Moróni 9

Bevezetés

Fiának, Moróninak írt utolsó feljegyzett levelében Mormon bánkódott a nefiták gonoszsága miatt. Arra intette Morónit, hogy szorgalmasan munkálkodjon, hogy segítsen a nefitáknak bűnbánatot tartani. Mormon elbeszélte a nép szenvedéseit is, amelyeket gonoszságuk idézett elő. Népe romlott állapota ellenére Mormon arra biztatta Morónit, hogy legyen hű Jézus Krisztusban, és legyen reménysége az örök élet ígéretében.

Javaslatok a tanításhoz

Moróni 9:1–20

Mormon a nefiták és a lámániták gonoszsága miatt kesereg

Kérd meg a tanulókat, gondolkozzanak el azon, hogy előfordult-e már, hogy segíteni akartak valakinek, aki azonban elutasította a segítségüket.

Hogyan reagálhatnak néhányan, amikor segítő szándékukat újból és újból elutasítják azok, akiknek segíteni akarnának?

Mondd el az osztálynak, hogy a Moróni 9 Mormon próféta levele, amelyet fiának, Moróninak írt. Kérd meg őket, hogy keressék ki, hogyan bátorította Mormon a fiát.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 9:1-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék ki, mely szóval jellemezte Mormon a nefiták helyzetét. A tanulók válaszai után szükség lehet rá, hogy elmagyarázd: a gyötrelmes szó olyasvalamire utal, ami nagyon fájdalmas, kétségbeejtő vagy elkeserítő.

Írd fel a táblára az alábbi szentírás-utalásokat: Moróni 9:2–5; Moróni 9:7–10; Moróni 9:16–19. Oszd három csoportra az osztályt. Add feladatul az egyes csoportoknak a táblán lévő egyik szentírásrészlet elolvasását, és kérd meg őket, keressék meg a Mormon által felsorolt gyötrelmes dolgokat. Kérj meg egy tanulót minden csoportból, hogy számoljon be arról, mit találtak. (Ha a Moróni 9:2–5-öt olvasó tanulók nem említik a haragot, megemlítheted te, hogy milyen szerepet játszott a harag a Mormon által leírt szörnyű eseményekben.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Moróni 9:11–15, 20-at. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék ki, miért bánkódott Mormon népe helyzete miatt. Tedd fel a tanulóknak a következő kérdéseket, hogy segíts nekik elemezni ezeket a verseket:

Szerintetek mit jelent „emberiesség nélkül való[nak]” lenni? (Moróni 9:11). (Emberiesség nélkül cselekedni – kifinomultság vagy önuralom nélkül; nem tisztelni másokat; semmibe venni a társadalmat irányító törvényeket.)
Szerintetek mit jelent „híján [lenni] a tantételnek”? (Moróni 9:20). (Normák nélkül, Isten parancsolatait nem tisztelve és be nem tartva élni.)
Szerintetek mit jelent „már nem érez[ni]”? (Moróni 9:20). (Megkeményíteni a szívet az Úr Lelke és Krisztus világossága ellen, és nem tenni különbséget a helyes és a helytelen között.)
Milyen bizonyítékait látjátok a mai világban annak, hogy egyesek emberiesség nélkül valók, híján vannak a tantételnek, és már nem éreznek?

Rámutathatsz, hogy Mormon azt mondta: népe csupán néhány év leforgása alatt jutott el a gonoszság ezen állapotába (lásd Moróni 9:12).

Mondd el, hogy hasonlóan a járedita nemzetben élő Ether prófétához Mormon is tanúja volt a népén eluralkodó haragnak és gonoszságnak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 9:4-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mitől tartott Mormon a nefitákkal kapcsolatban. (Attól félt, hogy „az Úr Lelke többé nem bajlódik velük”.)

Mormon megemlítette, hogy „szüntelenül fáradoz[ott népéért]”. Miért lehet hajlandó Mormon vagy egy mai egyházi vezető továbbra is fáradozni egy olyan nép között, akik haragra gerjednek vagy megkeményítik szívüket Isten szava ellen?

