78. lecke: Alma 13

78. lecke

Alma 13

Bevezetés

Amikor Alma először tanította a lázadozó Ammonihabelieket, akkor vitatkoztak vele és azt kérdezték tőle, „ki vagy te?”, valamint megkérdőjelezték a felhatalmazását (lásd Alma 9:1–6). A hitehagyás állapotában voltak, mert Nehór rendjét követték, mely a személyes haszonszerzés céjából létesített papi mesterkedés volt (lásd Alma 1:2–15; 15:15; 16:11). Nehór tanításaival szemben Alma „Isten szent rendjének főpapságá[ról]” tanította őket, melynek az a célja, hogy segítsen másoknak bűnbánatot tartani és belépni az Úr nyugalmába (lásd Alma 13:6). Idézte Melkisédek példáját, aki a hitről és a bűnbánatról prédikált, és segített a népének békében élni. Alma tanított a halandóság előtti létről és az előre elrendelésről is. Prédikációja végén arra buzdította az embereket, hogy hallgassanak a szavaira, hogy fel tudjanak készülni az Úr nyugalmába való belépésre.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 13:1–12

Alma a főpapok elhívásával kapcsolatban tanítja a népet

Magyarázd el, hogy az Alma 13-ban Alma emberek egy olyan csoportjáról tanít, akik nagy hasznára vannak az egyháznak. Sőt, az egyház minden tagja áldásban részesült e csoport szolgálatának köszönhetően.

Mondd el a tanulóknak, hogy ők is ismernek olyanokat, akik ebbe a bizonyos csoportba tartoznak. Ezután kérd meg őket, hogy olvassák el magukban az Alma 13:1-et, és határozzák meg, kik azok, akikről szó van. Miután volt elég idejük elolvasni ezt a verset, javasold, hogy olvassák el az Alma 13:10, 14-et és a Tan és a szövetségek 107:1–3-at is. Javasolhatod, hogy a tanulók írják le ezeket a hivatkozásokat a szentírásuk margójára az Alma 13:1 mellé.

Mutass rá, hogy Alma az Isten Fiának rendje szerinti papokról beszélt, vagyis a melkisédeki papságról. Más szavakkal azon férfiakról, akik a melkisédeki papság főpapi hivatalát viselték. Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Ezek a nefiták, akik hittel és hűséggel megtartották Mózes törvényét, rendelkeztek a melkisédeki papsággal, ami azt jelenti, hogy az evangélium teljességét is birtokolták. […] A melkisédeki papsággal kapcsolatos egyik legértékesebb információnk az Alma 13-ban található” (The Promised Messiah [1978], 421).

Milyen áldások értek benneteket a melkisédeki papságnak köszönhetően? (A tanulók megemlíthetik a Szentlélek ajándékát, a pátriárkai áldásokat, egyéb papsági áldásokat, az általános felhatalmazottak vezetését, a helyi vezetők – például a püspökök vagy gyülekezeti elnökök – vezetését, és azon áldásokat, melyekben a szüleik által megkötött templomi szövetségek miatt részesültek. Megemlíthetik a keresztelést és az úrvacsorát is, melyeket az ároni papság hatalma által végeznek, de a melkisédeki papsági vezetők irányításával.)

Írd fel az alábbi kérdéseket a táblára, vagy oszd ki nekik külön lapokon. Adj időt a tanulóknak elolvasni magukban az Alma 13:2–10-et, és keressék ki a válaszokat a kérdésekre.

Mikor hívtak el és készítettek fel először melkisédekipapság-viselőket? (Lásd Alma 13:3–5.)

Milyen kötelessége van minden melkisédekipapság-viselőnek? (Lásd Alma 13:6.)

Az Alma 13:7-ben mely kifejezések írják le a melkisédeki papságot?

Mely követelményeknek kell megfelelni ahhoz, hogy valakit elrendeljenek a melkisédeki papságba? (Lásd Alma 13:10.)

Amikor a tanulóknak volt elegendő idejük választ találni a kérdésekre, kérd meg őket, hogy mondják el a válaszaikat. Fel is írhatod azokat a táblára.

Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni és megbeszélni az olvasottakat, felteheted nekik a következő kérdéseket:

Hogyan segít a papságviselők szolgálata tudnunk, hogy milyen módon tekintsünk várakozással Jézus Krisztusra megváltásért? (Lásd Alma 13:2, 8, 16. Példájuk, tanításaik és az általuk elvégzett szertartások által a Szabadítóra irányítják figyelmünket.)
Hogy értette Alma azt, hogy a főpapokat „a világ megalapítása óta elhívták és előkészítették”? (Alma 13:3.) (Úgy értette, hogy egyes férfiakat előre elrendeltek, hogy majd megkapjanak bizonyos papsági hivatalokat.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni az előre elrendelést és hogy az miként vonatkozik az ő életükre, felkérhetsz egy tanulót a következő kijelentések felolvasására.

