Könyvtár
113. lecke: Hélamán 13

113. lecke

Hélamán 13

Bevezetés

A Szabadító születése előtt pár évvel az Úr elküldött egy lámánita prófétát, Sámuelt, hogy bűnbánatot prédikáljon a nefitáknak. Sámuel kijelentette a Jézus Krisztus engesztelése általi megváltás örömhírét a nefitáknak Zarahemlában. Szembesítette őket azzal, hogy elutasították a prófétákat, és inkább a gonoszságban keresik a boldogságot. Figyelmezette őket a pusztulásra, amely akkor következik be, ha nem bánják meg bűneiket.

Javaslatok a tanításhoz

Hélamán 13

Sámuel figyelmezteti a nefitákat, hogy elpusztulnak, ha nem tartanak bűnbánatot

Óra előtt készítsd el az e lecke végén található kiosztmányt. A kiosztmányt három részre vághatod, úgy, hogy a csoportoknak szánt feladatok külön-külön szerepeljenek. Óra előtt írd fel a táblára a következő vázlatot is a Hélamán 13-ról.

Hélamán 13:1–4. Az Úr elhívja Sámuelt, hogy prédikáljon a nefitáknak.

Hélamán 13:5–23. Sámuel figyelmezteti a nefitákat, hogy el fognak pusztulni, ha nem tartanak bűnbánatot.

Hélamán 13:24–39. Sámuel figyelmezteti a népet a próféták elutasításával és a bűnbánat megtagadásával járó következményekre.

A lámánita Sámuel a fal tetején

Kezdd az órát azzal, hogy megmutatod a következő képet: A lámánita Sámuel a fal tetején (62370; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 81. kép). Kérdezd meg a tanulóktól, hogy tudják-e, miért akarták megölni a nefiták Sámuelt. Miután a tanulók válaszoltak, mondd el, hogy a Hélamán 13–16 a lámánita prófétáról, Sámuelről tartalmaz beszámolót. Ez a beszámoló kivételes, mert ez az egyetlen olyan alkalom a Mormon könyvében, amikor azt látjuk, hogy egy lámánita próféta szólítja bűnbánatra a nefitákat. Ebben az időszakban a lámániták igazlelkűbbek voltak, mint a nefiták. Utalj a táblán lévő vázlatra, hogy a tanulóknak rövid áttekintést nyújts a Hélamán 13-ról.

Oszd három csoportra az osztályt! (Amennyiben lehetséges, a csoportok egyformán legyenek felosztva.) Minden tanulónak adj egy másolatot a csoportjának kiosztott feladatról (megtalálod a lecke végén). Mondd meg a tanulóknak, hogy a Hélamán 13 egy részét fogják tanulmányozni egyénileg, majd egymást fogják tanítani a tanultakról. Kérd meg a tanulókat, hogy készüljenek fel és tanítsanak tantételeket a kiosztott szentírásrészből, és készüljenek válaszokkal az ahhoz tartozó kérdésekre. Biztosíts lehetőséget a tanulóknak arra, hogy leírhassák a válaszaikat. (Ez a tevékenység lehetővé teszi minden tanuló számára a részvételt, és biztonságos környezetet biztosít, ahol a tanulók megoszthatják egymással érzéseiket, gondolataikat és bizonyságukat.)

Miután a tanulóknak elegendő idejük volt, hogy külön-külön tanuljanak, add ki feladatként, hogy dolgozzanak hármas csoportokban. Ha lehetséges, minden csoportban legyen egy tanuló, aki a Hélamán 13:1–7, 11-et, egy tanuló, aki a Hélamán 13:17–23-at, és egy tanuló, aki Hélamán 13:24–33-at tanulmányozta. Adj elegendő időt minden tanulónak, hogy megoszthassa válaszait a csoport többi tagjával! A kiscsoportos beszélgetések során sétálj körbe az osztályteremben, és hallgass bele a tanulók válaszaiba. Ha helyénvaló, oszd meg a meglátásaidat a beszélgetések közben elhangzottakkal kapcsolatban.

Miután a tanulóknak elegendő idejük volt, hogy tanítsák egymást, kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az egész osztállyal azt az igazságot vagy meglátást, amelyet egy másik tanulótól tanultak a tevékenység alatt.

Foglald össze a Hélamán 13:9–14-et, és mondd el, hogy a nefiták 400 éven belül el fognak pusztulni (lásd Hélamán 13:9–10), és eddig csakis a köztük élő igazlelkű emberek miatt nem lettek elpusztítva (lásd Hélamán 13:13–14). Tegyél bizonyságot arról, hogy Sámuelt az Úr küldte a nefiták közé, és amikor arra szólította a nefitákat, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek vissza az Úrhoz, akkor azt mondta, amit az Úr a szívébe helyezett (lásd Hélamán 13:11).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 13:27–28-at! Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, hogyan reagáltak a nefiták a hamis prófétákra.

