153. lecke

Moróni 4–5

Bevezetés

Moróni feljegyezte a Szabadítónak a nefitákhoz intézett utasításait az úrvacsora kiosztásával kapcsolatban, ideértve az imákat, melyekkel a papságnak meg kellett áldania a kenyeret és a bort.

Meghívni a Szentlelket, hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról

Miközben segítesz a tanulóidnak meghatározni és megérteni az evangélium tantételeit és tanait, olyan módon taníts, amely meghívja a Szentlelket, hogy tanúbizonyságot tegyen az igazságról. Amikor a tanulók lelki tanúságot kapnak egy evangéliumi tanról, nagyobb valószínűséggel fognak cselekedni és még teljesebb mértékben fognak az evangélium szerint élni.

Javaslatok a tanításhoz

Moróni 4–5

Moróni elmagyarázza, hogyan kell az úrvacsorát kiszolgálni

Amennyiben lehetséges, tegyél ki egy úrvacsorai kenyeres és vizes tálcát. (Noha e tárgyak kiállítása helyénvaló lehet, ne kíséreljétek meg bármilyen módon is eljátszani az úrvacsora szertartását!) Ossz ki egy-egy papírt a tanulóknak, és kérd meg őket, hogy amennyire tudják, emlékezetből írják le az egyik úrvacsorai imát. Elegendő idő után mondd el, hogy feljegyzésének részeként Moróni leírta ezeket az imákat, ahogyan azokat az Úr megadta az úrvacsora kiszolgálása kapcsán. Kérd meg őket, hogy lapozzanak a Moróni 4:3-hoz vagy a Moróni 5:2-höz, hogy ellenőrizzék a válaszukat, azután kérdezd meg:

• Ha egy más hitet valló barátotok úgy döntene, hogy részt vesz veletek egy úrvacsorai gyűlésen, hogyan magyaráznátok el neki az úrvacsora jelentését és azt, hogy miért fontos az a számotokra?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni az úrvacsora egyik célját, kérj meg egy tanulót, olvassa fel a Moróni 4:1–3-at, egy másik tanuló pedig olvassa fel a Moróni 5:1–2-t. Kérd meg a tanulókat, határozzák meg azokat a kifejezéseket a Moróni 4:3-ban és a Moróni 5:2-ben, amelyek elmondják, mit jelképez az úrvacsorai kenyér és víz. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásaikban ezeket a kifejezéseket. (Emlékeztetheted a tanulókat, hogy napjainkban az egyház bor helyett vizet használ az úrvacsora során, amint azt egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatás lehetővé tette [lásd T&Sz 27:2].)

• Mit jelképez a kenyér? (Jézus Krisztus testét. Lásd Máté 26:26; 3 Nefi 18:6–7.)

• Mit jelképez a víz? (Jézus Krisztus vérét. Lásd Máté 26:27–28; 3 Nefi 18:8–11.)

• Miért jelentőségteljes számunkra a Szabadító teste és vére? (Miközben a tanulók választ adnak erre a kérdésre, meg kell említeniük a Szabadító fizikai szenvedését és halálát a kereszten. Említeniük kell feltámadását, amikor teste újra egyesült lelkével, három nappal azután, hogy magára vette a halált. Meg kell említeniük továbbá mélységes lelki szenvedését és gyötrelmét is, amikor magára vette a bűneinket, melynek következtében minden pórusából vér fakadt. Mivel magára vette a fizikai halált, minden ember fel fog támadni. Mivel megszenvedett a bűneinkért, bocsánatot nyerhetünk bűneinkre, amikor megbánjuk azokat.)

David B. Haight elder

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Az úrvacsora jelképei segítenek emlékeznünk… Kérdezd meg a tanulóktól, hogyan foglalnák össze az úrvacsora e fontos célját. Azután egészítsd ki a táblán lévő igazságot, az alábbiak szerint: Az úrvacsora jelképei segítenek emlékeznünk Jézus Krisztus engesztelésére.

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el a következő kérdésen, melyet David B. Haight elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja tett fel:

„Hogy állunk egyháztagokként az Urunkra és Szabadítónkra, az Ő áldozatára és az Iránta való elkötelezettségünkre történő emlékezésben?” (“Remembering the Savior’s Atonement,” Ensign, Apr. 1988, 7).

• Mit tehetünk azért, hogy az engesztelésre való emlékezésre összpontosítsunk az úrvacsora során?

• Mit tapasztaltatok, amikor őszinte szívvel elmélkedtetek a Szabadító engeszteléséről az úrvacsora során?

Miután a tanulók megosztották a meglátásaikat, kérd meg őket, hogy írjanak le a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy lehetőséget arra, hogy miként összpontosíthatják gondolataikat az engesztelésre a következő alkalommal, amikor vesznek az úrvacsorából. (Felkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg, mit írtak.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni az úrvacsora további céljait, óra előtt rajzold fel a táblára a következő táblázatot, kihagyva a zárójeles válaszokat. Kérd meg a tanulókat, hogy másolják le a táblázatot a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.

