120. lecke
3 Nefi 11:1–17
Bevezetés
A Szabadító halálát jelző pusztítást és háromnapos sötétséget követően körülbelül 2500 nefita férfi, nő és gyermek gyűlt össze a templom körül a Bőség földjén (lásd 3 Nefi 17:25). Miközben egymással beszélgettek, hallották a Mennyei Atya hangját, amint bemutatta Fiát, Jézus Krisztust, aki aztán meg is jelent. Jézus Krisztus magához hívta az embereket, hogy személyesen tanúi legyenek, hogy Ő megöletett a világ bűneiért. Egyenként mind odamentek Hozzá, és megérintették a sebet az oldalán, valamint a szögek nyomát a kezén és a lábán.
Javaslatok a tanításhoz
3 Nefi 11:1–7
A nefiták hallják az Atya hangját, aki bejelenti Fia megjelenését
Miközben a tanulók megérkeznek az órára, szóljon halkan – épp hogy hallhatóan – valamilyen szent zene vagy általános konferenciai bejátszás a háttérben. Kapcsold ki, amikor elérkezik a nyitó ima és áhítat ideje. Az ima után kérdezd meg a tanulóktól, hogy hallották-e a bejátszást. (Ha ehhez a tevékenységhez nem állnak rendelkezésedre a szükséges eszközök, akkor megkérhetsz egy tanulót, hogy halkan olvasson fel a 3 Nefi 11-ből, miközben a többiek megérkeznek a terembe. Ha emellett döntesz, az a legjobb, ha egy nappal előre kiadod a megbízást, egy olyan tanulónak, aki amúgy is általában korán érkezik.)
-
Mit kell tennünk, hogy meghalljunk és megértsünk egy csendes hangot?
-
Mi volt az üzenete annak a dalnak (vagy általános konferenciai beszédnek vagy szentírásrésznek), amely akkor szólt, miközben megérkeztetek az órára ma?
-
Könnyű vagy nehéz volt-e meghallani és megérteni a szavakat, mialatt mindannyian befelé jöttetek? Miért?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és mondják meg, minek a megértése volt nehéz a nefiták számára.
-
Hogyan jellemzik a hangot a 3 Nefi 11:3-ban? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezt a leírást.)
-
Milyen hatással volt a hang azokra, akik hallották?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 11:4–7-et, és keressék meg, mit tettek másképp a nefiták, hogy megértsék a hangot, amikor harmadik alkalommal hallották.
-
Mit tettek másképp a nefiták a harmadik alkalommal, amikor hallották a hangot?
-
Annak alapján, amit a 3 Nefi 11:7-ben olvastatok, kinek a hangját hallották az emberek? (A Mennyei Atya hangja szólt, amint bemutatta Fiát, Jézus Krisztust.)
Megkérheted a tanulókat, hogy olvassák el a Hélamán 5:30-at, és keressék meg az Úr hangjának másik jellemzését.
-
Miben hasonlított a nefiták által hallott hang azokhoz a késztetésekhez, amelyeket a Szentlélektől kapunk? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: A Szentlélek gyakorta az érzéseinken keresztül szól hozzánk.)
-
Miért fontos, hogy odafigyeljünk az Úrtól a Szentlélek útján kapott sugalmazásra?
Kérd meg a tanulókat, hogy osszanak meg olyan élményeket, amelyek során érezték, hogy a Szentlélek sugalmazása behatolt az elméjükbe vagy a szívükbe. Kérdezd meg tőlük, milyen érzés volt. Te is megoszthatod egy saját élményedet.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából arról, hogy mit kell tennünk, hogy meghalljuk és megértsük az Úr hangját a Szentlelken keresztül:
„A Lélek nem kiabálással kelti fel a figyelmünket. Soha nem ráz meg minket erős kézzel. A Lélek suttog. Oly gyengéden cirógat, hogy ha el vagyunk foglalva, akkor talán egyáltalán nem is érezzük.
Időnként kicsit megbök, éppen csak annyira, hogy odafigyeljünk; de az a tapasztalatom, hogy legtöbbször ha nem engedünk a gyengéd érzésnek, ha nem hallgatunk ezekkel az érzésekkel eltelve, akkor a Lélek visszahúzódik és megvárja, amíg mi keressük és odafigyelünk rá, a saját időnkben és a saját módunkon” (“How Does the Spirit Speak to Us?” New Era, Feb. 2010, 3).