Írd fel a táblára a következő igazságot: Szorgalmasan kell munkálkodnunk Isten szolgálatában, még akkor is, ha azok, akiket szolgálunk, nem reagálnak pozitívan. Mondd el, hogy ez akkor is igaz, amikor azok, akiket szolgálunk, súlyos bűnben vétkesek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Moróni 9:6-ot. Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék az olvasottakat, és keressék meg, milyen okból kell szorgalmasan munkálkodnunk Isten szolgálatában, még akkor is, ha azok, akiket szolgálunk, nem reagálnak pozitívan. Miután a tanulók elmondták, hogy mit találtak, olvasd fel nekik a következő helyzeteket (vagy találj ki néhányat magadtól), hogy segíts nekik átgondolni, miként vonatkozhat ez az igazság az életükre. Kérj meg egy-két tanulót, hogy mondják el, miként tudnák alkalmazni a táblán lévő igazságot az egyes helyzetekben.

A Fiatal Nők osztályotok elnökeként öt másik fiatal nőért vagy felelős az egyházközségetekben. Egyikük már több mint egy éve nem jött el az egyházi gyűlésekre vagy a tevékenységekre. Miután az elmúlt három hónapban személyesen is többször hívtad, még mindig nem jött el egyetlen gyűlésre vagy tevékenységre sem.
Házitanítóként szorgalmasan munkálkodsz, hogy szolgálatot nyújts a hozzád kijelölt minden egyes családnak. Az elmúlt néhány hónap során azonban az egyik családod nem viszonozta a telefonhívásaidat és nem nyitott ajtót, amikor elugrottál hozzájuk.
Késztetést érzel arra, hogy megkérd az egyik jó barátodat, hogy találkozzon a misszionáriusokkal. Nemet mond a meghívásodra, te azonban továbbra is késztetést érzel arra, hogy újra megkérdezd.

Oszd meg a következő kijelentést Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből, aki arra biztatott minket, hogy legyünk állhatatosak az Isten gyermekei között végzett munkálkodásunkban. Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek valamit, ami motivációt nyújt nekik mások szorgalmas segítésére.

„Istennel kötött szövetség ez arra, hogy minden parancsolatát betartjuk, és úgy szolgálunk, mintha Ő személyesen jelen lenne. Ha lehetőségeink szerint minél inkább e norma szerint élünk, az megadja a mindvégig kitartáshoz szükséges erőt.

Nagyszerű papsági felkészítők mutatták meg nekem, hogyan tehetünk szert erre az erőre. Szokásunkká kell tenni azt, hogy túljutunk mindazon fáradtságon és félelmen, ami miatt néha inkább abbahagynánk. Az Úr nagyszerű vezetői megmutatták nekem, hogy abból ered maradandó lelki erő, ha munkánkat végezve nem állunk meg azon a ponton, ahol mások megpihennének.

[…] Megígérem nektek, hogy ha minden tőletek telhetőt megtesztek, akkor Isten felmagasztalja és megnöveli az erőtöket és a bölcsességeteket” (Papsági felkészülés: „Szükségem van a segítségedre”. Liahóna, 2011. nov. 58–59.).

Mit tanított Eyring elnök, ami arra ösztönöz titeket, hogy szorgalmasan munkálkodjatok az Úrnak nyújtott szolgálatotokban, függetlenül attól, hogy mások hogyan fogadják erőfeszítéseiteket?

Olvasd fel a következő történetet Mervyn B. Arnold eldertől a Hetvenektől egy papsági vezetőről, aki szorgalmasan munkálkodott egy fiatal férfival, noha újra és újra elutasították. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, mit látott meg végül a fiatal férfi a papsági vezetőjében.

