121. lecke: 3 Nefi 11:18–41

121. lecke

3 Nefi 11:18–41

Bevezetés

Miután a nefiták előléptek és megtapintották a sebhelyeket a Szabadító kezén, lábán és oldalán, az Úr hatalmat adott Nefinek és másoknak a keresztelésre és más papsági szertartások elvégzésére. A Szabadító arra is intette az embereket, hogy kerüljék a viszálykodást, és megígérte, hogy akik az Ő tana szerint élnek, Isten királyságát fogják örökölni.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 11:18–27

Jézus Krisztus hatalmat ad Nefinek és másoknak a keresztelésre

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket: Ki keresztelhet meg engem? Hogyan történik a keresztelés?

Ha vannak a tanulóid között olyanok, akik nemrég csatlakoztak az egyházhoz, az óra kezdéseként felkérheted őket, hogy osszák meg néhány élményüket arról, amikor az egyházról tanultak. Kérdezd meg tőlük, hogy felmerültek-e bennük a táblára írt kérdések, amikor elhatározták, hogy megkeresztelkednek.

Azzal is kezdheted az órát, hogy megkéred a tanulókat, képzeljék el, hogy az egyik barátjuk nemrég elhatározta, hogy csatlakozik az egyházhoz, és feltette nekik a táblán álló két kérdést. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit válaszolnának ezekre a kérdésekre. Vagy esetleg felkérhetsz két tanulót, hogy játsszanak el egy beszélgetést egy egyháztag és egy barátja között, amint megbeszélik ezeket a kérdéseket.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az előző leckében arról tanultak, amikor Jézus Krisztus megjelent egy csoportnyi nefitának. Jézus Krisztus magához hívta őket, hogy saját maguk tanúi lehessenek feltámadásának és isteni voltának azzal, hogy megtapintják a sebek nyomait a kezén, a lábán és az oldalán. Mondd el, hogy közvetlenül ezután az élmény után a Szabadító megtanított az embereknek a tanát, amely nem más, mint hinni Őbenne, megkeresztelkedni, és elnyerni a Szentlelket.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:18–22-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressenek válaszokat a kérdésre: Ki keresztelhet meg engem? A tanulók írják fel válaszaikat a táblára a kérdés alá. Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: A keresztelést olyan személynek kell végeznie, aki megfelelő felhatalmazással rendelkezik. (Ha ez még nem került fel a táblára, akkor felírhatod a válaszok alá.)

Hogy segíts a tanulóknak még jobban megérteni ezt az igazságot, röviden elmondhatod, hogy a keresztelést csak olyasvalaki végezheti, aki a pap hivatalát viseli az ároni papságban (lásd T&Sz 20:46) vagy akire ráruházták a melkisédeki papságot (lásd T&Sz 20:38–39; 107:10–11). Ezenkívül az adott személynek egy olyan papságviselő irányítása alatt kell cselekednie, aki viseli a szertartás jóváhagyásához szükséges papsági kulcsokat (például püspök, gyülekezeti elnök vagy misszióelnök).

Szerintetek miért kívánja meg az Úr, hogy a keresztelés szertartását egy felhatalmazott papságviselő végezze?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:23–27-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressenek válaszokat a kérdésre: Hogyan történik a keresztelés? Egy tanuló írja fel a válaszokat a táblára a kérdés alá.

Mi történik a keresztelés folyamán, ha a szertartás szövegét nem megfelelően mondják, vagy ha a keresztelendő személy nincsen teljesen a víz alá merítve? (Megismétlik a szertartást.) Milyen igazságot tanulhatunk ebből? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: A keresztelést az Úr által meghatározott módon kell végezni. Ezt a kijelentést fel is írhatod a táblára.)
Szerintetek miért fontos, hogy a keresztelést pontosan olyan módon végezzék, ahogyan azt az Úr meghatározta?

