41. lecke
Tan és szövetségek 36–37
Bevezetés
1830. december 9-én, két nappal Edward Partridge keresztelője előtt kinyilatkoztatást adott neki az Úr Joseph Smith próféta által. Ebben a kinyilatkoztatásban, melyet most a Tan és szövetségek 36 jegyez fel, az Úr megbocsátotta Edward Partridge bűneit, és elhívta őt az evangélium prédikálására. Az Úr egyúttal minden papságviselőnek parancsolatot adott az evangélium prédikálására. Nem sokkal e kinyilatkoztatás elnyerése után Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 37-ben található kinyilatkoztatást, melyben az Úr megparancsolta a szenteknek, hogy hagyják el New York államot és gyülekezzenek Ohio államba.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 36:1–3
Az Úr megbocsátja Edward Partridge bűneit, és elhívja őt az evangélium prédikálására
Hozz be az órára egy bőröndöt (vagy hátizsákot), benne olyan dolgokkal, melyekre szüksége lehet egy teljes idejű missziót szolgáló misszionáriusnak. Lehetnek benne például szentírások, fehér ingek, nyakkendők, öltönyhöz illő cipők, valamint a Prédikáljátok evangéliumomat! egy példánya. Mutasd meg a tanulóknak a lezárt bőröndöt, és képzeljék el, hogy olyan misszionáriusnak van összepakolva, aki teljes idejű misszió szolgálatára indul. Kérdezd meg tőlük, vajon mi lehet a bőröndben, majd nyisd fel, és mutasd meg a tartalmát. (Azt is megteheted, hogy párokra osztod a tanulókat és úgy soroltatsz fel vagy rajzoltatsz le velük olyan dolgokat, melyekre a misszionáriusoknak szükségük lehet a missziójukon.)
Magyarázd el, hogy vannak bizonyos további dolgok, amelyekre szükségük van a misszionáriusoknak, ám ezek nem feltétlenül férnek be egy bőröndbe (vagy hátizsákba). Az Úr említést tett néhány ilyen dologról egy kinyilatkoztatásban, melyet Edward Partridge-nek címzett. Ez a kinyilatkoztatás most a Tan és szövetségek 36-ban található. A tanulók e kinyilatkoztatás tanulmányozása során nézzék meg, mire van szüksége egy misszionáriusnak, mielőtt készen állna arra, hogy missziót szolgáljon. (Amint a tanulók az óra folyamán megfogalmaznak bizonyos igazságokat, ezeket leírhatod egy-egy papírlapra, és a papírlapokat felragaszthatod vagy ráerősítheted a bőrönd vagy hátizsák külső felére úgy, hogy a tanulók lássák. Azt is megteheted, hogy egyszerűen csak felsorolod őket a táblán.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 36 háttér-információjaként a következőket, az osztály pedig figyelje meg, vajon mi segített Edward Partridge-nek meghozni azt a döntést, hogy megkeresztelkedik.
Miután Oliver Cowdery elder és társai megérkeztek Ohio állam északkeleti részébe, néhány héten belül sokan megkeresztelkedtek Jézus Krisztus visszaállított egyházába. Bár Edward Partridge felesége, Lydia is azok között volt, akiket megtérítettek és megkereszteltek a misszionáriusok, Edward még nem volt teljesen meggyőződve az igazságról. Látni szerette volna Joseph Smith prófétát, mielőtt döntést hoz. Sidney Rigdon társaságában akkor ért oda a New York állambeli Waterlooba, amikor Joseph Smith épp egy prédikáció közepén tartott. Amikor a Próféta befejezte a beszédet, Edward felállt, és elmondta, hogy úton Waterlooba megkérdezte a Smith farm közelében lakó szomszédokat, mit mondanának a család jelleméről. Mivel megelégedéssel töltötte el, amit hallott, Edward megkérdezte, hogy Joseph megkeresztelné-e őt. (Lásd Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 197, 199, 224.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 36:1-et, és keressék ki, mit mondott az Úr Edward Partridge-nek a keresztelkedése után.