„Marques testvér a brazíliai Fortaleza Gyülekezet elnökségében tanácsosként szolgálva más papsági vezetőkkel kidolgozott egy tervet a gyülekezetében kevésbé tevékeny egyháztagok újra aktivizálására. Az egyik ilyen kevésbé tevékeny egyháztag egy Fernando Araujo nevű fiatal férfi volt. Nemrég beszélgettem Fernandóval, és ő megosztotta velem élményeit:

»Szörfbajnokságokra kezdtem járni vasárnap reggelenként, és elmaradoztam az egyházi gyűléseimről. Egy vasárnap reggel Marques testvér kopogott az ajtómon, és megkérdezte nem egyháztag édesanyámat, hogy beszélhetne-e velem. Mikor azt a választ kapta, hogy én alszom, engedélyt kért, hogy felébresszen. Így szólt hozzám: ‘Fernando, el fogsz késni az istentiszteletről!’ Meg sem hallgatva kifogásaimat elvitt a gyülekezetbe.

A következő vasárnap is ugyanez történt, majd azután is. A harmadik vasárnap úgy döntöttem, korán elindulok, hogy el tudjam kerülni a találkozást. Ahogy kinyitottam a kaput, ott találtam őt az autójában ülve, szentírásokat olvasgatva. Mikor meglátott, csak annyit mondott: ‘Nagyszerű! Korán felkeltél. Akkor ma felkeresünk egy másik fiatal férfit.’ Én szabad akaratomat hangoztattam, mire ő csak annyit mondott: ‘Ezt majd később megbeszéljük.’

A nyolcadik vasárnap után sem tudtam lerázni, ezért úgy döntöttem, hogy egy barátomnál fogok aludni. Másnap reggel a tengerparton voltam, amikor megláttam, hogy egy öltönyös férfi felém tart. Mikor megláttam, hogy Marques testvér az, berohantam a vízbe. Aztán hirtelen azt éreztem, hogy egy kéz megérinti a vállamat. Marques testvér volt az, derékig a vízben állva! Megfogta a kezemet, és azt mondta: ‘El fogunk késni! Menjünk!’ Mikor elkezdtem azon vitatkozni vele, hogy nincs semmi ruhám, amit felvehetnék, csak annyit válaszolt: ‘Ott van a kocsiban.’

Aznap, ahogy kifelé jöttünk az óceánból, megérintett Marques testvér irántam érzett [őszinte] szeretete és aggodalma. […] Marques testvér nemcsak elvitt istentiszteletre, hanem a kvórum gondoskodott arról, hogy [tevékeny] is maradjak. Olyan tevékenységeket terveztek, melyek által úgy éreztem, szükség van rám. Elhívást kaptam, és a kvórum tagjai a barátaim lettek«” (Erősítsd a testvéred! Liahóna, 2004. máj. 46–47.).

Mondd el, hogy az egyház tagjaiként mindannyiunknak fontos munkát kell elvégeznünk ebben az életben. Mormon, Moróni és Marques testvér példája bátorítást nyújthat nekünk e munkálkodás során, amikor elcsüggedünk, vagy azt tapasztaljuk, hogy elutasítanak minket azok, akiket szolgálnunk kell.

Moróni 9:21–26

Mormon arra biztatja Morónit, hogy legyen hithű

Kérd meg a tanulókat, nevezzenek meg olyan nemrég bekövetkezett eseményeket a közösségükben, a nemzetükben vagy a világon, amelyek elcsüggeszthetik az embereket.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Moróni 9:21–22, 25–26-ot. Kérd meg őket, keressék meg, milyen tanácsot adott Mormon Moróninak arról, hogy mit tegyen az őt körülvevő csüggesztő körülmények közepette. Hogy segíts a tanulóknak elemezni ezeket a verseket, tedd fel a következő kérdéseket:

Mely szavak és kifejezések jelzik azt ezekben a versekben, hogy miként érzett Mormon a fia, Moróni iránt?
Mit javasolt Mormon, minek legyen helye Moróni elméjében örökké? (Lásd Moróni 9:25.) Hogyan segíthet nekünk a Szabadítóra és az Ő engesztelésére való emlékezés, amikor elcsüggedünk vagy gonoszság vesz körül minket?
Mit tanulhatunk ezekből a versekből arra vonatkozóan, hogy miként reagáljunk a körülöttünk lévő nehézségekre és gonoszságra? (Noha a tanulók válaszai különbözhetnek, ki kell jelenteniük, hogy ha hűek vagyunk Jézus Krisztusban, akkor Ő fel fog emelni minket még akkor is, ha nehézségek és gonoszság vesz körül bennünket. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára, és javasolhatod, hogy a tanulók írják be a szentírásaikba.)
Milyen tapasztalatok tanúsítják ezt a saját életetekből vagy hozzátok közel állók életéből?

