59. lecke
Móziás 12:18–14:12
Bevezetés
Amikor Noé király és a papjai kihallgatták Abinádit, a próféta megdorgálta őket, amiért nem tanították és tartották be a parancsolatokat. Noé király utasította a papjait, hogy öljék meg Abinádit, de Isten megvédte Abinádit, és erőt adott neki ahhoz, hogy folytassa üzenetét. Ésaiást idézve Abinádi bizonyságot tett Jézus Krisztusról és az Ő engeszteléséről.
Javaslatok a tanításhoz
Móziás 12:18–13:26
Abinádi megdorgálja Noé királyt és a papjait, amiért nem tartják be és nem tanítják a parancsolatokat
Az óra elején írd fel a következő kijelentéseket a táblára:
TUDOM, mit jelent Jézus Krisztus evangéliuma szerint élni.
Jézus Krisztus evangéliuma szerint ÉLEK.
Kérd meg a tanulókat, hogy magukban gondolkodjanak el, egy 10-es skálán mennyire jellemzik őket a kijelentések (a 10-es szám azt jelenti, hogy nagyon jól illik rájuk).
-
Szerintetek miért fontos, hogy őszintén ki tudjuk jelenteni mindkét állítást?
Magyarázd el, hogy miközben a tanulók Abinádi szavait tanulmányozzák, még többet tanulnak majd az evangélium ismeretének és követésének fontosságáról. Emlékeztesd őket, hogy az előző lecke során arról beszéltetek, hogy Noé király és a papjai börtönbe vetették Abinádit, mert ellenük prófétált (lásd Móziás 12:1–17). Foglald össze a Móziás 12:18–24-et azáltal, hogy elmagyarázod: Abinádit később Noé király és a papjai elé vitték. A papok kikérdezték és megpróbálták összezavarni, hogy valami olyat mondjon, amit felhasználhatnak ellene. Ezután egyikőjük megkérte, hogy magyarázzon meg nekik egy szentírásrészt.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 12:25–30-at, és keressék ki, Abinádi miért feddte meg Noét és a papjait. Miután a tanulók elmondták, mit találtak, kérdezd meg:
-
Abinádi azt mondta, hogy Noé és a papjai elferdítették az Úr útjait (lásd Móziás 12:26). Más szavakkal: megrontották a szent dolgokat, és elfordultak a helyes életviteltől. Hogyan voltak Noé és a papjai bűnösek az Úr útjainak elferdítésében?
Hogy segíts a tanulóknak megválaszolni ezt a kérdést, rámutathatsz, hogy a papok azt állították, a szabadulás Mózes törvénye által jön el (lásd Móziás 12:32). Ennek ellenére nem tartották be a tízparancsolatot, ami e törvény része volt, és nem tanították a népnek sem, hogy tartsák be a parancsolatokat (lásd Móziás 11:1–15; 12:27–29, 37; 13:25–26).
Mutass a táblán lévő kijelentésekre.
-
Szerintetek egy 10-es skálán mennyire jellemzik e kijelentések Noét és a papjait?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 12:31–33-at. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki azt a tantételt, melyet Abinádi Noénak és a papjainak tanított. (Azt tanította, hogy ha betartjuk Isten parancsolatait, megszabadulunk.)
Oszd meg a következő példákat F. Melvin Hammond eldertől a Hetvenektől. Buzdítsd a tanulókat, hogy figyeljék meg, miért fontos, hogy ismerjük és be is tartsuk a parancsolatokat.
„Sok évvel ezelőtt egy visszatért misszionárius bátran állt fel egy úrvacsorai gyűlésen és jelentette ki hangosan, hogy a szentírás-tanulmányozásának köszönhetően tudja, hogy az evangélium igaz, és az életét az Úrnak és az Ő egyházának szenteli. Két héttel később megalázottan és rémülten állt diákegyházközségének püspöke előtt, amikor bevallotta, hogy egy gyenge pillanatában elvesztette az erényét. A Szabadító iránti odaadásáról tett kijelentése valahogyan elfelejtődött a szenvedélyek viharában. Habár Isten szavának tanulója volt, tanulmányait nem kötötte össze a mindennapi, valóságos, krisztusi élet gyakorlati alkalmazásával.