Hogy segíts a tanulóknak átérezni a 3 Nefi 11:18–27 kapcsán megbeszélt igazságok fontosságát, feltehetsz néhányat a következő kérdések közül:

Milyen érzéseitek voltak, amikor megkeresztelkedtetek? Mit jelent számotokra az a tudat, hogy egy megfelelő felhatalmazással rendelkező személy révén és az Úr által lefektetett módon lettetek megkeresztelve?
Láttatok-e mostanában keresztelést? Milyen érzéseitek voltak?

Ha a tanulók között vannak olyanok, akik viselik a pap hivatalát az ároni papságban, kérdezd meg:

Milyen hatással van rátok az a tudat, hogy rendelkeztek a kereszteléshez szükséges felhatalmazással? (Rákérdezhetsz arra is, hogy van-e olyan tanuló, akinek már volt lehetősége megkeresztelni valakit. Ha van, kérd meg, hogy meséljen arról, milyen érzések töltötték el, és mit tanult az élmény során.)

Te is megoszthatod az élményeidet és az érzéseidet a keresztelés szent szertartásával kapcsolatosan.

3 Nefi 11:28–30

Jézus Krisztus figyelmeztet, hogy a viszálykodás az ördögtől való

Írd fel a táblára a viszálykodás szót.

Mit jelent a viszálykodás? (Vitatkozás, összetűzés vagy veszekedés.)

Kérd meg a tanulókat, hogy röviden soroljanak fel néhány olyan helyzetet vagy tevékenységet a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban, amely során viszálykodás támadhat. Miután a tanulóknak elegendő idejük volt az írásra, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 11:28–30-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, mi miatt viszálykodott néhány nefita.

Mi volt az, ami miatt néhány nefita szemmel láthatóan viszálykodott? (A keresztelés szertartása [lásd még 3 Nefi 11:22] és Krisztus tana.)
A 3 Nefi 11:29 szerint honnan ered a viszálykodás lelke? (Írd fel a táblára a következő igazságot: A viszálykodás lelke nem Istentől való, hanem az ördögtől. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt az igazságot a 3 Nefi 11:29-ben.)
Szerintetek miért fontos, hogy kerüljük a viszálykodást, amikor az evangéliumról beszélgetünk másokkal? Miért helytelen vitatkozni az evangélium tanításakor? (A tanulók többféle választ adhatnak, de ügyelj arra, hogy megértik: amikor viszálykodunk vagy vitázunk másokkal az evangéliumról, akkor a Szentlélek nem lesz jelen, hogy segítsen tanítanunk, illetve hogy bizonyságot tegyen az igazságról azok szívében, akiket tanítunk.)

Hogy kihangsúlyozd a viszálykodás egyik fontos következményét, írd fel a táblára a következő kijelentést James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből. Biztathatod a tanulókat arra, hogy írják be a szentírásukba a 3 Nefi 11:29 mellé. (Faust elnök kijelentésének forrása: “What I Want My Son to Know before He Leaves on His Mission,” Ensign, May 1996, 41.)

„Ahol viszálykodás van, onnan eltávozik az Úr Lelke, nem számít, ki a hibás” (James E. Faust elnök).

Előfordult-e már, hogy éreztétek, amint az Úr Lelke eltávozott viszálykodás miatt? Mikor? Honnan tudtátok, hogy eltávozott a Lélek?

Mutass rá arra, mint mondott a Szabadító a viszálykodással kapcsolatban a 3 Nefi 11:30-ban: „…az én tanom az, hogy hagyjanak fel az ilyen dolgokkal.”

Hogyan tudunk felhagyni a viszálykodással és a vitatkozással? (A válaszok tartalmazhatják a következőket: Törekedhetünk arra, hogy béketeremtők legyünk [lásd 3 Nefi 12:9]. Imádkozhatunk bölcsességért és türelemért a viszálykodás leküzdéséhez. Megpróbálhatjuk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben kísértést érezhetünk viszályba elegyedni másokkal.)
Éreztétek-e, hogy áldásban részesültök az arra tett erőfeszítéseitekért, hogy elkerüljétek vagy leküzdjétek a viszálykodást? Mikor?
Hogyan segíthet nektek a Szabadító 3 Nefi 11:29–30-ban álló tanításaira való emlékezés, amikor olyan helyzetben találjátok magatokat, amelyben viszálykodás támad vagy támadhat?

