Hogyan boldogultatok apránként, amikor az Úr segítségét kértétek?

Móziás 21:23–22:16

Limhi, Ammon és Gedeon együtt munkálkodnak azon, hogy segítsenek a népnek kiszabadulni a fogságból és visszatérni Zarahemlába

Megjegyzés: Emlékeztetheted a tanulókat, hogy a Móziás 7 és 8 tartalmazza Ammon és a fivérei beszámolóját arról, amikor rátaláltak Limhi királyra és a népére. A következő 14 fejezet, a Móziás 9–22, Limhi népének történetét meséli el, amely körülbelül 80 évvel azelőtt kezdődött, hogy Ammon rájuk talált. E történet végén megismétlődik néhány olyan esemény, amelyről már a korábbi fejezetekben is szó volt. Ezért a Móziás 21:23–30 tartalmának nagy részét már átvettük a Móziás 7–8-ról és a Móziás 18-ról szóló leckékben. Hogy segíts a tanulóknak emlékezni a Móziás 21:23–30-ban lejegyzett eseményekre, röviden átnézhetitek a Móziás 7–24-ben lévő utazások áttekintését az e kézikönyv végében lévő függelékben.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Limhi népe felismerte, szenvedéseiket annak köszönhetik, hogy elutasították az Úr bűnbánatra szólító felhívását (lásd Móziás 12:1–2; 20:21). Bűneik ilyetén beismerése által Limhi népe megkezdte a bűnbánat és a megtérés folyamatát. Oszd meg a bűnbánat következő definícióját:

„[A bűnbánat] elengedhetetlen a boldogságodhoz ebben az életben és az örökkévalóságban. A bűnbánat sokkal több a bűneink beismerésénél. Elme- és szívbéli változást jelent… [M]agában foglalja, hogy elfordulunk a bűntől, és Istenhez fordulunk bocsánatért. Az Isten iránti szeretet és a parancsolatai betartása iránti őszinte vágy motiválja” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 25–26.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 21:32–35-öt. Keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek azt jelzik, hogy Limhi és a népe megbánták a bűneiket és szívüket az Úrhoz fordították. Javasolhatod, hogy jelöljék meg ezeket a szavakat és kifejezéseket. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, amit találtak. (A válaszaiknak tartalmazniuk kell, hogy Limhi és a népe közül sokan szövetségre léptek, hogy Istent szolgálják és betartják a parancsolatait; vágytak rá, hogy megkeresztelkedjenek; és hajlandóak voltak teljes szívükkel szolgálni Istent.)

A következő tevékenység segíteni fog a tanulóknak meglátni, hogy az Úr segített Limhi népének kiszabadulni a fogságból, amint tisztelték azon szövetségüket, hogy Őt szolgálják és betartják a parancsolatait. Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket és szentírás-utalásokat:

Miként volt Ammon és fivérei érkezése válasz Limhi népének imáira? (Lásd Móziás 7:14–15, 18–20; 21:14–15, 22–24.)

Azonkívül, hogy imán keresztül az Úr segítségét kérték, mit tett Limhi népe Gedeon irányításával azért, hogy kiszabaduljanak? (Lásd Móziás 21:36; 22:1–10.)

E versek mely részletei jelzik, hogy az Úr segített Limhi népének biztonságban kiszabadulni? (Lásd Móziás 22:11–16; 25:15–16.)

Oszd három csoportra az osztályt. Mindegyik csoport válaszolja meg a táblán lévő kérdések egyikét a hozzájuk tartozó szentírásrészek tanulmányozása után. Miután kaptak néhány percet a felkészülésre, kérj meg egy tanulót mindegyik csoportból, hogy mondja el a többieknek a csoportja válaszát. Ez arra is jó alkalom, hogy a tanulók kiegészítsék A Móziás 7–24-ben lévő utazások áttekintése című rajzukat a „Limhi népének kiszabadulása” felirattal. (A teljes rajzot lásd az e kézikönyv végén található függelékben.) Megkérheted továbbá a tanulókat, hogy a Mormon könyve könyvjelzőjükön nézzék meg, végül mi fog történni Limhi népével (lásd Móziás 22:13–14).

