122. lecke
3 Nefi 12
Bevezetés
Jézus Krisztus megtanította a nefitáknak, hogyan részesüljenek evangéliumának áldásaiban, és utasította őket, hogy legyenek jó hatással másokra. Kijelentette, hogy betöltötte Mózes törvényét, és magasabb törvényt adott az embereknek, hogy felkészítse őket arra, hogy olyanná váljanak, mint Ő és Mennyei Atyánk.
Javaslatok a tanításhoz
3 Nefi 12:1–12
Jézus Krisztus azokról az áldásokról tanítja a sokaságot, melyeket akkor kaphatunk, ha az Ő evangéliuma szerint élünk
Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:
Elvárja Mennyei Atyánk, hogy tökéletesek legyünk?
Tökéletessé kell válnunk ebben az életben ahhoz, hogy beléphessünk a celesztiális királyságba?
Tökéletessé válhatunk valaha?
Az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken. Kérd meg őket, hogy az egész lecke során tartsák szem előtt ezeket a kérdéseket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 12:48-at. Mutass rá arra, hogy ez egy szentírás-memoriter. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jellegzetes módon jelöljék meg ezt a részt, hogy könnyen megtalálhassák.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Russell M. Nelson eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától a tökéletességre adott parancsolatról:
„Nem szabad csüggednünk, ha a tökéletességre tett őszinte erőfeszítéseink nagyon fáradságosnak [nehéznek] és vég nélkülinek tűnnek most. A tökéletesedés folyamatban van. Csak a feltámadás után és egyedül az Úr által adathat meg teljességgel. Mindazokra vár, akik szeretik Őt és betartják a parancsolatait” (“Perfection Pending,” Ensign, Nov. 1995, 88).
-
Szerintetek miért van az, hogy a tökéletesség „egyedül az Úr által adathat meg”?
Nézzétek át az óra elején feltett 3 kérdést. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy változtatnának-e a válaszaikon a 3 Nefi 12:48 elolvasása és Nelson elder magyarázatának meghallgatása után. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Mennyei Atya nem várja el tőlünk, hogy halandó életünk során tökéletessé váljunk, azonban miközben szorgalmasan törekszünk betartani a parancsolatokat, és az engesztelésre támaszkodunk, végül tökéletessé tétethetünk.
Írd fel a táblára az áldott, áldottak szavakat. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 12:1–12-t, és keressék ki, milyen jellemvonások kialakítására int a Szabadító, és milyen áldásokat ígér ennek eredményeként.
-
Milyen áldásokat tapasztaltatok meg az életetekben abból eredően, hogy Jézus Krisztusnak a 3 Nefi 12:1–12-ben elhangzott tanításai szerint éltetek?
Mutass rá, hogy milyen gyakran szerepelnek ezekben a versekben az áldott, áldottak szavak. Oszd meg a bizonyságodat arról, hogy milyen áldásokban részesültél, amikor a Szabadító tanításait követve éltél.
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba a 3 Nefi 12:1–12-ben említett egy áldásról, amelyre vágynak. Írják le, milyen jellemvonást szükséges kialakítaniuk ennek az áldásnak az elnyeréséhez, azután írják le, mit szeretnének tenni, hogy kialakítsák az adott jellemvonást. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg, mit írtak és miért.
3 Nefi 12:13–16
A Szabadító arra inti a sokaságot, hogy legyenek igazlelkű példák a világ előtt
Mutass meg egy sótartót! Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzék meg, mik a só hasznos tulajdonságai. A tanulók válaszai során győződj meg arról, hogy tudják: a só ízesíti az ételt, és tartósítószerként is használják, hogy megakadályozzák a hús megromlását. Azt is elmondhatod, hogy a mózesi törvény értelmében a papok azt a parancsolatot kapták, hogy sót is ajánljanak fel az áldozat részeként (lásd 3 Mózes 2:13). Így tehát a só az Úr és az Ő népe közötti szövetség jelképe volt.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 12:13-at, és keressék meg, kit hasonlított a Szabadító a sóhoz. A tanulók válaszai során mondd el, hogy a Szabadító nem csupán a templomnál aznap összegyűlt sokaságra utalt, hanem mindazokra, akik megkeresztelkednek az egyházába és az evangéliuma szerint élnek.
