Könyvtár
125. lecke: 3 Nefi 15–16

125. lecke

3 Nefi 15–16

Bevezetés

Miközben Jézus Krisztus folytatta a nép tanítását a Bőség földjén álló templomnál, kijelentette, hogy Mózes törvénye betöltetett, és hogy Ő az a világosság és törvény, amelyre az embereknek tekinteniük kell. Azután elmagyarázta a tizenkét tanítványnak, hogy az amerikai földrészen élők azok a „másik juhok”, akikről Jeruzsálemben beszélt (lásd János 10:14–16). Arra is ígéretet tett, hogy akik bűnbánatot tartanak és visszatérnek Őhozzá, szövetséges népe közé lesznek számlálva.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 15:1–10

A Szabadító kijelenti, hogy betöltötte Mózes törvényét

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Miért fizessünk tizedet? Miért szenteljük meg a sabbat napját? Miért tiszteljük a szüleinket?

Kezdd azzal a leckét, hogy rámutatsz a táblán álló kérdésekre és megkérdezed:

  • Néhányan talán eltűnődnek azon, hogy miért ad nekünk parancsolatokat az Úr. Hogyan magyaráznátok el a parancsolatok célját?

Mondd el a tanulóknak, hogy amikor Jézus Krisztus a nefitákhoz szólt, megtanította nekik parancsolatai egyik célját: hogy magához fordítsa az embereket. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg ezt a célt a 3 Nefi 15 tanulmányozása közben.

Mondd el, hogy mialatt a Szabadító a sokasághoz beszélt, úgy látta, hogy vannak közöttük néhányan, akiknek kérdése van. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a 3 Nefi 15:1–2-t, és keressék meg, mit szerettek volna megtudni ezek az emberek. (Azon tűnődtek, mit vár tőlük a Szabadító „Mózes törvényét illetően”. A nefiták hódolata, szertartásai és egyházi szervezete Mózes törvényére épült, hogy felkészítse az embereket Jézus Krisztus eljövetelére, valamint hogy segítsen nekik előre tekinteni az Ő engesztelő áldozatára. Nyilvánvalóan néhányuk számára nem volt egyértelmű, hogy mit kell tenniük Mózes törvényének követése helyett.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 15:3–5, 9-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressenek olyan kifejezéseket a Szabadító magyarázatában, amelyek megerősíthették a nefitákat abban, hogy hitüknek nem kell megváltoznia. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, milyen kifejezéseket találtak. Kérd meg őket, hogy mondják el, szerintük miért jelenthettek segítséget a nefitáknak ezek a kifejezések.

  • Szerintetek mit tanított Jézus, amikor kijelentette, hogy Ő „a törvény”? (3 Nefi 15:9).

A tanulók többféle választ adhatnak. Feleleteik során segíts nekik megfogalmazni a következő igazságokat (amelyeket írd is fel a táblára): Jézus Krisztus a törvény forrása. Az evangélium minden törvénye Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére mutat. Ha követjük a parancsolatait, örök életet fogunk nyerni.

  • Miért lehetett fontos a nefitáknak abban az időben, hogy megértsék ezeket az igazságokat? (Kiemelheted, hogy a mózesi törvényhez hasonlóan az új törvény is a Szabadítóra és az Ő engesztelésére mutatott. Noha az emberek hódolatának néhány módja talán megváltozik, továbbra is Jézus Krisztusba vetett hitet fognak gyakorolni, és az Ő nevében fognak hódolni az Atyának.)

Foglald össze a 3 Nefi 15:6–8-at azzal, hogy elmondod: a Szabadító biztosította az embereket afelől, hogy éppen úgy, ahogyan a prófétáknak a Megváltóra vonatkozó szavai beteljesedtek Őbenne, az eljövendő eseményeket illető próféciái is valóra fognak válni. Azt is elmondta, hogy a szövetség, amelyet népével kötött, még mindig érvényben van, és be fog teljesedni.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 15:9–10-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, mit szeretne a Szabadító, mit tegyen a népe a táblára írt igazságokról való tudásával.

  • Mit jelent számotokra Krisztusra tekinteni?

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a 3 Nefi 15:9–10-et, és foglalják össze, mit szeretne az Úr, hogyan közelítsük meg az evangélium megélését, illetve mondják el, milyen áldást kapunk ennek eredményeként. (A tanulók különféleképpen foglalhatják össze ezt a szakaszt, de válaszaiknak tükrözniük kell a következő tantételt: Ha Jézus Krisztusra tekintünk azáltal, hogy betartjuk a parancsolatait és mindvégig kitartunk, akkor Ő örök életet ad nekünk.)

  • Lehetséges-e Jézus Krisztust követni anélkül, hogy betartanánk a parancsolatait? Miért nem?

