Könyvtár
105. lecke: Alma 59–63

105. lecke

Alma 59–63

Bevezetés

Moróni kapitány örvendezett Hélamán sikereinek a korábban a lámániták által elfoglalt nefita városok visszafoglalása terén. Amikor azonban megtudta, hogy Nefiha városát elfoglalták a lámániták, dühös lett a kormányzatra, mert nem foglalkoztak azzal, hogy erősítést küldjenek. Pahoránnak, a főbírónak írott levelében búslakodott az igazlelkűek szenvedései felett, és megfeddte Pahoránt, amiért nem támogatja a szabadság ügyét. Moróni nem tudott viszont arról, hogy Pahorán a nefita királypártiak lázadása miatt Gedeon földjére menekült. Pahorán nem sértődött meg Moróni dorgálásától, sőt örült annak, hogy Moróni ennyire szereti a szabadságot. Az Úr megerősítette a nefitákat, és Moróni, Pahorán, valamint az ő embereik közös erővel legyőzték a királypártiakat és a lámánitákat is. Sokéves háborúság után a nefiták ismét békét láthattak, Hélamán pedig helyreállította az egyházat.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 59

A nefiták elveszítenek egy erődítményt, Moróni kapitány pedig gyászol a nép gonoszsága miatt

Az óra előtt írd fel a táblára Ezra Taft Benson elnök következő kijelentését (The Teachings of Ezra Taft Benson [1988], 285):

„Jobb felkészülni és megelőzni, mint helyrehozni és megbánni” (Ezra Taft Benson elnök).

Lehetséges, hogy már használtad ezt az idézetet az Alma 49–51-ről szóló leckében. Ha már használtad, akkor fontold meg, hogy kihagysz néhány szót, amikor a táblára felírod, és megkéred a tanulókat, hogy töltsék ki a hiányzó részeket.

Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan helyzetekről az életükben, vagy az egyik ismerősük életében, amelyek során a felkészülés segített megelőzni a csalódást és a bánatot.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az elmúlt órákon olyan fejezeteket tanulmányoztak, amelyek a nefiták és a lámániták közötti harcokról szóltak. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 59:5–11-et, és gondolkodjanak el azon, hogyan vonatkozik a táblán lévő kijelentés az ezen versekben ábrázolt helyzetre.

  • Mi tette lehetővé a lámániták számára, hogy legyőzzék Nefiha városát? (Nefiha népének gonoszsága.)

  • Mi olyat találtok ezekben a versekben, ami a táblára írt kijelentésre vonatkozik?

Ha a tanulók nem említik az Alma 59:9-ben található következő kijelentést, akkor mutass rá nekik: „[K]önnyebb egy várost tartani, hogy ne kerüljön a lámániták kezére, mint azt visszaszerezni tőlük”. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezt a kijelentést. Hogy segíts a tanulóknak átgondolni, miként vonatkozik ez az igazság az életükre, kérd meg őket, hogy hasonlítsák a beszámolóban szereplő városokat saját magukhoz és a lelki csatákhoz, amelyekkel szembekerülnek. Azután tegyél fel egyet vagy többet a következő kérdések közül:

  • Hogyan vonatkozik ránk ez az igazság? (Segíts a tanulóknak felismerni, hogy könnyebb és jobb hithűnek maradni, mint visszatérni a hithez, miután elhagytuk azt.)

  • Miért könnyebb hithűnek maradni az egyházban, mint visszatérni az egyházba, miután egy ideig kevésbé aktívak voltunk?

  • Miért könnyebb megtartani a bizonyságunkat, mint visszanyerni azt, miután eltévelyedtünk?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, milyen módon támadja őket a gonosz és annak követői. Ösztönözd őket arra, hogy a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írják le, mit tesznek majd, hogy felkészüljenek a lelki csatákra.

Alma 60–62

Moróni igaztalanul vádolja Pahoránt, aki szeretettel és tisztelettel válaszol

Olvasd fel az Alma 59:13-at. Győződj meg arról, hogy a tanulók megértik, hogy Moróni azért volt dühös, mert azt gondolta, hogy a kormányzatot nem érdekelte a nép szabadsága és nem foglalkozott ezzel. Mérgében levelet írt Pahoránnak, a főbírónak Zarahemlában. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 60:6–11-et.

