154. lecke

Moróni 6

Bevezetés

Amikor Moróni közeledett a lemezekre írott beszámolója végéhez, elmagyarázta az egyházba történő megkeresztelkedés néhány követelményét. Azután felvázolta az egyháztagok arra irányuló felelősségeit, hogy törődjenek egymással. Elmagyarázta továbbá az egyházi gyűlések céljait, és kihangsúlyozta, hogy az egyházi gyűléseket a Szentlélek hatása által kell levezetni.

Javaslatok a tanításhoz

Moróni 6:1–3

Moróni megadja a kereszteléshez szükséges követelményeket

Kérd meg a tanulókat, képzeljék el, hogy van egy hétéves testvérük, aki pár hónap múlva betölti a nyolcat. Képzeljék el továbbá, hogy szüleik őket kérték fel arra, hogy tartsanak egy családi est tanítást a keresztelésre való felkészülésről. Kérj meg néhány tanulót, mondja el, mit tanítana, hogy segítsen az öccsének vagy a húgának felkészülni a keresztelkedésre.

Mondd el, hogy a Moróni 6-ban olvasható Moróni feljegyzése a keresztelés követelményeiről. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 6:1–3-at, és keressék meg a keresztelés követelményeit. Azután kérd meg őket, hogy osszák meg, amit találtak. Felteheted a következő kérdéseket:

• Szerintetek mit jelent, hogy azoknak, akik szeretnének megkeresztelkedni, „ahhoz illő gyümölcsöt [kell hozniuk], hogy érdemesek erre”? (Az Isten parancsolatainak való engedelmességben kell élniük, megmutatva, hogy készek megkötni és betartani a keresztelési szövetséget.)

• Szerintetek miért fontos, hogy az embernek „megtört szív[e] és töredelmes [lelke]” legyen a keresztelkedése előtt? (Elmagyarázhatod, hogy a „megtört szív és töredelmes lélek” kifejezés az adott személy alázatosságára és arra való hajlandóságára utal, hogy bűnbánatot tartson és engedelmeskedjen az Úr parancsolatainak.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 6:3-at, és kérd meg az osztályt, határozzák meg, minek a megtételére kötünk szövetséget a kereszteléskor. A tanulóknak meg kell fogalmazniuk a következő igazságot: A keresztelés révén szövetséget kötünk arra, hogy magunkra vesszük Jézus Krisztus nevét és mindvégig szolgáljuk Őt. (Megkérheted a tanulókat, hogy idézzék fel, mit tanultak az előző órán arról, mit jelent magunkra venni Jézus Krisztus nevét.)

• Tapasztalatotok szerint miért szükséges, hogy egy keresztelkedni kívánó személy elkötelezze magát Jézus Krisztus mindvégig történő szolgálata iránt?

• Ti mit tettetek azért, hogy megőrizzétek és megerősítsétek az Úr szolgálata iránti eltökéltségeteket?

Moróni 6:4

Moróni elmondja, hogyan kell gondoskodni az egyház tagjairól és lelkileg táplálni őket

Mondd el a tanulóknak, hogy miután megfogalmazta a keresztelés követelményeit, Moróni leírta, mit tettek napjaiban azért, hogy segítsenek az újonnan megkeresztelt egyéneknek hűeknek maradni a szövetségeikhez. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 6:4-et, és keressék ki, mit tettek az egyháztagok, hogy segítsenek az új megtérteknek. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak, és írd fel a táblára a válaszaikat.

Kérd meg a tanulókat, foglalják össze, mit tanít a Moróni 6:4 az egyház többi tagja, különösen az új egyháztagok iránti felelősségünkről. (Például a tanulók ehhez hasonlóan válaszolhatnak: Felelősek vagyunk azért, hogy emlékezzünk az egyház többi tagjára, és Isten szavával tápláljuk őket lelkileg. Azt is mondhatják, hogy segítenünk kell egymásnak folyamatosan ébernek lenni az imára, valamint hogy segítenünk kell egymásnak a Szabadítóra és az Ő engesztelésére támaszkodni.)

• Hogyan tehetünk eleget azon felelősségünknek, hogy emlékezzünk egymásra?

• Hogyan tápláljuk egymást „Isten jó szavával”?

• Milyen áldások fakadnak az Isten szavával való táplálásból?

Olvasd fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A legtöbb ember nem azért jön az egyházba, hogy csupán néhány új evangéliumi tényt keressen, vagy régi barátokkal találkozzon, bár mindez fontos. Lelki élmény után kutatva jön. Békét szeretne. Azt akarja, hogy hite megerősödjön, és reménye megújuljon. Röviden: Isten jó szavával akar táplálkozni, azt szeretné, hogy a menny erői megerősítsék őt. Azoknak közülünk, akiket elhívnak, hogy beszéljünk, tanítsunk vagy vezessünk, kötelességünk legjobb tudásunk szerint segíteni ebben” (lásd „Istentől jöttél tanítóul”. Liahóna, 1998. júl. 28.).