Joseph Smith próféta azt tanította: „Mindenki, akit elhívtak arra, hogy a világ lakosait szolgálja, elrendeltetett erre a célra a menny nagy tanácsában a világ kezdete előtt. Feltételezem, hogy abban a nagy tanácsban rendeltek el engem erre a hivatalra” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 536.).

Spencer W. Kimball elnök ezt mondta: „Az ideérkezésünk előtti világban a hithű nők bizonyos feladatokat kaptak, míg a hithű férfiakat bizonyos papsági feladatokra rendelték el előre. Bár a részletekre nem emlékszünk, ez nem változtat annak dicsőséges valóságán, amibe egykor beleegyeztünk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 235.).

Mit tanít az Alma 13:3, mit kell tennünk ahhoz, hogy betöltsük előre elrendelt küldetésünket?
Miután elrendeltek egy férfit a papság egyik hivatalába, mit kell, hogy jelentsen számára ez az elrendelés? (Lásd Alma 13:8. Ezt a kérdést a fiatal nők is megválaszolhatják, ugyanúgy, mint a fiatal férfiak. A fiatal férfiaknak a javára válhat, ha hallják a fiatal nők válaszait.)

A tanulók olvassák el magukban az Alma 13:11–12-t, és keressék ki belőle, hogy az Alma által említett melkisédekipapság-viselők hogyan változtak meg Jézus Krisztus engesztelése révén.

Mit gondoltok, mit jelent az, amikor valakinek „a Bárány vére által fehérre lett mosva a ruháj[a]”?
Szerintetek a melkisédekipapság-viselőknek miért kell megváltozniuk Jézus Krisztus engesztelése által? Mi hogyan követhetjük a példájukat?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy Alma ezeket az igazságokat az Ammonihában élő embereknek tanította. Sokan közülük „Nehór hitvallásán voltak” (Alma 14:18; 15:15), ami azt jelenti, hogy Nehór tanításait fogadták el. Nehór volt az a férfi, aki egy hamis rendet alapított, melynek tevékenységét Alma „papi mesterkedésnek” nevezte (lásd Alma 1:12–15).

Miben különböznek a hithű melkisédekipapság-viselők azoktól, akik Nehór tanításait követték? (Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át az Alma 1:2–6-ot, megkeresve benne a Nehór-féle papi mesterkedés és a melkisédeki papság közötti különbségeket.)
Ammoniha népének korábban tanítottak a melkisédeki papságról, és áldásokban részesültek a melkisédeki papság által (lásd Alma 9:21; 13:1). Mit gondoltok, miért volt fontos Ammoniha népét emlékeztetni arra, hogy korábban mit tanultak a melkisédeki papságról?
Ebben a leckében eddig mit tanultatok a papságról? (A tanulók felsorolhatnak néhány igazságot, de a válaszokban legyen benne, hogy a papsági szertartások és a papságviselők szolgálata segít tudnunk, hogy milyen módon tekintsünk várakozással Jézus Krisztusra megváltásért.)

Javasolhatod a tanulóknak, hogy írják le jegyzetfüzetükbe vagy szentírás-tanulmányozási naplójukba ezt és más egyéb tantételt, melyet felismertek. Ha az idő engedi, kérd meg őket, hogy írják le, milyen hatással van ez a tantétel arra, ahogyan a papság hatalmára és annak áldásaira tekintenek.

Alma 13:13–20

Alma Melkisédekről tanít, aki nagyszerű főpap volt és békét teremtett a nép között

Írd fel a táblára a következő szavakat, kifejezéseket: főpap, király, hatalmas hitet gyakorolt, bűnbánatot prédikált, békét teremtett, a béke hercege, apja alatt uralkodott Az egyes szavak, kifejezések leírása között tarts rövid szünetet, hogy a tanulók találgathassanak – anélkül, hogy a szentírásaikba pillantanának –, hogy kit jellemzett Alma ezekkel a szavakkal és kifejezésekkel. (Melkisédeket.) Ha a tanulók nem találták ki, mire felírtad az összes szót és kifejezést a táblára, olvastasd el velük az Alma 13:14-et.

