4 Nefi

Bevezetés

Miután Jézus Krisztus Lehi leszármazottai között szolgált, a nép alkalmazta a tanításait, és több mint 100 évnyi egységben, gyarapodásban és boldogságban volt része. Egységesek voltak „Krisztus gyermekeiként”, és többé nem hívták magukat nefitáknak vagy lámánitáknak (4 Nefi 1:17). Mindazonáltal, idővel kevélyekké és egyre gonoszabbakká váltak, és ismét nefitákra és lámánitákra oszlottak. Mintegy 300 évvel a Szabadító látogatása után majdnem az egész nép gonosszá vált.

Javaslatok a tanításhoz

4 Nefi 1:1–18

Az egész nép megtér, és békességben és boldogságban van része

Az óra előtt készíts elő két üres papírt minden egyes tanuló részére – amennyiben lehetséges, akkor egy fehéret és egy eltérő színűt (egy-egy fél lap is elég lesz). Helyezd a fehér lapokat a tanulók asztalára vagy székére, mielőtt megérkeznek. A színes lapokat tedd félre az óra későbbi részére. Írd fel a táblára a következő kérdést: Mi tesz téged igazán boldoggá? Amint érkeznek a tanulók, kérd meg őket, hogy írják fel a kérdésre adott válaszaikat a táblára.

Kezdd az órát a táblára írt válaszaik megbeszélésével. Tedd fel a tanulóknak a következő kérdéseket:

Mi a különbség azok között a dolgok között, amelyek ideiglenesen tesznek boldoggá, és azok között, amelyek tartós boldogsághoz vezetnek? (Amikor a tanulók válaszolnak, kihangsúlyozhatod, hogy az igaz boldogságot nem lehet az olyan földi dolgokban megtalálni, mint amilyen a népszerűség, a gazdagság és az anyagi javak.)

Magyarázd el, hogy a 4 Nefi Lehi azon leszármazottainak több nemzedékéről szóló feljegyzés, akik Jézus Krisztus látogatása után éltek. Kérd fel a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 4 Nefi 1:16-ot, és figyeljék meg, miként írta le Mormon azokat az embereket, akik a Szabadító látogatása után mintegy 100 évvel éltek. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a „bizonyos, hogy nem lehetett volna náluk boldogabb nép” szavakat. Kérd meg a tanulókat, hogy a kiosztott fehér lap tetejére írják fel a Nem lehetett volna náluk boldogabb nép címet. Ezután rajzoltass velük egy nagy kört a lap közepére.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a 4 Nefi 1:1–2-t, és figyeljék meg, mit tettek az emberek, hogy lehetővé tegyék ezt a boldogságot. Kérd meg őket, hogy sorolják fel válaszaikat a körben. (A válaszok lehetőleg tartalmazzák, hogy a nép bűnbánatot tartott, megkeresztelkedett, elnyerte a Szentlelket, és „mind […] megtértek az Úrhoz”.)

Mit jelent megtérni?

Azért, hogy a tanulók megértsék, hogy a megtérés mélyebb annál, mint csupán bizonysággal rendelkezni, vagy az egyház tagjának lenni, kérd meg őket, hogy olvassák fel Richard G. Scott elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának alábbi kijelentését. Ha teheted, ossz ki minden tanulónak egy példányt ebből a kijelentésből, és biztasd őket, hogy találják meg azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek a megtérést írják körül.

„Mostani és örökkévaló boldogságotok megtérésetek mértékétől függ, valamint az átalakulástól, melyet életetekbe hoz. Hogyan válhattok tehát igazán megtértté? [Marion G.] Romney elnök leírja azokat a lépéseket, amelyeket követnetek kell:

»Az egyháztagság és a megtérés nem szükségszerűen rokonértelmű szavak. Megtérni és bizonysággal rendelkezni sem szükségszerűen egy és ugyanaz. Bizonyság akkor érkezik, amikor a Szentlélek tanúságot tesz az igazságról az őszintén keresőnek. Egy megindító bizonyság életre kelti a hitet. Vagyis bűnbánatot gerjeszt, és a parancsolatok iránti engedelmességet. A megtérés a bűnbánat és az engedelmesség gyümölcse avagy jutalma« [forrás: Conference Report, British Area General Conference 1977, 8–9].