-
Milyen tekintetben lehetünk Jézus Krisztus követőiként olyanok, mint a só? (Segítenünk kell megőrizni vagy megszabadítani az embereket, és jobbá kell tennünk a világot azáltal, hogy jó hatással vagyunk másokra.)
-
Szerintetek mit jelent az, hogy a só elveszti az ízét?
Miközben a tanulók megbeszélik ezt a kérdést, felolvashatod a következő kijelentést Carlos E. Asay eldertől, a Hetvenek tagjától:
„A só az idővel sem veszti el az ízét. Az íz keveredéssel és szennyezéssel veszik el. […] Az íz és a minőség elillan az emberből, amikor elméjét tisztátalan gondolatokkal szennyezi be, amikor száját megszentségteleníti azzal, hogy az igazságnál kevesebbet mond, illetve amikor erejét helytelenül gonosz cselekedetekre fordítja” (“Salt of the Earth: Savor of Men and Saviors of Men,” Ensign, May 1980, 42).
-
Miért kell tisztának lennünk ahhoz, hogy jó hatással lehessünk másokra?
Mondd el, hogy a Szabadító egy másik jelképet is alkalmazott, hogy megtanítsa, hogyan legyenek jó hatással másokra egyházának szövetséges tagjai. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 12:14–16-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mit tanított a fény segítségével a Szabadító a szövetséges népe szerepéről a világban. Még a felolvasás előtt elmagyarázhatod, hogy a véka olyan kosarat jelent, amelyet mérőedényként használtak.
-
Az egyháztagok miként lehetnek világosság mások számára? Szerintetek mit jelent engedni, hogy ragyogjon a világosságunk? (Miközben a tanulók választ adnak erre a kérdésre, segíts meglátniuk, hogy igazlelkű életük példája hogyan segíthet másoknak.)
-
Hogyan rejtheti el néhány egyháztag a világosságát?
-
A 3 Nefi 12:16 szerint miért szeretné a Szabadító, hogy engedjük világosságunkat ragyogni? (Amikor igazlelkű példát mutatunk, segítünk másoknak a Mennyei Atyát dicsőíteni. Javasolhatod a tanulóknak, hogy saját szavaikkal írják be ezt a tantételt a szentírásaikba.)
-
Kinek az igazlelkű példája segített nektek közelebb kerülni a Mennyei Atyához és erősítette meg a vágyatokat, hogy az evangélium szerint éljetek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, ők milyen példát mutatnak a körülöttük lévőknek. Biztasd őket arra, hogy gondolják át, miként segíthetnének másoknak elmélyíteni a Mennyei Atya iránti szeretetüket és a vágyukat, hogy kövessék Őt.
3 Nefi 12:17–48
Jézus Krisztus megtanítja a sokaságnak a magasabb törvényt, amely segíteni fog nekik hasonlóvá válni Őhozzá és a Mennyei Atyához
Mondd el, hogy a Szabadító tovább tanította a nefitákat arról, hogyan jöjjenek Őhozzá és lépjenek be a menny királyságába. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 12:19–20-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, milyen szó szerepel többször is ezekben a versekben.
-
Milyen fontos szót használ a Szabadító háromszor is azon meghívása részeként, hogy jöjjünk Őhozzá? (Parancsolatok.)
