137. lecke

Mormon 1–2

Bevezetés

Habár Mormon nagy gonoszság idején nőtt fel, úgy döntött, hogy hithű lesz. Hithűsége miatt azt a megbízást kapta, hogy egy nap majd vegye magához a nép szent feljegyzéseit. Amikor 15 éves volt, „meglátogat[ta] az Úr” (Mormon 1:15). Arra vágyott, hogy segítsen a nefitáknak bűnbánatot gyakorolni, de szándékos lázadásuk miatt az Úr megtiltotta, hogy prédikáljon nekik. Már ilyen fiatalon a nefita sereg vezetésével bízták meg. Mivel számos nefita elveszítette a Szentlelket és Isten más ajándékait, csak saját erejükre támaszkodhattak a lámániták elleni csatákban.

Javaslatok a tanításhoz

Mormon 1:1–5

Mormon megtudja, hogy egy nap majd rá lesznek bízva a nefiták szent feljegyzései

Írd az alábbi kérdést a táblára az óra kezdete előtt, hogy a tanulók már megérkezésükkor elgondolkodhassanak rajta: Mit érzel, amikor az emberek mormonnak neveznek?

Kezdd azzal az órát, hogy megkéred a tanulókat, válaszoljanak a táblán lévő kérdésre. Miután megbeszélték a kérdést, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Gordon B. Hinckley elnöktől:

Gordon B. Hinckley elnök

„Bár néha sajnálom, hogy az emberek nem a rendes nevén nevezik ezt az egyházat, ugyanakkor boldog vagyok, hogy az általuk használt elnevezés felettébb megtisztelő, mert azzá tette egy figyelemreméltó ember és egy könyv, amely páratlan bizonyságot tesz a világ Megváltójáról.

Bárki, aki a szavait olvasva és azokon elmélkedve megismeri a Mormonnak nevezett embert; bárki, aki elolvassa a történelem eme becses leletét, melyet túlnyomórészt ő gyűjtött egybe és őrzött meg; rá fog jönni, hogy a mormon nem egy szégyenteljes szó, hanem a legnagyobb jót képviseli: a jót, amely Istentől ered” (“Mormon Should Mean ‘More Good,’” Ensign, Nov. 1990, 52–53).

Segíts a tanulóknak jobban megérteni a Mormon 1–2 hátterét azáltal, hogy elmagyarázod: 320 évvel azt követően, hogy a Szabadító megjelent a nefitáknak, az országban majdnem mindenki gonoszságban élt. Ekkor Ammáron, egy igazlelkű ember, aki feljegyzésvezetőként szolgált, „a Szentlélek kényszerítésére elrejtette a szent feljegyzéseket” (lásd 4 Nefi 1:47–49). Nagyjából ebben az időben, Ammáron ellátogatott egy 10 éves fiúhoz, akit Mormonnak hívtak, és utasításokat adott neki a feljegyzéseket érintő majdani felelősségével kapcsolatban.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mormon 1:2-t, és figyeljék meg milyen szavakkal és kifejezésekkel jellemezte Ammáron Mormont. Kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak. Írd fel a Mormon nevet a táblára, alá pedig a válaszaikat. Esetleg elmagyarázhatod, hogy a megfontolt jelentése nyugodt, komoly és józan gondolkodású.

• Szerintetek miben kell megfontoltnak lennünk? (A válaszok tartalmazhatják azt, hogy az úrvacsoravételben és az úrvacsorai szolgálatban, a szentírás-tanulmányozásban, az erkölcsi tisztaságban, valamint a Szabadítóról való beszédben és bizonyságtevésben.) Miért legyünk megfontoltak ezekben a dolgokban?

Magyarázd el, hogy valaki megfontolt maradhat, miközben szórakozik és jól érzi magát. Egy megfontolt ember azonban tudja, hogy mikor legyen gondtalan, és mikor tanúsítson komolyságot.

• Szerintetek mit jelent, ha valaki „gyors megfigyelő”?