-
Milyen tantételt tanulhatunk a 3 Nefi 11:1–7-ből és Packer elnöktől? (A tanulók többféle választ adhatnak, de győződj meg arról, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Amikor megtanuljuk, hogyan halljuk meg az Úr hangját a Szentlélek által, akkor képesek leszünk megérteni a Tőle érkező üzeneteket.)
-
Mi segít nektek abban, hogy felkészítsétek elméteket és szíveteket a Szentlélek suttogásainak meghallására és megértésére?
3 Nefi 11:8–17
Jézus Krisztus megjelenik a nefitáknak, és egyenként mindenkit magához hív, hogy megtapinthassák a sebek nyomait a kezén, a lábán és az oldalán
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:8–10-et. Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék az olvasottakat, és képzeljék el, milyen lehetett ott lenni a nefiták soraiban ekkor. Tedd ki a Jézus a nyugati féltekén tanít című képet (62380; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 82.), és kérdezd meg:
-
Szerintetek milyen gondolataitok és érzéseitek lettek volna, ha ott lettetek volna a nefiták között, amikor a Szabadító ellátogatott hozzájuk?
Emlékeztesd a tanulókat a sötétségre és pusztulásra, amelyet a nefiták átéltek közvetlenül a Szabadító megjelenése előtt, azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától arról, miért volt fontos a Szabadító megjelenése a nefitáknak:
„Ez a megjelenés és ez a kijelentés áll a Mormon könyve történetének gyújtópontjában, ez a mindenek felett álló pillanat. Ez volt az a megnyilvánulás és az az elrendelés, amely tudást és sugalmazást biztosított minden nefita próféta számára az azt megelőző 600 esztendő során, nem is szólva az ő izráelita és járedita elődeikről további évezredeken át azelőtt.
Mindenki róla beszélt, róla énekelt, róla álmodott és az ő megjelenéséért imádkozott – és most valóban megjelent. Az volt minden idők legnagyszerűbb napja! Az Isten, aki minden sötét éjjelt ragyogó hajnallá változtat, eljött hát!” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 250–51).
Mondd el az osztálynak, hogy a lecke további része úgy van felépítve, hogy lehetőségük adódjon saját maguknak is elgondolkodni a Szabadító látogatásáról. Óra előtt készítsd elő a következő utasításokat és kérdéseket egy kiosztható lapon minden egyes tanuló számára (vagy írd fel ezeket a táblára vagy egy poszterre). Adj elegendő időt a tanulóknak, hogy elolvassák a 3 Nefi 11:11–17-et, és kövessék a kapott lapon álló utasításokat. Buzdítsd őket arra, hogy megfontoltan gondolják át e versek jelentését, miközben tanulmányozzák azokat.
Miután a tanulóknak elegendő idejük volt e tevékenység elvégzésére, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:16–17-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mit tettek az emberek, miután részük volt ebben a személyes élményben a Szabadítóval. Elmagyarázhatod, hogy a hozsanna egy héber szó, amely azt jelenti: „ments meg most” vagy „kérlek, szabadíts meg minket”, és dicséretekben, valamint fohászokban fordul elő szerte a szentírásokban (lásd Kalauz a szentírásokhoz: hozsanna. scriptures.lds.org).
-
Szerintetek miért kiáltottak az emberek hozsannát a Szabadítóval való élményük után?
Kérd fel a tanulókat, hogy vizsgálják meg közelebbről a 3 Nefi 11:15-öt. Kérd meg őket, hogy figyeljék meg, mit tettek az emberek, miután látták a Szabadító sebeit. (Bizonyságot tettek, hogy akit látnak, Jézus Krisztus.)
-
Vajon szükséges-e látnunk és megtapintanunk a Szabadítót ahhoz, hogy tudjuk: Ő él? (Lásd Moróni 10:5.) Mi hogyan tehetünk bizonyságot Jézus Krisztusról?
-
Hogyan vonatkoztathatjuk magunkra a 3 Nefi 11:15-öt? Mit kell tennünk mindannyiunknak, miután bizonyságot kapunk Jézus Krisztusról? (Amikor személyes bizonyságot kapunk Jézus Krisztusról, akkor felelősségünkké válik, hogy bizonyságot tegyünk Róla.)
Az óra zárásaként kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan alkalmakról, amikor megosztották másokkal a Jézus Krisztusról való bizonyságukat. Az idő függvényében szólítsd fel mindazokat, akik röviden szeretnék megosztani a Szabadítóról való bizonyságukat, és esetleg elmondani, mit tettek, hogy bizonyságot kapjanak. Ha az idő engedi, megkérheted őket arra is, hogy osszanak meg néhány gondolatot vagy érzést, amely a 3 Nefi 11 tanulmányozása során támadt bennük ma.