Móziás 27

Bevezetés

Az ifjabb Alma és Móziás király fiai fellázadtak atyjuk és az Úr ellen, és megpróbálták elpusztítani Isten egyházát. Törekvésüknek akkor lett vége, amikor egy angyal, akit az igazlelkűek imáira adott válaszként küldtek, bűnbánatra szólította őket. E csodával határos élmény eredményeként újjászülettek Jézus Krisztus engesztelésén keresztül, és bejárták egész Zarahemla földjét, hogy az evangéliumot prédikálják és jóvátegyék az általuk okozott károkat.

Javaslatok a tanításhoz

Móziás 27:1–22

Egy angyal bűnbánatra szólítja az ifjabb Almát és Móziás fiait

E lecke hátterének ismertetéséhez foglald össze a Móziás 27:1–7-et azáltal, hogy elmagyarázod: Zarahemlában a hitetlenek közül sokan elkezdték üldözni azokat, akik az egyházhoz tartoztak. Miután Móziás király kiáltványt küldött szét, amelyben megtiltotta ezt, az emberek többsége engedelmeskedett, és újra helyreállt a béke. Néhányan azonban továbbra is megpróbálták elpusztítani az egyházat. Közülük öten Alma fia, Alma, valamint Móziás király fiai, Ammon, Áron, Omner és Himni voltak. Alma fiára gyakran ifjabb Almaként is utalnak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 27:8–10-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressen benne olyan szavakat és kifejezéseket, amelyek az ifjabb Almát és Móziás fiait jellemzik.

Alma és Móziás fiainak jellemzéséből melyik rész tűnik ki leginkább számotokra? Miért? (Sorold fel a szavakat és a kifejezéseket a táblán, miközben a tanulók megosztják azokat. Hagyj elég helyet a táblán, hogy a lecke későbbi részében egy másik listát is felírhassatok.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el magukban a következő kérdésen:

Ha abban a korban Zarahemlában éltél volna, szerinted te hogyan reagáltál volna Alma és Móziás fiai tetteire?

Kép

Conversion of Alma the Younger

Tedd ki Az ifjabb Alma megtérése (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 77. sz.) című képet. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Móziás 27:11–13-at, amely a képen látható jelenet beszámolóját tartalmazza. Ezután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 27:14-et. Kérd meg az osztályt, hogy figyelje meg, az angyal mit mondott, milyen okból jött el Almához és Móziás fiaihoz.

Mit tanít ez a vers arról, hogy miként segíthetünk azoknak, akik küszködnek? (Győződj meg róla, hogy a tanulók értik: az Úr válaszol a másokért mondott hithű imáinkra. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára, és javasolhatod, hogy a tanulók írják le a szentírásukba a Móziás 27:14 mellé. Azt is javasolhatod, hogy ezt az oldalt keresztutalással kössék össze a Jakab 5:16-tal. Mutass rá, hogy az Úr nem csupán a lelki küzdelmeket vívókért mondott imáinkra válaszol, hanem azokra is, melyeket más kihívásokkal és szükségletekkel küzdőkért mondunk.)
Mikor hozott változást egy másik ember imája az életedben?
Mikor érezted, hogy a te imáid változást hoztak egy másik ember életébe?

Buzdítsd a tanulókat, hogy továbbra is imádkozzanak másokért. Tedd bizonyságodat, hogy az ifjabb Alma és Móziás fiainak beszámolója jól bizonyítja, hogy az Úr meghallgatja a másokért mondott imáinkat. Nem fogja megsérteni azok önrendelkezését, akikért imádkozunk, de meg fogja hallgatni az imáinkat, és a maga módján és idejében válaszolni fog rájuk.

Kérj meg egy tanulót, hogy álljon ki az osztály elé, és olvassa fel a Móziás 27:15–16-ot. Magyarázd el, hogy ezek az angyal szavai Almához és Móziás fiaihoz. Hangsúlyozd, hogy az angyal „mennydörgés hangján szólt…, mely megrengette a földet” (Móziás 27:11).

Mi van rátok hatással abban, amit az angyal tett vagy mondott? Miért van ez rátok nagy hatással?

Foglald össze a Móziás 27:19–22-t azáltal, hogy elmagyarázod: miután az angyal megosztotta az üzenetét, Alma nem tudott beszélni, legyengült, és tehetetlenül az atyja elé vitték (lásd Móziás 27:19). Amikor Alma atyja meghallotta, mi történt, „örvendezett, mert tudta, hogy ez Isten hatalma volt” (Móziás 27:20). Összehívta a népet, „hogy tanúi lehessenek annak, amit az Úr a fiáért tett” (Móziás 27:21). A papokat is összehívta, és böjtöltek és imádkoztak, hogy a fia visszanyerje az erejét és képes legyen újra beszélni (lásd Móziás 27:22).