Egy gyönyörű leány minden követelménynek eleget tett, hogy megszerezze a Fiatal Nő Elismerést. Személyes céljait gondosan leírta és vezette az emlékkönyvében. Leírta rendíthetetlen elhatározását, hogy kizárólag érdemes fiatal férfiakkal fog randevúzni, hogy megtalálja azt a különleges férfit, aki elviszi majd a templomba. Tizennyolc éves korára a céljai feledésbe merültek; megszökött egy fiúval, aki nem volt tagja az egyháznak. Szerettei – a szülei, a tanárai és a barátai – sok könnyet hullattak érte. A törvény követelményei és a valódi tanítványság között húzódó szörnyű szakadékba zuhant” (“Eliminating the Void between Information and Application,” CES satellite training broadcast, Aug. 2003, 17, si.lds.org).
-
Miért nem elég csupán ismerni a parancsolatokat ahhoz, hogy megszabadulhassunk?
Tedd ki az Abinádi Noé király előtt című képet (62042; Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 75. sz.). Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mi történik a képen. (A király elrendelte, hogy öljék meg Abinádit. Az Úr megvédi Abinádit.) Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a beszámolót, felkérhetsz három tanulót, hogy tartsanak olvasószínházat. Az egyik tanuló lesz a narrátor. A második tanuló olvassa Noé király szavait. A harmadik tanuló pedig Abinádi szavait. Először kérd meg a narrátort és a Noét játszó tanulót, hogy olvassák fel a részeiket a Móziás 13:1–2-ből. Ezután az Abinádit játszó tanuló válaszoljon a Móziás 13:3–4-gyel. Őt követően a narrátor felolvassa a Móziás 13:5–6-ot. Az Abinádit játszó tanuló pedig befejezi a Móziás 13:7–11-gyel.
Irányítsd a tanulók figyelmét a Móziás 13:11-re.
-
Szerintetek mit jelent az, ha szívünkbe vannak írva a parancsolatok? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy ahhoz, hogy a parancsolatok a szívünkbe legyenek írva, ismernünk és élnünk kell az evangéliumot.)
Mutass rá, hogy mielőtt Noé meg akarta volna öletni Abinádit, Abinádi egy szentírásrészt kezdett idézni, amelyet a király és a papjai valószínűleg ismertek, és amely bizonyította a gonoszságukat. Az osztály olvassa el magában a Móziás 12:34–36-ot, hogy megnézzék, ismerős-e számukra az a szentírás, melyet Abinádi Noénak és a papjainak idézett. Segíts észrevenniük, hogy Abinádi a tízparancsolatot kezdte idézni.
Rajzolj két nagy kőtáblát a táblára. Kérd meg az egyik tanulót, hogy írja fel az egyik kőtáblára a tízparancsolat egyikét. A tanuló adja át a krétát egy másik tanulónak, és ő is írja fel az egyik tízparancsolatot. Addig folytassátok ezt, míg a tanulók fel nem sorolták az összeset, amire emlékeznek. Kérd meg őket, hogy ellenőrizzék le a válaszaikat a Móziás 12:34–36 és 13:12–24-ben. Buzdíthatod őket, hogy jelöljék be a tízparancsolatot ezekben a versekben, valamint a 2 Mózes 20:3–17-ben (ez is szentírás-memoriter).
Oszd meg a következő kijelentést Gordon B. Hinckley elnöktől:
„A tízparancsolatot Jehova ujja írta fel kőtáblákra, hogy szabadulást és biztonságot, védelmet és boldogságot hozzon Izráel gyermekeinek, valamint az őket követő nemzedékek mindegyikének” (“Our Solemn Responsibilities,” Ensign, Nov. 1991, 51).
Ösztönözd a tanulókat, hogy nézzék át a tízparancsolatot, és magukban gondolják át, milyen egyéni erőfeszítéseket tesznek azok betartására.
Móziás 13:27–14:12
Abinádi a Jézus Krisztus engesztelése általi szabadításról tanít
Írd fel a következő kijelentést a táblára (ezt az óra kezdete előtt is megteheted). Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el, hogyan lehetne kiegészíteni a mondatot.
„…nélkül minden engedelmességünk és jó cselekedetünk ellenére sem szabadíttathatunk meg a haláltól vagy egyéni bűneink hatásaitól.”
