27. lecke
2 Nefi 5
Bevezetés
Hallgatva az Úrtól kapott figyelmeztetésre Nefi és követői különválnak Lámántól, Lemueltől és Ismáel fiaitól. Igazlelkűségben és boldogságban éltek, miközben Lámán és Lemuel követői kizárták magukat az Úr színe elől.
Javaslatok a tanításhoz
2 Nefi 5:1–8
Az Úr különválasztja Nefi követőit Lámán és Lemuel követőitől
Kérd meg a tanulókat, gondoljanak néhány nehéz kihívásra vagy döntésre, amellyel mostanában kell szembenézniük. Kérd őket arra, hogy tartsák észben ezeket a személyes megpróbáltatásokat, miközben arról tanulnak, hogy Nefi miként válaszolt a kihívásokra. Emlékeztesd a tanulókat, hogy mielőtt Lehi meghalt, Nefire bízta a család lelki vezetését. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 5:1–4-et, hogy megtudják, mivel kellett szembenéznie Nefinek.
-
A 2 Nefi 5:1 szerint mit tett Nefi, hogy segítsen megoldást találnia a problémájára?
-
Még azután is, hogy Nefi imádkozott, mit próbált Lámán és Lemuel tenni?
A válaszok közben felhívhatod a tanulók figyelmét arra, hogy imáinkra nem mindig azonnal kapunk választ, illetve nem mindig úgy, ahogyan szeretnénk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 2 Nefi 5:5–8-at. Az osztály többi tagja kövesse az olvasást a szemével, és figyeljék meg, mit tett az Úr Nefi és követői megsegítésére.
Kérd meg a tanulókat, foglalják össze, mit tanultak a 2 Nefi 5:1–8-ból. Az egyik igazság, amelyet kihangsúlyozhatsz, az, hogy az Úr vezeti azokat, akik hithűen keresik Őt imában. Tedd fel a következő kérdéseket e versek kapcsán:
-
Miért fontos hithűen haladni tovább, amikor imáinkra nem azonnal érkezik válasz, illetve a kapott válasz nem olyan, amilyet szeretnénk?
-
Milyen módokon figyelmeztethet minket az Úr?
Miközben a tanulók válaszolnak erre a kérdésre, megoszthatod a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Nem léphetünk rossz útra anélkül, hogy először ne hagynánk figyelmen kívül egy figyelmeztetést” (idézet Kenneth Johnson A Szentlélekre hallgatni című beszédéből. Liahóna, 2002. nov. 90.).
-
Hogyan követhetjük Nefi példáját, amikor kihívásokkal nézünk szembe?
A tanulók 2 Nefi 5:1–8-ról folytatott beszélgetése részeként hívd fel a figyelmüket arra, hogy a nefitáknak a lámánitáktól való különválását Lámán és Lemuel Nefi iránti gyűlölete idézte elő. Ez a különválás évszázadokon át fennállt, miközben Lámán és Lemuel leszármazottai a Nefi leszármazottai iránti gyűlöletre tanították a gyermekeiket (lásd Móziás 10:12–17).
2 Nefi 5:9–18, 26–27
A nefiták a boldogság módja szerint éltek
A te vezetéseddel olvassátok fel kórusban a 2 Nefi 5:27-et. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg ezt a verset. Írd fel a táblára a boldogság szót!
-
Szerintetek mit jelent „a boldogság módja szerint” élni?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Marlin K. Jensen eldertől, a Hetvenek tagjától:
„Bizonyos változatlan tantételek és igazságok boldogságot hoznak az életünkbe. Ez a téma évek óta foglalkoztat, mert noha bőségesen áldott vagyok és minden okom megvan arra, hogy boldog legyek, olykor küszködök, és néha hiányzik belőlem a boldogságra és a vidám beállítottságra való természetes hajlam, amely néhányakban oly könnyedén megvan.
Ennek köszönhetően pár évvel ezelőtt megragadta a figyelmemet egy rész a Mormon könyvében. […] Nefi létrehozott egy, az evangélium igazságain alapuló társadalmat, amiről így írt: »És lőn, hogy a boldogság módja szerint éltünk« (2 Nefi 5:27). Nagy hatással volt rám ez a vers. […] Eltűnődtem, vajon… mik lehetnek egy igazán boldog társadalom és élet egyes alkotóelemei, és elkezdtem Nefi írásait kutatni, hogy megtaláljam a kulcsot. […] Arra kérlek benneteket, ti is végezzétek el személyes kutatásotokat! Egész életen át tartó, méltó törekvés lehet.
