Könyvtár
129. lecke: 3 Nefi 20

129. lecke

3 Nefi 20

Bevezetés

A nefiták közötti szolgálatának második napján Jézus Krisztus ismét kiszolgálta az úrvacsorát a népnek. Tanúságot tett arról, hogy az Atya szövetségei és ígéretei be fognak teljesedni az utolsó napokban. Izráel összegyűjtetik majd, és a föld minden nemzete áldott lesz.

Javaslatok a tanításhoz

3 Nefi 20:1–9

Jézus Krisztus ismét kiszolgálja az úrvacsorát a népnek

A lecke kezdéseként mondd el, hogy szeretnéd, ha az osztályban lévő fiatal férfiak és fiatal nők más-más kérdésekre válaszolnának. Kérj meg néhány fiatal férfit, akik viselik az ároni papságot, hogy meséljenek az osztálynak az úrvacsora előkészítésével, megáldásával vagy kiosztásával kapcsolatos feladataikról. A következő kérdések feltevésével segíts nekik megosztani érzéseiket e kötelességek elvégzéséről:

  • Mit jelent számotokra, hogy segítetek az úrvacsora kiszolgálásában?

  • Hogyan mutatjátok meg az Úrnak, hogy megértitek e szertartás szent természetét?

Segíts néhány fiatal nőnek megosztani az úrvacsora szentségével kapcsolatos érzéseiket a következő kérdések feltevésével:

  • Milyen érzéseitek vannak, amikor azt látjátok, hogy érdemes fiatal férfiak szolgálják ki az úrvacsorát?

  • Mit tesztek az úrvacsora kiszolgálása során, ami azt mutatja, hogy értitek annak szent természetét?

Mondd el, hogy a nefiták közötti szolgálatának második napján a Szabadító és tanítványai másodszor is kiszolgálták az úrvacsorát a népnek. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 20:1-et. Emeld ki a következő mondatot: „És megparancsolta nekik, hogy a szívükben ne szűnjenek meg imádkozni.”

  • Mit jelent számotokra az, hogy a szívetekben ne szűnjetek meg imádkozni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:3–5-öt.

  • Mit gondoltok, a szívetekben végzett imádkozás hogyan befolyásolhatja az úrvacsoravétel hetente visszatérő élményét?

  • Szerintetek miért fontos folyamatosan a Szabadítóra összpontosítanunk, amikor veszünk az úrvacsorából?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:8-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és mondják meg, mit jelképez a kenyér és a bor. (Ha kell, elmondhatod, hogy az egyház jelenlegi gyakorlata szerint vizet használunk bor helyett. [Lásd T&Sz 27:2.])

  • Mit jelképez az úrvacsorai kenyér és víz? (A Szabadító testét és vérét.)

Felolvashatod a következő kijelentést James E. Talmage eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, hogy segíts a tanulóknak megérteni a Szabadító azon kérésének jelképes természetét, hogy együnk a testéből és igyunk a véréből:

„Krisztus testéből enni és véréből inni azt jelentette és azt jelenti ma, hogy hiszünk Őbenne és elfogadjuk Őt Isten szó szerinti Fiaként és a világ Szabadítójaként, és betartjuk az Ő parancsolatait. Csupán e módokon válhat Isten Lelke az ember egyedi lényének maradandó részévé, csakúgy, ahogyan az általa elfogyasztott étel alkotóelemei is beépülnek teste szöveteibe” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 342; kiemelés hozzáadva).

  • Milyen jelképrendszer húzódik meg a kenyér és a víz magunkhoz vétele mögött?

  • A 3 Nefi 20:8 szerint mit ígért Jézus Krisztus azoknak, akik vesznek az úrvacsorából? (Lelkük eltöltetik.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent az, hogy lelkük eltöltetik, kérd meg őket, idézzék fel, mennyi kenyeret és vizet esznek és isznak, amikor vesznek az úrvacsorából, azután kérdezd meg:

  • Ha éhesek és szomjasak lennétek, eltelnétek ennyivel?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:9-et, és kérdezd meg az osztálytól:

  • Milyen tantételt tanulhatunk a Szabadítónak a 3 Nefi 20:8–9-ben álló tanításaiból? (Bár a tanulók másképp fogalmazhatnak, ki kell jelenteniük a következő tantételt: Ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, eltelhetünk a Szentlélekkel.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjától. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, milyen áldásokban részesülhetünk, amikor eltelünk a Lélekkel:

Kép
Dallin H. Oaks elder

„Váljunk érdemessé Szabadítónk ígéretére, mely szerint az úrvacsoravétel által eltöltetünk (lásd 3 Nefi 20:8; lásd még 3 Nefi 18:9), ami azt jelenti, hogy eltelünk a Lélekkel (lásd 3 Nefi 20:9). Ez a Lélek – a Szentlélek – a mi vigasztalónk, útmutatónk, üzenetátadónk, tolmácsunk, tanúságtevőnk és megtisztítónk – csalhatatlan vezetőnk, aki megszentel minket az örök élethez vezető halandó utunkon.

