Joseph Smith azt követően kapta a Tan és szövetségek 3-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, hogy Martin Harris elvesztette a kézirat 116 oldalát, amelyet Joseph az aranylemezekről lefordított. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt mondja, hogy az Ő munkája az emberek gonoszsága ellenére is győzedelmeskedni fog. Az Úr meg is feddte Josephet, és figyelmeztette, hogy mi történik, ha nem tart bűnbánatot. Végezetül az Úr elmondta, mi célja van a Mormon könyve napvilágra hozatalával.
Joseph Smith megtanulja, hogy Isten művét nem lehet meghiúsítani
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el egy olyan helyzeten, amikor kísértést éreztek, hogy a parancsolatok, illetve a szüleik vagy a vezetőik tanácsa helyett inkább az egyik barátjukra hallgassanak.
Miért nehéz olykor ellenállni a barátainknak, amikor valami helytelenre próbálnak csábítani bennünket?
Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudnak azokról az eseményekről, amelyek a Mormon könyve kéziratából származó 116 oldal elvesztéséhez vezettek.
Miközben a tanulók válaszolnak, kiegészítheted a megjegyzéseiket a következő gondolatok némelyikével:
1828 áprilisának közepétől 1828 júniusának közepéig Joseph Smith próféta a lemezeket fordította, mialatt a pennsylvaniai Harmonyban lakott. Martin Harris, a tehetős gazdálkodó és üzletember segített neki írnokként a fordítás során. Martin 22 évvel idősebb volt Josephnél, és 50 dollárt adott Josephnek és Emmának (ami abban az időben jelentős összegnek számított), hogy segítsen a pennsylvaniai Harmonyba költözni (ahol Emma családja lakott), így támogatva Josephet a lemezek fordítása során. 1828 februárjában Joseph arra biztatta Martint, hogy vigye el a lemezen talált jelekről készült másolatokat néhány tudóshoz New Yorkba (lásd Joseph Smith története 1:63–65). Martin felesége, Lucy Harris egyre jobban aggódott férjének a lemezek fordítása iránt mutatott érdeklődése, valamint az ebben betöltött pénzügyi szerepe miatt. Másokkal együtt jelentős nyomást gyakorolt Martinra, hogy adjon valamilyen bizonyítékot a lemezek létezésére. Hogy lecsitítsa aggodalmaikat, Martin június közepén arra kérte Josephet, hogy engedje meg neki, hogy a kéziratból elkészült 116 oldalt elvigye bizonyítékként megmutatni.
Kérd fel a tanulókat, hogy képzeljék el, milyen nehéz helyzetbe került a Próféta, amikor Martin Harris elkérte a kéziratot. Hogy segíts a háttér felvázolásában, megkérheted az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót Joseph Smith próféta történetéből:
Kép
Prophet Joseph Smith
„[Martin] azt kérte, hogy kérdezzem meg az Urat az Urim és Tummimon keresztül, hogy [hazavihetné-e a kéziratot megmutatni]. Megkérdeztem, és a válasz az volt, hogy nem szabad. Ő azonban nem elégedett meg a válasszal, és megkért, hogy kérdezzem meg újra. Megkérdeztem, és a válasz ugyanaz volt, mint azelőtt. Ezzel ő csak nem elégedett meg, hanem ragaszkodott hozzá, hogy még egyszer kérdezzem meg” (in History of the Church, 1:21).
Szerintetek miért tette fel ilyen kitartóan Joseph Smith Istennek ugyanazt a kérdést, még azután is, hogy egyértelmű választ kapott?