Ha volt közöttük, aki azt gondolta, hogy Alma Jézus Krisztusról beszélt, kérdezd meg tőlük, hogy egy igazlelkű főpap vajon miért emlékezteti őket a Szabadítóra. Segíts megérteniük, hogy a melkisédekipapság-viselők „a Fiúnak, az Atya Egyszülöttjének rendje szerint” valók (Alma 13:9; lásd még T&Sz 107:2–4). Mutass rá, hogy a melkisédekipapság-viselőknek törekedniük kell arra, hogy a szolgálatukban és a tanításaikkal Jézus Krisztus példáját kövessék. Arra is emlékeztesd a tanulókat, hogy a melkisédeki papság hatalma által végzett szertartások segítenek közelebb kerülnünk a Szabadítóhoz.

Egy tanuló olvassa fel az Alma 13:14–19-et! Buzdítsd az osztályt, hogy gondolják végig, hogyan válhatott volna javára Ammoniha gonosz lakóinak, ha tanulnak Melkisédekről.

Az Alma 13:17-ben mely szavakkal írják le Melkisédek népét? Miben hasonlított ez a nép Ammoniha népére? (Lásd Alma 8:9; 9:8.)
Mit tett Melkisédek e nép vezetőjeként? Milyen hatással volt a vezetése a népre? Miben különbözött ez a hatás azok hatásától, akik Ammonihában Nehór tanításait követték? (Lásd Alma 8:17; 10:27, 32.)

Kérd meg a tanulókat, hogy foglalják össze az Alma 13:16–18-at, és emeljék ki azokat az igazságokat, melyeket ezek a versek tanítanak a papsági vezetők felelősségeiről. Győződj meg arról, hogy az összefoglalások kifejezik azt, hogy a papsági vezetők segítenek Jézus Krisztusra tekintenünk, bűnbánatot tartanunk és békében élnünk. (Javasolhatod, hogy a tanulók írják le az összefoglalójukat a szentírásaikba az Alma 13:16–18 mellé.) Mutass rá, hogy más egyházi vezetők, mint például a Segítőegylet és a Fiatal Nők vezetői is fontos szerepet játszanak ebben az erőfeszítésben. A papsági vezetőkkel való közös szolgálatukkal segítenek az egyéneknek és a családoknak Krisztushoz jönni.

Milyen áldásokban részesültetek az egyházi vezetők szolgálata által?

Alma 13:21–31

Alma arra buzdítja a népet, hogy hallgassanak az Úr hangjára és menjenek be az Ő nyugalmába

Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg azt a fogalmat, mely többször ismétlődik Alma 13:12, 13, 16, 29-ben. Az a szó és a kifejezés, melyet meg kell találniuk, a nyugalom és „az Úr nyugalma”. Biztathatod őket, hogy minden egyes versben jelöljék meg ezt a szót vagy kifejezést. Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent bemenni az Úr nyugalmába ebben az életben és azután, hogy meghaltunk, olvasd fel a következő kijelentéseket:

„A régi próféták az Isten nyugalmába való belépésről beszélnek [lásd Alma 12:34; T&Sz 84:23–24]; mit jelent ez? Számomra azt jelenti, hogy megismerjük Istent és az Ő szeretetét, hiszünk céljában és tervében oly mértékben, hogy tudjuk, helyesen cselekszünk és nem keresünk valami mást” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1999], 57.).

„A hű szentek már ebben az életben bemennek Isten nyugalmába, és azáltal, hogy kitartanak az igazságban, ebben az áldásos állapotban maradnak, míg meg nem nyugodhatnak az Úrral a mennyben. […] Az Úr nyugalma az örökkévalóságban azt jelenti: az örök életet örökölni, részesülni az Úr dicsőségének teljességében” (Bruce R. McConkie, Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 633).

Magyarázd el, hogy Alma arra intette Ammoniha népét, hogy bánják meg bűneiket és készüljenek Krisztus eljövetelére (lásd Alma 13:21–26). Ezután megosztotta velük azokat a tantételeket, melyeket követniük kellett ahhoz, hogy bemehessenek az Úr nyugalmába.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 13:27-et.

Az Alma 13:27 mely szavai utalnak arra, amit Alma érzett a néppel és a saját üzenetével kapcsolatban?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 13:27–29-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki azokat a tantételeket, melyekről Alma remélte, hogy a nép majd követi. Ezután sorolják fel a tantételeket, melyeket találtak. Például mondhatják, hogy ha alázatosan elfogadjuk a felszólítást, hogy bánjuk meg bűneinket, a Lélek elvezet minket az Úr nyugalmába.