Kép

a Móziás 7–24-ben lévő utazások

Mutass rá, hogy bár Limhi népével ellentétben nekünk nem kell segítséget kérnünk fizikai fogságból való kiszabaduláshoz, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy megszabadítsanak a bűneinktől.

Mit tanultatok a Móziás 21–22-ből, ami bátorítást adhat bárkinek, akinek meg kell tapasztalnia az Úr azon hatalmát, hogy képes megszabadítani bennünket a bűntől?

Végezetül tedd bizonyságodat arról, hogy az Úrnak hatalmában áll megszabadítani bennünket a bűntől. Hangsúlyozd ki, hogy amikor megalázkodunk, az Úr segítségét kérjük, és megbánjuk a bűneinket, akkor meghallgatja az imáinkat, és a maga idejében könnyít a bűneink terhén.

Megjegyzések és háttér-információk

Móziás 21:15, 29–30. A bűnből eredő szenvedésnek célja is lehet

Amikor bűnt követünk el és Limhi király népéhez hasonlóan nem bánjuk meg azt, magunkra vonjuk az ezzel járó fájdalmat – néha fizikait, de lelkit mindig. Kent F. Richards elder a Hetvenektől elmagyarázta, hogy a fájdalom miként lehet elengedhetetlen része a lelki gyógyulásunknak és fejlődésünknek:

„A fájdalom a gyógyulási folyamat mércéje. Gyakran tanít bennünket türelemre. […]

Orson F. Whitney elder ezt írta: »Semmilyen általunk elszenvedett fájdalom vagy megpróbáltatás sem hiábavaló. Okulásunkra szolgál, és olyan tulajdonságokat fejleszt, mint a türelem, a hit, a lelkierő és az alázatosság. […] A bánat, szenvedés, gyötrelem és fáradozás árán teszünk szert arra a tudásra, amiért idejöttünk.«

Robert D. Hales elder hasonlóképpen fogalmazott:

»A fájdalom olyan alázathoz vezet, amely gondolkodásra késztet. Olyan tapasztalat ez, amelyért hálás vagyok, hogy el tudtam viselni. […]

Megtanultam, hogy a testi fájdalom és a test gyógyulása egy komoly műtét után nagy mértékben hasonlít a lelki fájdalomhoz és a bűnbánat folyamatában zajló lelki gyógyuláshoz«” (vö. Az engesztelés gyógyír minden fájdalomra. Liahóna, 2011. máj. 15.).

Móziás 21:15–16. Milyen hozzáállást tanúsítotok a megpróbáltatások idején?

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arról tanított, milyen hozzáállást kell elkerülnünk, és milyen hozzáállás kifejlesztésére kell törekednünk a megpróbáltatásaink során:

„Az Úr, az Ő isteni hatalmával, enyhülést hoz, ha alázattal és Jézus Krisztusba vetett hittel kéritek az Ő szabadítását.

Ne mondjátok: »Engem senki sem ért meg; nem tudom megoldani, vagy nem kapom meg a szükséges segítséget.« Az ilyen gondolatok önpusztítóak. Senki sem segíthet nektek, ha nincs hitetek és ti magatok nem tesztek erőfeszítéseket. A személyes fejlődésetekhez szükség van ezekre. Ne keressetek olyan életet, amely szinte teljesen mentes a kényelmetlenségtől, a fájdalomtól, a nyomástól, a kihívástól vagy a bánattól, mert ezek azok az eszközök, melyekkel egy szerető Atya a mi személyes fejlődésünket és értelmünk növekedését serkenti. Ahogy a szentírások is újra meg újra megerősítik, segítséget fogtok kapni, amikor hitet gyakoroltok Jézus Krisztusban. […] A Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy bízunk Őbenne; bízunk az Ő tanításaiban. Ez reményhez vezet, a remény pedig jószívűséget, Krisztus tiszta szeretetét eredményezi – azt a békés érzést, amely akkor érkezik, amikor megérezzük az Ő törődését, szeretetét és azon képességét, hogy meggyógyíthat bennünket vagy enyhítheti terheinket az Ő gyógyító hatalmán keresztül” (“To Be Healed,” Ensign, May 1994, 8).