Kérd meg a tanulókat, gondoljanak olyan emberekre, akik erőfeszítéseket tesznek vagy tettek korábban arra, hogy emlékezzenek rájuk és lelkileg táplálják őket. Kérdezd meg tőlük, gondoltak-e már valaha például mindazon személyekre, akik imádkoztak értük, tanításokkal készültek számukra, biztatták őket egyházi tevékenységükben, és átsegítették őket az előttük álló kihívásokon. Kérj meg néhány tanulót, osszák meg, milyen áldásokban volt részük azért, mert valaki emlékezett rájuk és Isten szavával táplálta őket. Esetleg időt biztosíthatsz a tanulóknak arra, hogy köszönőlevelet írjanak azoknak, akiknek az erőfeszítései segítettek nekik.

Kérd meg a tanulókat, gondoljanak olyan konkrét személyekre, akiket az Úr szeretné, hogy emlékezetben tartsanak vagy tápláljanak. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a jegyzetfüzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit tehetnének, hogy még jobban eleget tegyenek az egyház többi tagja iránti kötelességeiknek. Biztasd őket arra, hogy fordítsanak különleges figyelmet az új egyháztagok szükségleteire.

Moróni 6:5–9

Moróni feljegyzi az egyházi gyűlések céljait, valamint azt, hogy miként kell levezetni a gyűléseket

Kérd meg a tanulókat, képzeljék el mindannyian, hogy egy olyan fiatal férfi vagy fiatal nő szülei, aki az elmúlt néhány hét során rendre azt mondta, hogy nem akar istentiszteletre menni, mert értelmetlennek és unalmasnak tartja. Kérd meg a tanulókat, gondolják át, mit mondanának, hogy biztassák a tizenévest az egyházba járásra, illetve hogyan segítenének neki megérteni a rendszeres istentiszteleti részvétel helyes okait.

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést:

Egyháztagokként gyakran kell összegyűlnünk, hogy…

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 6:5–6-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, hogyan tudnák kiegészíteni táblán álló mondatot. Írd fel a tanulók válaszait a táblára. A válaszok között szerepelhetnek a következő igazságok:

Egyháztagokként gyakran kell összegyűlnünk, hogy böjtöljünk és imádkozzunk.

Egyháztagokként gyakran kell összegyűlnünk, hogy lelkileg erősítsük egymást.

Egyháztagokként gyakran kell összegyűlnünk, hogy Jézus Krisztus emlékezetére vegyünk az úrvacsorából.

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megosztott egy részletet egy barátja leveléből, aki megtanulta, hogyan leljen örömöt az istentiszteletre járásban:

„Évekkel ezelőtt változtattam a hozzáállásomon, ami az egyházi gyűlések látogatását illeti. Már nem magamért megyek, hanem másokra gondolok. Figyelek rá, hogy köszönjek azoknak, akik egyedül ülnek, hogy üdvözöljem a látogatókat…, hogy feladatra jelentkezzek…

Röviden, hétről hétre úgy megyek el az egyházi gyűlésekre, hogy aktív vagyok, nem passzív, és igyekszem jó hatást gyakorolni mások életére. Ebből adódóan sokkal jobban érzem magam az egyházi gyűléseken, és nagyobb megelégedést nyújtanak számomra” (Önzetlen szolgálat. Liahóna, 2009. máj. 96.).

Miközben átgondolod az osztályodba járó tanulók szükségleteit, fontold meg, hogy felteszel néhányat vagy akár mindet az alábbi kérdések közül, hogy segíts nekik megvizsgálni és alkalmazni a Moróni 6:5–6-ban talált tantételeket:

• Milyen tapasztalatok tanították meg nektek, hogy fontos egyházközségetek vagy gyülekezetetek tagjaival együtt imádkozni és böjtölni?

• Szerintetek mit jelent „lelkü[n]k jólétéről beszélge[tni] egymással”? (Moróni 6:5). Hogyan tesszük ezt az istentiszteleten?

• Milyen hatással lenne az istentiszteleten szerzett élményeinkre az, ha azzal a vággyal vennénk részt, hogy megerősítsünk másokat lelkileg?

• Milyen dolgokra emlékezhetünk a Szabadítóval kapcsolatban, amikor veszünk az úrvacsorából? Hogyan segíthet az úrvacsoravétel az egész hét folyamán emlékeznünk a Szabadítóra?