Kérd meg a tanulókat, hogy vegyék fontolóra a kérdéseket, amelyeket az óra előtt felírtál a táblára.

  • Lehetséges-e az, hogy valaki látszólag betartsa a parancsolatokat anélkül, hogy Jézus Krisztusra tekintene?

  • Milyen okai lehetnek annak, hogy az ember látszólag betartja a parancsolatokat anélkül, hogy Jézus Krisztusra tekintene? (A válaszok között szerepelhetnek a következők: kötelességtudatból, a büntetéstől való félelemből, a beilleszkedés vagy a látszat fenntartása iránti vágyból, vagy a szabályok szeretete miatt.)

  • Milyen okokból kell engedelmeskednünk a parancsolatoknak? (Azért engedelmeskedjünk, mert szeretjük az Urat, szeretnénk a kedvében járni, és Hozzá szeretnénk jönni.)

  • Milyen áldásokban részesültetek, amikor igaz szándékkal betartottátok a parancsolatokat?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy parancsolatra vagy evangéliumi normára, amelynek a megértése és követése nehézséget jelentett a számukra. Kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el azon, hogy miként változnának meg az adott parancsolat vagy norma iránti érzéseik, ha az Úr iránti szeretetük válna az engedelmességük mozgatórugójává. Biztasd őket arra, hogy az Úr iránti szeretetből tartsák be a parancsolatokat. Mesélj arról, hogy a parancsolatok miként segítettek közelebb kerülnöd a Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz.

3 Nefi 15:11–16:5

Jézus Krisztus a másik juhairól beszél a tanítványainak

Kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha előfordult már, hogy kevésbé fontosnak érezték magukat, mint valaki más. Kérdezd meg tőlük, hogy érezték-e már azt, hogy megfeledkeztek róluk, vagy magányosak, illetve volt-e már, hogy eltűnődtek azon, hogy a Mennyei Atya ismeri-e őket.

Írd fel a táblára a következő kijelentést: Isten minden gyermekével törődik, és kinyilvánítja magát nekik. Biztosítsd a tanulókat e kijelentés igaz volta felől, és kérd meg őket, hogy keressenek bizonyítékot az igazságára, miközben a 3 Nefi 15 hátralévő részét és a 3 Nefi 16 elejét tanulmányozzák.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 15:11–17-et, és kérd meg a többieket, hogy mondják meg, mit mondott az Úr a jeruzsálembeli Jeruzsálemben az Amerikában élő népéről. A tanulók elolvashatják a János 10:14–16-ot is. (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a „más juhok” a Pásztor, vagyis Jézus Krisztus további követőire utal. A nyáj szó utalhat a juhok csoportjára, de a közös hitet valló emberek csoportját is jelöli.)

  • A 3 Nefi 15:17 szerint mit ígért az Úr, hogyan fogja kinyilvánítani magát más juhainak, vagyis követőinek? (Hallani fogják a hangját.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 15:18–19-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, miért parancsolta a Mennyei Atya azt Jézus Krisztusnak, hogy ne tárja fel a más juhairól való ismeretet a Jeruzsálemben élőknek. Miután a tanulók elmondják, hogy mit találtak, kérdezd meg:

  • Milyen tantételt tanulhatunk ebből? (A tanulók válaszainak tükrözniük kell a következő tantételt: Isten hitünk és engedelmességünk mértékében ad nekünk tudást és igazságot.)

Foglald össze a 3 Nefi 15:21–23 azzal, hogy elmondod: az Úr feltárta a nefiták előtt, hogy ők a más juhok, akikről szólott, a jeruzsálembeli zsidók azonban azt gondolták, hogy a nemzsidókról beszél (akik nem tagjai Izráel házának). Nem értették, hogy a nemzsidók nem fogják személyesen hallani a hangját.

Kérj meg egy tanulót, olvassa fel a 3 Nefi 15:24-et, és kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, hogyan biztosította az Úr a nefitákat az Ő gondoskodásáról. Megkérdezheted a tanulóktól, mit éreznének, ha az Úr e szavakkal szólna hozzájuk.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 16:1–3-at, és keressék meg, ki fogja még hallani a Szabadító hangját. Mondd el, hogy nem áll rendelkezésünkre feljegyzés arról, hogy még mely helyekre és mely népekhez látogatott el a Szabadító, de az bizonyos, hogy meglátogatott más csoportokat vagy „nyájakat” is.

Annak a gondolatnak a bevezetéséhez, hogy a Szabadító kinyilvánítja magát azoknak is, akik nem hallják a hangját, tedd fel a következő kérdéseket, mielőtt megkérnéd a tanulókat, hogy keressenek válaszokat a szentírásokban:

  • Mi a helyzet azokat, akiknek nem adatik meg, hogy hallják a Szabadító hangját? Nekik hogyan mutatja meg, hogy törődik velük?