  • Sámuel szerint hogyan bántak a nefiták azokkal, akik hamis elképzeléseket tanítottak? Mit gondoltok, egyesek miért fogadták el Sámuel figyelmeztetését, és mások miért utasították el azt?

  • Hogyan nyilvánulnak meg napjainkban a Hélamán 13:27-ben olvasható kijelentések és állásfoglalások?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Ezra Taft Benson elnök következő kijelentését:

„A hithűségünk próbatétele az, hogy miként reagálunk az élő próféta szavaira, amikor megmondja, amit tudnunk kell, bár nem szívesen halljuk” (“Fourteen Fundamentals in Following the Prophet” [BYU devotional address, Feb. 26, 1980], 3–4, speeches.byu.edu).

  • A próféták mely tanácsainak követése okozhat nehézséget néhány ember számára napjainkban?

  • Mondjatok példát arra, ti milyen prófétai tanácsot illetően választottátok az engedelmességet! Milyen áldásokban részesültetek, amiért követtétek ezt a tanácsot?

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba annak egy módját, hogy miként követhetik jobban az élő próféták tanácsait.

Ha a tanulóknak elegendő idejük volt az írásra, akkor kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a Hélamán 13:33–37-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, hogy a bűneiket meg nem bánó nefiták mit tapasztaltak és mit mondtak magukról. Azután kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Hélamán 13:38-at! Kérd meg az osztályt, hogy figyeljenek fel arra a szomorú igazságra, melyet Sámuel mondott a nefiták jövőbeli nemzedékeit illetően.

  • Milyen szomorú igazságot mondott Sámuel a nefiták jövőbeli nemzedékeit illetően?

  • Szerintetek mit értett Sámuel az alatt, amikor azt mondta, hogy a „próbatételetek napjai elmúltak”? (A nefiták jövőbeli nemzedékei addig fogják halogatni bűnbánatukat, míg túl késő lesz, hogy megbánják vétkeiket, és mivel nem fognak bűnbánatot tartani, ezért bűneik pusztulásukhoz fognak vezetni.)

  • Miért nem helyénvaló „gonosz cselekedetekben keres[ni] a boldogságot”? (Segíts a tanulóknak meglátni, hogy a valódi boldogság csakis Isten parancsolatainak betartásából fakad.)

  • Mily módokon keresik az emberek a boldogságot a gonosz cselekedetekben?

Emlékeztesd a tanulókat más Mormon könyvebeli beszámolókra, ahol az egyének kitartottak a lázadásban és a gonoszságban, mígnem a szívük megkeményedett a Szentlélek hatásával szemben. (Például: Lámán és Lemuel, akik „már nem éreztek” [lásd1 Nefi 17:45], és vonakodtak Istenre hallgatni, valamint Noé király és népe, akik Abinádi próféta figyelmeztetései ellenére sem voltak hajlandóak bűnbánatot tartani.) Sámuel kihangsúlyozta, hogy a bűnbánat elutasítása a nefita nép pusztulásához fog vezetni az eljövendő nemzedékek idején.

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy egyénileg van remény mindazok számára, akik a bűnbánat mellett döntenek. A bűnbánat által elnyerhetjük az Úr bocsánatát, valamint meggátolhatjuk, hogy szívünk megkeményedjen. Hogy segíthess a tanulóknak megérteni, hogy tudunk igazítani az útirányunkon a bűnbánat által, olvasd fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:

„Pilótakiképzésem alatt meg kellett tanulnom, hogyan navigáljak egy repülőt hosszú távokon. A hatalmas óceánok feletti repülések, a kiterjedt sivatagok átszelése, valamint az egész kontinensek átrepülése gondos tervezést igényelt ahhoz, hogy biztonságos megérkezést biztosítsunk a terv szerinti célállomáshoz. E nonstop repülőjáratok némelyikének menetideje akár 14 óra is lehet, és közel 9000 mérföldet is megtehetnek.

Az ilyen hosszú repülőutak alatt létezik egy biztonságos visszatérés pontjaként ismert döntési pont. Eddig a pontig a repülőgép elég üzemanyaggal rendelkezik ahhoz, hogy megforduljon, és biztonságosan visszatérjen arra a repülőtérre, ahonnan elindult. Miután elhagyta e biztonságos visszatérési pontot, a kapitány elvesztette ezt a lehetőséget, és tovább kell haladnia. Ezért gyakran emlegetik azon pontként, ahonnan nincs visszaút.

