3 Nefi 23

Bevezetés

Ésaiás szavainak idézése után (lásd 3 Nefi 22) Jézus Krisztus megparancsolta a nefitáknak, hogy kutassák e próféta szavait. Elmondta, hogy Ésaiás szavai áldást jelentenek, mivel Ésaiás „minden olyan dolgot érint[ően szólt], mely Izráel házából való népemet illeti” (3 Nefi 23:2). Hozzátette még, hogy Ésaiás minden szava beteljesedett vagy be fog teljesedni. A Szabadító azután azt parancsolta a nefitáknak, hogy kutassák az összes próféta szavait, valamint arra utasította őket, hogy frissítsék a feljegyzéseiket.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 23:1–5

Jézus Krisztus megparancsolja az embereknek, hogy kutassák a próféták szavait

Írd fel a táblára a következő kifejezést: A szentírás-tanulmányozásomból fakadó áldások. Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el a Mormon könyve otthon és a hitoktatáson végzett tanulmányozásával kapcsolatos élményeiken. Kérd meg őket, hogy jöjjenek ki a táblához, és írjanak fel egy szót vagy rövid kifejezést, amely egy olyan áldást takar, amelyet a szentírás-tanulmányozás eredményeként kaptak az életükben. Néhány tanulót megkérhetsz, hogy fejtse ki bővebben, amit felírt. Azután mutass rá a táblára írt áldásokra.

Mit gondoltok, miért részesülünk ilyen áldásokban, amikor olvassuk a szentírásokat?

Kérd meg a tanulókat, idézzék fel az előző óráról, hogy kinek a szavait idézte Jézus Krisztus a nefiták tanítása közben. (Ésaiásét.) Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 23:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mit mondott a Szabadító, mit kell tenniük Ésaiás szavaival. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a számukra jelentőségteljes szavakat és kifejezéseket ezekben a versekben. Kérd meg őket, osszák meg, mit találtak.

Miért akarta az Úr, hogy az emberek kutassák Ésaiás szavait? (Lásd 3 Nefi 23:2–3.)
Miért jelent áldást annak tudata, hogy Ésaiás minden szava be fog teljesedni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 23:4–5-öt. Mutass rá, hogy miután a Szabadító azt mondta, hogy kutassuk Ésaiás szavait, ezzel folytatta: „Kutassátok a próféták írásait”. Írd fel a táblára a következő igazságot: A Szabadító azt parancsolja nekünk, hogy szorgalmasan kutassuk Ésaiás és más próféták szavait.

A 3 Nefi 23:5 szerint mit kell tennünk ahhoz, hogy szabadítást nyerjünk? Hogyan segítenek nekünk a próféták szavai e parancsolatok követésében?
Miben különbözik a próféták szavainak szorgalmas kutatása a próféták szavainak puszta olvasásától? Mit gondoltok, miért fontos szorgalmasan kutatni Ésaiás és a többi próféta szavait?
Milyen szentírás-tanulmányozási módszerek segítenek nektek a leginkább abban, hogy Ésaiás és más próféták szavainak tanulmányozását életetek jelentőségteljes részévé tegyétek?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Merrill J. Bateman eldertől, a Hetvenek tagjától:

„Vannak bizonyos áldások, amelyek a szentírások kutatása révén nyerhetők el. Amikor az ember tanulmányozza az Úr szavait és engedelmeskedik nekik, akkor közelebb kerül a Szabadítóhoz, és nagyobb vágya lesz az igazlelkű életre. Gyarapszik a kísértésekkel szembeni ellenálláshoz szükséges ereje, és legyőzi a lelki gyengeségeket. Begyógyulnak a lelki sebek” (“Coming unto Christ by Searching the Scriptures,” Ensign, Nov. 1992, 28).

A szentírásokon kívül hol találhatjuk meg a próféták szavait?

Kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg a következő kérdést a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban:

Milyen változtatásokat eszközölhettek, hogy még szorgalmasabban tanulmányozzátok a próféták szavait?

Kérj meg néhány tanulót, hogy tegyék bizonyságukat a próféták szavainak tanulmányozásából származó áldásokról.

3 Nefi 23:6–14

A Szabadító arra utasítja tanítványait, hogy adjanak hozzá egy fontos eseményt a szentírásbeli feljegyzésükhöz

Kérj meg néhány tanulót, hogy nevezze meg a kedvenc Mormon könyvebeli történetét. Válaszaikat sorold fel a táblán. Azután töröld le az egyik választ. Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy Mormon vagy Nefi vagy egy másik feljegyzésvezető gondatlanságból kihagyta az adott történetet.