Egyszerűen fogalmazva az igaz megtérés a hit, a bűnbánat és az állandó engedelmesség gyümölcse.

[…] Az igaz megtérés hozza el a tartós boldogság gyümölcseit, amit akkor is lehet élvezni, amikor a világban zűrzavar van, és a legtöbb ember boldogtalan” (lásd A teljes megtérés boldogságot hoz. Liahóna, 2002. júl. 27, 28.).

Milyen szavakat vagy kifejezéseket hallottatok, amelyek körülírják a megtérést?
Szerintetek milyen lenne, ha a környezetetekben mindenki megtérne az Úrhoz?

Írd fel a táblára az alábbi szentírás-utalásokat: 4 Nefi 1:2–3, 5, 7, 10–13, 15–18. Kérj fel több tanulót, hogy egymás után olvassák fel ezeket a verseket. Kérd meg az osztályt, ők is figyeljék a felolvasást, és keressék ki azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, hogy mit éltek át az emberek azért, mert mind megtértek az Úrhoz. Kérd meg a tanulókat, hogy írják fel ezeket a szavakat és kifejezéseket a lapjukra rajzolt ábra köré. (A válaszok tartalmazhatják például azt, hogy nem voltak viszálykodások és szóváltások, mind igazságosan bántak egymással, minden dolog közös volt közöttük, csodákat tettek Jézus Krisztus nevében, az Úr felvirágoztatta a népet, újjáépítették az elpusztult városokat, házasodtak és családokat alapítottak, sokasodtak és megerősödtek, Isten szeretete lakozott a szívükben, valamint boldogok és egyek voltak.)

Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg egy olyan tantételt a boldogságról, amelyet a 4 Nefi 1 első feléből tanultak. Habár a tanulók több tantételt is megnevezhetnek, ügyelj arra, hogy kimondják: amikor az emberek együtt munkálkodnak azon, hogy megtérjenek az Úrhoz, akkor egységessé válnak és nagyobb boldogságot tapasztalnak meg. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.

Szerintetek milyen áldások érnék az osztályunkat, ha mindannyian úgy élnénk, ahogyan ezek az emberek? Szerintetek milyen áldások érnék a családjaitokat? Szerintetek milyen áldások érnék az egyházközségeteket vagy gyülekezeteteket?

Kérd meg a tanulókat, hogy osszanak meg egy olyan alkalmat, amikor egy olyan igazlelkűségben egységes csoport tagjai voltak, mint amilyen például a családjuk, a kvórumuk vagy osztályuk, vagy egy baráti társaságuk. Te is megoszthatsz egy élményt.

Miként befolyásolhatják igazlelkűségre tett erőfeszítéseitek környezetetek boldogságát és jó közérzetét? (Ügyelj arra, hogy a tanulók megértsék: megtérésünk és igazlelkű cselekedeteink nemcsak saját boldogságunkhoz járulnak hozzá, de mások boldogságához és jó közérzetéhez is. Amikor egy család, kvórum, osztály, vagy más csoport tagjai egységesek az igazlelkűségben, nagyobb boldogságot tapasztalhatnak meg, mint amire egyedül képesek lennének.)
Miként befolyásolhatják egyetlen személy bűnei egy igazlelkűségre törekvő csoport többi tagját?

Biztasd a tanulókat, hogy erősítsék az Úrhoz való megtérésüket, és segítsék a környezetüket is ebben. Eme kihívásban segítségükre lesz, ha megkéred őket, hogy nézzék át a lapjukra írt szavakat és kifejezéseket. Kérd meg őket, hogy válasszanak egy vagy két kifejezést, amelyek az általuk is vágyott életmódokat jellemzik. Adj nekik pár percet, hogy feljegyezhessék a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy miként fognak törekedni az ilyen életre. Tégy bizonyságot az igaz megtérésből és az igazlelkűség általi egységből eredő boldogságról.