A beszélgetés részeként kérj fel egy tanulót, hogy olvassa el az alábbi magyarázatot, melyet David A. Bednar elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja adott:

David A. Bednar elder

„Amikor gyors megfigyelők vagyunk, akkor haladéktalanul figyelünk illetve észlelünk, és engedelmeskedünk. E két alapvető összetevő – az odafigyelés és az engedelmeskedés – egyaránt lényeges egy gyors megfigyelőnél. És Mormon, a próféta, lenyűgöző példája eme ajándék használatának. […]

A gyors megfigyelőképesség lelki ajándéka életbevágóan fontos számunkra ebben a világban, melyben élünk és egyelőre élni is fogunk” (“Quick to Observe,” Ensign, Dec. 2006, 34).

• Miként segíthet nekünk az Úr tanácsának gyors észrevétele és az annak való engedelmesség?

Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak a jegyzetfüzeteikbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplóikba valami olyanról, amit komolyabban kellene venniük: valamit, amivel kapcsolatban megfontoltabbnak kellene lenniük. Kérd meg őket arra is, hogy soroljanak fel olyan – az Úrtól kapott – tanácsokat, amelyeknek készségesebben is engedelmeskedhetnének. Biztasd őket, hogy legyenek megfontoltabbak, és gyors megfigyelők.

Kérj fel egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 1:3–5-öt, az osztály pedig találja meg Ammáron Mormonnak szóló utasításait.

• Minek a megtételét kérte Ammáron Mormontól?

• Szerintetek miért kellett Mormonnak megfontoltnak és gyors megfigyelőnek lennie a feladat teljesítéséhez?

Mormon 1:6–19

A nép szándékos lázadása miatt az Úr megtiltja Mormonnak, hogy prédikáljon nekik

Kérdezd meg a tanulókat, hogy elveszítettek-e valaha bármit, amit nagy becsben tartottak, vagy elvettek-e tőlük valami értékeset. Kérj meg pár tanulót, hogy osszák meg ezeket az eseteket.

Foglald össze a Mormon 1:6–12-t, elmagyarázva, hogy bár Mormon fiatal volt, számos csatának volt tanúja, melyek a nefiták és a lámániták közt zajlottak. Tanúja volt a gonoszság terjedésének is az ország egész népe körében.

Magyarázd el, hogy mivel a nefiták ennyire gonoszakká váltak, az Úr értékes ajándékait veszítették el. Oszd ketté az osztályt. Az egyik fele olvassa el magában a Mormon 1:13–14, 18-at, és keresse ki belőle azon ajándékokat, melyeket az Úr elkezdett visszavonni a nefitáktól. A másik fele olvassa el a Mormon 1:14, 16–17, 19-et, kikeresve belőle az okokat, amiért az Úr elvette ezeket az ajándékokat a nefitáktól. Kérj fel tanulókat mindkét csoportból, hogy osszák meg az osztállyal, amit találtak.

• Mi történik a Mormon 1:13–14 szerint, ha a nép lázad és elfordul az Úrtól. (A tanulók többféle választ adhatnak. Fontold meg, hogy a válaszok összegzése gyanánt felírod a táblára az alábbi igazságot: Amikor az emberek gonoszak és hitetlenek, elveszítik lelki ajándékaikat, melyeket az Úrtól kaptak, és képtelenek befogadni a Szentlélek befolyását.)

Mutass rá, hogy a nefiták lázadása szélsőséges volt. Mindazonáltal, ez a tantétel egyénileg vonatkozik ránk, amikor engedetlenek vagyunk Isten törvényei iránt.

• A Mormon 1:13–14, 18 versekben felsorolt ajándékok közül melyek elvesztése érintene titeket a legrosszabbul?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel hangosan a Mormon 1:15-öt. Kérd meg az osztályt, hogy magukban kövessék az olvasottakat, és keressék ki belőle, hogy mit élt át Mormon, miközben sok nefita éppen elveszítette Isten ajándékait és a Szentlélek befolyását.

• Szerintetek Mormon miként volt képes lelki élményeket megélni, ha egyszer nagy gonoszság vette körül?