[…] Abból a látszólag kicsiny cselekedetből, hogy tudatosan és áhítattal megújítjuk keresztelési szövetségeinket, a víz és a Lélek általi keresztelés áldásainak megújhodása fakad, hogy Lelke mindig velünk lehessen. Ily módon mindannyian útmutatásban fogunk részesülni, és ily módon mindannyian megtisztulhatunk” (“Always Have His Spirit,” Ensign, Nov. 1996, 61).

  • Milyen áldásokban részesülhetünk, amikor eltelünk a Lélekkel?

  • Előfordult-e már, hogy az úrvacsoravétel segített nektek eltelni a Szentlélekkel? Mikor?

Tegyél bizonyságot azokról az áldásokról, amelyeket annak köszönhetően kaptál, hogy vettél az úrvacsorából és elteltél a Lélekkel. Erősítsd meg a tanulókban, hogy a szívbéli imádkozás egy mód arra, hogy felkészüljünk az úrvacsoravételre és arra, hogy elteljünk a Szentlélekkel. Buzdítsd a tanulókat arra, hogy az úrvacsoravétel előtt töltsenek egy kis időt imával.

3 Nefi 20:10–46

A Szabadító olyan szövetségekről tanítja a nefitákat, amelyek be fognak teljesedni az utolsó napokban

Kérd meg a tanulókat, hogy a jegyzetfüzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban írjanak rövid jellemzést legfontosabb tulajdonságaikról. Miután készen vannak, kérd meg őket, nézzék meg, milyen tulajdonságokra összpontosítottak. Fizikai jellegzetességekre? Személyiségjegyekre? Lelki tulajdonságokra? (Ha van rá idő, megkérhetsz néhány tanulót, hogy olvassák fel, mit írtak.) Olvasd fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, mit mond Bednar elder, minek kell meghatároznia az ember lényegét:

Kép
David A. Bednar elder

„Talán élvezitek a zenét, a sportot, vagy érdekelnek a műszaki dolgok, és egy napon talán a kereskedelemben vagy művészi pályán fogtok dolgozni. Bármennyire is fontosak az ilyen tevékenységek vagy foglalkozások, ezek nem határozzák meg a kilétünket. Legelsősorban lelki lények vagyunk. Isten [gyermekei] és Ábrahám magjai vagyunk” (Misszionáriussá válni. Liahóna, 2005. nov. 47.).

  • Hogyan határozta meg Bednar elder, hogy kik vagyunk? Szerintetek miért fontos „legelsősorban” lelki lényekként látnunk önmagunkat, akik Isten gyermekei?

Mutass rá, hogy Bednar elder nemcsak azt mondta, hogy Isten gyermekei vagyunk, hanem ezenfelül Ábrahám magjának is nevezett minket. Magyarázd el, hogy az „Ábrahám magja” kifejezés utalhat olyan emberekre, akik Ábrahám szó szerinti leszármazottai. Utalhat továbbá olyan emberekre is, akik Jézus Krisztus evangéliuma törvényeinek és szertartásainak elfogadása és követése által részesülnek az evangéliumának teljességében, a papság áldásaiban, és ugyanazokban az ígéretekben és szövetségekben, amelyeket Isten Ábrahámmal kötött.

Mondd el a tanulóknak, hogy a 3 Nefi 20 hátralévő részében a Szabadító a nefitákhoz intézett azon tanításait fogják tanulmányozni, amelyek az Ábrahámnak és leszármazottainak (Izráel házának) tett szövetségekről és ígéretekről szólnak. Az Úr elmondta, hogy többet fognak megtudni ezekről a szövetségekről, ha tanulmányozzák Ésaiás szavait. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:11–12-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék az olvasottakat, és figyeljék meg, mit mondott a Szabadító, mi fog történni, amikor Ésaiás szavai beteljesednek. Miután a tanulók elmondják, mit találtak, szükség szerint elmagyarázhatod, hogy Ésaiás szavai az utolsó napokban töltetnek be.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:13-at, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg, hogyan fogja betölteni a Mennyei Atya az Izráel házával kötött szövetségét az utolsó napokban. Kérd meg a tanulókat, hogy foglalják össze a 3 Nefi 20:11–13-ból tanult igazságokat. (A tanulók válaszai különbözőek lehetnek, de meg kell határozniuk a következő igazságot: Az Úr be fogja teljesíteni azon szövetségét, hogy összegyűjtse Izráel házát az utolsó napokban. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)

