70. lecke: Alma 3–4

70. lecke

Alma 3–4

Bevezetés

Az amliciták, miután csatlakoztak a lámánita sereghez, úgy különböztették meg magukat a nefitáktól, hogy piros jeleket tettek a homlokukra. Az amliciták és a lámániták a nefiták ellen harcoltak, ami során lelkek ezrei és tízezrei hunytak el a csatában (lásd Alma 3:26). E harc után a nefiták közül sokan megalázkodtak és „ráébredtek, emlékezniük kell kötelességükre” (Alma 4:3). Körülbelül 3500-an keresztelkedtek meg és csatlakoztak közülük az egyházhoz. A rákövetkező évben azonban sok egyháztag kevély lett, és kezdtek üldözni másokat. Alma, aki aggódott e gonoszság láttán, lemondott főbírói feladatairól, és főpapként szolgált tovább az egyház felett. Ebben a tisztségében azt tervezte, hogy beutazza a környéket, tiszta bizonyságot téve és bűnbánatra szólítva az embereket.

Javaslatok a tanításhoz

Alma 3:1–19

A nefiták az amlicitákkal és a lámánitákkal harcolnak

Oszd az osztályt kis csoportokra. Adj minden csoportnak egy kis darab papírt, rajta a következő szavakkal: ruházat, frizura, fülbevalók és ékszerek, tetoválások. Kérd meg a csoportokat, beszéljék meg, milyen üzenetet küldhetnek magukról az emberek akár szándékosan, akár akaratlanul, a fenti dolgok által.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az amliciták elkülönítették magukat a nefitáktól, és egy lámánita sereghez csatlakoztak (lásd Alma 2). A tanulók olvassák el az Alma 3:4-et, és keressék ki belőle, hogyan változtatták el a megjelenésüket az amliciták.

Kiktől akarták megkülönböztetni magukat az amliciták?
Napjainkban hogyan igyekeznek néhányan megkülönböztetni magukat az igazlelkűektől a külső megjelenésükben? (A tanulók válaszai során mindenképpen tisztázd velük, hogy vannak, akik szándékosan változtatják meg a kinézetüket, hogy elkülönítsék magukat az igazlelkűektől vagy lázadjanak az egyház normái ellen. Mások anélkül követik a világi trendeket, hogy tudatában lennének, hogy ezzel is üzeneteket küldenek magukról.)

Magyarázd el, hogy amikor az amliciták megjelölték a homlokukat, hogy megkülönböztessék magukat a nefitáktól, ezzel megmutatták, hogy magukra vonták a lámánita átkot. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 3:14–19-et. Segíts az osztálynak kielemezni ezeket a verseket azáltal, hogy felteszel egyet vagy az összeset az alábbi kérdések közül:

Az Alma 3:18 mely verse írja le az amliciták tetteit és hozzáállását Istenhez? (Nyílt lázadás Isten ellen)
Hogyan vonták magukra az átkot az amliciták? (Alma 3:19)
Milyen fontos igazságokat tanulhatunk ezekből a versekből? (A válaszok között lehet, hogy azok, akik nyíltan fellázadnak Isten ellen, negatív következményeket vonnak magukra, és hogy ha el vagyunk különülve Istentől, az azért van, mert mi szakítottuk el magunkat Őtőle.)

Segíts a tanulóknak megérteni, milyen fontos, hogy igazlelkű módokon különböztessék meg magukat. Ehhez tedd fel a következő kérdést:

Ruházatunk és megjelenésünk által miképpen mutathatjuk ki, hogy Jézus Krisztus tanítványai vagyunk? (Ha a tanulóknak nehezére esik válaszolni erre a kérdésre, elolvastathatod velük az Öltözködés és megjelenés részt a Fiatalság erősségéért füzetből [2011], mely a 6–8. oldalon található. Hangsúlyozd ki, hogy az evangéliumról való bizonyságunk az, aminek hatással kellene lennie az öltözködésünkre és megjelenésünkre.)