Mondd el, hogy a 3 Nefi 12:21–47-ben néhány konkrét parancsolat áll, amelyet a Szabadító adott, hogy segítsen Hozzá jönnünk és Hozzá hasonlóbbá válnunk. Amikor e parancsolatokat tanította a nefitáknak, akkor olyan előírásokra utalt, amelyek Mózes törvényében voltak megtalálhatók, majd pedig megtanította a magasabb törvényt. A mózesi törvény hagyományos értelmezésére utalt az ilyen kifejezésekkel: „megmondták a régiek”, „meg van írva”. Amikor azt mondta: „de én azt mondom nektek”, bevezette, hogyan szeretné, ha betartanánk az adott parancsolatot napjainkban.
Hogy segíts a tanulóknak e versek tanulmányozásában, másold fel a táblára a következő táblázatot. Oszd négy csoportra az osztályt. Minden egyes csoportnak jelöld ki a táblázat egyik sorát, és kérd meg őket, olvassák el az oda tartozó verseket, és válaszoljanak a kérdésekre.
|
Mi volt Mózes törvényének hagyományos értelmezése? |
Mit tanácsolt a Szabadító, hogyan éljünk? |
Hogyan alkalmazhatja egy fiatal férfi vagy fiatal nő a Szabadító tanítását? |
|---|---|---|
A 3 Nefi 12:22-t tanulmányozók kedvéért elmondhatod, hogy a Ráka szó egy lekicsinylő vagy gúnyolódó kifejezés, amely megvetést vagy gúnyt közvetít (lásd az angol nyelvű szentírásban: Matthew 5:22, d lábjegyzet). Azt is elmondhatod, hogy David E. Sorensen elder a Hetvenektől azt tanította, hogy az „egyezzetek meg ellenségetekkel hamar” szókapcsolat (3 Nefi 12:25) azt jelenti: „idejekorán oldjuk meg nézeteltéréseinket, nehogy a pillanat heve fizikai vagy lelki kegyetlenséget szüljön, mi pedig haragunk rabságába essünk” (A megbocsátás szeretetté varázsolja a keserűséget. Liahóna, 2003. máj. 11.).
Amikor a tanulók befejezik a nekik kijelölt versek tanulmányozását, kérd meg a csoportokat, hogy számoljanak be a válaszaikról. Válaszaikat be is írathatod velük a táblán lévő táblázatba.
-
Mi változott a mózesi törvény és a Jézus Krisztus által tanított magasabb törvény között?
Rámutathatsz, hogy a magasabb törvény nagyobb hangsúlyt fektet a vágyainkra, gondolatainkra és szándékainkra, mint a külsődleges cselekedeteinkre.
-
Miközben igyekszünk tökéletessé válni, miért olyan fontos a vágyainkra, gondolatainkra és szándékainkra összpontosítani?
Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak ki egyet a Szabadító tanításai közül a 3 Nefi 12-ből, és írjanak egy bekezdést arról, miként fognak fejlődni azon a területen.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 12:19–20-at. Segíts a tanulóknak megérteni, hogy azáltal, hogy bűnbánatot tartunk és szorgalmasan igyekszünk betartani a parancsolatokat, amelyeket a Szabadító tanított, tökéletessé válhatunk az engesztelés révén, és beléphetünk a mennyek királyságába (lásd 3 Nefi 12:20).
Miután a tanulók elvégezték ezeket a feladatokat, kérd meg őket, hogy osszanak meg valamit, ami nagy jelentőséggel bírt számukra. Foglald össze ezt a fejezetet azzal, hogy felírod a táblára a következő tantételt: Amikor Krisztushoz jövünk és betartjuk a parancsolatait, hasonlóbbá válhatunk Hozzá és Mennyei Atyánkhoz, akik tökéletesek. Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy a tökéletesség bármely fokának eléréséhez Jézus Krisztus engesztelésére kell támaszkodnunk. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak egy vagy két módról, ahogyan alkalmazni szeretnék a Szabadító ma megbeszélt tanításait. Zárásként oszd meg a bizonyságodat a táblára felírt tantételről.