• Hogyan segíthet „a helyes úton tart[ani minket]”, ha az imént megbeszéltek miatt megyünk istentiszteletre? (Moróni 6:4). Mit tehettek azért, hogy az egyházi gyűléseken való részvételre biztassátok a többi fiatalt?

Olvasd fel a következő kijelentést Joseph Fielding Smith elnöktől:

„Nincs helye Sionban a szándékosan bűnt elkövetőnek. Van helye a bűnbánó bűnösnek, annak, aki elfordul a gonoszságtól, és az örök életre és az evangélium világosságára törekszik” (in Conference Report, Apr. 1915, 120).

Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 6:7–8-at, és keressék meg, mire ügyeltek szigorúan a Moróni napjaiban élő egyházi vezetők. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudtak meg. Elmagyarázhatod, hogy ebben a versben a „nevét törölték” kifejezés az egyházból való kizárásra utal. Ha az egyháztagok súlyos bűnt követnek el, és nem tartanak bűnbánatot, akkor kizárhatják őket, vagyis elveszíthetik az egyházban való tagságukat és szövetségeik áldásait.

• Mit tesznek napjaink egyházi vezetői, hogy segítsenek elkerülnünk a gonoszságot?

• A Moróni 6:8 szerint milyen ígéretet kapunk, ha őszintén megbánjuk a bűneinket? (Mindig, amikor bűnbánatot tartunk és igaz szándékkal megbocsátásra törekszünk, akkor bűnbocsánatot nyerünk.)

Kérd meg a tanulókat, gondolkodjanak el azon, milyen lehetőségeik vannak arra, hogy érezzék a Szentlelket a rendszeres vasárnapi istentiszteleti gyűléseiken (például az imák során, az úrvacsora alatt, az egyháztagok beszédei vagy tanításai közben, a himnuszok éneklésekor, illetve amikor egy szentíráson elmélkednek egy lecke alkalmával). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 6:9-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, milyen szerepet kell kapnia a Szentléleknek a gyűléseinken.

• Milyen igazságot tanulhatunk a Moróni 6:9-ből arról, hogy hogyan kell levezetni az egyházi gyűléseket? (Az egyházi gyűléseket a Szentlélek hatalma által kell levezetni.)

• Éreztétek-e már, hogy egy egyházi gyűlést a Szentlélek hatalma által vezettek le? Mikor?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan vonatkozik ez az igazság egyházi gyűléseink minden elemére, kérd meg őket, hogy képzeljék magukat a következő helyzetekben szereplő emberek helyébe. (Ezeket felírhatod a táblára még az óra előtt, vagy készíthetsz belőlük kiosztható másolatot.) Kérd meg a tanulókat, mondják el, hogy miként lehetne alkalmazni a Moróni 6:9-ben megfogalmazott tantételt ezekben a helyzetekben.

1. Felkértek, hogy mondj beszédet Jézus Krisztus engeszteléséről az úrvacsorai gyűlésen.

2. Felkértek, hogy tervezz meg egy zenei bemutatót egy közelgő úrvacsorai gyűlésre.

3. Bizonyságtételi gyűlésen ülsz, és késztetést érzel bizonyságod megosztására, de nem vagy biztos abban, hogy mit mondjál.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a lecke korábbi részében arra kérted őket, hogy gondolkodjanak el azon, mit mondhatnának a szülők, hogy az istentiszteleten való részvételre ösztönözzenek egy fiatal férfit vagy fiatal nőt. A lecke zárásaként kérdezd meg tőlük, hogy van-e olyan gondolatuk ezzel kapcsolatosan, amit szeretnének megosztani. Azután oszd meg a bizonyságodat az istentiszteletre járás áldásairól, illetve bármely más tantételről, amelyről ma beszélgettetek.

Megjegyzések és háttér-információk

Moróni 6:2. „Megtört szív és töredelmes lélek”

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából e szavakkal írta le, mit jelent megtört szívet és töredelmes lelket ajánlani az Úrnak:

„Amint a megtérés áldására törekedtek, felajánlhatjátok az Úrnak megtört, vagyis bűnbánó szíveteket, és töredelmes, vagyis engedelmes lelketeket. Valójában önmagatokat adjátok ajándékba – azt, amik vagytok és amivé váltok” (vö. Te azért idővel megtérvén. Liahóna, 2004. máj. 12.).