[…] A mindennapi élet ugyanazon mintái és alkotóelemei, amelyek lehetővé tették Nefi és népe számára, hogy boldogok legyenek 560 esztendővel Krisztus előtt, épp olyan jól működhetnek ma is” (“Living after the Manner of Happiness,” Ensign, Dec. 2002, 56, 61).
Biztasd a tanulókat, hogy fogadják el Jensen elder felhívását! Kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 5:6, 10–18, 26–27-es részeket, és keressék meg bennük az „igazán boldog társadalom és élet egyes alkotóelemeit”. Javasolhatod, hogy jelöljék meg azokat a tantételeket, amelyek hozzájárultak a nefiták boldogságához. Pár perc múlva kérj meg néhány tanulót, hogy írja fel a táblára, amit talált. (A válaszok között lehet az, hogy Nefi és követői elmentek a családjukkal együtt [lásd 6. vers]; engedelmeskedtek az Úrnak [lásd 10. vers]; keményen dolgoztak, hogy fenntartsák magukat [lásd 11., 15–17. vers]; magukkal vitték a szentírásokat [lásd 12. vers]; templomot építettek [16. vers]; és igazlelkű vezetőket követtek [lásd 18., 26. vers].)
Kérd meg a tanulókat, válasszanak ki egyet vagy kettőt a táblán lévő tantételek közül, és mondják el, nekik hogyan segítettek e tantételek „a boldogság módja szerint” élni.
Attól függően, hogy a tanulók mire fektetik a hangsúlyt, néhány hasonló kérdéssel elmélyítheted a beszélgetést:
-
A 2 Nefi 5:10–11, 16 szerint milyen áldásokat kaptak az emberek azért, mert betartották az Úr parancsolatait? Ti éreztétek már, hogy veletek van az Úr? Mikor? Hogyan járult hozzá boldogságotokhoz az, hogy éreztétek életetekben az Úr hatását?
-
A templom hogyan segíthetett az embereknek abban, hogy „a boldogság módja szerint” éljenek? Miként hozott nagyobb boldogságot a templom nektek vagy egy ismerősötöknek?
-
Hogyan járul hozzá a kemény munka a boldogsághoz?
Kérd meg a tanulókat, foglalják össze, mit tanultak arról, hogy miként lehetnek még boldogabbak. Bár a tanulók talán különféle tantételeket adnak válaszul, győződj meg arról, hogy megértik: amikor Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, elmélyül a boldogságunk. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.
Kérd meg a tanulókat, hogy vizsgálják meg az életüket, és határozzanak el egy olyan dolgot, amelyet meg fognak tenni azért, hogy még teljesebben tudjanak „a boldogság módja szerint” élni. Biztasd őket, hogy írják ezt le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy az órai jegyzetfüzetükbe. Oszd meg a bizonyságodat azokról a tantételekről és gyakorlatokról, amelyek boldogságot nyújtottak a te életedben.
2 Nefi 5:19–25
A lámániták átkozottak lettek engedetlenségük miatt
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Nefi 5:19–24-et, és keressék meg, miben különbözött a lámániták és a nefiták életmódja.
-
A 2 Nefi 5:20 szerint mi volt a következménye a lámániták engedetlenségének?
-
Hogyan segít a 2 Nefi 5:21 megértenetek, miért vágattak ki a lámániták az Úr színe elől? (Elmagyarázhatod, hogy a kvarc egy kemény kőzet. Amikor Nefi azt mondja, hogy a lámániták „olyanokká lettek, mint a kvarc”, szívük keménységét hangsúlyozta.)
-
Milyen figyelmeztetést adott az Úr azt illetően, ha a nefiták az evangéliumot elutasított lámánitákkal házasodnak? (Lásd 2 Nefi 5:23.)
-
Miért fontos elkerülnünk, hogy olyanokkal randevúzzunk és házasodjunk, akik nem hallgatnak az Úrra? Szerintetek milyen hatással vannak az evangélium iránti elkötelezettségetekre azok, akikkel randevúztok, és végül házasságot köttök? (Hasznos lehet emlékeztetni a tanulókat, hogy az Első Elnökség ezt a tanácsot adta: „Csak olyanokkal randevúzz, akik magas erkölcsi értékrend szerint élnek, és akiknek a társaságában te is meg tudod őrizni a te normáidat” [A fiatalság erősségéért (füzet, 2011). 4.].)