Mire kötök szövetséget	Mit jelent szerintem szövetségem e részének betartása	Mit tehetek, hogy betartsam szövetségem e részét
(Kész vagyok magamra venni az Úr nevét)
(Mindenkor emlékezek Őrá)
(Betartom a parancsolatait)

Emlékeztesd a tanulókat, hogy amikor az úrvacsorából veszünk, szövetségeket, vagyis szent megállapodásokat kötünk Istennel. Kérd meg a tanulókat, hogy ismételjék át magukban a Moróni 4:3-at. A táblázat első oszlopába írják be, mi az a három ígéret, amelyet az úrvacsora vételekor tesznek. Kérd őket, hogy egyeztessék válaszaikat egy közelükben ülő tanulóval. Azután kérd meg őket, hogy egyedül dolgozva töltsék ki a táblázat második oszlopát. Megfelelő idő után kérj meg néhány tanulót, osszák meg, amit írtak. Miközben a tanulók megosztják, amit írtak, használj fel néhányat vagy akár mindet az alábbi anyagból, hogy segíts nekik elmélyíteni a szövetség egyes részeiről való ismereteiket.

Hogy segíts a tanulóknak áthatóbban megérteni, mit jelent magukra venni Jézus Krisztus nevét, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből:

Henry B. Eyring elnök

„Ígéretet teszünk, hogy magunkra vesszük az Ő nevét. Ez azt jelenti, hogy úgy tekintünk magunkra, mint akik az Övéi. Az első helyre tesszük Őt az életünkben. Azt akarjuk, amit Ő akar, ahelyett, amit saját magunk akarnánk, vagy amit a világ sugallni igyekszik számunkra” (lásd Hogy egyek legyünk. Liahóna, 1998. júl. 76.).

Mondd el, hogy amikor tanúsítjuk, hogy készek vagyunk magunkra venni Jézus Krisztus nevét, akkor elkötelezzük magunkat amellett, hogy az Ő tanítványaiként fogunk élni. Ígéretet teszünk, hogy nem hozunk szégyent vagy gyalázatot a nevére. Elkötelezzük magunkat, hogy szolgálni fogjuk Őt és felebarátainkat. Azt is megmutatjuk továbbá, hogy készen állunk arra, hogy Vele és az Ő egyházával azonosítsanak minket.

• Ti hogyan próbáltátok már kimutatni azt, hogy készek vagytok magatokra venni az Úr nevét? Ez milyen hatással volt az életetekre?

Kérd meg a tanulókat, hasonlítsák össze a kenyér feletti imát a Moróni 4:3-ban a bor feletti imával a Moróni 5:2-ben. Kérdezd meg tőlük, milyen különbségeket és milyen hasonlóságokat vesznek észre. Mutass rá, hogy mindkét imában szerepel az „őrá mindenkor emlékezni” („mindig emlékeznek őrá”) kifejezés.

• Szerintetek mit jelent „őrá mindenkor emlékezni”?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg és határozzák meg, mit tehetünk, hogy mindig emlékezzünk a Szabadítóra.

D. Todd Christofferson elder

„Először azokat a dolgokat tegyük a helyükre, melyek lehetővé teszik, hogy mindig emlékezzünk Őrá: a gyakori imádkozást és szentírás-tanulmányozást; az apostoli tanítások alapos tanulmányozását; a felkészülést arra, hogy hetente érdemesen vegyünk az úrvacsorából; a vasárnapi hódolatot; valamint azon dolgok feljegyzését és emlékezetben tartását, melyeket a Lélek és a tapasztalat tanítanak nekünk a tanítványságról.

Itt olyan dolgok is eszetekbe juthatnak, amelyek az életetek e szakaszában kifejezetten rátok vonatkoznak. […]

Tanúsíthatom, hogy idővel egyre nagyobb lesz azon vágyunk és képességünk, hogy mindig emlékezzünk a Szabadítóra és kövessük Őt. Türelemmel igyekezzünk e cél felé, és mindig imádkozzunk, hogy tisztán láthassunk, és megkapjuk a szükséges isteni segítséget” (“To Always Remember Him,” Ensign, Apr. 2011, 51).

• Ti mit tettetek már azért, hogy „őrá mindenkor emlékez[zetek]”?

• Hogyan segít nekünk a Szabadítóra való folytonos emlékezés szövetségünk többi részének betartásában?

• Szerintetek miért fontos az, hogy hetente vegyünk az úrvacsorából?