  • Mivel vádolta Moróni kapitány Pahoránt?

  • Milyen érzelmeket érzékeltek Moróni vádjaiból?

Írd fel a táblára a következő szentírásutalást: Alma 60:17–20, 23–24. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban ezeket a verseket. Ösztönözd őket arra, hogy képzeljék el, hogyan éreznék magukat Pahorán helyében.

  • Milyen módon lehettek sértőek Moróni kapitány vádjai Pahorán számára?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 60:33–36-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg, mire állt készen Moróni kapitány, ha Pahorán nem válaszolna kedvezően a kérésére. Miután a tanulóknak volt idejük beszámolni arról, amit találtak, kérd meg őket, hogy határozzák meg azokat a szavakat és kifejezéseket ezekben a versekben, amelyek Moróni kérésének okait vagy indítékait írják le.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 61:1–5-öt, és keressék meg, miért nem kapott Moróni kapitány erősítést.

  • Milyen információkat osztott meg Pahorán Morónival?

  • Hogyan reagálhatnak az emberek, amikor valaki hamisan vádolja őket valamivel?

  • Előfordult már, hogy valaki hamisan vádolt benneteket valamivel? Milyen érzéseitek voltak a vádakkal és a vádlóval kapcsolatban?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 61:9–10, 15–18-at, és keressenek meg ebben mindent, ami Pahorán kiváló jellemét mutatja meg. Miután elegendő időt hagytál nekik, kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, mit találtak.

  • Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan Pahorán reagált Moróni vádjaira? (Segíts a tanulóknak megérteni a következő tantételt: Dönthetünk úgy, hogy nem sértődünk meg mások szavain és tettein. A tanulók által meghatározott igazságok között lehet még az, hogy kerülnünk kell, hogy bántó kritikát fogalmazzunk meg másokról, valamint, hogy amikor egységesek vagyunk másokkal az igazlelkűségben, akkor erősebbek vagyunk a gonosz elleni harcunkban. Ezeket az igazságokat fel is írhatod a táblára.)

  • Hogyan dönthetünk úgy, hogy nem sértődünk meg?

Fontold meg, hogy megkérdezed a tanulókat, hogy hajlandóak-e megosztani az élményeiket arról, mikor úgy döntöttek, hogy nem sértődnek meg, amikor valaki bántó vagy hamis dolgokat mondott róluk. Megfontolhatod azt is, hogy saját tapasztalatot mondasz el. Tegyél bizonyságot arról, milyen fontos megbocsátani másoknak az ellenünk mondott szavaikért és tetteikért. Bátorítsd arra a tanulókat, hogy kövessék Pahorán példáját.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 62:1-et. Kérd meg az osztályt, hogy határozzák meg, mit érzett Moróni, amikor megkapta Pahorán válaszát.

Mondd el, hogy bár Moróni kapitány tévedett, amikor Pahoránt vádolta, mégis olyan igaz tantételeket tanított, amelyeket mi is alkalmazhatunk az életünkben. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 60:23-at. Mutass rá arra, hogy Moróni szavai a „belső edény” megtisztításáról bárkire vonatkozhatnak, akinek bűnbánatot kell tartania. Magyarázd el, hogy az edény egy olyan tartály, mint például a csésze vagy egy tál. Koszolj be egy csészét kívül és belül is (ha megvalósítható, akkor egy fehér színű, minta nélküli csésze a legmegfelelőbb). Kérdezd meg a tanulóktól, hogy szeretnének-e inni belőle. Tisztítsd meg a csésze külsejét, és kérdezd meg a tanulóktól, hogy most már szívesen innának-e belőle.

  • Ha saját magunkra egy ilyen edényként gondolunk, mit jelenthet a belső edény megtisztítása?

Olvasd fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől:

„Meg kell tisztítanunk a belső edényt (lásd Alma 60:23), először magunkkal kezdve, aztán a családunkkal, végül pedig az egyházzal” („Cleansing the Inner Vessel,” Ensign, 1986. máj. 4).

  • Miért fontos, hogy belül is (amit az emberek nem látnak) éppúgy tiszták legyünk, mint kívül (amit az emberek is látnak)?

  • Miért fontos, hogy megtisztítsuk életünk belső edényét, mielőtt teljesen hasznosak lehetnénk az Úr királyságában?