[…] Sátán azt akarja, hogy azt higgyük, hogy amikor bűnt követtünk el, túlhaladtunk azon a ponton, ahonnan nincs visszatérés – vagyis túl késő irányt változtatnunk.

[…] Ahhoz, hogy reményt veszítsünk, hogy olyan nyomorultnak érezzük magunkat, mint ő maga, és hogy elhiggyük, hogy átléptük a megbocsátás határát, Sátán képes akár azokkal a szentírásbeli igékkel is visszaélni, amelyek Isten igazságosságát hangsúlyozzák, ahhoz, hogy arra utaljon, nincs irgalom.

Krisztus azért jött, hogy megszabadítson bennünket. Ha rossz irányt vettünk, Jézus Krisztus engesztelése azt a biztosítékot nyújthatja számunkra, hogy a bűn nem egy olyan pont, ahonnan nincs visszatérés. Lehetséges a biztonságos visszatérés, amennyiben követjük Isten tervét, melyet a szabadulásunkért készített” (Dieter F. Uchtdorf: A biztonságos visszatérés pontja. Liahóna, 2007. máj. 99.).

  • Hogyan nyújthat reményt Uchtdorf elnök beszéde valakinek, aki bűnt követett el?

Biztasd a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azokon az igazságokon, melyeket megbeszéltek. Biztasd őket, hogy cselekedjenek az Szentlélektől kapott benyomások szerint. Tegyél bizonyságot arról, hogy boldogok lehetnek azok, akik megfogadják az Úr bűnbánatra való felhívását.

Megjegyzés: Készítsd el a következő kiosztmányt az óra korábbi részében megbeszélt három csoport részére!

1. csoport: Hélamán 13:1–7, 11

A próféták azokat az üzeneteket szólják, melyeket Isten a szívükbe helyez.

  1. Szerintetek mely versek tanítanak erről az igazságról?

  2. Milyen üzenetet helyezett Isten Sámuel szívébe?

  3. Mit gondoltok, miért lehetett nehéz Sámuelnek, hogy átadja ezt az üzenetet?

  4. Mit remélt Sámuel, milyen hatással lesz üzenete a nefitákra?

  5. Éreztétek már, hogy egy szülőt vagy egy egyházi vezetőt a sugalmazás arra ösztönzött, hogy átadjon számotokra egy üzenetet? Mikor? Milyen hatással volt ez rátok?

  6. Milyen további igazságokat találhattok még ezekben a versekben?

2. csoport: Hélamán 13:17–23

Amikor nem emlékezünk az Úrra, sebezhetőkké válunk a büszkeséggel és a gonoszsággal szemben.

  1. Szerintetek mely versek tanítanak erről az igazságról?

  2. Mit mondott Sámuel, milyen átok fogja sújtani a nefitákat, ha megmaradnak a gonoszságban?

  3. Milyen további bűnöket eredményezett a nefiták kincsek iránti szeretete?

  4. Milyen dolgokra helyezhetik a szívüket a fiatalok, melyek büszkeséghez és bűnhöz vezethetnek?

  5. Szerintetek miért fontos, hogy „emlékez[ze]tek az Úrra, Istenetekre, azon dolgok tekintetében, melyekkel megáldott benneteket”? (Hélamán 13:22)

  6. Milyen további igazságokat találhattok még ezekben a versekben?

3. csoport: Hélamán 13:24–33

Ha elutasítjuk az Úr prófétáinak szavait, akkor megbánásban és szomorúságban lesz részünk.

  1. Szerintetek mely versek tanítanak erről az igazságról?

  2. Sámuel szerint a nefiták miért utasították el az igaz prófétákat?

  3. Szerintetek miért fogadják el egyesek a hamis prófétákat, ahogy azt Sámuel is leírta?

  4. Milyen konkrét tanításokat ismertek az élő prófétáktól és apostoloktól?

  5. Mely „ostoba és vak vezetők” (Hélamán 13:29) elkerülésére figyelmeztettek bennünket a próféták és az apostolok?

  6. Milyen további igazságokat találhattok még ezekben a versekben?

Megjegyzések és háttér-információk

Hélamán 13:3. „Mindazt, amit a szívébe ültet”

Sámuel próféta nem saját kútfejéből vette, hogy mit prédikáljon a nefitáknak. A Hélamán 13:3-ban azt olvassuk, hogy azt tanította, „amit [az Úr] a szívébe ültet[ett]”. Boyd K. Packer elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának elnöke kifejtette, hogy leggyakrabban hogyan érkezik hozzánk az efféle kinyilatkoztatás:

„A kinyilatkoztatás olyan szavakként érkezik, amelyeket inkább érzünk, mintsem hallunk. Nefi azt mondta tévelygő fivéreinek, akiket angyal látogatott meg: »…ti már nem éreztetek, így nem érezhettétek szavait.« [1 Nefi 17:45; kiemelés hozzáadva.]