Milyen fontos tanulságok hiányoznának a Mormon könyvéből, ha nem tartalmazná ezt a feljegyzést?

Mondd el, hogy amikor a Szabadító a nefitákat tanította, rámutatott, hogy feljegyzésvezetőik gondatlanságból kihagytak egy fontos eseményt, amely jövendölés beteljesedéseként következett be. Kérj meg több tanulót, hogy egymást felváltva olvassák fel a 3 Nefi 23:6–13-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mit mulasztottak el feljegyezni a nefiták.

A nefitáknak már rendelkezésükre állt Sámuel jövendölése (lásd Hélamán 14:25). Mit gondoltok, miért lehetett fontos, hogy feljegyezzék a beteljesülését?

Mutass rá, hogy bár azt nem parancsolták meg nekünk, hogy lelki feljegyzést vezessünk az egyház számára, arra viszont tanácsot kaptunk, hogy vezessünk személyes naplót.

A Szabadítónak a 3 Nefi 23:6–13-ban álló tanácsa hogyan vonatkozhat a személyes naplóírásra tett erőfeszítéseinkre?

Hogy segíts a tanulóknak megismerni a naplóvezetés egyik módját, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő élményt, amelyet Henry B. Eyring elnök osztott meg az Első Elnökségből:

„Egy nap késő este érkeztem haza egy egyházi megbízásból. Már besötétedett. Az apósom, aki nem messze lakott tőlünk, meglepett, miközben a házunk bejárata felé haladtam. Néhány csövet cipelt a vállán, nagyon sietett, és munkásruhába volt öltözve. Tudtam, hogy egy vízpumpa-rendszeren dolgozik, ami felszivattyúzza az alattunk csörgedező patakból a vizet a birtokunkra.

Elmosolyodott, halkan mondott valamit, majd továbbsietett a sötétben, hogy folytassa a munkát. Tettem néhány lépést a ház felé, elgondolkodva azon, mit meg nem tesz értünk, majd ahogy az ajtóhoz értem, a következő szavakat hallottam az elmémben, de nem a saját hangomon szólva: »Nem csak miattad adom neked ezeket az élményeket. Írd le őket!«

Bementem a házba. Nem bújtam az ágyba. Bár fáradt voltam, elővettem néhány lapot, és elkezdtem írni. Közben pedig megértettem az üzenetet, melyet az elmémben hallottam. Le kell jegyeznem azokat a gyermekeim számára, hogy valamikor a jövőben elolvashassák, miként láttam Isten kezét megáldani a családunkat. Nagyapának nem volt kötelező megtennie, amit tett értünk. Megkérhetett volna valaki mást, hogy végezze el a munkát, vagy egyáltalán nem is kellett volna vele foglalkoznia. Ő azonban szolgált minket, a családját, ahogyan azt Jézus Krisztus szövetséges tanítványai mindig is teszik. Tudtam, hogy ez igaz. Így hát leírtam, hogy a gyermekeim is emlékezzenek erre, amikor szükségük van rá.

Évekig mindennap leírtam néhány sort. Egyetlen napot sem hagytam ki, bármilyen fáradt is voltam, vagy bármilyen korán is kellett kezdenem a következő napot. Mielőtt bármit is írtam volna, elgondolkodtam a következő kérdésen: »Láttam ma Isten kezét megérinteni minket, a gyermekeinket vagy a családunkat?«” (Ó, emlékezzetek, emlékezzetek! Liahóna, 2007. nov. 66–67.).

Szerintetek miért fontos leírnunk azokat az élményeket, amelyek lelkileg megerősítenek minket?
Miként válhat javunkra, ha követjük Eyring elnök példáját? Hogyan segíthetnek feljegyzéseink másoknak?

Mondd el, hogy Eyring elnök beszámolt az áldásokról is, amelyeket annak köszönhetően kapott, hogy mindennap feljegyezte, hogyan áldotta meg Isten a családját. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést. (Lehet, hogy ennek az idézetnek egy részét már megosztottad a 117. leckében. A tanulóknak javukra válhat, ha még egyszer hallják.)

„Miközben folytattam e szokásomat, valami elkezdődött. Amikor végiggondoltam a napot, megláttam, Isten mit tett valamennyiünkért, amit máskülönben nem vettem volna észre a nap elfoglalt pillanataiban. Amikor ez történt – és gyakran megtörtént –, rájöttem, hogy az, hogy megpróbálok emlékezni, lehetőséget adott Istennek, hogy megmutassa nekem, mit tett.

