72. lecke

Alma 5:37–62

Bevezetés

Mikor Alma Zarahemlában prédikált, figyelmeztette a népet, hogy komoly következményekkel jár azon döntésük, hogy követik-e vagy elutasítják a szavait. Továbbá Jézus Krisztust a jó pásztorhoz hasonlította, aki szólongatja őket, és vissza akarja hozni őket a nyájába. Alma arra buzdította a népet, hogy bánják meg bűneiket és kerüljék a világ szennyes dolgait, hogy örökölhessék a menny királyságát.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 5:37–42, 53–62

Alma figyelmezteti a gonoszokat, és mindenkit hív, hogy hallgassanak a Jó Pásztor hangjára

Tedd ki a Jézus karjában viszi az elveszett bárányt című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 64. sz.).

• Milyen szempontból Jó Pásztor a Szabadító?

Miután néhány tanuló válaszolt, olvasd fel Ezra Taft Benson elnök következő kijelentését:

„Jézus idejében a palesztin pásztort arról lehetett megismerni, hogy mennyire védelmezi a juhait. A modern pásztorokkal ellentétben a pásztor mindig a nyája előtt ment. Vezette őket. A pásztor ismerte minden juhát, és nevet is adott mindegyiknek. A juhok ismerték a hangját, bíztak benne és idegent nem követtek. Így, amikor hívta őket, a juhok odamentek hozzá. (Lásd János 10:14, 16.) […]

Jézus az ő idejében gyakori példán keresztül jelentette ki, hogy Ő a Jó Pásztor, az Igaz Pásztor. A fivérei és nőtestvérei iránti szeretete miatt készségesen és önként letette értük az életét (“A Call to the Priesthood: ‘Feed My Sheep,’” Ensign, May 1983, 43; lásd még John R. Lasater, “Shepherds of Israel,” Ensign, May 1988, 74–75).

Segíts a tanulóknak emlékezni az Alma 5. fejezetének szövegkörnyezetére: magyarázd el, hogy Alma elment prédikálni Zarahemla népének, akik olyanok voltak, mint „a pásztor nélküli bárány” (Alma 5:37). Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie Zarahemla népének, és mire buzdította őket Alma. Röviden átnézhettek több kulcsfontosságú verset a legutóbbi leckéből, például az Alma 5:14–20-at, hogy segíthess a tanulóknak emlékezni e háttértörténet nagyjára. Gondoskodj róla, hogy a tanulók megértsék, hogy Zarahemla népe szörnyű helyzetben volt a gonoszsága miatt (lásd Alma 7:3).

Két-három tanuló felváltva olvassa fel hangosan az Alma 5:37–42-t. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, milyen módokon állapíthatják meg magukról, hogy a Szabadító juhai-e. Miután a tanulók megosztották, amit találtak, tedd fel a következő kérdéseket:

• Milyen értelemben olyanok az emberek, mint a juhok, akiknek pásztorra van szüksége?

• Az Alma 5:37–38 szerint hogyan mutatja ki a Jó Pásztor a juhok iránti szeretetét és törődését? (A saját nevében hívja őket.)

• Az Alma 5:41 szerint honnan tudhatjuk, hogy hallgatunk-e a Jó Pásztor hangjára?

• Milyen cselekedetek mutathatják, hogy valaki a Jó Pásztort követi?

A tanulók válaszai után kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel Ezra Taft Benson elnök következő jellemzését azon nőkről és férfiakról, akik elkötelezték magukat Jézus Krisztus követésére. (Készíthetsz minden tanulónak másolatot ebből a kijelentésből.)

„Ha Krisztus követése mellett döntesz, akkor eldöntöd, hogy megváltozol. […]

A Krisztusért változó embereknek Krisztus a kapitánya. […]

Akaratukat elnyeli az Ő akarata. (Lásd János 5:30.)

Mindig olyan dolgokat tesznek, amelyek tetszenek az Úrnak. (Lásd János 8:29.)

Nem csak meghalnának az Úrért, de ami még ennél is fontosabb, Őérte akarnak élni.

Lépj be otthonukba, és a falaikon függő képek, a polcaikon lévő könyvek, a levegőben a zene, szavaik és tetteik is azt mutatják, hogy keresztények.

Isten tanújaként állnak mindig és mindenben, és minden helyen. (Lásd Móziás 18:9.)

Krisztus van az elméjükben, amint minden gondolatban Őreá tekintenek. (Lásd T&Sz 6:36.)

Krisztus van a szívükben, amint örökre Őreá vannak helyezve az érzelmeik. (Lásd Alma 37:36.)