Kérd meg a tanulókat, hogy írásban fogalmazzanak meg célokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogják követni az Alma 13:27–29-ben található tanácsot. Tedd bizonyságodat arról, hogy ha az Alma által tanított tantételeket követjük, ebben az életben és a következőben bemehetünk az Úr nyugalmába.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 13:3. Önrendelkezés a halandóság előtti világban

Alma azt tanította a papságviselőkről és az ő halandóság előtti előre elrendelésükről, hogy „először hagyták, hogy válasszák a jót vagy a rosszat” (Alma 13:3). Joseph Fielding Smith elnök kifejtette ezt az igazságot:

„Isten már [a halandóság előtti] lélekvilágban megadta gyermekeinek a szabad önrendelkezést, amely által az egyes lelkeknek kiváltságában állt, ahogyan most és itt az embereknek, a jó választása és a gonosz elvetése, vagy a gonoszban való részvétel és így bűneik következményeinek elszenvedése. Emiatt egyesek – még ott is – hűségesebbnek bizonyultak másoknál az Úr parancsolatainak betartásában. […]

Az emberek lelkének megvolt a szabad önrendelkezése. […] Az emberek lelke nem volt egyenrangú. Talán ugyanonnan indultak, és tudjuk, hogy kezdetben mind ártatlanok voltak; azonban a nekik adott szabad önrendelkezés joga lehetővé tette, hogy egyesek felülmúljanak másokat, és ezáltal a halhatatlan lét korszakain át intelligensebbé, hűségesebbé váljanak, mert szabadon cselekedhettek, szabadon gondolkozhattak, szabadon fogadhatták be az igazságot vagy lázadhattak fel az ellen” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:58–59).

Alma 13:3–5. Halandóság előtti élet és előre elrendelés

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőt tanította:

„A visszaállítás által nem kaptunk mélyebb igazságot a halandóság előtti létünkről való tudásnál. Egyetlen más egyház sem ismeri vagy tanítja ezt az igazságot. A tan csupán vázlatos formában adatott, de a kinyilatkoztatásokban elég gyakran ismételnek bizonyos jelentős tényeket ahhoz, hogy megerősítsenek bennünket bizonyos alapvető igazságokban.

[…] Az a néhány döntő tény, melyet a halandóság előtti állapotunkról tudunk, a következő: »Kezdetben az ember is Istennel volt«(T&Sz 93:29). Isten, a mi Mennyei Atyánk jelenlétében éltünk; az Ő utódai vagyunk. Az intelligencia, vagyis a lélek, a világ megléte előtt lett összerendezve (lásd Ábrahám 3:22). Mindannyiunkat felruháztak az önrendelkezéssel. Átruházták a hatalmat, és kiválasztották a vezetőket(Alma 13:1–4)”(Our Father’s Plan [1984], 14–15).

A Hűek a hithez a következő magyarázattal szolgál az előre elrendeléssel kapcsolatban:

„A lelkek halandóság előtti világában Isten egyes lelkeket konkrét küldetések elvégzésére jelölt ki halandó életük idejére. Ezt nevezik előre elrendelésnek.

Az előre elrendelés nem szavatolja, hogy az egyének megkapnak bizonyos elhívásokat vagy felelősségeket. Az ilyen lehetőségek az önrendelkezés igazlelkű használata által jönnek, mint ahogy az előre elrendelés is a halandóság előtti létben tanúsított igazlelkűség eredménye volt. […]

Az előre elrendelés az egyház minden tagjára vonatkozik, nem csak a Szabadítóra és prófétáira. A föld teremtése előtt hithű nők kaptak bizonyos feladatokat, és hithű férfiakat rendeltek el előre bizonyos papsági teendőkre. Bár nem emlékeztek arra az időre, kétségtelen beleegyeztetek jelentős feladatok elvégzésébe Atyátok szolgálatában. [Ha érdemesnek bizonyultok], lehetőséget kaptok az akkor kapott feladatok elvégzésére” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 47–48.).

Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„A halandóság előtti lét nem a pihenés tana. Mindannyiunknak döntéseket kell hoznunk, szakadatlan és nehéz feladatokat kell végrehajtanunk, meg kell tapasztalnunk gúnyolódást és viszontagságokat, jól kell töltenünk az időnket, jóra kell használnunk a tehetségeinket és az ajándékainkat. Csak azért, mert »ott és akkor« kiválasztattunk, bizony nem azt jelenti, hogy »itt és most« közömbösek lehetünk. Legyen bár szó előre elrendelt férfiakról vagy előre kijelölt nőkről, az elhívottaknak és a felkészítetteknek »választottnak és hűnek« is kell bizonyulniuk. (Lásd Jelenések 17:14; T&Sz 121:34–36.)” (“Premortality, a Glorious Reality,” Ensign, Nov. 1985, 17).