Megoszthatod egy élményedet, amely során áldásban részesültél az arra tett erőfeszítéseidért, hogy elkerüld vagy leküzdd a viszálykodást. Hogy ösztönözd a tanulókat a 3 Nefi 11:28–30-ból tanultak alkalmazására, kérd meg őket, hogy ismét nézzék át az olyan helyzetekről vagy tevékenységekről írt felsorolásukat, amelyekben viszálykodást tapasztalhatnak. Kérd meg őket, hogy tűzzenek ki és írjanak le egy célt arra, hogy hogyan fognak törekedni a viszálykodás elkerülésére vagy leküzdésére egy, a felsoroltakhoz hasonló helyzetben vagy tevékenységben.

3 Nefi 11:31–41

Jézus Krisztus kijelenti a tanát

Írd fel a táblára a következőket, hogy felkészítsd a tanulókat a 3 Nefi 11:31–41 tanulmányozására:

Kérd meg a tanulókat, hogy röviden meséljenek egy társuknak valamiről, amit nemrégiben tettek, aminek pozitív következménye volt, és mondják el, mi volt az a következmény. Arra is megkérheted őket, hogy meséljenek valamiről, amit tettek vagy láttak, ami negatív következménnyel járt. (Figyelmeztesd a tanulókat, hogy ne osszanak meg semmit, ami nem helyénvaló, vagy ami túl személyes.)

Olvasd fel az osztálynak a 3 Nefi 11:31-et. Mondd el, hogy a 3 Nefi 11 hátralévő része azt tartalmazza, hogy Jézus Krisztus kijelenti a tanát Nefi népének. Ez a fejezet kifejti azt is, hogy milyen következményekkel jár az Úr tanának elfogadása vagy elvetése.

Írd fel a táblára a következő szentírás-utalásokat: 3 Nefi 11:32–34; 3 Nefi 11:35–36; 3 Nefi 11:37–38; 3 Nefi 11:39–40. Oszd a tanulókat párokra, és mindegyik párnak add ki tanulmányozásra az egyik szentírásrészt. Kérd meg őket, azonosítsák be a Jézus Krisztus által tanított tetteket és következményeket. (Javasolhatod, hogy a tanulók vessék össze ezeket a tanításokat a negyedik hittétellel.)

Miután a tanulóknak elég idejük volt a tanulmányozásra, kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, milyen tetteket és következményeket találtak. Kérd meg őket, hogy írják fel a válaszaikat a táblára a tettek vagy a következmények alá. Miközben a tanulók megbeszélik az egyes szentírásokat, tedd fel a hozzájuk kapcsolódó következő kérdéseket:

Azoktól a pároktól, akik a 3 Nefi 11:32–34-et kapták, kérdezd meg:

Hogyan segít nekünk a Szentlélek abban, hogy higgyünk Jézus Krisztusban és a Mennyei Atyában? (A Szentlélek bizonyságot tesz a Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról.) Tett-e már bizonyságot nektek a Szentlélek a Mennyei Atya és Jézus Krisztus valóságáról és szeretetéről? Mikor?

Azoktól a pároktól, akik a 3 Nefi 11:35–36-ot kapták, kérdezd meg:

E versek szerint hogyan hívja meg életünkbe a Szentlélek hatását az, ha azt választjuk, hogy hiszünk a Mennyei Atyában és Jézus Krisztusban?

Azoktól a pároktól, akik a 3 Nefi 11:37–38-at kapták, kérdezd meg:

Milyen hasonlóságot találtatok a 3 Nefi 11:37 és a 3 Nefi 11:38 között?
Milyen jó tulajdonságai vannak egy kisgyermeknek? Szerintetek miért fontos „olyanokká [lennünk], mint egy kisgyermek”?