Szentírás-memoriter – 3 Nefi 12:48
Kérd meg a tanulókat, hogy nyissák ki a szentírásaikat a 3 Nefi 12:48-nál. Kérd meg őket, hogy kórusban olvassák fel ezt a verset. Adj időt a tanulóknak a vers tanulmányozására, azután kérd meg őket, hogy csukják be a szentírásaikat, és ismét mondják fel a verset, amilyen tökéletesen csak tudják. Ismételjék el ezt a folyamatot néhányszor: nézzék át a verset, csukják be a szentírásaikat, majd pedig mondják fel a verset emlékezetből.
-
Hogyan váltatok egyre jobbá az erőfeszítésnek köszönhetően?
-
Hogyan segít ez a tevékenység megértenetek a tökéletesség felé vezető utatokat?
Mutass rá arra, hogy alapvető fontosságúak az életben tett erőfeszítéseink. Azonban emlékeztesd a tanulókat arra is, hogy az Úr nem várja el, hogy minden dologban tökéletessé váljunk halandó életünkben. Az engesztelés által és a Szabadító követésére tett szorgalmas erőfeszítéseink révén idővel tökéletessé válhatunk. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy módra, amely által törekedhetnek a Szabadítót követni.
Megjegyzés: A mai óra hossza miatt ezt a tevékenységet egy másik alkalommal is felhasználhatod, amikor több időtök van.
Megjegyzések és háttér-információk
3 Nefi 12:28–30. A bujaság bűne
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette:
„Hogy miért halálos bűn a bujaság? Nos, azon túl, hogy teljesen eltaszít bennünket a Lélektől, s ezzel megsebzi a lelkünket, úgy vélem, azért is bűn, mert beszennyezi a legmagasztosabb és legszentebb kapcsolatot, melyet Isten a halandóságban ad nekünk – azt a szeretetet, melyet egy férfi és egy nő érez egymás iránt, valamint a házaspárok azon vágyát, hogy gyermekeket hozzanak egy olyan családba, melyet az örökkévalóságra szántak. […] A szeretet arra késztet bennünket, hogy kinyújtsuk kezünket Isten és a többi ember felé. A bujaság viszont minden, csak nem Istentől származó, és csak az élvezeteknek hódol. A szeretet kitárt karokkal és szívvel érkezik, a testi vágy csupán hatalmas étvággyal” (Nincs hely többé lelkem ellenségének. Liahóna, 2010. máj. 44–45.).
3 Nefi 12:43–44. „Szeresd felebarátodat” és „szeressétek ellenségeiteket”
Igen időszerű és odavágó volt a Szabadító azon tanítása a nefitáknak, hogy szeressék egymást és szeressék ellenségeiket. A nefiták és a lámániták között évszázadokon át dúló háborúskodás, valamint a belső viszályok évei után egyfajta hagyománya volt a rivális csoportok közötti gyűlölködésnek. Például a Móziás 10:17 kijelenti, hogy a lámániták „azt tanították a gyermekeiknek, hogy gyűlöljék őket [a nefitákat], és hogy gyilkolják őket, és hogy rabolják és fosztogassák őket, és tegyenek meg mindent, amit tudnak, hogy elpusztítsák őket”. Ha az emberek továbbra is a Szabadítónak a 3 Nefi 12:43–44-ben álló tanításai szerint éltek volna, akkor talán fenn tudták volna tartani a békét, és végérvényesen véget tudtak volna vetni annak a hamis hagyománynak, hogy ellenségeik gyűlöletére tanítják a gyermekeiket. Azonban a Szabadító látogatását követő esztendők békessége romba dőlt, amikor néhányan úgy döntöttek, hogy „szándékosan fellázad[n]ak Krisztus evangéliuma ellen; és azt tanították a gyermekeiknek, hogy ne higgyenek”. Magukévá tették „atyáik gonoszság[át] és utálatosság[át]…, éppen úgy, mint kezdettől fogva. És éppen úgy arra tanították őket, hogy utálják Isten gyermekeit, mint ahogyan a lámánitáknak is azt tanították kezdettől fogva, hogy utálják Nefi gyermekeit” (4 Nefi 1:38–39).