Móziás 27:23–31

Az ifjabb Alma megbánja bűneit és újjászületik

Térjetek vissza a listához, mellyel Almát és Móziás fiait jellemeztétek korábban a táblán. Írd a lista fölé: Előtte. A tábla másik felére pedig írd fel: Utána. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Móziás 27:23–24, 28–29-et, és keressenek olyan szavakat és kifejezéseket, melyek megmutatják, hogy Alma miben változott meg. Adj lehetőséget néhány tanulónak, hogy felírja ezeket a szavakat és kifejezéseket a táblára.

A Móziás 27:24 és 28 szerint mit tett Alma, ami elvezette őt ehhez a változáshoz? Mit tett az Úr? Miközben arra törekszünk, hogy változzunk és a Szabadítót kövessük, miért fontos megérteni, hogy mit kell tennünk? Miért fontos megérteni, hogy mit fog tenni az Úr értünk?
Alma élménye hogyan segíthet valakinek, aki azt gondolja, hogy nem nyerhet megbocsátást?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 27:25–26-ot. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg azt a tant, amelyet az Úr Almának tanított. (A tanulók más szavakkal is kifejezhetik, de győződj meg róla, hogy értik: mindannyian újjá kell születnünk Jézus Krisztus engesztelése által. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)

Magyarázd el, hogy az újjászületés azt jelenti, hogy a szívünkben végbement hatalmas változásnak köszönhetően velünk van az Úr Lelke, és így többé nem vágyunk rá, hogy gonoszul cselekedjünk, hanem arra vágyunk, hogy Isten dolgaira törekedjünk (lásd Móziás 5:2).

Azt is elmagyarázhatod, hogy bár a hatalmas szívbéli változás látszólag gyorsan történt Almánál és Móziás fiainál, a legtöbbünknél fokozatosan megy végbe ez a változás az engesztelésen keresztül. Inkább folyamat ez, mintsem egyszeri esemény. Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt a tant, kérd meg egyikőjüket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Ezra Taft Benson elnöktől:

„Vigyáznunk kell, hogy miközben igyekszünk Istenhez egyre inkább hasonlóvá válni, ne keseredjünk el és ne veszítsük el a reményt. A Krisztushoz hasonlóvá válás élethossziglan tartó törekvés, és nagyon gyakran lassú, majdnem észrevétlen fejlődést és változást foglal magába. A szentírások figyelemre méltó történeteket jegyeznek fel olyan emberekről, akik drámai változáson mentek át, mintegy pillanat alatt: az ifjabb Alma; Pál a damaszkuszi úton; Énós, amint éjszakába nyúlóan imádkozott; Lamóni király. A változás erejének ily megdöbbentő ereje, még azokat is, akik ennyire mélyen voltak a bűnben, bizakodással tölti el azt illetően, hogy az engesztelés még a leginkább reménytelen helyzetben lévőket is el tudja érni.

Óvatosnak kell azonban lennünk, amikor ezekről a figyelemreméltó példákról beszélünk. Bár valóságosak és hatásosak, inkább kivételt jelentenek, mintsem szabályt. Minden Pálra, minden Énósra és minden Lamóni királyra jut néhány száz vagy ezer olyan ember, aki sokkal finomabbnak, sokkal nehezebben észrevehetőnek találja a bűnbánat folyamatát. Napról napra közelebb húzódnak az Úrhoz, és közben alig veszik észre, hogy isten-szerű életet építenek. A jóság, a szolgálat és az elkötelezettség csendes életét élik” (“A Mighty Change of Heart,” Ensign, Oct. 1989, 5).

Miután a tanulók megosztották, mit tanultak ebből a kijelentésből, kérd meg őket, hogy szánjanak néhány percet a következő kérdések megválaszolására a szentírás-tanulmányozási naplójukban. (Ezeket a kérdéseket már az óra előtt felírhatod a táblára, kinyomtathatod külön papírlapokon, vagy lassan felolvashatod azokat, hogy a tanulók le tudják írni a szentírás-tanulmányozási naplójukba.)

Hogyan változtatott meg az engesztelés, miközben megbántad a bűneidet és mindent megtettél azért, hogy a Szabadítót kövesd?
Mit tehetsz azért, hogy még jobban az Úrhoz térj, és így megváltozhass az engesztelés által?

Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt, és mondja el, milyen változás mehet végbe bennünk, ha megbánjuk a bűneinket, valamint hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy nem kell túlságosan személyes vagy magánjellegű élményeket megosztaniuk. Győződj meg róla, hogy értik, nem kell a múltbéli bűneikről beszélniük.)

