Moróni 8

Bevezetés

Tovább bővítve a szent feljegyzést Moróni belevett egy levelet, amelyet korábban atyjától, Mormontól kapott. A levélben Mormon leírt egy kinyilatkoztatást, amelyet arról kapott, miért nincs szükségük a kisgyermekeknek keresztelkedésre. Mormon arról is tanított, hogy miként készülhetünk fel arra, hogy Istennel lakozzunk. Levelét azzal zárta, hogy hangot adott aggodalmának a nefiták gonoszságát és közelgő pusztulását illetően.

Javaslatok a tanításhoz

Moróni 8:1–24

Mormon azt tanítja, hogy a kisgyermekek Krisztusban élnek

Óra előtt tedd ki az Egy leány megkeresztelkedik című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 104. sz.) vagy egy másik képet, amely egy nyolcéves gyermeket ábrázol a keresztelésekor. Írd fel a táblára a következő kérdést:

Miért nem keresztelkednek meg a gyermekek nyolc éves koruk előtt?

Amikor a tanulók megérkeznek, kérd meg őket, hogy nézzék meg a képet és gondolkodjanak el a táblára írt kérdésen.

Az óra kezdetekor mondd el a tanulóknak, hogy fiának, Moróninak írt egyik levelében Mormon tanított a kisgyermekek szabadulásáról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 8:4–6-ot, és kérd meg az osztályt, figyeljék meg, mi aggasztotta Mormont. (Elmagyarázhatod, hogy a 6. versben szereplő égbekiáltó szó jelentése: súlyos, szégyenletes vagy fájdalmas.)

Miután a tanulók beszámoltak arról, hogy mit találtak, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a Moróni 8:7-et, és határozzák meg, mit tett Mormon, amikor tudomására jutott ez a probléma.

Mit tanulhatunk Mormon példájából?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 8:8–9-et, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg a Mormon imájára adott választ. Miközben a tanulók megosztják, amit találtak, szükség szerint elmagyarázhatod, hogy az „Ádám átka” kifejezés Ádám Isten jelenlététől való elszakadására utal a bukás következményeként. Néhányan tévesen úgy hiszik, hogy minden gyermek bűnös állapotban jön a világra a bukás miatt. E helytelen elgondolás miatt úgy vélik, hogy a kisgyermekek nem érdemesek arra, hogy Isten jelenlétében éljenek, ha anélkül halnak meg, hogy megkeresztelték volna őket. Ennek elmagyarázása közben megkérheted a tanulókat, hogy mondják fel emlékezetből a második hittételt. Javasolhatod továbbá, hogy készítsenek keresztutalást a Moróni 8:8–9 és a Hittételek 1:2 között.

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: A bűnbánat és a keresztelkedés szükséges mindazok számára, akik…

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 8:10-et, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyekkel kiegészíthető a táblán lévő mondat. Miután a tanulók beszámoltak válaszaikról, egészítsd ki a mondatot így; A bűnbánat és a keresztelkedés szükséges mindazok számára, akik felelősségre vonhatók és képesek bűn elkövetésére. Biztathatod a tanulókat, hogy jelöljék meg azokat a kifejezéseket, melyek ezt az igazságot tanítják a Moróni 8:10-ben.

Hasznos lehet tisztázni, hogy a bűn „tudatos engedetlenség Isten parancsolataival szemben” (Kalauz a szentírásokhoz: bűn; scriptures.lds.org). Olvasd fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Tanunkból úgy értjük, hogy a felelősségre vonhatóság kora előtt a gyermekek »nem képesek bűn elkövetésére« (Moróni 8:8). Ebben az időszakban a gyermekek követhetnek el hibákat, még nagyon súlyosakat és nagy kárt okozókat is, amelyeket helyre kell igazítani, de cselekedeteik nem számítanak bűnnek” (“Sins and Mistakes,” Ensign, Oct. 1996, 65).