A hálánál valami sokkal több kezdett el növekedni a szívemben. Bizonyság született. Egyre bizonyosabb lettem afelől, hogy a Mennyei Atyánk meghallja az imákat, és válaszol rájuk. Még nagyobb hálát éreztem a Szabadító Jézus Krisztus engeszteléséből származó meglágyító és megtisztító erőért. És bizonyosabb lettem abban, hogy a Szentlélek minden dolgot az eszünkbe tud juttatni – még olyan dolgokat is, amelyeket nem veszünk észre, vagy amelyekre nem figyelünk, amikor megtörténnek” (Ó, emlékezzetek, emlékezzetek! 67.).

Milyen tantételt tanulhatunk a 3 Nefi 23-ban olvasható beszámolóból és Eyring elnök élményéből? (A tanulók különféle válaszokat adhatnak erre a kérdésre, de válaszaiknak tükrözniük kell a következő igazságot: Amikor lejegyezzük a lelki élményeket, áldottak leszünk egyénileg és a családunkban is.)

Néhány tanuló talán úgy érzi, hogy semmi olyasmi nem történt vele, amit érdemes lenne lejegyezni. Segítségükre lehetsz azzal, hogy megkérsz egy tanulót, olvassa fel a következő kijelentést John H. Groberg eldertől, a Hetvenek tagjától:

„Néhányan azt mondják: »Nincs semmi feljegyeznivalóm. Nem történik velem semmi lelki természetű dolog.« Én azt felelem: »Kezdjetek el írni, és jönni fognak a lelki dolgok. Állandóan ott vannak, de amikor írni kezdünk, fogékonyabbá válunk irántuk«” (“Writing Your Personal and Family History,” Ensign, May 1980, 48).

Kérd meg a tanulókat, tegyék fel maguknak a kérdést, hogy vajon elhanyagolták-e az olyan élmények leírását, amelyek megerősítették őket lelkileg. Biztasd őket, hogy írjanak ezekről az élményekről, és egész életükön át továbbra is jegyezzenek fel más élményeket is. Javasolhatod nekik, hogy kövessék Eyring elnök példáját, és mindennap írjanak egy keveset.

Szentírás-memoriter áttekintés

Egész életükön át segítségére lehet a tanulóknak, ha megtanulják, hogyan oldják meg a problémákat a szentírások segítségével. Adj minden tanulónak egy kis papírlapot. Kérd meg őket, hogy írjanak pár szót egy őket foglalkoztató kérdésről vagy egy kihívásról, amellyel szembe kell nézniük. Mondd el, hogy össze fogod szedni a papírokat, és néhányat fel fogsz olvasni az osztálynak. Utasítsd a tanulókat, hogy ne írják rá a nevüket a lapra, és emlékeztesd őket, hogy ne írjanak le olyan részleteket, amelyek személyesek vagy nem helyénvalók egy órai beszélgetés esetén. (A lapok beszedése után átfuthatod azokat, hogy meggyőződj arról, hogy helyénvalóak és nem túl személyesek.) Olvass fel az osztálynak egy kérdést vagy egy kihívást, és nézzétek meg, hogy a tanulók tudnak-e olyan szentírás-memoritereket idézni, amelyek segíthetnek választ adni az adott kérdésre vagy kihívásra.

Mondd el, hogy a Szabadító azt parancsolta nekünk, hogy tanítsuk másoknak azt, amit Ő tanított nekünk (lásd 3 Nefi 23:14). Hogy segíts felkészíteni a tanulókat e parancsolat betartására, buzdítsd őket tanítási készségek gyakorlására, például tanok vagy tantételek elmagyarázására, élmények megosztására, és bizonyságtételre, miközben problémák megoldására alkalmazzák a szentírás-memoritereket. A tanulóktól beszedett fennmaradó kérdéseket vagy kihívásokat esetleg elteheted egy későbbi alkalomra, hogy hasonlóképpen átbeszéljétek őket, amikor marad még idő az órából.

Megjegyzés: A mai lecke hossza miatt elegendő időtök lehet erre a szentírás-memoritereket áttekintő tevékenységre. A tevékenységet levezetheted az óra elején, pihenésként a lecke két része között, vagy az óra végén. Fogjátok rövidre, hogy maradjon idő a leckére is. További áttekintő tevékenységek találhatók az e kézikönyv végén álló függelékben.