Olvasd fel Dallin H. Oaks elder következő kijelentését:
„[A] Jézus Krisztus engesztelése által felajánlott kegyelem nélkül minden engedelmességünk és jó cselekedetünk ellenére sem szabadíttathatunk meg a haláltól vagy egyéni bűneink hatásaitól. A Mormon könyve ezt világossá teszi. Azt tanítja, hogy »nem egyedül a törvény által jön szabadulás« (Móziás 13:28). Más szavakkal, nem egyszerűen csak a parancsolatok betartása által jön szabadulás. […] Még azok is »haszontalan szolgák« (Móziás 2:21), akik teljes szívükkel, lelkükkel, elméjükkel és erejükkel igyekeznek engedelmeskedni és Istent szolgálni. Az ember nem keresheti meg magának saját szabadulását” (“Another Testament of Jesus Christ,” Ensign, Mar. 1994, 67).
Egészítsd ki a táblán a mondatot a következőkkel: A Jézus Krisztus engesztelése által felajánlott kegyelem. Ezután kérj meg néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel a Móziás 13:28, 32–35-öt. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek Oaks elder kijelentéséhez kapcsolódnak. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg, amit találtak. (Íme néhány lehetséges válasz: „engesztelés”, „Isten megváltása”, „a Messiás eljövetele”, valamint az ígéret, hogy „Isten maga fog lejönni az emberek gyermekei közé”.)
Magyarázd el, hogy Abinádi kijelentései „a törvényről” a Móziás 13:28 és 32-ben Mózes törvényére utalnak, amely szigorú parancsolatokat tartalmazott az áldozathozatalokra, az ünnepekre és egyéb cselekedeteikre vonatkozóan. A törvény azért adatott, hogy segítsen az izraelitáknak emlékezni Istenre, és előretekinteni Jézus Krisztus engesztelésére. Idővel sok izraelita nem értette meg Jézus Krisztus szerepét Szabadítójukként, azt gondolván, hogy csupán a Mózes törvényének való engedelmesség által is megszabadulhatnak.
-
Abinádi bizonyságát tette, hogy senki sem szabadulhat meg, csakis Jézus Krisztus engesztelése által (lásd Móziás 13:28, 32). Miért fontos, hogy megértsük ezt az igazságot?
Magyarázd el, hogy miközben Abinádi Noéhoz és a papjaihoz beszélt, idézett néhányat Ésaiás Jézus Krisztusról szóló próféciái közül. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 14:3–12-t. Kérd meg őket, hogy keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek leírják, mit tett a Szabadító a megszabadításuk érdekében.
Miután a tanulók néhány percig tanulmányozták ezeket a verseket, kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak. A válaszaikat felírhatod a táblára is. Hogy segíts a tanulóknak végiggondolni azt a gyötrelmet és fájdalmat, melyet a Szabadító elviselt értük, és hogy segíts nekik a bűneikért való szenvedésére gondolniuk, olvasd fel a következő kijelentéseket. Kérd meg őket, hogy gondolatban egészítsék ki ezeket a kijelentéseket:
Jézus Krisztus viselte az olyan gyötrelmeimet, mint például…
Jézus Krisztust az olyan vétkeim miatt sebezték és ütötték meg, mint például…
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy mit jelent számukra a következő kijelentés: „az ő sebei által gyógyulunk meg” (Móziás 14:5). Lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a sebei szó konkrétan azon sebekre utal, melyek a korbácsolás és ostorozás során keletkeztek a Szabadító testén (lásd János 19:1). A szó általánosan azonban az Ő teljes szenvedésére utal.
Miután a tanulók megosztották az e kijelentéssel kapcsolatos érzéseiket, tedd bizonyságodat, hogy a Szabadító szenvedésén, valamint a saját, arra irányuló erőfeszítéseinken keresztül, hogy betartsuk a parancsolatokat, békességet és megbocsátást nyerhetünk ebben az életben, és szabadulást az eljövendő életben (lásd T&Sz 59:23; Hittételek 1:3). Buzdítsd a tanulókat, hogy mutassák ki a Szabadító iránti szeretetüket és hálájukat azáltal, hogy betartják a parancsolatokat.