  • A 3 Nefi 20:13 szerint milyen tudásra fognak szert tenni az Izráel házát alkotó emberek ennek az összegyűjtésnek az alapvető részeként? (Eljutnak „az Úr, Istenük ismeretéhez, aki megváltotta őket”.)

Hogy segíts a tanulóknak meglátni, hogy Izráel összegyűjtésének miért alapvető része Jézus Krisztus megismerése, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, mit foglal magában Izráel összegyűjtése.

„Izráel összegyűjtése abból áll, hogy elhiszik, elfogadják és összhangban élnek mindazzal, amit az Úr egykor felajánlott ősi választott népének. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből, bűnbánatból, keresztelkedésből, a Szentlélek ajándékának elnyeréséből és Isten parancsolatainak betartásából áll. Abból áll, hogy hisznek az evangéliumban, csatlakoznak az egyházhoz, és a királyságba jönnek. Magában foglalja a szent papság elnyerését, a szent helyeken történő, a magasságból érkező hatalommal való felruházást, valamint Ábrahám, Izsák és Jákób összes áldásának elnyerését a celesztiális házasság szertartásán keresztül. Állhat ezenkívül egy kijelölt helyre, avagy a hódolat földjére történő gyülekezésből is” (A New Witness for the Articles of Faith [1985], 515).

  • A Jézus Krisztusba vetett hit és az Ő követése miként jelenti Izráel összegyűjtésének alapvető részét?

Foglald össze a 3 Nefi 20:14–22-t. Mondd el, hogy a Szabadító azt tanította a nefitáknak, hogy Izráel összegyűjtésének részeként, valamint az Úr Ábrahámmal kötött szövetsége beteljesedéseként a Mennyei Atya örökségül adta Lehi leszármazottainak a földet, ahol éltek. Elmondott továbbá még egy módot, mely által a nefiták megáldattak a szövetség gyermekeiként. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 20:23–24-et, és figyeljék meg, ki az, akiről Mózes azt jövendölte, hogy meg fogja áldani Izráel házát. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a 3 Nefi 20:25–26-ot. Határozzák meg, milyen áldásban részesültek Lehi leszármazottai amiatt a szövetség miatt, melyet az Úr Ábrahámmal kötött. Miközben a tanulók elmondják, mit találtak, hangsúlyozd ki, hogy a Mennyei Atya azért küldte el Jézus Krisztust, hogy meglátogassa Lehi leszármazottait és megmentse őket a bűntől, „mert [ők] a szövetség gyermekei [voltak]”.

  • Minket hogyan áldanak meg azok a szövetségek, amelyeket Mennyei Atyánkkal kötünk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:27-et, és kérd meg az osztályt, hogy találják meg, milyen felelősséggel járnak az Úrral kötött szövetségek.

  • Miután szövetségeket kötöttünk az Úrral, milyen felelősséggel tartozunk más emberek iránt szerte a földön? (A tanulóknak meg kell fogalmazniuk a következő igazságot: Ábrahám magjaként szövetséges felelősségünk, hogy áldást hozzunk a földön élő minden emberre. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)

  • Szerintetek hogyan hozhatunk áldást a földön élő minden emberre? (Ha felírtad a táblára a tanbéli kijelentést, írd hozzá: „azáltal, hogy megosztjuk velük az evangéliumot”.)

Foglald össze a 3 Nefi 20:29–46-ot azzal, hogy tömören elmondod: azon túl, hogy a szövetség gyermekeiként kapott áldásaikról és felelősségeikről tanította a nefitákat, a Szabadító megerősítette azt is, hogy a zsidóknak Jeruzsálem lesz örökségük földje. Idézte Ésaiás próféciáit, amelyek előre megjövendölik azt az időt, amikor a zsidók visszaállíttatnak örökségük földjére, miután hisznek Jézus Krisztusban és az Ő nevében imádkoznak az Atyához.