Mondd el, hogy Martin hosszadalmas kérlelésére Joseph harmadszor is megkérdezte az Urat, aki engedélyt adott, hogy Martin elvigye a kéziratot „bizonyos feltételek mellett” (History of the Church, 1:21). Martin ígéretet tett, hogy kizárólag a feleségének és néhány további családtagjának mutatja meg a kéziratot, majd visszatért New Yorkba a kézirattal. Röviddel Martin távozása után Emma Smith egy Alvin nevű fiúnak adott életet, aki a születése után röviddel elhunyt. Emma maga is közel járt a halálhoz, és Joseph két héten át az ágya mellett maradt. Addigra Martin már három hete távol volt, és semmilyen hírt sem kaptak felőle. Emma, aki lassanként felépült, meggyőzte Josephet, hogy menjen New Yorkba, és járjon utána, miért nem hallottak semmit Martin felől. Joseph elutazott a szülei otthonába, majd amint megérkezett, Martinért küldetett. Martinnak egy egész délelőttbe telt, mire odaért. Amikor megérkezett, leült ugyan ebédelni a Smith családdal, de azonnal kiejtette kezéből az evőeszközt. Amikor megkérdezték, hogy jól van-e, kifakadt és végül elismerte, hogy elvesztette a kézirat 116 oldalát. (E beszámolóval kapcsolatos további információkért lásd History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 124–29.)
Gondoljátok át, milyen nehéz időszak lehetett ez Joseph Smith próféta számára. Szerintetek ti hogyan éreznétek magatokat ebben a helyzetben?
Mondd el a tanulóknak, hogy miután Joseph Smith a 116 oldalnyi kézirat nélkül tért vissza Harmonyba, bűnbocsánatért imádkozott. Mivel Joseph „kifárasztotta… az Urat azért a kiváltságért esdekelve, hogy Martin Harris elvihesse az írásokat” (History of the Church, 1:21), Moróni visszavette az Urim és Tummimot, Joseph pedig elveszítette a fordítás ajándékát. Moróni azonban megígérte, hogy Joseph ismét elnyerheti azokat, ha „alázatos és töredelmes” lesz (History of Joseph Smith by His Mother, 134). Valamivel később Joseph megkapta a ma a Tan és szövetségek 3-ként ismert kinyilatkoztatást.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 3:1–3-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit akart az Úr, hogy Joseph Smith próféta megértsen.
Hogyan összegeznétek az Úr üzenetét Joseph Smith számára ezekben a versekben? (Miközben a tanulók megosztják gondolataikat, hangsúlyozd ki a következő tant: Isten szándékait nem lehet meghiúsítani. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a kifejezést az 1. versben. Segíthet, ha elmagyarázod, hogy a Tan és szövetségek 3:1-ben a meghiúsítani szó azt jelenti, hogy megakadályozni a megvalósulását.)
Hogyan segíthetett ez az igazság Joseph Smithnek ebben a nehéz időszakban? Miért fontos mindannyiunknak megérteni ezt az igazságot?
Az Úr megfeddi és bűnbánatra szólítja Joseph Smitht
Mondd el, hogy bár Isten azt mondta, hogy munkáját nem lehet meghiúsítani, szerette volna, hogy a Próféta megértse, milyen hibákat követett el, és e hibák milyen következményekkel járnak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 3:4–6-ot. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket Joseph Smithnek fájdalmas lehetett hallani. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, milyen szavakat és kifejezéseket választottak, és miért.
Milyen módon követte „emberek győzködését” Joseph (T&Sz 3:6)?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 3:12–15-öt. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressenek olyan kifejezéseket, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy miért voltak Joseph tettei olyan súlyosak, majd kérd meg őket, mondják el, mit találtak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 3:7-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék meg, mit mondott az Úr Josephnek, mit kellett volna tennie, amikor Martin Harris nyomást gyakorolt rá. (Mielőtt a tanuló olvasni kezdene, elmondhatod, hogy ebben a részben az emberek szó az emberiségre utal.) Miután a tanulók megfogalmazták az Úr tanácsát, írd fel a következő tantételt a táblára: Jobban kell félnünk Istentől, mint az emberektől. (Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a szavakat vagy kifejezéseket a 7. versben, amelyek ezt az igazságot tanítják.)
