Könyvtár
139. lecke: Mormon 5–6

139. lecke

Mormon 5–6

Bevezetés

Mormon próféciája szerint a feljegyzései előhozatnak majd az utolsó napokban, hogy meggyőzze mindazokat, akik olvassák, hogy Jézus a Krisztus. Arra buzdította azokat, akik majd olvassák a feljegyzést, hogy bánják meg bűneiket, és készüljenek saját ítéletükre Isten színe előtt. Saját népét illetően Mormon felülvizsgálta azon döntését, mellyel lemondott a nefita főparancsnoki tisztségéről, és beleegyezett, hogy újból csatába vezesse őket. A nép azonban megtagadta, hogy bűnbánatot tartson, és a lámániták addig üldözték őket, míg az egész nefita nemzetet ki nem irtották. A halál és pusztulás láttán Mormon bánkódott népe bukása miatt, valamint amiatt, hogy nem voltak hajlandóak visszatérni Jézus Krisztushoz.

Javaslatok a tanításhoz

Mormon 5:1–9

Mormon úgy dönt, hogy ismét élére áll a nefita seregnek, de a lámániták felülkerekednek

Említs meg egy természeti katasztrófát, amely felétek fenyegetést jelenthet. Ilyen lehet egy földrengés, árvíz, vulkánkitörés, vagy szélsőséges vihar. Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy figyelmeztetést kaptak egy napokon belül bekövetkező természeti katasztrófáról, amely az ő környezetüket fogja sújtani.

  • Hova fordulnátok segítségért?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a nefiták hasonló méretű veszéllyel néztek szembe, ám az ő küszöbön álló katasztrófájuk lelki természetű volt. Emlékeztesd a tanulókat arra is, hogy a nefiták háborúban álltak, és a gonoszságuk miatt Mormon visszautasította, hogy vezesse a seregeiket (lásd Mormon 3:16).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 5:1–2-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és azonosítsák be, hogy kitől remélték a nefiták a sanyargattatásaiktól való szabadulást.

  • Habár tény, hogy Mormon képes volt a nefitákat egy katonai összecsapás során vezetni, miért vélte mégis úgy, hogy a nép nem fog megszabadulni a sanyargattatásaitól?

  • Mit tanulhatunk a Mormon 5:1–2-ből arról, hogy hova forduljunk először segítségért sanyargattatásainkban? (Forduljunk először Istenhez, aki válaszol azoknak, akik bűnbánatot tartanak és segítségül hívják Őt sanyargattatásaikban.)

Foglald össze a Mormon 5:3–7-et, elmagyarázva, hogy Mormon vezetése alatt a nefiták visszaverték a lámánita támadások néhány hullámát. De végül a lámániták „lábuk alá taposták a nefiták népét” (Mormon 5:6). Amint a nefiták visszavonultak, azok, akik nem menekültek elég gyorsan, el lettek pusztítva.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 5:8–9-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg, mi vezette Mormont arra, hogy ne írjon le mindent, amit látott.

  • Miért tartózkodott Mormon attól, hogy teljes leírását adja a látottaknak?

Mormon 5:10–24

Mormon elmagyarázza, hogy a Mormon könyve célja meggyőzni az embereket, hogy higgyenek Jézus Krisztusban

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 5:10–11-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressenek egy olyan szót, amelyet Mormon háromszor is használt annak jellemzésére, hogy mit fognak az utolsó napokban érezni az emberek, amikor a nefita nemzet bukásáról hallanak. (Azt mondta, hogy „búsulni” fogunk.)

  • Ti mit találtok szomorúnak ebben az elbeszélésben?

Hívd fel a tanulók figyelmét Mormon azon kijelentésére a Mormon 5:11-ben, hogy „Jézus karjaiba zárhatta volna” a népét, ha bűnbánatot tartottak volna.

  • Szerintetek mit jelent, ha „Jézus karjaiba zár”? (Rámutathatsz, hogy a karjaiba zár kifejezés annyit tesz: szorosan, biztosan tartani, avagy ölelni.)