Biztasd a tanulókat, hogy mindennapi választásaik során – beleértve az öltözködésükkel és megjelenésükkel kapcsolatos döntéseiket – mutassák meg, hogy az Urat követik. Hangsúlyozd, hogy az öltözködésünk és megjelenésünk által megkülönböztethetjük magunkat Jézus Krisztus tanítványaiként.

Alma 3:20–27

Ezreket ölnek meg a nefiták valamint a lámániták és amliciták közötti egyik csatában

Foglald össze az Alma 3:20–25-öt azzal, hogy kijelented, a nefiták visszaverték ugyan a lámánitákat, de mindkét oldalon több ezer emberéletet követelt a csata. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 3:26–27-et! Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg milyen tanulságot szeretett volna Mormon, hogy megértsünk ebből.

E versek szerint milyen jutalmakat kapnak azok, akik engedelmeskednek az Úrnak?
Milyen következményekkel jár az, ha valaki nem követi az Urat?

Összegzésként fel is írhatod a táblára a következő tantételt: Boldogságban vagy nyomorúságban lehet részünk attól függően, hogy kinek a követését választjuk.

Kérd meg a tanulókat, gondoljanak azokra az áldásokra, melyek azzal járnak, ha az Úr követését választjuk.

Milyen áldásokat kaptatok az Úrtól, amikor azt választottátok, hogy követitek Őt?

Alma 4:1–14

Miután az egyház tagjai egy ideig növekedtek, kezdtek kevéllyé válni és egymással vitatkozni

Írd fel a táblára az alázatos és a kevély szavakat.

Mit jelent alázatosnak lenni? (Alázatosnak lenni azt jelenti, hogy taníthatóak vagyunk, és hálával felismerjük, hogy az Úrtól függünk, vagyis megértjük, hogy állandóan szükségünk van az Ő támogatására.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel az Alma 4:1–5-öt. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek bizonyítékot arra, hogy a nefiták alázatossá váltak. Miközben a tanulók elmondják, mit találtak, hasznos lehet, ha rámutatsz, hogy nem kell ahhoz tragédiákat átélnünk, hogy alázatossá váljunk, hanem az alázat egy döntés.

Mutass rá, hogy a nefiták leírása az Alma 4:6-ban nagyon különbözik az Alma 4:3–5-től való leírástól. Írd fel a táblára a kevély szót!

Mit jelent kevélynek lenni? (A kevélység az alázat ellentéte. A kevély emberek szembehelyezik magukat másokkal és Istennel. Mások fölé helyezik magukat, és inkább a saját vágyaikat követik, mint Isten akaratát.)

Kérd meg az osztály egyik felét, hogy olvassák el magukban az Alma 4:6–8-at, a másikat pedig, hogy olvassák el magukban az Alma 4:9–12-t. Mindkét csoport nevezze meg a nefiták néhány kevély cselekedetét, és azok másokra gyakorolt hatását. Elegendő idő eltelte után kérd meg mindkét csoportot, hogy osszák meg, amit találtak!

Mit tanulhatunk e versekből arról, hogy milyen hatással van a kevélység arra, ahogyan másokkal bánunk?
Milyen figyelmeztetéseket találtok az Alma 4:10-ben? (Győződj meg arról, hogy a tanulók megértik, hogy ha rossz példát mutatunk, akkor tetteink megakadályozhatnak másokat abban, hogy elfogadják az evangéliumot.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 4:13–14-et! Kérd meg az osztályt, keressenek benne példákat arra, hogy néhány nefita miképpen volt alázatos, mikor mások kevélyek voltak.

Mit tanulhatunk e versekből arról, hogy hogyan befolyásolja az alázatosság azt, ahogyan másokkal bánunk?