Szerintetek mit jelent jobban félni Istentől, mint az emberektől?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent félni Istentől, az egyik tanuló olvassa fel a következő magyarázatot D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
D. Todd Christofferson elder
„Sok hely van a szentírásokban, amelyek azt a tanácsot adják az emberiségnek, hogy féljék Istent. Napjainkban a fél kifejezést általánosságban véve a »tisztelet«, az »áhítat« vagy a »szeretet« szóként értelmezzük; ami azt jelenti, hogy Isten félelme Isten szeretetét, az Őiránta és a törvényei iránt mutatott tiszteletet jelenti. Ez gyakran helyes értelmezés lehet, azonban azon tűnődöm, vajon olykor a fél nem tényleg félelmet jelent-e, mint amikor a próféták arról beszélnek, hogy féljünk attól, hogy a parancsolatai megszegésével megsértjük Istent. […]
Annyira kell Őt szeretnünk és tisztelnünk, hogy féljünk attól, hogy bármi olyat tegyünk, ami az Ő szemében rossz – akármi legyen is mások véleménye, vagy akármekkora legyen is az általuk ránk gyakorolt nyomás” (“A Sense of the Sacred” [CES fireside for young adults, Nov. 7, 2004], 6–7, LDS.org; lásd még speeches.byu.edu).
Christofferson elder szerint mit jelent félni Istent?
Hogyan segíthet nekünk az, ha Christofferson elder magyarázata szerint féljük Istent abban, hogy helyes döntéseket hozzunk, még a kortársnyomás ellenére is?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 3:8-at, és keressék meg, mit tett volna Isten, ha Joseph Smith hallgat a Martin kérésére érkező első válaszra. Kérd meg a tanulókat, hogy összegezzék, amit ebből a versből tanulhatunk. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg arról, hogy megértik, hogy ha hűek vagyunk az Úr parancsolataihoz, akkor Ő támogat majd bennünket a gondterhes időszakokban. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor az Úr parancsolatait követték, és nem mások győzködését vagy befolyását. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, hogyan nyerték el az Úr támogatását az engedelmességükért.
Emlékeztesd őket, hogy az óra elején megkérted őket, hogy gondoljanak egy olyan helyzetre, amikor kísértést éreztek, hogy az engedelmesség helyett inkább egy barátra hallgassanak, majd hívd fel a figyelmüket a táblára felírt igazságra.
Hogyan segíthet nektek ez az igazság, amikor egy barátotok részéről kísértést éreztek arra, hogy olyat tegyetek, amiről tudjátok, hogy nem helyes?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy miként alkalmazhatják ezt az igazságot a barátaikkal és a családtagjaikkal való jelenlegi kapcsolataikban.
Miután elegendő időt kaptak, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 3:9–10-et. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, milyen ígéretet adott az Úr Joseph Smithnek a Joseph által elkövetett hibák súlyossága ellenére is. (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg, amit találnak.)
Milyen ígéretet tett az Úr Joseph Smithnek? Hogyan vonatkozhat ránk ez az ígéret? (A tanulók különféle tantételeket javasolhatnak, de győződj meg arról, hogy kihangsúlyozod: ha megbánjuk a bűneinket, akkor elnyerjük az Úr irgalmát.)
Mindazt figyelembe véve, amit az Úr a Tan és szövetségek 3:4–6-ban Josephnek mondott, hogyan éreztétek volna magatokat Joseph helyében, miután halljátok ezeket az ígéreteket az Úrtól?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 3:9, 11-et, és keressék meg, milyen figyelmeztetéseket adott az Úr Joseph Smith prófétának.
Miért fontos, hogy emlékezzünk ezekre a figyelmeztetésekre, miközben megbánjuk a bűneinket, és az Úr irgalmáért folyamodunk?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 3:16–20-at, és keressék meg, milyen célokat adott meg az Úr a Mormon könyvével kapcsolatosan.
Miért volt olyan fontos a Joseph Smith és Martin Harris által végzett munka az Úr és az Ő népe számára?