Mormon 2:1–15

Mormon a nefita seregeket vezeti, és bánkódik gonoszságuk miatt

Kérj meg egy 15 éves (vagy közel olyan korú) tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 2:1–2-t. Kérd meg az osztályt, keressék ki azt a feladatot, amit Mormon kapott, amikor 15 éves volt (a „tizenhatodik év[é]ben”). Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, milyen lenne, ha egy tizenötéves vezetne egy sereget.

• Hogyan segíthettek a Mormon 2:1-ben említett tulajdonságok Mormonnak egy sereg élén állni?

Foglald össze a Mormon 2:3–9-et, elmondva a tanulóknak, hogy a lámániták akkora erővel támadták a nefitákat, hogy a nefiták félelmükben visszavonultak. A lámániták egyik helyről a másikra űzték őket, mígnem a nefiták egy helyre gyűltek össze. Végül Mormon hadserege képes volt ellenszegülni a lámánitáknak, és megfutamította őket.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Mormon 2:10–15-öt, kikeresve belőle a nefiták lelkiségének állapotát eme csatákat követően.

• Miért bánkódtak a nefiták? (Lásd Mormon 2:10–13. Azért bánkódtak, mert nem sikerült megőrizni a tulajdonukat. Más szóval, csak a bűneik következményei miatt bánkódtak, nem pedig azért, mert megbánták volna bűneiket.)

• A Mormon 2:13–14 szerint miből tudta Mormon, hogy a nép bánata nem az igaz bűnbánat jele?

Elősegítendő, hogy a tanulók megértsék a „bűnbánatra vezető… bánat” és az „elkárhozottak bánata” közti különbséget, írd fel a táblára a következőket:

Akik bűnbánatra vezető bánatot tanúsítanak…

Aki csak a bűn következményei miatt bánkódnak…

Kérd meg a tanulókat, nézzék át a Mormon 2:12–15-öt, és keressék ki belőle, mi jellemezte ezt a két csoportot. Kérd fel őket, hogy számoljanak be arról, amit találnak. Válaszaiknak tükrözniük kell a következő igazságokat:

Azok, akik a bűnbánatra vezetően bánkódnak, elismerik Isten jóságát és alázatos szívvel járulnak Krisztushoz.

Azok, akik csak a bűn következményei miatt bánkódnak, továbbra is Isten ellen lázadnak.

Magyarázd el, hogy Mormon az „elkárhozottak bánata” (Mormon 2:13) kifejezéssel azoknak a bánatát írta le, akik szenvednek tetteik következményei miatt, de nem hajlanak a bűnbánatra. Ez a hozzáállás nem vezet megbocsátáshoz és békességhez. Ellenben kárhozathoz vezet, ami annyit tesz, hogy megtorpan az illető fejlődése az örök élet felé.

Kérd meg a tanulókat, elmélkedjenek azon, hogy miként reagálnak arra, amikor rájönnek, hogy bűnt követtek el. Biztasd őket, hogy alázatos szívvel jöjjenek a Szabadítóhoz, hogy megbocsátást nyerhessenek, békességet tapasztalhassanak meg, és megbékéljenek Istennel.

Mormon 2:16–29

Mormon magához veszi a lemezeket, és feljegyzi népe gonoszságának beszámolóját

Foglald össze a Mormon 2:16–18-at, elmagyarázva, hogy miközben folytatódtak a lámániták elleni harcok, Mormon eljutott egy Shim nevezetű dombhoz, ahol Ammáron elrejtette a nefita feljegyzéseket. Elvitte onnan Nefi lemezeit, és elkezdte feljegyezni mindazt, amit gyermekkora óta megfigyelt a népével kapcsolatban.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Mormon 2:18–19-et. Kérd meg az osztályt, hogy magukban kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg Mormon leírását népe lelkiségének állapotáról azokban az időkben. Arra is kérd meg őket, hogy figyeljék meg reménységének személyes megnyilvánulását.

• Hogyan írta le Mormon a korát jellemző lelkiséget? (A gonoszság és az utálatosságok állandó látványa.)

• Annak alapján, amit Mormonról tanultatok, miért gondoljátok, hogy nyugodtan jelenthette ki: „az utolsó napon felemeltetem”? (Segíthetsz a tanulóknak megérteni, hogy amikor Mormon az utolsó napon való felemeltetéséről beszélt, akkor az alatt a feltámadását és Isten jelenlétébe való távozását értette, hogy majd örökre Vele maradjon.)