Móziás 27:32–37

Az ifjabb Alma és Móziás fiai beutazták az országot, arra törekedvén, hogy jóvátegyék a kárt, melyet okoztak, és megerősítsék az egyházat

Magyarázd el, hogy a valódi bűnbánat szívbéli változás, nem csupán annak elhatározása, hogy többé nem követünk el valamilyen rossz dolgot. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Móziás 27:32–37-et. Kérd meg az osztályt, hogy keresse ki, mit tett Alma és Móziás fiai, ami több volt annál, mint csupán felhagyni a rossz cselekedetekkel.

Milyen bizonyítékát látjátok annak, hogy Alma és Móziás fiai valóban megváltoztak?
Mit tanulhatunk a példájukból?

A tanulók válaszai között lehetnek a következők:

Még azok is nyerhetnek megbocsátást, akik fellázadnak az Úr és az Ő tanításai ellen.

A valódi bűnbánathoz minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy jóvátegyük az általunk okozott kárt. (Elmagyarázhatod, hogy néha a helyreállítás szóval utalunk arra a cselekedetre, amivel helyreállítjuk az okozott kárt és helyrehozzuk az esztelen döntéseinket.)

Jézus Krisztus engesztelése által megváltozhatunk, és az igazlelkűség állapotába kerülhetünk.

Végezetül tedd bizonyságodat arról, hogy Alma és Móziás fiainak beszámolója jól példázza, hogy Jézus Krisztus engesztelésének hatalmában áll megváltoztatni bennünket. Tedd bizonyságodat a Szabadító azon vágyáról, hogy mindenkinek megbocsásson, aki – e fiatalemberekhez hasonlóan – hitet gyakorol Őbenne, és arra törekszik, hogy Őt kövesse.

Megjegyzések és háttér-információk

Móziás 27:25. Újjászületés

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen jellemezte az újjászületés folyamatát:

„Az újjászületés folyamatát azzal kezdjük, hogy hitet gyakorlunk Krisztusban, megbánjuk a bűneinket, és megkeresztelkedünk alámerítéssel a bűneink bocsánatára egy papsági felhatalmazással bíró személy által.

[…] Miután… kijövünk a keresztelővízből, a lelkünket bele kell merítenünk, és folyamatosan a Szabadító evangéliumának igazságában és világosságában kell áztatnunk. A Krisztus tanában való időnkénti és felületes megmártózás, valamint a visszaállított egyházában történő részleges részvétel nem eredményez olyan lelki átalakulást, amely lehetővé teszi számunkra, hogy új életben járjunk. Ehelyett a szövetségek iránti hűség, állandó elkötelezettség, és egész lelkünk Istennek történő felajánlása szükséges ahhoz, hogy elnyerjük az örökkévalóság áldásait. […]

A Szabadító evangéliumában történő tökéletes elmélyedés elengedhetetlen lépése az újjászületés folyamatának” (Újjá kell születnetek. Liahóna, 2007. máj. 21.).

Bruce R. McConkie elder, szintén a Tizenkét Apostol Kvórumából, így magyarázta:

„Akkor születünk újjá, amikor meghalunk a gonoszságnak és a Lélek dolgainak élünk. Ez azonban nem azonnal, hirtelen történik. Ez… egy folyamat. Az újjászületés fokozatos dolog, azt a néhány egyedülálló esetet kivéve, amely oly csodával határos, hogy bekerült a szentírásokba. Ami az egyház tagjainak többségét illeti, fokozatosan születünk újjá, és további világosságra, további tudásra és további igazlelkű vágyakra születünk újjá, amint betartjuk a parancsolatokat. […]

Az egyház tagjaiként, ha megtervezzük az örök élet felé vezető utat; ha elkezdjük a lelki újjászületés folyamatát, és a helyes irányban haladunk; ha megtervezzük a lelkünk megszentelődése felé vezető utat, és fokról fokra tartjuk azt az irányt; ha megtervezzük a tökéletességhez vezető utat, és lépésről lépésre, szintről szintre tökéletesítjük a lelkünket azáltal, hogy legyőzzük a világot, akkor teljes mértékben garantált – efelől semmi kétség –, hogy örök életet fogunk nyerni. Habár még előttünk áll a lelki újjászületés, előttünk áll a tökéletesség, előttünk áll a megszentelődés teljessége, ha megtervezzük az utunkat és a tőlünk telhető legjobban követjük azt ebben az életben, akkor amikor kilépünk ebből az életből, pontosan ugyanezen az úton fogunk továbbhaladni” (“Jesus Christ and Him Crucified,” Brigham Young University 1976 Speeches, Sept. 5, 1976, 5–6, speeches.byu.edu).