Hangsúlyozd ki, hogy azzal kapcsolatos döntéseink, hogy alázatosak vagy kevélyek legyünk, hatással van ránk és másokra. Ha az idő engedi, buzdítsd a tanulókat, hogy írjanak a jegyzetfüzeteikbe vagy szentírás-tanulmányozási naplójukba olyan élményeikről, melyek ennek az állításnak az igazságát példázzák.

Alma 4:15–20

Alma lemond főbírói hivataláról, mert idejét arra akarja áldozni, hogy bűnbánatra hívja az embereket

A tanulók képzeljék el, hogy Alma helyében vannak. Ők a főbíró, és a népükben sokan kevélyekké váltak, és üldözik azokat, akik alázatosak maradtak.

Mit tehettek azért, hogy segítsetek az embereknek megváltozni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Alma 4:15–19-et! Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, mit tett Alma.

Hogy döntött Alma, mit tesz? (Eldöntötte, hogy lemond főbírói hivataláról, hogy az idejét az emberek tanításának szentelhesse.)
Mire utal a „tiszta bizonyságtétellel” kifejezés (Alma 4:19), hogyan tanított Alma?
Mikor hallottátok az embereket „tiszta bizonyságtételt” tenni? Milyen hatással voltak rátok ezek az élmények?
Milyen igazságokat tanulhatunk Alma példájából az Alma 4:19-ben?

Példák a tanulók lehetséges válaszaira:

Lelki kötelességeink teljesítése áldozatot kíván.

A tiszta bizonyságtétel segít másoknak közelebb kerülniük Istenhez.

Buzdítsd a tanulókat, hogy keressék meg Alma tiszta bizonyságtételét, miközben olvassák az Alma 5–16-ot az egyéni tanulásuk során, és amikor a következő leckék során ezekről a fejezetekről beszélgetnek. Biztasd őket arra is, hogy figyeljék meg, milyen hatással volt Alma bizonyságtétele az emberekre.

Szentírás-memoriter áttekintés

Ismertesd meg a tanulókat néhány új szentírás-memoriterrel, vagy nézzetek át néhányat azok közül, melyeket már ismernek. Készülj olyan kérdésekkel, melyek segítenek nekik felfedezni a memoriterekben található tantételeket. Írják le egy azzal kapcsolatos céljukat a jegyzetfüzetükbe vagy szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit fognak tenni azért, hogy életükben jobban alkalmazzák e tantételek egyikét. Adj nekik egy bizonyos időkeretet a céljaik eléréséhez, és kérd meg őket, hogy mikor elérték azt, készüljenek egy beszámolóval az egyik osztálytársuk vagy az egész osztály számára.

Megjegyzés: Ha nincsen időd ezt a tevékenységet e lecke részeként felhasználni, akkor használd fel egy másik napon. További áttekintős tevékenységekért lásd a könyv végén található függeléket.

Megjegyzések és háttér-információk

Alma 3:4. A tetoválások és testékszerek

Az amliciták megjelölték magukat, hogy megkülönböztessék magukat a nefitáktól (lásd Alma 3:4). Napjainkban a próféták arra biztatják a fiatal férfiakat és nőket, hogy tartsák szentnek a testüket és ne jelöljék meg magukat tetoválással. Gordon B. Hinckley elnök azt mondta:

„Nem tudom megérteni, miért akar bármely fiatal férfi vagy nő is átmenni azon a fájdalmas folyamaton, hogy a bőrét tarkabarka emberek, állatok és különböző szimbólumok képével torzítsa el. A tetoválás eredménye tartós, hacsak nem kerül sor egy másik fájdalmas és drága vállalkozásra, mely eltávolítja őket. Apák, óvjátok fiaitokat testük tetoválásától! Lehet, hogy most ellenkeznek a szavaitokkal, de el fog jönni az ideje annak, hogy köszönetet mondanak nektek. A tetoválás a test templomának falfirkája. Ahogyan az is, amikor a testet kilyuggatják, hogy karikákkal tegyék tele a füleiket, az orrukat vagy akár a nyelvüket.