  • Mit tanít nekünk ez a mondat saját bűnbánatunk kimeneteléről? (Segíts a tanulóknak felismerni a következő tantételt: A bűnbánat által „Jézus karjaiba zár[hat bennünket]”. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)

Hogy segíthess a tanulóknak jobban megérteni ezt a tantételt, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Kent F. Richards eldertől, a Hetvenektől:

„Mindenkit a karjába zár, aki hozzá igyekszik. [Mormon 5:11.] Hatalma által minden lélek meggyógyulhat. Minden fájdalom enyhülhet. Őbenne nyugalmat találhatunk lelkünknek. [Máté 11:29.] Halandó körülményeink lehet, hogy nem fognak azonnal megváltozni, fájdalmunk, aggódásunk, szenvedésünk és félelmünk azonban felemésztődik az Ő békességében és gyógyító balzsama által” (Az engesztelés gyógyír minden fájdalomra. Liahóna, 2011. máj. 16.).

Kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg az alábbi kérdések egyikét a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. (Érdemes lehet felírnod ezeket a kérdéseket a táblára, vagy lassan olvasnod őket, hogy a tanulók leírhassák azokat.)

  • Éreztétek-e már úgy, hogy „Jézus karjaiba zár”? Mikor?

  • Mit tehettek azért, hogy még teljesebben elnyerjétek az Úr vigaszát, védelmét és megbocsátását?

Magyarázd el, hogy a Mormon 5:12–13 tartalmazza Mormon azon próféciáját, hogy az írásai el lesznek rejtve, majd pedig előhozatnak, hogy mindenki olvashassa. Kérd meg a tanulókat, hogy magukban olvassák el a Mormon 5:14–15-öt, és figyeljék meg, hogy mi volt az Úr célja Mormon írásaival az utolsó napokban élő emberekre vonatkozóan. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a számukra fontos kifejezéseket.

  • A Mormon 5:14–15 szerint mik a Mormon Könyve céljai? (Ügyelj arra, hogy a tanulók kimondják: a Mormon Könyve azért íródott, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy Jézus a Krisztus; hogy elősegítse Isten Izráel házával kötött szövetségének betöltését; valamint, hogy segítsen a lámániták utódainak nagyobb hittel rendelkezni az evangéliumban.)

Amikor a tanulók azt válaszolják, hogy Mormon írásai azzal a szándékkal keletkeztek, hogy meggyőzzék az embereket arról, hogy Jézus a Krisztus, akkor oszd meg a bizonyságodat arról, hogy ez a Mormon könyvének központi célja.

  • Hogyan áldja meg a Mormon könyvének ezen központi célja azokat, akik olvassák?

  • Hogyan segített nektek a Mormon könyvének tanulmányozása jobban hinni Jézus Krisztusban, és szeretni Őt?

Mutass rá, hogy a Mormon könyve jelenleg sokaknak segít bűnbánatot tartani és „Jézus karjaiba záratni”, de még mindig számosan elutasítják, hogy higgyenek Krisztusban.

A bűnbánatra vonatkozó, korábban felírt tantétel mellé, írd fel a táblára a következőket: Ha megtagadjuk a bűnbánatot… Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 5:16–19-et, és kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, milyen eredménye volt annak, hogy a nefiták elutasították a bűnbánatot. Kérd meg a tanulókat, hogy használják a versekben találtakat arra, hogy kiegészítsék a táblán lévő mondatot. Miközben válaszolnak, feltehetsz néhányat a következő kérdésekből, hogy segíts nekik megérteni a versben lévő szavakat és kifejezéseket:

  • Mit gondoltok, mit jelent, ha valakik „Krisztus és Isten nélkül vannak a világban”? (Mormon 5:16). (A válaszok tartalmazhatják, hogy ez a Jézus Krisztusba vagy a Mennyei Atyába vetett hit nélküli életet jelenti, amely nélkülözi az isteni befolyást és útmutatást.)