Oszd ketté az osztályt. Kérd meg az osztály egyik felét, hogy olvassák el magukban a Moróni 8:11–18-at, a többiek pedig olvassák el magukban a Moróni 8:11, 19–24-et. (Ezeket az utalásokat fel is írhatod a táblára.) Mielőtt elkezdenék az olvasást, kérd meg a tanulókat mindkét csoportban, hogy határozzák meg, mit tanított Mormon a kisgyermekek kereszteléséről. Miután elegendő idejük volt az olvasásra, kérj meg néhány tanulót az egyes csoportokból, hogy számoljanak be arról, hogy mit találtak. Feltehetsz néhányat a következő kérdések közül, hogy segíts a tanulóknak mélyebben átgondolni Mormon tanításait:

Szerintetek mit jelent az, hogy „a kisgyermekek Krisztusban élnek”? (Moróni 8:12, 22). (Jézus Krisztus engesztelése révén megváltást nyernek. Nem tudnak bűnt elkövetni, mert Sátánnak nem adatott hatalom a kisgyermekek megkísértésére. Lásd még Moróni 8:10; T&Sz 29:46–47.)
Mit kell tennünk, hogy Krisztusban élővé váljunk? (Lásd 2 Nefi 25:23–26; Moróni 8:10.)
Mit tanulhatunk ezekből a versekből a kisgyermekek megváltásáról? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő igazságot: A kisgyermekek Jézus Krisztus engesztelése révén nyernek megváltást. A tanulók rámutathatnak arra is, hogy a kisgyermekek Krisztusban élnek, továbbá hogy Isten nem részrehajló Isten, illetve hogy Isten változatlan.)

Írd fel az alábbi példákat a táblára, vagy oszd ki őket másolatban. Kérd meg a tanulókat, hogy mindannyian válasszanak egyet közülük. Azután kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak egy-két verset a Moróni 8:8–23-ból, és magyarázzák el, hogy a versekben álló igazságok miként adnak választ az adott példában szereplő aggályra.

1. példa: Misszionáriusként találkozol egy házaspárral, akiket mélységes szomorúság gyötör kéthónapos kislányuk halála miatt. Egyházuk vezetője azt mondta nekik, hogy a kisgyermekek bűnösnek születnek Ádám vétke miatt. Azt mondja, hogy mivel lányuk nem lett megkeresztelve, mielőtt meghalt, így nem lehet része a megváltásban.

2. példa: Van egy barátod, aki egy ideje találkozik a misszionáriusokkal és jár veled istentiszteletre. Meghozza a döntést, hogy csatlakozik az egyházhoz, de habozik a keresztelkedést illetően. „Csecsemőként megkereszteltek – magyarázza. – Az nem elég jó?”

Miközben a tanulók megosztják gondolataikat a második példával kapcsolatban, lehet, hogy emlékeztetned kell őket arra, hogy a bűnbánat és a keresztelkedés azok számára szükséges, „akik felelősségre vonhatók és képesek bűn elkövetésére” (Moróni 8:10). Az Úr azt mondta, hogy a gyermekek nyolc éves korukban válnak felelősségre vonhatóvá Őelőtte. Az erről az igazságról szóló kinyilatkoztatások megtalálhatók a Joseph Smith fordításban lévő 1 Mózes 17:11-ben (a hármas szentíráskötet végén álló Válogatások Joseph Smith Bibliafordításából részben) és a Tan és a szövetségek 68:25–27-ben.

Moróni 8:25–30

Mormon arról tanít, hogy mit kell tenniük azoknak, akik felelősségre vonhatók, hogy Istennel lakozzanak

Mondd el, hogy miután Mormon arról tanított Moróninak, hogy miért nincs szüksége a kisgyermekeknek a keresztelésre, azzal a tanítással folytatta, hogy miért szükséges a keresztelés azok számára, akik felelősségre vonhatók. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 8:25–26-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, milyen áldások adatnak azoknak, akik hitet gyakorolnak, bűnbánatot tartanak és megkeresztelkednek.