Hogy kihangsúlyozd a parancsolatok betartására tett ígéretünket, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést A fiatalság erősségéért című füzetből:

„Mennyei Atyád megadta neked az önrendelkezést, annak képességét, hogy a helyeset válaszd a rossz ellenében, és önállóan cselekedhess. Maga az élet után Isten számodra adott legnagyobb ajándéka az, hogy te magad irányíthatod az életed. Amíg itt vagy a földön, próbák elé állítanak téged, hogy megbizonyosodjanak arról, vajon arra használod-e az önrendelkezésedet, hogy a parancsolatok betartásával kimutasd az Isten iránti szeretetedet” (A fiatalság erősségéért [2011]. 2.).

• Mit tesztek nap mint nap, ami segít betartanotok Isten parancsolatait?

Miután a tanulók megbeszélték, milyen ígéreteket újítunk meg az úrvacsora során hétről hétre, kérd meg őket, hogy írjanak be a táblázat harmadik oszlopába egyvalamit, amit meg fognak tenni a héten, hogy még jobban betartsák a szövetség adott részeit. Kérd meg őket, hogy osszák meg néhány gondolatukat (de győződj meg arról, hogy tudják, nem kell megosztaniuk semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű).

Mondd el, hogy amikor betartjuk az Úrral kötött szövetségeket, akkor Ő megígéri, hogy megáld minket (lásd T&Sz 82:10). Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a Moróni 4:3-at és a Moróni 5:2-t, és keressék meg, mit ígér az Úr, ha betartjuk azokat az ígéreteket, amelyeket az úrvacsoravételkor újítunk meg. Írd fel a táblára, a táblázat alá a következő befejezetlen kijelentést: Amikor hithűen betartjuk az úrvacsorai szövetséget… Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a táblán álló kijelentést azok alapján, amit a Moróni 4:3-ból és a Moróni 5:2-ből tanultak. (Az egyik lehetséges befejezés így hangzik: Amikor hithűen betartjuk az úrvacsorai szövetséget, az Úr Lelke mindig velünk lehet.)

• Miért éri meg az e szövetség betartására tett erőfeszítést az ígéret, hogy a Lélek mindig velünk lehet?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mit tehet értünk a Lélek.

David A. Bednar elder

„Az Úr Lelke lehet a vezetőnk, és halandó utazásunk során megáldhat minket útmutatással, utasítással és lelki védelemmel” (lásd Hogy Lelke mindig velünk legyen. Liahóna, 2006. máj. 31.).

• Előfordult-e már, hogy vezetést, útmutatást, utasítást vagy védelmet kaptatok a Szentlélek társaságának köszönhetően? Mikor? (Azon túl, hogy megkéred a tanulókat élményeik megosztására, te is megoszthatod egy saját élményedet.)

• Minden egyes héten az úrvacsora alatt lehetőségünk van átgondolni, hogy milyen mértékben tartjuk be az úrvacsorai imákban felvázolt szövetséget. Ez hogyan segíthet minket azon erőfeszítéseinkben, hogy a Lélek mindig velünk legyen?

• Miközben elgondolkodtok azon, amit az úrvacsoravétellel kapcsolatban ma tanultatok, az úrvacsorai imák mely része bír különös jelentőséggel számotokra? Miért?

Buzdítsd a tanulókat arra, hogy az úrvacsoravétel során elmélkedjenek a Szabadító engeszteléséről. Kérd meg őket, hogy nézzék át a táblázatukat, és valósítsák meg az úrvacsora szövetségének teljesebb betartására megfogalmazott elgondolásaikat. Emlékeztesd a tanulókat az Úr számunkra tett ígéretére, amikor betartjuk ezt a szövetséget: Lelke mindig velünk lesz. Tégy bizonyságot azokról az áldásokról, amelyek akkor adatnak meg az életünkben, amikor emlékezetben tartjuk és betartjuk a szövetségeket, melyeket minden egyes héten megkötünk az úrvacsoravétel során.

Szentírás-memoriter áttekintés

Beütemezhetsz egy utolsó szentírás-memoriter felmérést vagy áttekintő tevékenységet, hogy segíts a tanulóknak megszilárdítani a kiválasztott Mormon könyve-beli szakaszokról való ismereteiket. Döntsd el, milyen módon szeretnéd próbára tenni tudásukat, és tervezz egy olyan tevékenységet, amely megfelel erre a célra. Készíthetsz párosító vagy kitöltendő tesztet utalásokkal és kulcsszavakkal vagy helyzetekkel, illetve felmérheted, hogy a tanulók milyen mértékben memorizáltak bizonyos szakaszokat. Egy másik módszer lehet az, hogy minden egyes tanulónak feladatul adod, hogy készüljön fel egy rövid tanításra vagy beszédre, melynek fő forrásaként a szentírás-memoriter szakaszokat kell felhasználnia. Akárhogy is döntesz arról, hogy milyen formában kerítesz sort a szentírás-memoriter szakaszokkal kapcsolatos befejező élményre, biztosíts időt a tanulóknak a tanulásra és a felkészülésre. A mai lecke hossza időt biztosíthat e felkészülés megkezdésére.