-
Milyen áldásban részesült Edward Partridge a keresztelkedése eredményeként? (Az Úr megbocsátotta a bűneit.)
-
Mi volt Edward feladata, miután megkeresztelkedett?
-
Szerintetek miért fontos az, hogy az evangélium prédikálására elhívottak bűnbánatot tartsanak és elnyerjék bűneik bocsánatát?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miért fontos a leendő misszionáriusoknak megbánni a bűneiket, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. (Rámutathatsz, hogy amikor Holland elder a „nem játszhattok az ellenség oldalán” és a „magatokra öltitek a Szabadító mezét” kifejezéseket használja, sportversenyhez hasonlítja a jó és a gonosz közötti harcot.) Az idézetről készíthetsz másolatot minden tanuló számára.
„Ebben a jó és gonosz között folyó harcban nem játszhattok az ellenség oldalán minden alkalommal, amikor csak kísértés támad, azt gondolva, hogy a templomlátogatás vagy a misszió idején majd magatokra öltitek a Szabadító mezét, mintha mi sem történt volna. […] Isten nem tűri, hogy gúnyt űzzenek belőle.
[…] Az Úr az érdemesség jelzővonalait húzta meg azok számára, akiket elhívnak, hogy Vele munkálkodjanak ebben az erőfeszítésben. Egyetlen misszionárius sem hagyhatja bűnbánat nélkül a nemi vétket, a trágár beszédet, a pornográfiában való elmerülést, és várhatja azt, hogy másokat majd bűnbánatra szólít ugyanezen dolgok kapcsán! […] Nem lesz veletek a Lélek, és a szavak elcsuklanak a torkotokban, amikor szólni próbáljátok őket. Nem lehetséges, hogy olyan utakon járjatok, melyeket Lehi »tiltott ösvények[nek]« [1 Nefi 8:28] nevezett, miközben másokat a »szoros és keskeny ösvény[re]« [2 Nefi 31:18] szeretnétek vezetni – ez egyszerűen lehetetlen” (Fel hát a harcra! Liahóna, 2011. nov. 45.).
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit tehetnek már most azért, hogy tisztán várják a misszionáriusi szolgálatot, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, szintén Holland eldertől, a következő, bűnbánatra szólító felhívást:
„Bárkik is vagytok és bármit is tettetek, részetek lehet a megbocsátásban. …mindannyian képesek vagytok magatok mögött hagyni bármilyen vétket, amellyel küszködtök. Erről szól a megbocsátás csodája; az Úr Jézus Krisztus engesztelésének csodája. Ám nem tudjátok megtenni anélkül, hogy tevékenyen el ne köteleznétek magatokat az evangélium mellett, és nem tudjátok megtenni a szükséges bűnbánat nélkül sem. Arra kérlek titeket, …hogy legyetek tevékenyek és legyetek tiszták. Ha az kell hozzá, azt kérem tőletek, hogy váljatok tevékennyé és váljatok tisztává” (Fel hát a harcra! 45.).
Magyarázd el, hogy bár Edward Partridge már megkeresztelkedett e kinyilatkoztatás elnyerése előtt, a Szentlélek ajándékát még nem kapta meg. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 36:2–3-at, és keressék ki, mit mondott az Úr Edwardnak a Szentlélek ajándékáról. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
-
Annak alapján, amit Edward Partridge-nek mondott az Úr, vajon miért van szükségük a misszionáriusoknak társként a Szentlélekre?
-
A 2. vers szerint mit tanít majd a Szentlélek Edward Partridge-nek? Szerintetek mit jelent megismerni „a királyság békés dolgai[t]”? (Hogy segíts a tanulóknak e kérdés megválaszolásában, olvastasd el velük a Tan és szövetségek 42:61-et.)
Felkérhetsz tanulókat, hogy meséljenek róla, milyen élményekben volt részük, amikor a Szentlélek a királyság békés dolgaira tanította őket. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.)
Tan és szövetségek 36:4–8
Az Úr parancsolatot ad azokat illetően, akik elhívást kapnak az evangélium prédikálására
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 36:4–5, 7-et, de még mielőtt olvasni kezdene, mutass rá, hogy ezekben a versekben „egyháza… elderei[hez]” (T&Sz 36:7) szól az Úr. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen feladatot adott az Úr a papságviselőknek.