Majdnem minden héten vesznek az úrvacsorából, és újra meg újra tanúbizonyságot tesznek Örökkévaló Atyjuknak arról, hogy készek magukra venni Fiának nevét, mindig emlékezni Őrá és betartani a parancsolatait. (Lásd Moróni 4:3.)” (“Born of God,” Ensign, Nov. 1985, 5, 6–7).

A tanulók olvassák el az Alma 5:53–56-ot magukban, és keressék ki azokat a magatartásokat és tetteket, melyek miatt valaki nehezen hallgathat a Szabadító hangjára. Néhány perc elteltével kérj meg tanulókat, hogy írják fel a táblára, miket találtak. Olyan sok választ írjanak fel, amennyit csak tudnak, és töltsék ki vele a tábla nagy részét. Ezután írjanak fel más, olyan magatartásokat vagy tetteket, melyeket maguk körül láttak, és melyek miatt nehéz hallgatni a Szabadító hangjára. (A tanulók említhetik például azt, hogy valaki félreteszi [figyelmen kívül hagyja] Isten tanításait, a kevélységet, a hiábavalóságokat, azt, ha szívünk a gazdagságon és világi dolgokon csüng, ha azt feltételezzük, hogy jobbak vagyunk másoknál, ha üldözzük az igazakat, hátat fordítunk a szegényeknek és szűkölködőknek. Felhívhatod a tanulók figyelmét arra, hogy Alma sokszor használja a kitartás szót, és hangsúlyozhatod, hogy Zarahemla népe kitartó volt e bűnös viselkedésben és hozzáállásban.)

Csinálj egy kis helyet a tábla közepén, letörölve egy darabot a tanulók válaszaiból. Ebbe az üres helyre írd be, hogy kövesd a Jó Pásztor hangját.

Olvastasd fel egy tanulóval az Alma 5:57-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek olyan kifejezéseket, melyek megtanítják, hogyan reagáljunk a gonosz hatásokra. („Gyertek ki a gonoszok közül”, „szakadjatok el”, és „ne érintsétek tisztátalan dolgaikat”.) Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket a kifejezéseket. Mutass rá, hogy ezek a kifejezések annak szükségességét hangsúlyozzák, hogy kerüljünk el mindent, ami megrontana vagy beszennyezne minket lelkileg. Hogy segíts a tanulóknak megbeszélni, hogyan zárhatják ki a zavaró tényezőket, kerülhetik el a gonosz hatásokat és követhetik a Jó Pásztor hangját, tegyél fel a következőkhöz hasonló kérdéseket:

• Mit tehet egy utolsó napi szent fiatal azért, hogy elkülönítse magát a gonoszoktól? (A tanulók válaszainak megerősítéséhez megoszthatsz velük egy jó példát, az osztályba járó egyik tanulóról. Megkérheted a tanulókat is, hogy osszák meg, milyen jó példákat láttak egymásban.)

• Az Alma 5:56–57 szerint milyen következményei vannak, ha valaki kitart a gonoszságban? (Ha kitartunk a gonoszságban, képtelenek leszünk meghallani a Jó Pásztor hangját, és nem számláltathatunk az igazak közé.)

Ha van rá idő, adj néhány percet a tanulóknak, hogy elgondolkodjanak a következő kérdésen. A kérdéseket megválaszolhatják a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban.

• Mit szeretne az Úr, hogy tegyél, amivel jobban elfogadod az Ő meghívását, hogy jöjjünk Őhozzá? (Javasolhatod, hogy válaszukban mondhatnak valami olyasmit, amit úgy éreznek, hogy jobban kell tenniük, vagy lehet valami, amit abba kell hagyniuk.)

A tanulók olvassák el magukban az Alma 5:58–62-t, és keressék meg benne, milyen áldásokat ígértek azoknak, akik összegyűlnek az Úrral és az ő népével. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket az áldásokat.)

• Hogyan foglalnátok össze az Úr azoknak adott ígéreteit, akik hallgatnak az Ő hangjára? (Lehet, hogy a tanulók különféle tantételeket említenek majd, de győződj meg arról, hogy megértették, hogy ha az Úr [a Jó Pásztor] hangját követjük, akkor az Ő királyságába gyűjtetünk. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.)

• Milyen szokásokat fejlesztettetek ki, melyek segítenek hallgatnotok a Jó Pásztor hangjára?

• Hogyan segítenek nektek ezek a szokások kizárni azon gonosz hatások némelyikét, melyek fel lettek sorolva a táblán?

Tegyél bizonyságot arról, hogy ha hallgatunk a Szabadító szavaira, ott leszünk az igazak között, akiket összegyűjtenek az Úr királyságába.