Biztasd a tanulókat arra, hogy gondolkodjanak el azon, miként lehetnek még inkább hűek Jézus Krisztushoz, és hogyan tarthatják Őt jobban az emlékezetükben még akkor is, amikor csüggednek vagy gonoszság övezi őket. Tegyél bizonyságot az erőről, amelyet annak köszönhetően kaptál, hogy hű vagy Jézus Krisztusban.

Megjegyzések és háttér-információk

Moróni 9:18–20. „Már nem éreznek”

Mormon elmondta fiának, Moróninak, hogy népük tagjai „híján vannak a tantételnek és már nem éreznek” (Moróni 9:20). Neal A. Maxwell elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy ha nem reagálunk a Szentlélek késztetéseire és nem tartjuk be Isten parancsolatait, akkor ez minket is ilyen állapotba vezethet:

„Az érzés képessége sokféleképpen irányítja viselkedésünket, és ha nem cselekszünk akkor, amikor érzéseink valami jóra késztetnek, akkor elfojtjuk az érzés e képességét. Jézus azért tudott tettekkel reagálni, mert rendkívül érzékeny volt a körülötte lévők szükségleteire.

A lelki színkép másik végén Nefi tévelygő testvéreihez hasonló egyének vannak; Nefi ezt jegyezte fel a lelki dolgok iránti egyre fokozódó érzéketlenségükről: »[Isten] halk és szelíd hangon szólt hozzátok, de ti már nem éreztetek, így nem érezhettétek a szavait« (1 Nefi 17:45).

Amikor túlságosan beborít minket a tévedés, elsorvad a lelki antennánk, és olyan mélyre csúszunk, ahol halandó kéz már nem ér el minket. Ez egész civilizációkkal is megtörténhet. Fiának, Moróninak írt siralmában Mormon megemlíti a nefita társadalom züllöttségét. A tünetekhez oly hatalmas gonoszság is tartozik, hogy Mormon azt mondja népéről: »már nem éreznek« (Moróni 9:20). Pál apostol az efézusbeli egyháztagok pusztító bujaságán kesergett, mert megcsömörlöttségükben olyan érzéketlenségre tettek szert, hogy már »érzés nélkül« voltak (Efézusbeliek 4:19). Egy szexközpontú társadalom valójában nem is érezheti szenvedő tagjainak szükségleteit, mert a kifelé irányuló szeretet kifejlesztése helyett önzően befelé fordítja az embert. Az Isten halk, szelíd hangja késztetéseivel szembeni érzéketlenség azt is jelenti, hogy bár van fülünk, de nem halljuk meg sem Isten késztetéseit, sem az emberek könyörgését” (A Time to Choose [1972], 59–60).

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából egy olyan mai, egyre elterjedtebb irányzatra figyelmeztetett minket, amely szintén a Lélek elvesztéséhez vezet:

„Egyre zajosabbá válik a világ. Egyre lazább, hanyagabb és ziláltabb a ruházkodás, az ápoltság és a viselkedés. Rekedt hangú, trágár szövegű zene üvölt a hangszórókból, miközben tudattágító színekben villódznak a fények – ez jellemzi a drog kultúrát. E dolgok különböző változatai egyre elfogadottabbak lesznek a fiataljaink körében és egyre nagyobb hatással vannak rájuk. […]

A több zaj, több izgalom, több versengés, kevesebb korlát, kevesebb méltóság, kevesebb kötöttség irányzata nem véletlen egybeesés, és nem is ártatlan vagy ártalmatlan dolog.

A katonai megszállást indító parancsnok először azt a parancsot adja ki, hogy zavarják azok kommunikációs csatornáit, akiket le akar győzni.

A tiszteletlenség megfelel az ellenség céljainak, mert az elmében és a lélekben is eltorlaszolja a kinyilatkoztatás finom csatornáit” (“Reverence Invites Revelation,” Ensign, Nov. 1991, 22).