Milyen áldásokat találtatok ezekben a versekben? (Miközben a tanulók beszámolnak arról, hogy mit találtak, felsorolhatod a válaszaikat a táblán. A válaszok között szerepelhet az, hogy a hit, a bűnbánat és a keresztelkedés a bűnök bocsánatához, szelídséghez és szívbéli alázatossághoz, a Szentlélek látogatásához, reménységhez, tökéletes szeretethez, és végül ahhoz az áldáshoz vezet, hogy Istennel élhetünk.)

Miközben a tanulók felsorolják a Moróni 8:25–26-ban talált áldásokat, felteheted a következő kiegészítő kérdéseket:

Szerintetek miért vezethet bűneink bocsánata szelídséghez és szívbéli alázatossághoz?
Hogyan hívhatja meg életünkbe a Szentlelket a szelídség és a szívbéli alázatosság?
Miért segít nekünk a Szentlélek felkészülni arra, hogy Istennel éljünk?
Szerintetek miért kell szorgalmasnak és imádságos lelkűeknek lennünk, hogy a tökéletes szeretet kitartson az életünkben?

Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: A parancsolatok iránti hithű engedelmesség révén elnyerhetjük a Szentlelket, aki felkészít minket arra, hogy…

Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek egy olyan kifejezést a Moróni 8:25–26-ban, amellyel kiegészíthetik ezt a tantételt: A parancsolatok iránti hithű engedelmesség révén elnyerhetjük a Szentlelket, aki felkészít minket arra, hogy Istennel lakozzunk.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 8:27-et, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg, mit eredményezett a nefiták kevélysége. Azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák át magukban újra a Moróni 8:26-ot és a Moróni 8:27-et, és vessék össze a szelídség és a szívbéli alázatosság eredményeit a kevélység következményeivel.

Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 8:28-at. Mutass rá, hogy miután Mormon hangot adott a nefiták iránti aggodalmának, ezt mondta: „Imádkozz értük, fiam, hogy tartsanak bűnbánatot.” Emlékeztesd a tanulókat arra az erőre, amely azáltal áradhat az emberek életébe, hogy mások imádkoznak értük.

A lecke befejezéseként kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg érzéseiket az engesztelés hatalmáról, amely megszabadítja a kisgyermekeket és mindannyiunkat, amikor törekszünk hűek maradni a szövetségeinkhez.

Megjegyzések és háttér-információk

Moróni 8:8. „Ádám átka… énbennem levétetett róluk”

Néhányan úgy hiszik, hogy Ádám és Éva bukása miatt az újszülött csecsemők bűnnel szennyezve jönnek a világra. Joseph Fielding Smith elnök elmagyarázta, hogy ez a tanítás hamis:

„Mindazok, akik úgy hiszik, hogy az ember, igen, még az újszülött kisdedek is az »eredendő bűn« (más szavakkal Ádám vétke) szennyét viselik magukon, megtagadják Jézus Krisztus engesztelő vérének irgalmát. A Biblia (csakúgy, mint modern kori szentírásaink) azt tanítja, hogy Jézus Krisztus valóban az emberiség Megváltója a bukástól. Megfizette az árat mindazért, amit az emberiség Ádám vétke révén örökölt. A lelkünkre kivetett adósság teljes mértékben meg lett fizetve. Nem volt fennmaradó büntetés, amely bármely élő lény által vagy javára végzett bármilyen cselekedetet kívánna az »eredendő bűntől« való szabadulás érdekében. A tan, mely szerint a kisdedek az »eredendő bűn« átka alatt jönnek a világra, utálatos tan Isten szemében, és tagadja az engesztelés nagyságát és irgalmát. (Lásd Moróni 8. fejezet.)”(Church History and Modern Revelation: A Course of Study for the Melchizedek Priesthood Quorums, 4 vols. 1949, 4:99).