Alma 5:43–52

Alma teljesíti azon felelősségét, hogy bűnbánatot prédikáljon

Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel az öt fizikai érzéket (látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés). Be is hozhatsz az órára olyan tárgyakat, melyekhez a tanulók használhatják ezen érzékeiket.

• Mit tanultatok meg az öt érzékszervetek segítségével?

• Van-e mód arra, hogy úgy tanuljunk meg valamit, hogy nem használjuk az öt érzékszervünk egyikét sem?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 5:44–48-at. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, mit mondott Alma, mit tud és hogyan tudta meg.

• Az Alma 5:48 szerint mit tudott Alma?

• Mit mondott Alma, mi a bizonysága forrása?

• Mit tett Alma azért, hogy megkapja ezt a tanúságot a Szentlélektől?

• Hogyan segíthet nekünk az ima és a böjt bizonyságot szerezni az evangéliumról, vagy megerősíteni azt?

• Milyen alkalmakkor éreztétek, hogy a bizonyságotok megerősödött az ima vagy böjt által?

Tegyél bizonyságot, hogy önálló tudást szerezhetünk a Szentlélek által arról, hogy Jézus Krisztus az emberiség Megváltója. Hangsúlyozd ki, mennyire fontos, hogy törekedjünk személyes bizonyságot nyerni arról, hogy Jézus Krisztus az emberiség Megváltója. Ehhez olvasd fel M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának következő kijelentését:

„Az egyéni, személyes bizonyság az evangéliumi igazságokról – különösen az Úr Jézus Krisztus isteni életéről és küldetéséről –, elengedhetetlen az örök életünkhöz. […] Más szavakkal: az örök életnek előfeltétele az, hogy mi egyénileg, személyesen ismerjük Mennyei Atyánkat és az Ő Szent Fiát. Nem elegendő csupán tudni róluk. Személyes, lelki élményeinknek kell lenni, melyek lehorgonyoznak bennünket. Ezeket pedig úgy szerezhetjük meg, hogy ugyanolyan intenzíven és összpontosítva törekszünk azokra, ahogy az éhes ember élelem után kutat” (“Feasting at the Lord’s Table,” Ensign, May 1996, 80).

Adj időt a tanulóknak, hogy írásban megválaszolják a következő kérdéseket. Biztasd őket arra is, hogy írják le, mit tesznek majd azért, hogy bizonyságot szerezzenek Jézus Krisztusról, és megerősítsék e bizonyságukat. Buzdítsd őket, hogy teljesítsék a céljaikat, akkor is, ha az „sok napot” vesz majd igénybe (Alma 5:46).

• Mikor éreztétek a Szentlelket bizonyságot tenni nektek arról, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója?

Ösztönözz az alkalmazásra!

Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „Az [evangéliumi oktatás] célja arra ösztönözni az egyént, hogy gondolkozzon el az evangéliumi tantételek szerinti életen, érezze annak szükségét, majd pedig tegyen is érte valamit” (in Conference Report, Oct. 1970, 107). Mikor evangéliumi tantételeket tanítasz a tanulóknak, biztasd őket, hogy a Szentlélek sugalmazásait követve válasszák ki, milyen módokon javíthatnak viselkedésükön, és erősíthetik meg a Jézus Krisztusba vetett hitüket.

A tanulók olvassák el magukban az Alma 5:49–52-t, és keressék ki, mit mondott Alma a népnek, mit kell tenniük ahhoz, hogy felkészüljenek a menny királyságának öröklésére.

• Miért elengedhetetlen a bűnbánat ahhoz, hogy belépjünk Isten királyságába?

Hogy segíts a tanulóknak alkalmazni Alma tanításait arról, hogy fel kell készülnünk az Isten királyságába való belépésre, olvassátok el Dallin H. Oaks elder, a Tizenkét Apostol tagjának következő kijelentését:

„Mi lenne, ha holnap lenne eljövetelének napja? Ha tudnánk, hogy holnap találkozunk az Úrral – idő előtti halálunk, vagy az Ő váratlan eljövetele révén –, mit tennénk ma? Milyen bűnöket vallanánk be? Mely [szokásainkkal] hagynánk fel? [Milyen kötelezettségeknek] tennénk eleget? Mit bocsátanánk meg másoknak? Miről tennénk bizonyságunkat?

Ha akkor megtennénk [ezeket], akkor miért ne tennénk meg most? Miért [ne törekedjünk] békességre, míg [az] elérhető?” (Felkészülés a második eljövetelre. Liahóna, 2004. máj. 9.).