Megjegyzések és háttér-információk
Móziás 13:34. „Isten maga fog lejönni”
Az Isten kifejezés általában Mennyei Atyánkra utal, de a Móziás 13:34-ben Jézus Krisztusra. Az ószövetségi idők szentjei Jézus Krisztust Jehovaként, valamint Ábrahám, Izsák és Jákób Isteneként ismerték. James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a szentírások segítenek nekünk Jézus Krisztus isteni mivoltának és Istenként játszott szerepének megértésében:
„A szentírások hatalmaznak fel minket annak kijelentésére, hogy Jézus Krisztus volt és most is Isten, a Teremtő, az az Isten, aki kinyilatkoztatta magát Ádámnak, Énóknak, és mind az özönvíz előtti pátriárkáknak és prófétáknak egészen Noéig; Ábrahám, Izsák és Jákób Istene; Izráel egyesült népének Istene, valamint Efráim és Júda Istene a zsidó nemzet szétszakadása után; Isten, aki felfedte magát a próféták előtt Mózestől Malakiásig; az ószövetségi feljegyzés Istene; valamint a nefiták Istene. Megerősítjük, hogy ahogy régen, úgy ma is Jézus Krisztus Jehova, az Örökkévaló” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 32).
Móziás 13:27–35. Mózes törvénye és Jézus Krisztus
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított róla, hogyan kapcsolódik Mózes törvénye Jézus Krisztus evangéliumához:
„Nem szabad, hogy a mai olvasó úgy tekintsen a mózesi törvényre – akár az ősi, akár az újkori időkben – mint csupán unalmas vallási rituálékra, melyeket szolgai módon (és néha katonásan) követtek olyan merevnyakú emberek, akik nem fogadták el Krisztust és az Ő evangéliumát. Erre a történelmi jelentőségű szövetségre, amelyet magától Istentől kaptak, és amely csupán másodlagos az evangélium teljességéhez képest az igazlelkűség felé vezető úton, inkább úgy kellene tekintenünk, mint minták, árnyékok és szimbólumok páratlan gyűjteményére, valamint Krisztus előképeire, mert az is volt. Ezért egykoron (és még mindig, annak lényegében és tisztaságában) a lelkiséghez mutatott utat, Krisztushoz nyitott ajtót, a szigorú parancsolatmegtartás ösvénye volt, amely a kötelesség és tisztesség törvényei által elvezet a szentség magasabb törvényeihez a halhatatlanság és örök élet felé vezető úton. […]
Fontos megértenünk, hogy Mózes törvénye Jézus Krisztus már azelőtt is létező evangéliumának sok alapvető részét lefedte, és ezáltal magában foglalta. Soha nem akart valami olyasmi lenni, ami Jézus Krisztus evangéliumától különáll, különválasztott, vagy netalántán azzal szemben áll. […] Célja soha nem tért el a magasabb törvényétől. Mindkettő Krisztushoz kívánta vinni az embereket” (Christ and the New Covenant: The Messianic Message of the Book of Mormon [1997], 136–37, 147; lásd még 2 Nefi 11:4; Móziás 16:14–15).
Móziás 14:5. Gyógyulás az engesztelés által
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából bizonyságát tette arról a gyógyulásról, melyben a Szabadító engesztelése során tapasztalt szenvedésének köszönhetően részünk lehet:
„Mily békességet és vigaszt nyújt ez a nagyszerű ajándék, melyet Jézus Krisztus, az egész emberiség Szabadítójának és Megváltójának irgalmas szeretete hoz el! […]
Bár élete tiszta és bűntelen volt, Ő fizette ki végül a bűn váltságdíját – a ti bűnötökért, az enyémért és mindenkiért, aki valaha is élt. Szellemi, érzelmi és lelki gyötrelme oly nagy volt, hogy minden pórusából vér folyt (lásd Lukács 22:44; T&Sz 19:18). Jézus mégis hajlandó volt szenvedni azért, hogy nekünk lehetőségünk legyen arra, hogy tisztára mosassunk, ha hiszünk Őbenne, ha megbánjuk a bűneinket, ha megfelelő papsági felhatalmazással megkeresztelkedünk, ha elnyerjük a Szentlélek tisztító ajándékát konfirmáció által, és ha elfogadunk minden más elengedhetetlen szertartást. Az Úr engesztelése nélkül ezek közül egyetlen áldásban sem részesülhetnénk, és nem lennénk érdemesek, valamint felkészültek arra, hogy visszatérjünk Isten jelenlétébe” (vö. A kiengesztelés és egyetlen lélek értéke. Liahóna, 2004. máj. 84–85.).