E lecke befejezéseként kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, mit tanultak és éreztek ma, valamint hogyan alkalmazhatják a megismert igazságokat. Oszd meg a saját bizonyságodat az Úr irgalmáról, amikor megbánjuk a bűneinket. Elmondhatod azt is a tanulóknak, hogy a következő órán arról fogtok tanulni, hogyan kárpótolta az Úr a 116 oldal elvesztését.
Lucy Mack Smith feljegyezte, hogy Martin Harris felesége, Lucy „igen különös asszony volt, aki természeténél fogva nagyon hajlamos volt az irigységre…, és ha valamit nem hallott tisztán, akkor azt feltételezte, hogy az valamiféle titok, melyből őt szándékosan hagyják ki”. Lucy Harris gyanakodott Joseph Smithre, és ragaszkodott ahhoz, hogy lássa a lemezeket. Amikor Martin Josephhez ment a fordítási munkálatok miatt, Lucy Harris is vele tartott, és a lemezekről faggatta Josephet, követelve tőle, hogy megnézhesse azokat. A Próféta megmondta neki, hogy nem lehet, „mert nem kapott engedélyt arra, hogy azon személyeken kívül, akiket az Úr kiválaszt, hogy bizonyságot tegyenek róla, bárki másnak megmutassa azokat”.
Miután Joseph ezt mondta neki, Lucy Harris azon az éjjelen álmot látott, melyről reggel be is számolt Smithéknek: „Egy személy jelent meg neki, aki közölte vele, hogy mivel az Úr szolgájával vitázott, …olyan dolgot tett, mely nem volt helyes az Úr szemében. Ezután azt mondta neki: »Íme, itt vannak a lemezek, tekints rájuk, és higgy!«.” Lucy elmondta Josephnek, hogy szeretné támogatni a fordítás munkáját.
Azonban szívbéli változása sajnos nem tartott sokáig, mert hamarosan ismét kézzelfogható bizonyítékot követelt a lemezek létezésére. Röviddel azt követően, hogy Joseph és Emma a pennsylvaniai Harmonyba költöztek, Martin követte őket anélkül, hogy feleségének szólt volna arról, hova megy. Amikor az asszony rájött, dühös lett, amiért férje olyan sok időt tölt tőle távol, és még gyanakvóbb lett azt gondolván, hogy a Smith család megpróbálja tőrbe csalni a férjét.
Martin hamarosan visszatért New Yorkba, amikor azonban ismét Harmonyba készült, Lucy Harris ragaszkodott ahhoz, hogy vele tartson. Amint megérkeztek Joseph és Emma otthonába, kijelentette, hogy addig nem távozik, amíg nem látta a lemezeket. Az egész házat feldúlta, de nem találta őket. Ettől kezdve azt állította, hogy férjét „egy aljas szélhámos” rászedte. Két hét múlva Martin hazavitte. Az asszony hiába kísérelte meg lebeszélni férjét, Martin visszatért Harmonyba Josephhez. Martin távollétében Lucy továbbra is „házról házra járt, panaszolva sérelmeit és azt híresztelve, hogy Joseph Smith átveri az embereket”. (Lásd History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 114–22.)
Röviddel azt követően, hogy Martin Harris elment a 116 oldalnyi kézirattal, Emma Smith egy fiúnak adott életet, akit Alvinnak neveztek, és a születése napján meghalt. Emma maga is közel járt a halálhoz, és Joseph két héten át az ágya mellett maradt. Addigra Martin már három hete távol volt, és semmilyen hírt sem kaptak felőle. Joseph aggódott a kézirat miatt, de semmit sem szólt Emmának, mert féltette a törékeny egészsége miatt.
„Néhány nap múlva azonban [Emma] maga tett említést az ügyről, és azt kívánta, hogy férje menjen el anyjáért, hogy az vele maradjon, míg Joseph igyekezzen [a New York állambeli] Palmyrába, abból a célból, hogy megtudja Harris úr távolmaradásának és hallgatásának okát. Joseph először ellenkezett, amikor azonban látta, hogy Emma milyen vidám, és mennyire akarja, hogy induljon útnak, végül beleegyezett.