4 Nefi 1:19–49

A nefiták egyre gonoszabbá válnak, mígnem csak néhány igazlelkű ember marad

Szerintetek mi pusztíthat el egy olyan társadalmat, mint amelyet a 4 Nefi 1:1–18 ír le?

A tanulók olvassák el magukban a 4 Nefi 1:20, 23–24-et, és figyeljék meg, mi veszélyeztette a nép egységét és boldogságát. Javasolhatod, hogy jelöljék meg, amit találnak. Miután beszámolnak az eredményről, írd fel a táblára az alábbi kijelentést Henry B. Eyring elnöktől, az Első Elnökség tagjától. (A kijelentés forrása: Szívünk egybefonódik. Liahóna, 2008. nov. 70.) Javasolhatod a tanulóknak, hogy másolják be ezt a kijelentést a szentírásukba, a 4 Nefi 1:24 mellé.

„Az egység nagy ellensége a kevélység” (lásd Henry B. Eyring elnök).

Szerintetek miként lehet az egység ellensége a kevélység?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az alábbi kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől, az Első Elnökség tagjától. Kérd meg az osztályt, hogy miközben hallgatják, figyeljék meg, miként pusztíthatja el a kevélység az egységet.

„Lényegét tekintve a kevélység a hasonlítgatás bűne, mert bár általában azzal kezdődik, hogy »nézd, milyen csodálatos vagyok, és milyen nagyszerű dolgokat tettem!«, szinte mindig azzal végződik, hogy »éppen ezért jobb vagyok nálad«.

Amikor szívünk tele van kevélységgel, azzal igen súlyos bűnt követünk el, mivel megszegjük a két nagy parancsolatot [lásd Máté 22:36–40]. Az Istennek való hódolat és a felebarátunk iránt érzett szeretet helyett felfedjük hódolatunk és szeretetünk valódi tárgyát: a tükörben látott képet” (A kevélység és a papság. Liahóna, 2010. nov. 56.).

Uchtdorf elnök kijelentéséből kiindulva, miként pusztíthatja el a kevélység az egységet?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a 4 Nefi 1:24–35, 38–45-öt. Kérd meg az osztályt, hogy magukban kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, milyen hatással volt a kevélység a népre. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak. (A válaszok tartalmazhatják például a következőket: drága öltözék viselése, a baráti társaságok vagyoni helyzet vagy klikkek szerinti megoszlása, nyerészkedés céljából történő egyházalapítás, az igaz egyház tagadása, a hithűek üldözése, titkos összeesküvések megalapítása, valamint gonoszság.)

Kérd meg egyenként a tanulókat, hogy mondjanak egyet a találtakból. (Többen is mondhatják ugyanazt a választ.) Amint egy tanuló válaszol, írd fel a válaszát az egyik színes lapra, amelyet az óra előtt félretettél. Cseréld el a színes lapot a tanulóval arra a fehér lapra, amelyen a nép boldogságát és egységét írta le. Ismételd meg a folyamatot, mígnem minden tanuló színes lapot kap a fehér lapjáért.

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzenek körbe és vegyék észre, hogy mindenkinél a kevélységet jelképező színes lap van. Kérd őket, hogy gondoljanak bele, mit érezhetett Krisztus három tanítványa, amikor látták a kevélység és gonoszság terjedését az egykor boldog és egységes nép körében.

Milyen igazságokat tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók elmondhatják más szavakkal is, de ismerjék fel az alábbi tantételt: A kevélység bűne viszályt szül és gonoszsághoz vezet. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)
Miként hathat ki néhány ember kevélysége egy egész csoport boldogságára?

Kérd meg a tanulókat, gondolják át, miként befolyásolhat egyetlen személy kevélysége másokat az alábbi példákban:

Családja bátorítása ellenére egy idősebb fivér úgy dönt, hogy missziós szolgálat helyett önző érdekeket követ.
Az egyik Fiatal Nő osztály vagy az Ároni papsági kvórum egyik tagja szándékosan zavaróan viselkedik, elutasítja az órán való közreműködést, szembeszegül az utasításokkal.
Egy fiatal férfi vagy nő folyamatosan cukkolja a baráti társasága egyik tagját, vagy állandóan leszólja őt.