-
Milyen feladatot adott az Úr a papságviselőknek? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: A papságviselőknek az az elhívásuk, hogy prédikálják az evangéliumot.).
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ennek az igazságnak a fontosságát és azt, hogy az miként vonatkozik napjainkra, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Thomas S. Monson elnök következő kijelentését.
„Elismétlem azt, amit a próféták már régóta tanítanak. Ez pedig az, hogy minden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon. A misszionáriusi szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, vagyis azoktól vár, akik már sok mindent kaptak” (Újra összegyűltünk. Liahóna, 2010. nov. 5.).
-
A Tan és szövetségek 36:5 szerint mit kell megtenniük a papságviselőknek, mielőtt elrendelnék és elküldenék őket az evangélium prédikálására?
-
Mivel mutathatja ki egy fiatal férfi az Úrnak azt, hogy magáénak érzi az evangélium prédikálására vonatkozó parancsolatot?
-
Kit ismertek, aki láthatóan magáénak érezte az evangélium prédikálására vonatkozó parancsolatot? Milyen hatással volt rátok a példája?
Elmagyarázhatod, hogy bár a teljes idejű misszionáriusi szolgálat papsági kötelesség, a fiatal nők is szolgálhatnak. Thomas S. Monson elnök ezt mondta:
„Egy szó a fiatal nőtestvérekhez: [bár] ti nem rendelkeztek azzal a papsági kötelezettséggel, [amellyel] a fiatal férfiak rendelkeznek, hogy teljes idejű misszionáriusként szolgáljatok, ti is értékesen hozzájárultok a misszionáriusi szolgálathoz, melyet nagyra értékelünk” (Újra összegyűltünk. 6.).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 36:6-ot, és keressék ki, mit parancsol az Úr a misszionáriusainak, milyen alapvető üzenetet tanítsanak. Hogy segíts a tanulóknak a „testtől szeplős ruhák” kifejezés megértésében, magyarázd el, hogy az ősi Izráelben elégették a betegséggel fertőzött ruhákat, hogy megakadályozzák a járvány terjedését. Ebben a versben az Úr betegséghez hasonlítja a bűnt, és azt parancsolja nekünk, hogy kerüljünk mindent, ami a bűnnel kapcsolatos. (Lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:428.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 36:7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan kell a papságviselőknek magukévá tenniük az elhívásukat.
-
Hogyan tudja egy papságviselő „odaadó szívvel” magáévá tenni az elhívását? (A válaszok között lehet az, hogy elkötelezi magát az elhívása mellett, majd őszintén és feddhetetlenül szolgál.)
Ha szolgáltál teljes idejű missziót, akkor elmesélheted, te hogyan tetted magadévá az evangélium prédikálására szólító elhívást.
Tan és szövetségek 37
Az Úr megparancsolja egyházának, hogy gyülekezzenek Ohio államba
Magyarázd el, hogy miközben Sidney Rigdon és Edward Partridge Ohio államban érdeklődtek az egyház iránt, New York államban egyre fokozódott a szentek üldöztetése. Előfordult, hogy egyházi vezetőket halálosan megfenyegettek, és ellenségeik titkon találkozva összeesküvést szőttek az elpusztításukra (lásd T&Sz 38:13, 28–29). 1830 decemberének vége felé, néhány héttel az után, hogy Sidney Rigdon és Edward Partridge New York államba érkezett, Joseph Smith kinyilatkoztatást kapott, melyben az Úr azt parancsolta a szenteknek, hogy meneküljenek el az ellenségeik elől és költözzenek át Ohio államba.
Három tanuló egymást váltva olvassa fel a Tan és szövetségek 37:2–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akart az Úr, milyen előkészületeket tegyen Joseph, mielőtt Ohióba megy. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
-
Miért parancsolta meg az Úr Joseph Smithnek, hogy keresse fel a szenteket Colesville-ben?