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a 3 Nefi 15:22–23-at és a 3 Nefi 16:4-et, és keressék meg, mit mondott az Úr, hogyan fogja kinyilvánítani magát a nemzsidóknak (mások prédikálása által, a Szentlélek tanúsága révén, valamint a próféták írásain keresztül).

  • Miként tanúsítják ezek a megnyilvánulások, hogy Isten minden gyermekével törődik?

  • Milyen módokon nyilvánította ki magát az Úr számotokra és családotok számára?

  • Hogyan segíthettek az Úr azon erőfeszítésében, hogy kinyilvánítsa magát népe minden tagjának?

3 Nefi 16:6–20

Jézus Krisztus áldásokat jelent ki és figyelmeztetéseket ad azon nemzsidóknak, akik majd befogadják az evangéliumot az utolsó napokban

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy szerettek-e volna valaha csatlakozni egy csoporthoz, klubhoz vagy csapathoz. Kérdezd meg tőlük, milyen követelményekkel járt az adott csoporthoz való csatlakozás. Mondd el nekik, hogy a legnagyszerűbb csoport, amelynek a tagjává válhatunk, az Úr szövetséges népe.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 16:6–7-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, mit mond az Úr, mi fog történni az utolsó napokban azért, mert a nemzsidók hisznek majd Benne, Izráel háza pedig nem. (Elmagyarázhatod, hogy a Mormon könyve prófétái a nemzsidó szóval azokra utaltak, akik nem a Szentföldön éltek. Ennélfogva ez a szó utalhat az egyház tagjaira épp úgy, mint azokra, akik nem hisznek vagy más hitet vallanak.) A tanulók válaszai után foglald össze a 3 Nefi 16:8–9-et azzal, hogy elmondod: Jézus Krisztus megjövendölte, hogy lesznek hitetlen nemzsidók is az utolsó napokban, akik szétszórják Izráel házának tagjait és rosszul bánnak velük. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 16:10-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mi fog történni ezekkel a hitetlen nemzsidókkal.

  • Mit jelentett ki az Úr, mit fognak elveszíteni a hitetlen nemzsidók?

  • Hogyan vonatkozhat ez azokra, akik ismerik az igazságot, de felfuvalkodnak a kevélységben?

Mondd el, hogy az Úr megígérte, hogy megtartja szövetségét Izráel házával azáltal, hogy elhozza hozzájuk az evangéliumot (lásd 3 Nefi 16:11–12). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 16:13-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mi a követelménye annak, hogy valaki az Úr szövetséges népe tagjává váljon. Írd fel a táblára a következőket: „Ha mi…, akkor mi…” Kérd meg a tanulókat, hogy a 3 Nefi 16:13 segítségével egészítsék ki az állítást. A tanulóknak a következő igazságot kell megfogalmazniuk: Ha mi bűnbánatot tartunk és visszatérünk Jézus Krisztushoz, akkor mi az Ő szövetséges népe közé számláltatunk majd.

  • Miért jelent áldást, ha az Úr népe közé számláltatunk?

Zárásként oszd meg a bizonyságodat a mai leckében tanított igazságokról.

Megjegyzések és háttér-információk

3 Nefi 15:1–2. „A régi dolgok elmúltak, és minden dolog megújult”

A Szabadító halandó szolgálatának idejére már több mint ezer éve a mózesi törvény volt az izraeliták vallási és társadalmi életének alapja. A nefiták a rézlemezeken rendelkeztek a törvény írott feljegyzéseivel, és a nefita próféták tanították és betartották a törvényt. Amikor a Szabadító meglátogatta a nefitákat, azt tanította nekik, hogy a törvény teljes mértékben beteljesedett Őbenne. Nem szabadott azonban úgy gondolniuk a mózesi törvényre, mint ami megsemmisült vagy elmúlt (lásd 3 Nefi 12:17–18). Hogyan töltötte be a Szabadító Mózes törvényét úgy, hogy közben nem törölte el? Mózes törvényének voltak erkölcsi és rituális elemei is.

Az erkölcsi elemek közé tartoztak az olyan parancsolatok, mint a „ne ölj” és a „ne paráználkodj”. Jézus Krisztus azt tanította a nefitáknak, hogy ne csak a gyilkosságot és a házasságtörést kerüljék, hanem a haragot és a buja vágyakozást is – a szív azon állapotait, amelyek gyilkossághoz és házasságtöréshez vezetnek (lásd 3 Nefi 12:21–30). Jézus Krisztus evangéliuma tehát abban az értelemben beteljesítette a törvényt, hogy magasabb törvényt hozva kitágította a mózesi törvény erkölcsi vetületét; magában foglalta Mózes törvényének erkölcsi parancsait, és szívbéli változást igénylő evangéliumi tantételek szélesebb környezetébe helyezte azokat.