Befejezésként kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 3 Nefi 20:46-ot. Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék az olvasottakat, és határozzanak meg egy módot, mellyel megáldhatják egy másik ember életét az evangéliummal a következő hét folyamán. Tervezd meg, hogy egy eljövendő órán lehetőséget biztosítasz majd a tanulóknak a tapasztalataik megosztására. Tedd bizonyságodat arról, hogy milyen fontos eleget tennünk azon felelősségünknek, hogy segítsünk Izráel házának összegyűjtésében.

Megjegyzések és háttér-információk

3 Nefi 20:16. „Mint a fiatal oroszlán a nyáj juhai között”

A 3 Nefi 20:16-ban álló tanításokra utalva Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Urunk a nefitákhoz intézett e szavai a Mikeás 5:8–9-ből kerültek idézésre, és azokra a pusztításokra és a végső felégetésre utalnak, amelyek a második eljövetel idején elpusztítják majd a gonoszokat. Krisztus néhány alázatos követőjének kivételével a nemzsidók nem fognak bűnbánatot tartani. Kedvüket lelik a gonoszságaikban, bűnöket követnek el a visszaállított evangélium ellen, és el fogja égetni őket Urunk eljövetelének ragyogása, míg az igazlelkűek – akiket itt Jákób maradékának neveznek – megállnak azon a napon. És akkor, a prófétai jelképrendszerben kifejezve, olyan lesz az, mintha Izráel maradéka ledöntené ellenségeit, mint egy fiatal oroszlán a nyáj juhai között” (The Millennial Messiah: The Second Coming of the Son of Man [1982], 248).

3 Nefi 20:26. A szövetség gyermekei

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja ezt mondta annak áldásairól, hogy tudjuk, hogy a szövetség gyermekei vagyunk:

„Ha felismerjük, hogy a szövetség gyermekei vagyunk, akkor tudjuk, kik vagyunk és mit vár tőlünk Isten. Törvénye a szívünkbe íródik. Ő a mi Istenünk, és mi vagyunk az Ő népe. A szövetség elkötelezett gyermekei állhatatosak maradnak, még a megpróbáltatások közepette is. Ha ez a tan mélyen a szívünkbe ivódott, akkor még a halál fullánkja is elviselhetőbbé válik, lelki kitartásunk pedig megerősödik” (Szövetségek. Liahóna, 2011. nov. 88.).

3 Nefi 20:26–27. Az ábrahámi szövetség beteljesítése

Russell M. Nelson elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja szólt arról, hogyan segíthetünk beteljesíteni az ábrahámi szövetséget:

„A mi feladatunk az, hogy segítsünk beteljesíteni az ábrahámi szövetséget. A mi magunk lett előre elrendelve és felkészítve arra, hogy világszerte minden embert megáldjon. Ezért van az, hogy a papsági kötelesség a misszionáriusi munkát is magában foglalja. Mintegy négyezer évnyi várakozás és felkészülés után ez az a kijelölt nap, amikor az evangéliumot el kell vinni a föld nemzetségeihez. Ez Izráel megígért összegyűjtésének a kora. És mi részt vehetünk benne! Hát nem izgalmas? Az Úr számít ránk és a fiainkra – és rendkívül hálás a leányainkért is –, akik mind arra érdemesen szolgálnak misszionáriusokként Izráel összegyűjtésének e nagyszerű időszakában” (Szövetségek. Liahóna, 2011. nov. 88.).

3 Nefi 20:27. Kötelességünk az evangélium megosztása

David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősítette, hogy kötelességünk megosztani az evangéliumot másokkal:

„…ti és én, most és örökké, áldást kell, hogy jelentsünk a világ minden nemzetének népe számára. Nektek és nekem, most és örökké, bizonyságot kell tennünk Jézus Krisztusról, és hirdetnünk kell a visszaállítás üzenetét. Nektek és nekem, most és örökké, mindenkit hívnunk kell, hogy részesüljenek a szabadító szertartásokban. Az evangélium hirdetése nem egy részidős papsági kötelesség. Nem egyszerűen egy tevékenység, mellyel egy bizonyos ideig foglalkozunk, nem csak egy feladat, melyet Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházaként el kell végeznünk. A misszionáriusi munka inkább a lelki öntudatunk és örökségünk megnyilvánulása. A halandóság előtti létben azért rendeltek el minket előre, és azért születtünk a halandóságra, hogy beteljesedjenek Isten Ábrahámnak tett ígéretei és vele kötött szövetségei. Azért vagyunk most itt a földön, hogy felmagasztaljuk a papságot és hirdessük az evangéliumot. Ezek vagyunk mi, és ez az, amiért itt vagyunk – most és örökké” (Misszionáriussá válni. Liahóna, 2005. nov. 47.).

Nyomtatás