Kérd meg a tanulókat, hogy idézzenek fel olyan alkalmakat, amikor látták, hogyan károsítja a kevélység a boldogságot és az egységet.

Buzdítsd őket arra, hogy gondolkodjanak el a különböző csoportok – családjaik, kvórumaik vagy osztályaik, egyházközségeik vagy gyülekezeteik, valamint ifjúsági hitoktatási osztályaik – tagjaiként betöltött szerepeikről. (Megemlíthetsz más csoportokat is, melyeknek tanulóid tagjai.) Kérd meg, hogy elmélkedjenek azon, vajon tettek-e bármit, ami kevélységről árulkodik az e csoportok tagjaival ápolt kapcsolataikban. Bátorítsd őket, hogy tartsanak bűnbánatot és találjanak ki módszereket a kevélységük legyőzésére, valamint az egység és igazlelkűség elősegítésére e csoportokban. Buzdítsd őket, hogy azon is gondolkodjanak el, amit arról írtak, hogy miként tervezik Lehi azon leszármazottaihoz hasonlóbban élni az életüket, akik megtértek az Úrhoz.

Tedd bizonyságodat, hogy amint törekszünk jobban megtérni Jézus Krisztushoz, és másokkal egységben élni, olyan boldogságot tapasztalhatunk meg, mint amelyről a 4 Nefi 1:1–18 szól.

Megjegyzések és háttér-információk

4 Nefi 1:1–2. „Az emberek mind… megtértek az Úrhoz”

Marion G. Romney elnök, az Első Elnökség tagja elmagyarázta a megtérés folyamatát:

„A megtérést ama isteni megbocsátás eredményezi, amely elengedi a bűnöket. A folyamata valahogy így néz ki. Egy őszinte igazságkereső meghallja az üzenetet. Megkérdi az Urat imában, hogy az igaz-e. A Szentlélek tanúságot tesz neki. Ez egy bizonyság. Ha valakinek a bizonysága elég erős, akkor bűnbánatot tart és engedelmeskedik a parancsolatoknak. Eme engedelmesség által isteni megbocsátást nyer, amely elengedi a bűneit. Ezáltal egy új életre tér meg. Lelke meggyógyul” (Forrás: Conference Report, Oct. 1963, 24).

4 Nefi 1:1–18. Az egység szükségessége

Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség tagja ezt tanította:

„Az Úr prófétái mindig is egységre szólítottak. Egyre nagyobb szükségünk lesz erre az ajándékra, és egyre nagyobb kihívás lesz fenntartani azt az eljövendő napokban, mialatt népként felkészítenek bennünket dicső rendeltetésünkre. […]

Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor egységgel áldatunk meg, örömben van részünk. Mennyei Atyánk lélekgyermekeiként vágyunk arra az örömre, melyben akkor volt részünk, amikor Vele éltünk az ez előtti életben. És mivel szeret bennünket, az Ő vágya az, hogy teljesíthesse ezt az egységgel kapcsolatos szent kívánságunkat.

Külön-külön azonban nem tudja megadni nekünk. Az egység öröme, mellyel oly nagyon meg szeretne ajándékozni, nem létezhet mások nélkül. Másokkal együtt kell rá törekednünk és elnyernünk. Nem meglepő hát, ha Isten sürgeti a gyülekezésünket, hogy megáldhasson bennünket. Azt kívánja, hogy gyűljünk családokba. Létrehozott osztályokat, egyházközségeket, gyülekezeteket, és megparancsolta, hogy gyakran találkozzunk. Ezekben a közösségekben, melyeket Isten miattunk tervezett meg, nagy lehetőségek rejlenek. Imádkozhatunk és dolgozhatunk az egységért, amely örömet hoz, és megsokszorozza a szolgálathoz szükséges erőnket” (Szívünk egybefonódik. Liahóna, 2008. nov. 68., 69.).