A szentírások tele vannak az ehhez hasonló kijelentésekkel: »a fátyol elvétetett elménkről, és értelmünk szemei megnyíltak« [T&Sz 110:1], vagy »elmédben és szívedben szólok majd hozzád« [T&Sz 8:2], vagy »én felvilágosítottam az elmédet« [T&Sz 6:15], vagy »mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek«[T&Sz 100:5]. Több száz olyan vers van, amely a kinyilatkoztatásról tanít” (“Personal Revelation: The Gift, the Test, and the Promise,” Ensign, Nov. 1994, 60).

Hélamán 13:23–29. Követni az élő prófétát

M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kihangsúlyozta az élő próféták és apostolok követésének fontosságát:

„Kedves testvéreim, kérlek, figyeljetek oda a dolgokra, melyeket az egyház vezetői tanítottak nekünk. […] Alkalmazzátok a tanításokat, melyek segítenek nektek és családotoknak! Családi körülményeinktől függetlenül mindannyian hozzuk a próféták és apostolok tanításait otthonainkba, hogy megerősítsük kapcsolatainkat egymással, Mennyei Atyánkkal, és az Úr Jézus Krisztussal! Az Úr nevében ígérem nektek, hogy ha nemcsak fületekkel, hanem szívetekkel is figyelni fogtok, a Szentlélek ki fogja nyilvánítani az igazságot [az egyház elnöke], tanácsosai, az apostolok és más egyházi vezetők üzeneteiről. A Lélek késztetést ad nektek, hogy tudjátok, egyénekként és családokként mit tegyetek tanácsuk követése végett, hogy megerősödjön a bizonyságotok, hogy békében és örömben legyen részetek” (vö. „Szavait… fogadjátok [be]!” Liahóna, 2001. júl. 79–82.).

Hélamán 13:38. Nem lelhetünk boldogságra a gonosz cselekedetekben

Sámuel figyelmeztette a nefitákat, hogy ha továbbra is a gonosz cselekedetekben keresik a boldogságot, akkor el lesznek pusztítva. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a boldogság csakis igazlelkűség által érhető el:

„Észrevettétek, hogy Sátán úgy munkálkodik, hogy megpróbálja rabul ejteni az elmét és az érzelmeket, felvillanó képekkel, harsogó zenével, valamint minden fizikai érzék végletekig való stimulálásával? Kitartóan törekszik az életet megtölteni cselekménnyel, szórakozással és ingerekkel, úgy, hogy az ember ne is tudjon elgondolkodni választásai következményein. Gondoljatok csak bele! Vannak, akik számára úgy jelenik meg az Isten legalapvetőbb parancsolatai megszegésére való kísértés, hogy a csábító tettek elfogadhatónak vannak feltüntetve, vonzónak, sőt, kívánatosnak látszanak. Látszólag nincs semmi komoly következmény, épp ellenkezőleg, tartós öröm és boldogság látszik. Vegyétek számításba azonban, hogy ezeket az előadásokat forgatókönyvek és színészek uralják! Valószínűleg a meghozott döntések kimenetelét szintén a producer kívánságai szabják meg.

Az élet azonban nem ilyen. Igen, az erkölcsi önrendelkezés lehetővé teszi, hogy úgy válasszunk, ahogy csak akarunk, a választások kimenetelét azonban nem mi szabjuk meg. Az ember hamis alkotásaival ellentétben Mennyei Atyánk meghatározza választásaink következményeit. Az engedelmesség boldogságot eredményez, parancsolatainak megszegése pedig nem” (vö. Hogyan élhetünk helyesen az egyre növekvő gonoszság közepette? Liahóna, 2004. máj. 102.).

Hélamán 13:38. „Örökre késő lett”

Spencer W. Kimball elnök azt tanította:

„Igaz, hogy a bűnbánat nagyszerű tantétele mindig rendelkezésre áll, a gonoszok és a lázadozók esetében ez az állítás azonban komoly fenntartásokkal jár. Mert például a bűn erősen szokásformáló, és előfordul, hogy az embert eljuttatja arra a tragikus pontra, ahonnan már nincs visszatérés. Bűnbánat nélkül nincs megbocsátás, és megbocsátás nélkül az örökkévalóság minden áldása veszélyben forog. Ahogyan a vétkes egyre mélyebbre süllyed a bűnben, ahogy a bűn egyre mélyebbre ássa magát, és a változásra irányuló akarat egyre gyengül, helyzete annál reménytelenebbé válik, és addig csúszik lefelé, míg már vagy nem akar visszamászni, vagy elvesztette az ahhoz szükséges erőt” (The Miracle of Forgiveness [1969],117).