Felszállt a Palmyra felé induló első postakocsira, és amikor egyedül maradt, gondolkodni kezdett azon, milyen útra lépett Martin, és mekkora kockázatot vállalt ő (Joseph) azzal, hogy a kéziratot kiadta a kezéből, …valamint, hogy az Úrhoz szóló kitartó esdeklésével talán ő maga is bűnbe esett, és ezzel elveszítette a kéziratot.”
Miután leszállt a kocsiról, és az út végső 20 mérföldjét gyalog tette meg az éjszaka folyamán, Joseph végül megérkezett szülei manchesteri otthonába. „Miután Joseph evett egy keveset, …kérte, hogy azonnal küldessünk Harris úrért. Ezt késedelem nélkül meg is tettük. […] Hozzáfogtunk, hogy reggelit készítsünk a családnak, azt feltételezve, hogy mire végzünk, Harris úr is megérkezik, és velünk tart majd, hiszen általában igen sietősen jött, amikor érte küldtünk. Nyolc órakor feltettük az étkeket az asztalra, mivel úgy számítottunk, hogy bármelyik pillanatban megérkezhet. Kilencig vártunk, de nem jött – tízig, még mindig nem volt sehol – tizenegyig, de még ekkor sem mutatkozott. Fél egykor aztán láttuk, ahogyan lassú, kimért léptekkel a ház felé baktat, szemét gondolataiba mélyedve a földre szegezve. A kapuhoz érkezvén megállt, ahelyett hogy bejött volna, a kerítésre ült, és ott is maradt egy ideig, kalapját szemére húzva. Végre-valahára aztán bejött a házba. Ezután hamarost asztalhoz ültünk, és Harris úr is velünk tartott. Megfogta a kést és a villát, mintha használni akarná, de szinte azonnal ki is ejtette azokat a kezéből. Hyrum, látván ezt, azt kérdezte: »Martin, miért nem eszik; tán beteg?« Mire Harris úr halántékára szorított kézzel, mély gyötrelemtől eltorzult hangon felkiáltott: »Ó, elveszítettem a lelkem! Elveszítettem a lelkem!«
Joseph, aki mind ez idáig nem adott hangot félelmeinek, most felugrott az asztal mellől és így kiáltott: »Martin, elveszítette azt a kéziratot? Megszegte esküjét, és kárhozatot vont a fejemre és sajátjára is?«
»Igen, eltűnt – felelte Martin –, és nem tudom, hol lehet.« […]
Mire Joseph: »Minden elveszett! Minden elveszett! Mit tegyek? Vétkeztem: én vagyok az, aki megkísértettem Isten haragját. Meg kellett volna elégednem az első válasszal, melyet az Úrtól kaptam, hiszen megmondta, hogy nem biztonságos kiadni az írásokat a kezemből!« Sírt és sóhajtozott, és megállás nélkül fel és alá járkált.
Nagy sokára aztán azt mondta Martinnak, hogy menjen vissza és keresse még egyszer.
»Nem – felelte Martin –, minden hiába; már felhasítottam az ágyhuzatokat és a párnákat [a kézirat után kutatva], és tudom, hogy nincsen ott!«
»Akkor hát – kérdezte Joseph – ezzel a történettel kell hazatérnem? Nincs hozzá merszem. És hogy álljak most az Úr elé? Micsoda dorgálást érdemlek a Magasságos angyalától?« […]
Másnap reggel hazaindult. Nehéz szívvel váltunk el, mivel úgy látszott, hogy mindaz, amire oly hőn vágytunk, és ami oly sok titkos örömet szerzett nekünk, most egy pillanat alatt szertefoszlott és mindörökre elveszett” (Lucy Mack Smith, History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 125–29).