Vajon lehetséges, hogy azt gondolják, ez szép? […] Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma kijelentette, hogy ellenezzük a tetoválást, valamint »a test lyukasztgatását, amennyiben az nem orvosi célból történik«. Nem foglalunk állást azonban annak tekintetében, amikor »a nők kis lyukat fúratnak a fülükbe, egy pár fülbevaló számára« – egyetlen párnak” (lásd Liahóna, 2001. jan. 67.).

Alma 3:5. A divattrendek követése

Az amliciták megváltoztatták a megjelenésüket, hogy jobban hasonlítsanak a lámánitákra. Sok utolsó napi szent napjainkban egyfajta nyomást érez, hogy kövesse a divattrendeket, hogy jobban hasonlítsanak azokra, akik a világ számára népszerűek. Azonban vannak olyan trendek, melyek oda vezetnek, hogy ők „nem engedelmeskednek a prófétának, inkább a világ divatjának hódolnak” (lásd “Questions and Answers,” New Era, Mar. 2006,14; lásd még A fiatalság erősségéért [2011]. 6–8).

M. Russell Ballard elder azt tanította a papságviselő fiatal férfiaknak, hogy néhány divatirányzat csökkenti azon képességüket, hogy kiálljanak az igazságért:

„Létezik egy egész szubkultúra, mely a kortárs bandákat és ezek bűnöző viselkedését zenével, öltözködési stílussal, nyelvhasználattal, magatartással és viselkedéssel ünnepli. Sokan megfigyeltétek már, amint a menő barátok »divatos« és »klassz« dolognak tartva felvették ezt a stílust, és őket is beszippantotta ez a szubkultúra. […]

Nem hinném, hogy kiállhattok az igazság és a jó mellett, miközben olyasmit viseltek, ami méltatlan ahhoz, aki Isten papságát viseli” (lásd Liahóna, 1998. jan. 39–40.).

Alma 3:6–17. A jel és az átok

Miközben a tanulók az Alma 3-at tanulmányozzák, kérdéseik lehetnek arról a jelről és az átokról, mely a lámánitákra került. Elmagyarázhatod, hogy különbség van a jel és az átok között. A lámánitákra helyezett jel a sötét bőrszín volt (lásd Alma 3:6). Ennek a jelnek az volt a célja, hogy megkülönböztesse és elválassza a lámánitákat a nefitáktól (lásd Alma 3:8). Az átok ennél súlyosabb volt: az az állapot, hogy „kivágatnak az Úr színe elől” (2 Nefi 5:20). A lámániták és az amliciták azzal vonták magukra ezt az átkot, hogy fellázadtak Isten ellen (lásd 2 Nefi 5:20; Alma 3:18–19). Bár a sötét bőr ebben az esetben a lámánitákat sújtó átok jele, a Mormon könyve azt tanítja, hogy az Úr „senkit nem utasít vissza aki hozzá jön, feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt; …mindegyik egyforma Istennek” (2 Nefi 26:33). Jézus Krisztus evangéliuma mindenkinek szól. Az egyház egyhangúlag elítéli a rasszizmust, beleértve bármely és minden múltbéli rasszizmust, mind az egyházban, mind azon kívül. Gordon B. Hinckley elnök azt mondta:

„[E]gyetlen ember sem tekintheti magát Krisztus igaz tanítványának, aki becsmérlő megjegyzéseket tesz a másik fajból valókra. Sőt, nem gondolhatja azt sem magáról, hogy összhangban él Krisztus egyházának tanításaival. […]

Ismerjük fel mindannyian, hogy mindenki Mennyei Atyánk gyermeke, aki minden gyermekét szereti” (Több kedvességre van szükség. Liahóna, 2006. máj. 58.). Ehhez a témához további segítségért lásd a 27. leckét.