-
Milyen tantételeket tanulhatunk a 2 Nefi 5:20–24-ből? (Amikor a tanulók megosztják a tantételeket, győződj meg arról, hogy megértik: amikor az emberek megkeményítik a szívüket az Úrral szemben, akkor elkülönülnek Tőle.)
Emeld ki, hogy a 2 Nefi 5 éles ellentétet jelenít meg a nefiták és a lámániták között. Megválaszthatjuk, melyik példát fogjuk követni. Biztasd a tanulókat, hogy tartsák szem előtt, amit elhatároztak, hogy megtesznek azért, hogy még teljesebben tudjanak „a boldogság módja szerint” élni. Mondd el nekik: biztos vagy benne, hogy követni tudják a nefiták példáját és igazán boldogok tudnak lenni.
Megjegyzések és háttér-információk
2 Nefi 5:5–9. Különítsük el magunkat a gonoszságtól!
Időnként arra van szükség, hogy fizikailag elmeneküljünk a gonoszságtól, ahogyan azt Nefi és követői tették. Előfordulhat azonban, hogy nem mindig tudunk fizikailag elszakadni a gonoszságtól. Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen magyarázta el, hogyan tudjuk megvédeni magunkat az ilyen helyzetekben:
„Isten megadta a módot, ami által úgy élhetünk ebben a világban, hogy nem fertőződünk meg az azt átjáró pusztító nyomásoktól, melyeket gonosz ügynökök terjesztenek. Élhetünk erényes, gyümölcsöző, igazlelkű életet, ha követjük a Mennyei Atyánk által létrehozott védelmi tervet, vagyis az Ő boldogságtervét. Ezt megtalálhatjuk a szentírásokban és prófétái sugalmazott kijelentéseiben. […]
Kerüljétek a világ gonoszságát! Ismerjétek fel, hogy Isten irányít mindent! Idővel Sátán teljesen elbukik majd, és elnyeri büntetését hatalmas gonoszsága miatt. Istennek meghatározott terve van az életetekre! Ő ki fogja nyilatkoztatni nektek e terv részleteit, ha hittel és állandó engedelmességgel törekedtek arra. Fia szabaddá tett titeket – nem a cselekedeteitek következményeitől szabadított meg benneteket, hanem a döntések meghozatalát illetően váltatok szabaddá. Isten rátok vonatkozó örök célja az, hogy sikerrel járjatok ebben a halandó életben. Nem számít, milyen gonosszá válik is a világ, ti kiérdemelhetitek ezt az áldást. Törekedjetek a személyes irányításra, mely a Szentlélek által adatik meg nektek, és figyeljetek rá! Legyetek továbbra is érdemesek arra, hogy elnyerjétek azt! Nyújtsátok ki kezeteket másoknak, akik botladoznak és összezavarodtak, nem tudva biztosan, melyik ösvényen járjanak” (Hogyan élhetünk helyesen az egyre növekvő gonoszság közepette? Liahóna, 2004. máj. 100.,102.).
2 Nefi 5:11, 13. „Rendkívüli módon boldogultunk”
A 2 Nefi 5:11, 13-ban Nefi ír népe boldogulásáról, valamint arról, hogy sikeresen neveltek nyájakat, csordákat, és termesztettek növényeket. Gyakorta kézzelfogható áldásokhoz kötjük a boldogulást. Heber J. Grant elnök azt tanította, hogy a valódi boldogulás többet jelent a gazdagságnál vagy a világ anyagi javainál:
„Amikor boldogulásról beszélek, nem kizárólag dollárokra és centekre gondolok. […] Azonban amit igazi boldogulásnak tartok, vagyis annak, ami a legértékesebb minden férfi és nő számára mindazon dolgok közül, amik hatalmas értékkel bírnak, nem más, mint a gyarapodás Isten ismeretében és a bizonyságban, valamint az arra való erőben, hogy az evangélium szerint élünk és családunkat is ennek megtételére inspiráljuk. Ez a boldogulás legigazabb fajtája” (Az egyház elnökeinek tanításai: Heber J. Grant [2002]. 130–131.).
2 Nefi 5:10–18, 26–27. „A boldogság módja szerint”
Joseph Smith próféta elmondta, hogy létezik egy ösvény, amely a boldogsághoz vezet: „A boldogság létünk célja és értelme; és az lesz a vége is, ha az ahhoz vezető ösvényen járunk; ez pedig az erény, a becsületesség, a hűség, a szentség és Isten minden parancsolata betartásának ösvénye” (History of the Church, 5:134–35).