Moróni 6:4. Megtisztulva a Szentlélek hatalma által

A Szentlélek társasága révén nyerjük el a Szabadító engesztelésének megszentelő hatalmát (lásd 3 Nefi 27:19–20; Moróni 6:4). Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:

„A bűnök eltörlésére nem a keresztelés vizében kerül sor, ahogyan képletesen szólva mondjuk, hanem akkor, amikor megkapjuk a Szentlelket. Isten Szent Lelke az, aki eltörli a testiséget, és az igazlelkűség állapotába emel minket. Tisztává leszünk, amikor ténylegesen elnyerjük a Szentlélek közösségét és társaságát. Ekkor égettetik ki lelkünkből a bűn, a salak és a gonoszság, mintha tűz emésztené el. A Szentlélek keresztsége a tűz általi keresztség” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 290; lásd még 239. oldal).

Moróni 6:4. Egymás táplálása iránti kötelességünk

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből a következő élményt osztotta meg:

„…sokszor láttam nyájukat tápláló pásztorokat. Egyikük egy diakónusok kvóruma elnök volt. Kvórumának egyik tagja otthonom közelében lakott. Ez a szomszédos fiú soha nem járt kvórumgyűlésekre, és semmit nem csinált együtt kvórumának tagjaival. Nevelőapja nem volt egyháztag, édesanyja pedig nem járt az egyházba.

A diakónusok kvórumának elnöksége egy vasárnap reggel összegyűlt tanácskozni. […] Elnökségi gyűlésükön azok a tizenhárom éves pásztorok emlékeztek a fiúra, aki soha nem jött el. Arról beszéltek, milyen nagy szüksége van arra, amit ők megkapnak. Az elnök kijelölte tanácsosát, hogy menjen a tévelygő bárány után.

Ismertem a tanácsost, és tudtam, hogy félénk, és hogy feladata milyen nehéz, ezért csodálattal néztem az utcai ablakon át, amint a tanácsos elbaktatott a házam előtt, végig az utcán a fiú házáig, aki soha nem jött el az egyházba. A pásztor kezei a zsebében voltak. Tekintetét a földre szegezte. Lassan sétált, mint amikor az ember nem egészen biztos, hogy oda akar érni, ahová éppen tart. Húsz perccel később jött visszafelé az utcán, oldalán az elveszett diakónussal. Ez a jelenet még néhány vasárnapon át megismétlődött. Aztán a fiú, aki elveszett, de megtalálták, elköltözött.

[…] Évekkel később… egy cövekkonferencián voltam, földrésznyire a teremtől, ahol az az elnökség összegyűlt. Egy őszhajú férfi jött oda hozzám, és csendben azt mondta: »Az unokám az ön egyházközségében lakott évekkel ezelőtt.« Elérzékenyülve mesélt a fiú életéről. Majd megkérdezte, meg tudnám-e találni a diakónust, aki olyan lassan baktatott végig azon az utcán. És hogy köszönetet mondanék-e neki, és megmondanám-e, hogy az unokája – már felnőtt férfiként – még emlékszik” (vö. „Vigyázzatok én velem”.Liahóna, 2001. júl. 45.).

Moróni 6:4. Új megtértek megerősítése

Gordon B. Hinckley elnök arra biztatott minden egyháztagot, köztük a fiatalokat is, hogy táplálják és erősítsék azokat, akik csatlakoznak az egyházhoz:

„Nem könnyű dolog ennek az egyháznak a tagjává válni. Legtöbbször régi szokások feladásával, régi barátok és ismerősök elhagyásával és azzal jár, hogy egy új, más, és bizonyos értelemben sokat követelő társadalomba lép az ember.

A megtértek állandóan növekvő száma miatt egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, hogy támogassuk őket útjuk megtalálásában. Mindegyiküknek három dologra van szüksége: egy barátra, egy feladatra és arra, hogy »Isten jó szavával táplálják« (Moró. 6:4). A mi kötelességünk és lehetőségünk e dolgok biztosítása. […]

Ez a munka mindenkié. A házitanítóké és látogatótanítóké. A püspökségé, a papsági kvórumoké, a Segítőegyleté, a fiatal férfiaké és fiatal nőké, sőt, még az Elemié is.

Múlt vasárnap egy böjti és bizonyságtételes gyűlésen vettem részt, ahol egy 15-16 éves forma fiú kiállt az egybegyűltek elé, és azt mondta: úgy döntött, hogy megkeresztelkedik.

Azután a tanítók kvórumából a fiúk egyesével odaléptek a mikrofonhoz, hogy kifejezzék az iránta érzett szeretetüket, hogy elmondják neki, hogy helyesen cselekszik, valamint hogy biztosítsák afelől, hogy mellette fognak állni és segíteni fognak neki. Csodálatos élmény volt hallani ezeket a fiatal férfiakat, amint a nagyrabecsülés és bátorítás e szavait intézték a barátjukhoz!” (“Converts and Young Men,” Ensign, May 1997, 47–48).