Azoktól a pároktól, akik a 3 Nefi 11:39–40-et kapták, kérdezd meg:

A Szabadítónak e versekben álló tanításai miként hangsúlyozzák ki az arra irányuló választásunk fontosságát, hogy engedelmesek vagy engedetlenek leszünk-e az Ő tana iránt?

Kérd meg a tanulókat, hogy foglalják össze, mit tanított Jézus Krisztus, milyen kulcsfontosságú tetteket kell megtennünk, hogy belépjünk a menny királyságába. Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: Ahhoz, hogy beléphessünk a menny királyságába, bűnbánatot kell tartanunk, hinnünk kell Jézus Krisztusban, meg kell keresztelkednünk, és el kell nyernünk a Szentlelket. Zárásként megoszthatod a bizonyságodat erről az igazságról. Biztasd a tanulókat, hogy éljenek Jézus Krisztus tana szerint, hogy Isten királyságának örökösei lehessenek. Emlékeztetheted őket arra is, hogy munkálkodjanak a viszálykodás elkerülésére és leküzdésére kitűzött céljaikon.

Megjegyzések és háttér-információk

3 Nefi 11:19–22. Jézus Krisztus megadta a nefitáknak a kereszteléshez szükséges felhatalmazást

Miért kellett Nefinek és másoknak felhatalmazást kapni a keresztelésre, amikor már a Szabadító eljövetele előtt is végezték ezt a szertartást? Gondolkodjatok el a következő kijelentésen Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Noha ezek a nefiták rendelkeztek a keresztelésre való felhatalmazással a régi mózesi adományozási korszakban, Krisztus magához hívta Nefit, hogy megerősítse a keresztelésre adott új papsági felhatalmazását az új evangéliumi adományozási korszakban, és talán azért is, hogy ugyanakkor el is rendelje őt az apostolságba. Azután előrehívott egy másik csoportot is, utasítván őket, hogyan kereszteljenek, hozzátéve, hogy »ne legyenek között[ük] vitatkozások« ezt az elengedhetetlen tant illetően” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 259–60).

3 Nefi 11:28. Ne vitatkozzunk a tan tételeiről!

Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, miért fontos, hogy az utolsó napi szentek kerüljék a viszálykodást:

„Mivel… az erő az Úr Lelkében lakozik, soha nem szabad vitatkoznunk, amikor valakivel a hitünkről beszélünk. Ahogy azt szinte minden misszionárius megtanulta, a szentírásbeli idézetekkel való csatározás mindig elűzi a Lelket. A Szabadító megmondta, hogy »akiben ott van a viszálykodás lelke, az nem tőlem való« (3 Nefi 11:29). Amikor az egyházat azzal vádolják, hogy nem keresztény, annál csak az sajnálatosabb, mikor az egyháztagok az ilyen bírálatokra éppen hogy nem krisztusi módon reagálnak. A másokkal folytatott beszélgetéseinket a Lélek gyümölcsei kell, hogy kísérjék: »szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség [és] mértékletesség« (Galátziabeliek 5:22–23)” (Keresztény bátorság: a tanítványság ára. Liahóna, 2008. nov. 73.).

3 Nefi 11:33–34. A keresztelkedés szertartása elengedhetetlen

Joseph Smith próféta azt tanította, hogy a keresztelkedés szertartása elengedhetetlen az Isten királyságába való belépéshez:

„A keresztség egy jel Istennek, az angyaloknak és a mennynek, hogy mi Isten akaratát tesszük, és nincs más út a mennyek alatt, amely által Isten elrendelte, hogy az ember Őhozzá térjen, hogy megszabaduljon, és belépjen Isten királyságába, kivéve a Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat és a bűnök bocsánatáért való keresztség által, és minden más út hiábavaló; és akkor rendelkeztek a Szentlélek ajándékának ígéretével” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 94.).