Alma 4:9–12. „Nagy botlást okozó kő”

Amint az egyháztagok kevéllyé váltak, rossz példájuk botlást okozó kővé vált azok számára, akik nem tartoztak az egyházhoz (lásd Alma 4:9–12; lásd még Alma 39:11). Gordon B. Hinckley elnök a következő történetet osztotta meg, mely jól mutatja a rossz és a jó példák következményeit:

„Nem volt az egyház tagja. Szüleivel egy másik vallás aktív gyakorlói voltak.

Emlékszik, hogy gyermekkorában néhány utolsó napi szent ismerőse csúfolta, kiközösítette és kigúnyolta.

Ezért szó szerint meggyűlölte az egyházat és annak híveit. Egyikükben sem talált semmi jót.

Aztán édesanyja elvesztette a munkáját, ezért el kellett költözniük. Az új helyen, 17 évesen be tudott iratkozni főiskolára. Itt, életében először megtapasztalta az igaz barátok társaságát, akik közül Richard meghívta őt egy klubba, amelynek az elnöke volt. Így ír erről: »Életemben először valaki azt akarta, hogy én is ott legyek a közelében. Nem tudtam, hogyan reagáljak, de hálával telve csatlakoztam. […] Nagyon szerettem az érzést, hogy barátom lehet. Egész életemben ezért imádkoztam. És most, 17 év várakozás után, Isten válaszolt erre az imára.«

19 évesen aztán a nyári munka alatt egy sátorba került Richarddal. Észrevette, hogy Richard minden este egy könyvet olvas. Megkérdezte, mit olvas. Azt a választ kapta, hogy a Mormon könyvét. »Gyorsan témát váltottam és lefeküdtem – tette hozzá. – Végül is ez a könyv rontotta el a gyermekkoromat. Megpróbáltam elfelejteni a dolgot, de egy hét után már aludni sem tudtam. Miért olvassa minden este? Hamarosan már nem bírtam elviselni a megválaszolatlan kérdéseket a fejemben. Így hát egy este megkérdeztem, mi olyan fontos abban a könyvben. Mi van benne? […] Elkezdte onnan olvasni, ahol abbahagyta. Jézusról olvasott és az amerikai kontinensen való megjelenéséről. Megdöbbentem. Azt hittem, a mormonok nem hisznek Jézusban.« […]

Később egy alkalommal együtt utazott a két barát. Richard egy Mormon könyvét nyomott a kezébe, és megkérte, hogy olvasson hangosan. Amint elkezdte, hirtelen megérintette a Szentlélek sugalmazása.

Idővel hite egyre gyarapodott. Beleegyezett, hogy megkeresztelkedjen. […]

Ez a történet vége, ám hatalmas tanulságok vannak ebben a történetben. Az egyik a sajnálatos mód, ahogyan fiatal mormon barátai bántak ezzel a fiatalemberrel.

A másik az, ahogyan új barátja, Richard bánt vele. Gyökeres ellentéte volt ez korábbi tapasztalatainak. Megtéréshez és keresztelkedéshez vezetett, a szörnyű nehézségek dacára is” (vö. Több kedvességre van szükség. Liahóna, 2006. máj. 59–60.).

Alma 4:19. „Tiszta bizonyság”

Amikor Alma látta, hogy „ellenük szóló tiszta bizonyságtétellel” (Alma 4:19) kell visszatérítenie a népét, akkor bűnbánatra szólította őket. Azonban a böjti és bizonyságtételes gyűléseinken bizonyságtételünk hitünk egyszerű kijelentése legyen, ne pedig intő beszéd. Spencer W. Kimball elnök ezt mondta:

„Ne mondjátok meg másoknak, hogyan éljenek! Csak mondjátok el, hogyan éreztek legbelül. Az egy bizonyság. Abban a pillanatban, hogy elkezdtek prédikálni a többieknek, a bizonyságotok befejeződött” (The Teachings of Spencer W. Kimball, ed. Edward L. Kimball [1982], 138).