  • A pelyva a gabonaszemet borító könnyű burok. Amikor a gabonát learatják, a pelyvát kiszórják. Szerintetek mit jelent az a kifejezés, hogy „sodródnak, mint pelyva a szél előtt”? (Mormon 5:16).

  • Milyen lenne egy vitorla, kormány és horgony nélküli hajón lenni? (Lásd Mormon 5:18.) Hogyan hasonlít ez a helyzet a nefitákéra?

  • Mit tanítanak nekünk Mormon szavai azokról, akik elutasítják a bűnbánatot? (A tanulók válaszaiból ki kell derülnie, hogy a bűnbánat megtagadása az Úrtól jövő iránymutatás elvesztésével jár. Fejezd be a táblán lévő mondatot az alábbi igazság leírásával: Ha megtagadjuk a bűnbánatot, a Lélek visszahúzódik és elveszítjük az Úr iránymutatását.)

Kérd meg a tanulókat, hogy magukban elmélkedjenek azon, milyen példáit látták ennek a tantételnek a saját életükben, vagy máséban.

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a Mormon 5:11, 16–18-at és a táblára általad felírt két tantételt.

  • Miként írnátok le saját szavaitokkal az őszinte bűnbánat eredménye, és a bűnbánat megtagadásának eredménye közti különbségeket?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mormon 5:22–24-et, és keressék ki belőle, hogy minek a megtételére intette Mormon az utolsó napokban élő embereket. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék be, amit találnak.

Tedd bizonyságodat a táblán lévő két, szembenálló tantétel igazságáról.

Mormon 6

Mormon elbeszéli a végső nefita csata történetét és gyászolja népe elpusztítását

Tedd fel a következő kérdéseket:

  • Mit éreznétek egy olyan szerettetek halálakor, aki az élete során végig hű maradt Istenhez?

  • Mit éreznétek egy olyan szerettetek halálakor, aki az élete során engedetlen volt Isten parancsolatainak megtartásában?

Magyarázd el, hogy Mormon azért búsult olyan nagyon egész népe halála miatt, mert tudta, hogy nem álltak készen az Istennel való találkozásra. Foglald össze a Mormon 6:1–6-ot, elmagyarázva, hogy a lámániták hagyták, hogy a nefiták csatára gyűljenek Kumóra földjén. Mormon öregedett, és tudta, hogy ez lesz „nép[e] utolsó harca” (Mormon 6:6). Néhányat a szent feljegyzések közül a fiára, Morónira bízott, a többit pedig elrejtette a Kumóra dombján. Feljegyezte, amit népe végső megsemmisüléséből látott. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mormon 6:7–15-öt, miközben arra gondolnak, hogyan érezhette magát Mormon, amikor ezeket a szavakat írta.

  • Szerintetek miért voltak a nefiták eltelve „rettenetes halálfélelemmel”? (Mormon 6:7).

Olvasd fel a Mormon 6:16–22-t a tanulóknak, miközben ők a szentírásaikban követik a felolvasást. Azután kérd meg őket, hogy a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írják le azokat a gondolatokat vagy benyomásokat, amelyeket akkor tapasztaltak meg, miközben ezeket a verseket olvasták és hallgatták. Ha elég idő telt el, érdemes lehet lehetőséget adni nekik arra, hogy megosszanak párat a leírt gondolatok közül.

Tedd bizonyságodat a tanulóknak arról a szeretetről, amellyel Mennyei Atya, Jézus Krisztus, a próféták, a vezetők, és a szüleik viseltetnek irántuk. Biztasd őket, hogy gyakoroljanak hitet és bánják meg bűneiket, hogy ők is Jézus karjaiba zárathassanak (lásd Mormon 5:11).