Az Alma 62:1–38 összefoglalásaként mondd el, hogy Moróni kapitány seregének egy részével Pahorán segítségére sietett, hogy leverjék a királypártiakat Zarahemlában. Ezután az egyesült sereggel és egyéb nefita erők segítségével Moróni és Pahorán visszafoglalta a hátralévő városokat, amelyek még lámánita kézen voltak. Kiűzték a lámánitákat az országból, és békét teremtettek a nép között.

  • Milyen kihívásokkal szembesülhetnek az egyének és a családok egy háborús időszakot követően?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban az Alma 62:39–41-et, hogy megértsék, milyen hatással voltak a háború megpróbáltatásai a nefitákra.

Miközben a tanulók erről a kérdésről beszélgetnek, előfordulhat, hogy a következőkhöz hasonló válaszokat adnak:

Igazlelkű imáink pozitív hatással lehetnek a közösségünkre.

A csapások idején egyesek megalázkodnak Isten előtt, míg mások makacsak lesznek.

  • Szerintetek miért van az, hogy néhányan közelebb kerülnek az Úrhoz akkor, amikor megpróbáltatásokkal néznek szembe? Miért van az, hogy néhányan pedig elfordulnak az Úrtól, amikor megpróbáltatásokkal néznek szembe? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a megpróbáltatások idején a döntéseink határozzák meg, hogy közelebb kerülünk-e az Úrhoz.)

  • Amikor a Mormon könyve háborús fejezeteit olvastátok, mit tanultatok arról, hogy Jézus Krisztus tanítványainak kell lennünk a háborús és viszálykodással teli idők során is?

Alma 63

Sok nefita az északi földre utazik

Összegezd Mormon szavait ebben a fejezetben azzal, hogy elmondod, hogy sok nefita északra kezdett vándorolni szárazföldön és vízen is. Siblon Hélamánra bízta a szent feljegyzéseket. Moróni kapitány meghalt, és fia, Moróniha vezette azt a sereget, amely sikeresen visszavert egy másik lámánita támadást.

Azzal is befejezheted ezt a leckét, hogy beszélsz valakiről, aki csapásokkal és megpróbáltatásokkal került szembe, mégis úgy döntött, hogy meglágyítja szívét és még inkább bízik Istenben. Fontold meg, hogy elmondasz egy személyes élményt.

Alma áttekintése

Szánj egy kis időt arra, hogy segíts a tanulóknak áttekinteni Alma könyvét. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit tanultak ebből a könyvből az ifjúsági hitoktatás és a személyes szentírás-tanulmányozásuk során. Ha szükséges, kérd meg őket, hogy nézzenek át néhány fejlécet Alma könyvének fejezetei közül segítségképpen a visszaemlékezéshez. Miután elegendő időt hagytál, kérj meg jó pár tanulót, hogy mondják el gondolataikat és érzéseiket valamiről, ami nagy hatással volt rájuk a könyvből.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 61. Hogyan reagáljunk arra, ha valaki megsért vagy megbánt bennünket?

James E. Faust elnök az Első Elnökségből megosztott egy történetet, amely jól mutatja, milyen fontos, hogy ne tápláljunk rossz érzéseket azok iránt, akik esetleg megpróbálnak megsérteni vagy megbántani bennünket:

„Pennsylvania gyönyörű dombjain a keresztény emberek egy elkötelezett csoportja egyszerű életet él autók, elektromosság és modern gépek nélkül. Keményen dolgoznak, és csendes, békés életet élnek a világtól elkülönülve. Élelmük javarészt a saját farmjaikról származik. A nők varrják, kötik és szövik a ruháikat, amelyek szolidak és egyszerűek. Ők azok, akiket amishokként ismernek.

Egy 32 éves tejszállító sofőr családjával az ő Nickel Mines közösségükben élt. Nem volt amish, de fuvarozó útja során sok amish tejgazdaságban megfordult, és a csendes tejesemberként vált ismertté közöttük. Tavaly októberben váratlanul elveszítette minden józan ítélőképességét és önuralmát. Meggyötört elméjében Istent hibáztatta első gyermeke haláláért és néhány bizonytalan emlék miatt. Minden ok nélkül beviharzott az amish iskolába, elengedte a fiúkat és a felnőtteket, és megkötözte a tíz lányt. Rálőtt a lányokra, akik közül öt meghalt, a másik öt pedig megsebesült. Azután a saját életét is kioltotta.