• Hogyan segít nektek Mormon igazlelkűség terén tanúsított példája? (A tanulók sok különböző választ is megoszthatnak. A válaszoknak az alábbi tantételt kell kinyilvánítaniuk: Választhatjuk az igazlelkű életet, még egy gonosz társadalomban is. Felkérhetsz egy tanulót, hogy írja fel ezt az igazságot a táblára.)

• Tapasztaltátok már, hogy ismerőseitek vagy családtagjaitok állhatatosak maradtak Isten akaratának teljesítésében, még ha a környezetük nem is tett így? Mikor?

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondoljanak életük egy olyan területére, ahol többet tehetnének avégett, hogy kiálljanak azért, ami helyes. Kérd meg őket, hogy írjanak a jegyzetfüzeteikbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplóikba arról, hogy miként szeretnének reagálni, amikor legközelebb kihívások érik őket életüknek azon a területén. Tedd bizonyságodat, hogy Mormonhoz hasonlóan mi is választhatjuk az igazlelkű életet, és az Úr segíteni fog szilárdan kiállnunk azért, ami helyes, még ha a környezetünk nem is tesz így.

Megjegyzések és háttér-információk

Mormon 1:1. „Én, Mormon”

Az alábbi felsorolás kiemeli Mormon életének és szolgálatának egyes részeit:

1. Atyja neve Mormon volt (lásd Mormon 1:5).

2. Mormon földje után kapta a nevét, ahol is Alma megalapította az egyházat (lásd 3 Nefi 5:12).

3. Volt egy Moróni nevű fia (lásd Mormon 6:6).

4. Lehi egyenesági leszármazottja volt (lásd 3 Nefi 5:20).

5. Meglátogatta őt a Szabadító (lásd Mormon 1:15).

6. Jézus Krisztus tanítványa volt (lásd 3 Nefi 5:13).

7. A nefita seregek parancsnoka volt (lásd Mormon 2:1).

8. Isten akarata szerint írt (lásd 3 Nefi 5:14).

9. Tanúja volt a nefiták bukásának (lásd Mormon 2:18–19; 3:16; 6:8–22).

Mormon 2:13–15. Bűnbánatra vezető bánat

Mormon gyászolta népét, látva, hogy „nem bűnbánatra vezető volt a bánatuk”, és tudva azt, hogy „az Úr nem mindig engedi meg nekik, hogy a bűnben boldogok legyenek” (Mormon 2:13). Amint azt Spencer W. Kimball elnök megjegyezte: „Bűnbánat nélkül nem lehet megbocsátás, és megbocsátás nélkül az örökkévalóság minden áldása kockán forog” (The Miracle of Forgiveness [1969], 117).

Bruce D. Porter elder a Hetvenektől a bűnbánatra vezető bánat érzetének fontosságáról tanított:

„A megtört szív és a töredelmes lélek az »Isten szerint való szomorúság« megtapasztalását jelenti, ami »megtérést szerez« (2 Korinthubeliek 7:10). Ez akkor következik be, amikor a vágyunk, hogy megtisztuljunk a bűntől, annyira kínzó, hogy a szívünk sajog a szomorúságtól, és sóvárgunk azért, hogy megbékéljünk Mennyei Atyánkkal. Azok, akiknek megtört a szívük és töredelmes a lelkük, készek mindent tiltakozás és bosszankodás nélkül megtenni, amit Isten csak kér tőlük. Felhagyunk azzal, hogy a magunk módján tegyük a dolgokat, és megtanuljuk azokat Isten módján tenni. Amikor ilyen engedelmesek vagyunk, az engesztelés érvénybe léphet, és megtörténhet a valódi bűnbánat. A bűnbánó ekkor megtapasztalja a Szentlélek megszentelő erejét, amely lelki békével tölti el, és az Istennel való megbékélés örömével.” (vö. Megtört szív és bűnbánó lélek. Liahóna, 2007. nov. 32.).