Megjegyzések és háttér-információk

Mormon 5:11. Jézus karjaiba zárva

Russell M. Nelson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta az engesztelés szó és a „Jézus karjaiba zárva” kifejezés kapcsolatát:

„Gazdag jelentéstartalmat találhatunk, ha az engesztelés szót tanulmányozzuk az ószövetségi idők sémi nyelveiben. A héberben az engesztelésre használt alapvető szó a kaphar, mely ige azt jelenti, hogy »befedni« vagy »megbocsátani«. Ezzel közeli rokonságban van az arámiban és az arabban használt kafat szó, amely »szoros ölelést« jelent. Ez minden valószínűség szerint kapcsolatban van az egyiptomi szertartásos öleléssel. A Mormon könyvében is vannak világos utalások erre az ölelésre. Az egyik ilyen vers szerint »az Úr megváltotta lelkemet…; láttam dicsőségét és szeretetének karjai örökre átölelnek«[2 Nefi 1:15]. Egy másik azt a dicsőséges reményt kínálja, hogy »Jézus karjaiba zár[hat]« [Mormon 5:11] bennünket” (“The Atonement,” Ensign, Nov. 1996, 34).

Mormon 5:16. Amikor az Úr lelke eltávozik

Harold B. Lee elnök ezt tanította:

„Mormon úgy jellemzett egyes embereket, a saját népét, mint akiktől eltávozott az Úr lelke [lásd 2 Nefi 26:11]. […] Egyértelműnek tűnik számomra, hogy nem csupán azon képesség hiányáról beszélt, hogy elnyerjék a Szentlélek társaságát vagy ajándékát, hanem az igazság azon fényéről [Krisztus világosságáról] beszélt, amely mindenkit megillet, aki erre a világra születik, és amely soha nem szűnik meg bajlódni az egyénnel, hacsak ő maga el nem veti azt magától a bűnei által” (idézet forrása: Conference Report, Apr. 1956, 108).

Mormon 6:16–22. Ne taszítsuk el Krisztus kitárt karját!

Mormon gyászolta népe tagjainak halálát, és búsult, amiért nem változtattak időben az életükön. Azt mondta, hogy ha elvetették volna kevélységüket, és megbánták volna bűneiket, akkor találkozásuk a Szabadítóval örömteli lett volna (lásd Mormon 6:17). James E. Faust elnök az Első Elnökségből így írt arról az örömről, melyet akkor érezhetünk, ha felkészülten állunk az Úr előtt az ítéletkor:

„Vágyakozunk a kiengesztelés végső áldására: hogy egyek lehessünk Ővele; hogy ott lehessünk az Ő isteni jelenlétében; hogy egyenként nevünkön szólítson bennünket, amikor ragyogó mosollyal otthonában üdvözöl bennünket, tárt karokkal híva minket, hogy határtalan szeretetével karjaiba vegyen minket. Mily dicsőségesen magasztos lesz ez az élmény, ha elég érdemesnek érezhetjük majd magunkat arra, hogy az Ő jelenlétében legyünk! Nagyszerű engesztelő áldozatának ingyenes ajándéka az egyedüli út mindannyiunk számára, mely által eléggé felmagasztaltak lehetünk ahhoz, hogy az Ő színe előtt álljunk, és szemtől szembe lássuk Őt. Az engesztelés lenyűgöző üzenete nem más, mint a Szabadító mindannyiunkért érzett tökéletes szeretete. Olyan szeretet ez, mely telve van irgalommal, türelemmel, kegyelemmel, igazságossággal, hosszútűréssel, és – mindenek felett – megbocsátással.

Sátán gonosz hatása elpusztítana minden reményt, amit hibáink legyőzésével kapcsolatosan érzünk. Azt akarja, érezzük azt, hogy elvesztünk, hogy nincs remény. Ezzel szemben Jézus lehajol hozzánk, hogy felemeljen bennünket. Bűnbánatunk által, valamint az engesztelés ajándéka által felkészülhetünk arra, hogy érdemesek legyünk az Ő jelenlétében állni” (vö. A kiengesztelés: a mi legnagyobb reménységünk. Liahóna, 2002. jan. 22.).