Mózes törvényének rituális elemei közé tartoztak az állatáldozatokra és égő felajánlásokra vonatkozó parancsolatok, amelyeket Abinádi „a cselekedetek és szertartások egy törvényé[nek]” nevezett (lásd Móziás 13:30). A nefita próféták megértették, hogy a mózesi törvény e részeinek az volt a célja, hogy segítsenek az embereknek várakozással tekinteni Jézus Krisztus engesztelő áldozatára (lásd 2 Nefi 25:24; Jákób 4:5; Móziás 16:14–15). Amikor tehát beteljesedett a Szabadító halandó küldetése, ezek az előretekintő szertartások már nem tekinthettek előre egy jövőbeni eseményre – az esemény megtörtént. A Szabadító tehát azt tanította a nefitáknak, hogy fel kell hagyniuk az állatáldozatokkal és az égő felajánlásokkal, és követői inkább a megtört szív és a töredelmes lélek áldozatát ajánlják fel (lásd 3 Nefi 9:19–20). Az engesztelésre előre tekintő szertartások helyett a Szabadító bevezette az úrvacsorát, az emlékezés szertartását, amely visszatekint a Szabadító engesztelő áldozatára (lásd 3 Nefi 18:1–11).

Bruce R. McConkie elder azt mondta: „Jézus eljött, hogy visszaállítsa az evangélium teljességét, amelyet Mózes napjai előtt, az alacsonyabb rend ideje előtt élveztek az emberek. Nyilvánvalóan nem annak lerombolása végett jött, amit ő maga nyilatkoztatott ki Mózesnek, ahogyan az egyetemi professzor sem rombolja le a számtant, amikor felfedi diákjai előtt az integrálszámítás alapelveit. Jézus azért jött, hogy építsen a Mózes által lefektetett alapokra. Az evangélium teljességének visszaállításával betöltötte annak szükségét, hogy eleget kelljen tenni az előkészítő evangélium által kijelölt dolgoknak és feltételeknek. Senkinek nem kellett már a hold világosságánál járnia, mert teljes ragyogásával felkelt a nap” (Doctrinal New Testament Commentary, 3. vols. [1965–73], 1:219–20; lásd még Stephen E. Robinson, “The Law after Christ,” Ensign, Sept. 1983, 69–73).

3 Nefi 15:1–10. Mózes törvényét Jézus Krisztus adta és Ő teljesítette be

A Mormon könyve korábbi prófétái azt tanították, hogy Mózes törvénye végül be fog teljesedni. Nefi, Jákób és Abinádi is felkészítették népüket, hogy idővel fogadják majd el Mózes törvényének végét. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megnevezte annak okait, amiért a nefiták fel tudták adni a régi törvényt és be tudták fogadni az újat:

„A nefita gyülekezet nyilvánvalóan készségesebben fogadta ezt, mint a zsidó világ, részben azért, mert a nefita próféták oly gondosan tanítottak a törvény átmeneti természetéről. Abinádi azt mondta: »…szükséges, hogy most még betartsátok Mózes törvényét; de azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor már nem lesz szükség Mózes törvényének betartására«[Móziás 13:27; kiemelés hozzáadva]. Nefi ugyanennek szellemében hangsúlyozta ki a következőket: »A törvényt illetően pedig azért szólunk, hogy gyermekeink megtudhassák a törvény halott voltát; és ők, tudván a törvény halott voltát, várakozással tekinthessenek majd az életre, mely Krisztusban van, és tudják, hogy mivégre adatott a törvény. És miután a törvény betöltetett Krisztusban, hogy nincs szükség szívük megkeményítésére ellene, amikor a törvényt el kell vetni«[2 Nefi 25:27; kiemelés hozzáadva].

Ez a fajta tanítás – a figyelmeztetés, hogy Mózes törvényének vak védelmében ne keményítsük meg szívünket Krisztus ellen – sokaknak hasznára lehetett volna (és sokakat megmenthetett volna) akkor az Óvilágban éppen úgy, mint most szerte a világon” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 156–57).

3 Nefi 15:5–8. Nem teljesedett be egészen a szövetség

Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta: „népemmel kötött szövetségem még nem teljesedett be egészen”(3 Nefi 15:8)? Jehova az ősi időkben szövetséget kötött Ábrahámmal. Ábrahámnak (1) vég nélküli leszármazottakat, (2) örökségül való földet és (3) Isten papsági hatalmát ígérték. Ezek az ígéretek Ábrahám leszármazottainak is megadattak (lásd T&Sz 132:30–31), és a jövőben fognak beteljesedni.