Befejezésül adj időt a tanulóknak elgondolkodni, hogy mit kellene megváltoztatniuk az életükben ahhoz, hogy felkészültek legyenek a Szabadítóval történő találkozásra és az Ő királyságába való belépésre. Buzdítsd őket, hogy írják le gondolataikat és érzéseiket, hogy később újra elolvashassák a gondolataikat, és emlékeztetőt kapjanak a kapott sugalmazások követésére.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 5:46–47. „A kinyilatkoztatás lelke”

Alma angyalt is látott, mégis az Alma 5:46–47-ben tanúságot tett arról, hogy a Jézus Krisztus megváltó küldetéséről való bizonysága sok böjt és imádkozás után a Szentlélek által nyert megerősítést. Heber J. Grant elnök szerint „sokan azt mondják: »Bárcsak angyalt láthatnék, bárcsak hallanám, amint angyal jelent ki valamit, akkor ennek következtében életem minden napján hű maradnék!« Azonban ez semmilyen hatással nem volt azokra [Lámánra és Lemuelre], akik nem az Urat szolgálták, és ma sem lenne hatása” (in Conference Report, Apr. 1924,159).

Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, miért lehet hatásosabb a Szentlélek tanúsága egy angyal látogatásánál:

„Krisztus… kijelentette, hogy egy angyali megnyilatkozás, mely valamely kézzelfogható, feltámadt lény látogatásából származik, nem tesz ránk olyan benyomást…, amilyet a Szentlélek megnyilvánulása által kapunk. A személyes látogatások idővel elhalványulhatnak, azonban a Szentlélektől kapott útmutatás napról napra, évről évre megújul és tovább folytatódik, ha úgy élünk, hogy érdemesek legyünk rá” (Doctrines of Salvation, ed. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:44).

A Hűek a hithez következő kijelentése megmagyarázza, hogyan történik a valódi megtérés:

„A megtérés egy folyamat, nem pedig esemény. A Szabadító követésére tett erőfeszítéseitek eredményeként tértek meg. Ilyen erőfeszítés az, ha hisztek Jézus Krisztusban, megbánjátok bűneiteket, megkeresztelkedtek, elnyeritek a Szentlélek ajándékát, és hittel kitartotok mindvégig.

Noha a megtérés csodálatos és megváltoztatja az életet, mégis egy csendes csoda. Az angyalok látogatása vagy más látványos történések nem vezetnek megtéréshez. Még Alma [is], aki angyalt látott, csak azután tért meg, hogy sok napot böjtölt és imádkozott az igazság bizonyságáért (lásd Alma 5:46). Pál pedig, aki látta a feltámadt Szabadítót, azt tanította, hogy »senki nem mondhatja Jézust az Úrnak, hanem csak a Szent Lélek által« (1 Korinthusbeliek 12:3)” (Hűek a hithez: evangéliumi értelmező szótár [2004]. 139.).

Alma 5:57. „Gyertek ki a gonoszok közül, és szakadjatok el”

David R. Stone elder a Hetvenektől felvázolta, hogyan példázzák a New York-i Manhattan templom építésénél használt technikák azt, ahogyan elszakadhatunk a világi hatásoktól:

„A világban túl sok az olyan ember, aki az ősi Babilonra kezd hasonlítani azáltal, hogy a saját útjain jár és olyan istent követ, »akinek képmása a világra hasonlít« [T&Sz 1:16].

Az egyik legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk az, hogy képesek legyünk ebben a világban élni, de valahogy nem ebből a világból valónak lenni. Meg kell teremtenünk Siont Babilon közepén. […]

Részt vehettem a Manhattan templom építésében, így lehetőségem volt rá, hogy felszentelése előtt gyakran járjak a templomban. Csodálatos volt tökéletes csendben ülni a celesztiális szobában, ahová egy pisszenés sem hatolt be kívülről, a zajos New York-i utcákról. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen áhítatos csend legyen a templomban, amikor mindössze néhány méterre van tőle a nagyváros forgataga?

A válasz a templom építésében rejlik. Egy meglévő épület falain belülre építették, a templom belső falai pedig csak néhány ponton kapcsolódnak a külső falakhoz. Így csökkentette a templom (Sion) a külső világ, vagyis Babilon hatását.

Tanulhatunk ebből. Megteremthetjük a valódi Siont magunk között azáltal, hogy behatároljuk, milyen mértékben gyakorolhat hatást Babilon az életünkre. […]

Akárhol is vagyunk, bármilyen városban is élünk, a celesztiális királyság alapelvei által felépíthetjük saját Sionunkat, és mindig törekedhetünk arra, hogy tisztaszívűek legyünk. […]

Nem kell napjaink és lakóhelyünk kultúrájának bábjaivá válnunk. Lehetünk bátrak, járhatunk az Úr ösvényein és követhetjük az Ő lábnyomait” (Sion Babilon közepén. Liahóna, 2006. máj. 93.).