Gordon B. Hinckley elnök ezt tanította: „A boldogság az igazlelkűségből ered. »A gonoszság sohasem volt boldogság.«(Alma 41:10.) A bűn sohasem volt boldogság. Az önzés sohasem volt boldogság. A kapzsiság sohasem volt boldogság. A boldogság abban rejlik, hogy Jézus Krisztus evangéliumának tantételei szerint élünk” (“Fast-Paced Schedule for the Prophet,” Church News, Apr. 20, 1996, 3).
2 Nefi 5:16. „És én, Nefi építettem egy templomot”
Marlin K. Jensen elder, a Hetvenek tagja, elmagyarázta, miként vezet boldogsághoz a templomba járás:
„Nefi ezt írja: »És én, Nefi építettem egy templomot« (2 Nefi 5:16). Nefi temploma néhány tekintetben talán eltért a mi utolsó napi templomainktól, központi célja azonban nagy valószínűséggel ugyanaz volt: hogy tanítást és útmutatást biztosítson Isten gyermekei számára a boldogságukra alkotott tervét illetően, valamint hogy biztosítsa számukra az e boldogság eléréséhez elengedhetetlen szertartásokat és szövetségeket.
Miután már több mint öt évtizede élek ezen a szép földön, őszintén elmondhatom, hogy a lelkileg legérettebb és a legboldogabb emberek, akiket ismerek, mind buzgó templomlátogatók. Jó oka van ennek. A templomban elénk tárják, majd újra elmondják Isten programjának teljes ívét; minden egyes alkalom mélyebb megértést és elkötelezettséget nyújt, hogy az Ő módján éljük életünket. […]
Jó fokmérője lehet annak, hogy miként haladunk a Krisztushoz vezető úton, ha megvizsgáljuk, mit érzünk a templommal és az ottani élményeinkkel kapcsolatban. A templom a boldogság és az öröm szinonimája lehet. Nefi és népe számára az volt” (“Living after the Manner of Happiness,” Ensign, Dec. 2002, 60).
2 Nefi 5:20–25. A lámánitákat sújtó átok
A 2 Nefi 5:20–25-ös versei legalább négy kérdésre választ adnak a lámánitákat ért átok vonatkozásában:
1. Mi volt ez az átok?
Az átkot világosan meghatározza a 2 Nefi 5:20: „kivágattak az Úr színe elől”. Nem a lámániták sötét bőre volt az átok.
2. Mi hozta rájuk az átkot?
A 2 Nefi 5:21 szerint „gonoszságuk miatt” és azért sújtotta az átok a lámánitákat, mert „szívüket megkeményítették [az Úr ellen]”. Ádám bukása óta a gonoszság mindig is az Úr színe elől való kivágatást eredményezte (lásd 1 Nefi 2:21; 2 Nefi 4:4; 9:6; Alma 9:13; Ether 10:11).
3. Miért került a lámánitákra a sötét bőrszín jele?
Ez egy konkrét jel vagy jelzés volt egy adott körülményre. Nefi így magyarázta: „hogy ne legyenek csábítóak népem számára, az Úristen sötét bőrszínt küldött rájuk [a lámánitákra]” (2 Nefi 5:21). Alma hasonló magyarázatot adott: „a lámániták bőre sötét volt…, hogy ezáltal az Úristen megőrizhesse népét, hogy ne keveredjenek és ne higgyenek helytelen hagyományokban” (Alma 3:6, 8). E magyarázatok összhangban állnak más szentírásbeli figyelmeztetésekkel, miszerint az Úr népének nem szabad hitetlenekkel házasodnia, mivel az gyakran azt eredményezte, hogy az igazlelkűek elfordultak az Úrtól (lásd 5 Mózes 7:2–4; 1 Királyok 11:4; 2 Korinthusbeliek 6:14; T&Sz 74:5).
4. Mit eredményezett az átok?
Az átok eredményeképp – hogy kivágattak az Úr színe elől – a lámániták „lusta nép lettek, tele gonoszkodással és álnoksággal” (2 Nefi 5:24).
Ez az átok csupán addig állt fenn, amíg az emberek gonoszok voltak. Amikor a lámániták bűnbánatot tartottak és az evangélium szerinti életet választották, „nem követte őket többé Isten átka” (Alma 23:18). A Mormon könyve sok olyan lámánita példáját tartalmazza, akik bűnbánatot tartottak és elnyerték az Úr Lelkének útmutatását. Hélamán könyve olyan időszakról szól, amikor a lámániták többsége igazlelkűbb volt a nefitáknál (lásd Hélamán 13:1).