Ez a megdöbbentő erőszak hatalmas gyötrelmet okozott az amishok között, haragot viszont nem. Fájdalom volt, gyűlölet viszont nem. Azonnal megbocsátottak. Elkezdték együttesen felkarolni a tejesember szenvedő családját. Miközben a tejesember családja a lövöldözést követő napon összegyűlt az otthonában, egy amish szomszéd jött át, karjait a halott lövöldöző férfi édesapja köré fonta, és ezt mondta: »Meg fogunk nektek bocsátani.« [In Joan Kern, “A Community Cries,” Lancaster New Era, Oct. 4, 2006, p. A8.] Az amish vezetők meglátogatták a tejesember feleségét és gyermekeit, hogy részvétüket, megbocsátásukat, segítségüket és a szeretetüket nyilvánítsák ki feléjük. A tejesember temetésén a gyászolók fele amish volt. Majd az amishok meghívták a tejesember családját, hogy részt vegyenek a meggyilkolt kislányok temetési szertartásán. Az amishokon különös békesség vett erőt, mivel hitük megtartotta őket ebben a válsághelyzetben.

Egy helyi lakos nagyon ékesszólóan így összegezte ennek a tragédiának az utóhatását: »Mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéltük, és nemcsak az angolt, hanem a gondoskodás nyelvét, a közösség nyelvét [és] a szolgálat nyelvét. És igen, a megbocsátás nyelvét.« [In Helen Colwell Adams, “After That Tragic Day, a Deeper Respect among English, Amish?” Sunday News, Oct. 15, 2006, p. A1.] Az Úrnak a hegyi beszédben található tanításaiba vetett teljes hitük bámulatos kiáradása volt ez. »Jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak titeket«[Máté 5:44].

Az öt kislány életét kioltó tejesember családja a következő nyilatkozatot tette a nyilvánosság felé:

»Amish barátainknak, szomszédainknak és a helyi közösségnek:

Családunk szeretné, ha mindannyian tudnák, hogy eláraszt bennünket mindaz a megbocsátás, kegyelem és irgalom, amelyet irántunk kimutattak. A családunk iránt érzett szeretetük segített nekünk megkapni azt a gyógyulást, amelyre oly kétségbeesetten szükségünk volt. Az imák, a virágok, a képeslapok és az ajándékok, amelyeket adtak, olyannyira megérintették szívünket, hogy azt szavakkal ki sem tudjuk fejezni. Részvétük túlmutat a családunkon, a közösségünkön, és megváltoztatja a világunkat, és ezért őszinte köszönetet mondunk Önöknek.

Szeretnénk, ha tudnák, hogy a szívünk szakad meg a történtek miatt. Bánat tölt el minket mindegyik amish szomszédunk miatt, akiket szerettünk, és továbbra is szeretni fogunk. Tudjuk, hogy sok kemény nap áll még azon családok előtt, akik elveszítették a szeretteiket, úgyhogy továbbra is reményünket és bizalmunkat helyezzük minden vigasz Istenébe, míg mindannyian arra törekszünk, hogy újjáépítsük az életünket.« [“Amish Shooting Victims,” www.800padutch.com/amishvictims.shtml.]

Hogyan tudta az egész amish csoport a megbocsátását így kifejezésre juttatni? Istenbe vetett hitük és az Ő igéjébe vetett bizalmuk miatt, amely része a belső lényüknek. Magukat Krisztus tanítványainak tekintik, és az Ő példáját akarják követni.

Miután hallottak erről a tragédiáról, sok ember küldött pénzt az amishoknak, hogy ki tudják fizetni az öt életben maradt kislány kezelését, valamint az elhunytak temetési költségét. Tanítványságuk további bizonyítékaként az amishok úgy döntöttek, hogy a pénz egy részét megosztják a tejesember özvegyével és három gyermekével, hiszen ők is áldozatai voltak e szörnyűséges tragédiának” (A megbocsátás gyógyító ereje. Liahóna, 2007. máj. 67–68.).

Alma 62:41. Hogyan reagáljunk a csapásokra?