Moróni 8:10. A felelősségre vonhatóság kora

A bűnbánat azokra vonatkozik, akik felelősségre vonhatók. „A kisgyermekek nem tudnak bűnbánatot tartani” (Moróni 8:19). A nyolcévesnél fiatalabb gyermekek nem vonhatók felelősségre Isten előtt (lásd T&Sz 68:25–27), így tehát nincs szükségük bűnbánatra. Az értelmi fogyatékosságoktól szenvedők, akik nem képesek tudatosan bűnbánatot tartani, szintén nem tekinthetők felelősségre vonhatónak. Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, miként válnak felelősségre vonhatóvá a kisgyermekek:

„A felelősségre vonhatóság nem hirtelen borul teljesen virágba a gyermek életének valamely pontján. A gyermekek fokozatosan, évek során válnak felelősségre vonhatóvá. A felelősségre vonhatóvá válás egy folyamat, nem egy elérendő cél, amikor letelik bizonyos számú esztendő, nap vagy óra. Kinyilatkoztatásunkban az Úr ezt mondja: »Nem tudnak tehát bűnt elkövetni, mert Sátánnak nem adatott hatalom a kisgyermekek megkísértésére, amíg felelősségre vonhatóvá nem válnak énelőttem«(T&Sz 29:47). Azonban eljön az idő, amikor a felelősségre vonhatóság valóságos és tényleges, és megjelenik a bűnért való felelősség a rendben fejlődő egyének életében. A nyolcéves kor ez, a keresztelkedés kora.(T&Sz 68:27.)” (“The Salvation of Little Children,” Ensign, Apr. 1977, 6).

Moróni 8:8–24. Csecsemőkeresztelés

Joseph Smith próféta azt tanította, hogy a kisgyermekeknek nincsen szükségük keresztelésre:

„»Hogy hiszünk-e a csecsemők megkeresztelésében?« […] Nem. […] Mivel sehol sincsen leírva a Bibliában. […] A keresztelkedés a bűnök bocsánatáért történik. A gyermekeknek nincsenek bűneik. […] A gyermekek mind Krisztusban tétetnek élővé, az érettebb korúak pedig a hit és a bűnbánat révén” (History of the Church, 5:499).

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából mesélt néhány teljes idejű misszionáriusról, akik vigaszt tudtak nyújtani egy kisfia halálát gyászoló édesanyának:

„…két misszionárius az Egyesült Államok déli részén lévő hegyekben munkálkodott. A hegytetőről egy nap egy csoportnyi embert láttak egy távolabbi tisztáson gyülekezni. Mivel a misszionáriusoknak nem túl gyakran adódott alkalmuk ilyen sok embernek prédikálni, elindultak lefelé a tisztáshoz.

Egy vízbe fulladt kisfiú temetésére gyűltek össze. A fiú szülei elküldtek a lelkészért, hogy az »gyászbeszédet« mondhasson a fiuk felett. A misszionáriusok a háttérben álltak, miközben a vándorló lelkész a gyászoló édesapa és édesanya felé fordulva hozzálátott a prédikációhoz. Ha a szülők vigaszt vártak e papi ruhába öltözött férfitől, akkor nagyot kellett csalódniuk.

Szigorúan megdorgálta őket, amiért nem keresztelték meg a kisfiút. Mindig halogatták ezért vagy azért, és most már túl késő volt. Mindenféle kertelés nélkül megmondta nekik, hogy a kisfiuk pokolra került. Az ő hibájukból. Őket kell okolni a fiuk végtelen gyötrelméért.

A beszéd végeztével, és miután betemették a sírt, az elderek odamentek a gyászoló szülőkhöz. »Mi az Úr szolgái vagyunk – mondták a zokogó édesanyának –, és egy üzenetet hoztunk az önök számára.« Miközben a zokogó szülők hallgatták őket, a két elder a kinyilatkoztatásokból olvasott fel nekik, majd bizonyságot tettek az élők és az elhunytak megváltását szolgáló kulcsok visszaállításáról.

Kicsit azért együtt érzek azzal a lelkésszel. A tőle telhető legjobban, az általa birtokolt tudás és világosság fényében végezte a dolgát. Sokkal több minden van azonban, amit még megoszthatott volna. Ott van az evangélium teljessége.

Az elderek vigasztalókként, tanítókként, az Úr szolgáiként, valamint Jézus Krisztus evangéliumának felhatalmazott papjaiként érkeztek” (Egy kisgyermek vezeti majd őket. Liahóna, 2012. máj. 7.).