Az Alma 62:39–41-re utalva Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:

„A gondokkal teli időszakokban ugyanaz a próbatétel teljesen ellentétes hatással lehet az egyénekre. […]

Bizonyára ismertek olyanokat, akiknek az élete tele volt csapásokkal, és akik mégis éretté, erősebbé és csiszoltabbá váltak ezek által, míg mások ugyanezektől a próbatételektől keserűek, csüggedtek és boldogtalanok lettek” („The Mistery of Life,” Ensign, Nov. 1983, 18).

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy magunk döntjük el, hogyan reagáljunk a megpróbáltatásokra:

„Biztos, hogy ezeknek a nagy viszontagságoknak megvan az örök céljuk vagy hatásuk. Istenhez fordíthatják a szívünket. […] Bár a viszontagságok halandó nehézségeket eredményezhetnek, egyúttal örök áldásokhoz is vezethetik az embereket.

Úgy tűnik, a halandóság élményével együtt járnak olyan hatalmas szerencsétlenségek is, mint a természeti csapások és a háborúk. Teljes mértékben nem előzhetjük meg őket, de eldönthetjük, hogyan reagálunk majd rájuk. A háború és a katonai szolgálat viszontagsága például némelyek lelki pusztulásához vezetett, mások számára pedig lelki ébredést jelentett. A Mormon könyve leírja ezt az ellentétet:

»De íme, a nefiták és a lámániták közötti háború rendkívüli hosszúsága miatt sokan makacsak lettek, a háború rendkívüli hosszúsága miatt; és megpróbáltatásaik miatt sokan béketűrőek lettek, olannyira, hogy egészen az alázatoság mélységéig megalázkodtak Isten előtt« (Alma 62:41).

Hasonló ellentétről olvastam azt követően, hogy évekkel ezelőtt pusztító hurrikán otthonok ezreit tette tönkre Floridában. A hírek beszámoltak két külön emberről, akik ugyanazt a tragédiát szenvedték el és ugyanabban az áldásban volt részük: mindkettejük otthona teljesen elpusztult, azonban egyik családtagjuk sem halt vagy sérült meg. Egyikük azt mondta, hogy ez a tragédia szertefoszlatta a hitét; vajon hogyan engedhette meg Isten, hogy mindez megtörténjen? – kérdezte. A másik azt mondta, hogy ez a tapasztalat megerősítette a hitét. Isten jó volt hozzá, mondta. Bár odaveszett a család otthona és javai, megmaradt az életük és újraépíthetik az otthonukat. Egyikük szemében félig üres volt a pohár. Másikuk szemében a pohár félig tele volt. A halandó önrendelkezés ajándéka mindannyiunkat felhatalmaz rá, hogy eldöntsünk, miként cselekszünk, amikor csapás ér” (“Adversity,” Ensign, July 1998, 7–8).

Alma 63:4–10. Hagót és leszármazottai

Az utolsó napi próféták azt mondták, hogy Hagót népe azokon a szigeteken telepedett le, amelyek ma Új-Zélandként ismerünk.

Az új-zélandi szenteknek Joseph F. Smith elnök azt mondta: „Új-zélandi testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy Hagót népétől származtok” (idézte Spencer W. Kimball in Joseph Fielding McConkie és Robert L. Millet: Doctrinal Commentary on the Book of Mormon, 3. köt. [1991], 329).

Az Új-Zélandi Hamilton templom felszentelési imájában David O. McKay elnök azt mondta: „Hálát adunk azért, hogy utat mutattál Lehi atya gyermekeinek ezekre a termékeny szigetekre, és lehetővé tetted a boldogulásukat” (“Dedicatory Prayer Delivered by Pres. DavidO. McKay at New Zealand Temple,” Church News, 1958. máj. 10., 2).

Spencer W. Kimball elnök azt mondta: „Okkal gondolhatjuk azt, hogy Hagót és társai mintegy tizenkilenc évszázadon át a szigeteken laktak, Kr. e. 55 és 1854 között, mielőtt eljutott volna hozzájuk az evangélium. Elveszítették mindazokat a világos és értékes dolgokat, amelyeket a Szabadító elhozott a földre; mert valószínűleg a szigeteken voltak, amikor Krisztus megszületett Jeruzsálemben” (Temple View Area Conference Report, February 1976, 3; idézve in Joseph Fielding McConkie és Robert L. Millet, Doctrinal Commentary on the Book of Mormon, vol. 3, 329).