-
Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből a versekből az imáról? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételeket: Ha hittel imádkozunk, akkor az Úr meg fogja válaszolni az imáinkat. Az Úr gyakran más embereken keresztül válaszolja meg az imáinkat.)
-
Előfordult már veletek, hogy egy másik ember jelentett választ az imáitokra? Mikor?
A Lélek sugalmazásának megfelelően tegyél bizonyságot az ebben a leckében tárgyalt tanokról és tantételekről. Kérd meg a tanulókat, hogy cselekedjenek azon érzéseknek megfelelően, melyek e kinyilatkoztatások tanulmányozása során támadtak bennük.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 36. Edward Partridge
Edward Partridge 1830 októbere táján hallott először a visszaállított evangéliumról, amikor a lámánitákhoz küldött misszionáriusok útban Missouri felé megálltak az Ohio állambeli Kirtlandben (lásd T&Sz 28:8; 32:2–3), azonban csak nagyjából két hónappal később keresztelkedett meg. Lucy Mack Smith, a Próféta édesanyja, azt írta Edward Partridge keresztelkedésre vonatkozó döntéséről: „Ugyanezen év [1830] decemberében Joseph egy gyűlést hirdetett az otthonunkba. Éppen prédikált, amikor Sidney Rigdon és Edward Partridge bejött és leült a hallgatóság soraiba. Amikor Joseph befejezte a beszédét, átadta a szót mindazoknak, akik észrevételt kívántak tenni. Erre Partridge úr felállt, és elmondta, hogy Manchesterben járt, mert további információkat szeretett volna gyűjteni az általunk prédikált tanra vonatkozóan, azonban mivel nem talált ott minket, a szomszédainktól kérdezősködött a jellemünkről, akik azt mondták, hogy mindaddig kifogástalan volt, amíg Joseph meg nem tévesztett minket [vagyis őket] a Mormon könyvével. Azt is elmondta, hogy átsétált a farmunkra, és látta, hogy minden rendezett és szorgalomról tanúskodik; és mivel látta, mi mindent áldoztunk fel a hitünkért, és hallotta, hogy igazmondásunkat semmi másban, mint csak a hitünk vonatkozásában kérdőjelezik meg, elhitte a bizonyságunkat, és készen állt a keresztelkedésre, »amennyiben – mondta – Joseph testvér hajlandó megkeresztelni«” (History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 191–92). Edward Partridge-et 1830. december 11-én keresztelte meg Joseph Smith.
Később Edward Partridge lett az egyház első püspöke, és Missouri államban sok üldöztetésben volt része. 1840-ben, 47 évesen halt meg, az egyház hithű tagjaként, az Illinois állambeli Nauvooban. (Edward Partridge kapcsán további információkért lásd Tan és szövetségek 36:1–7; 41:9–11; 42:10; 50:39; 51:1–4, 18; 52:24; 57:7; 58:14–16, 24–25, 61–62; 60:10; 64:17; 124:19; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 82; Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 72.)
Tan és szövetségek 36:4–8. Minden fiatal férfi szolgáljon missziót
Ezra Taft Benson elnök ezt tanította:
„Gyakran felteszik a kérdést: Minden fiatal férfinak kell missziót szolgálnia? A választ már megadta az Úr: Igen. Minden fiatal férfi szolgáljon missziót.
Bár minden fiatal férfinak kellene missziót szolgálnia, tudjuk, hogy nem minden fiatal férfi van erre fizikailag, érzelmileg vagy erkölcsileg felkészülve. Ennek eredményeként lesznek, akik esetleg meg lesznek fosztva a misszionáriusi lehetőségektől. De mindenki készüljön fel arra, hogy megy – hogy érdemes lesz az Úr szolgálatára” (“Our Commission to Take the Gospel to All the World,” Ensign, May 1984, 45).
Spencer W. Kimball elnök azt tanította:
„Gyakran felteszik a kérdést: Vajon a misszionáriusi program kötelező jellegű? A válasz természetesen az, hogy nem. Mindenkinek önrendelkezése van. Felteszik a kérdést: Minden fiatal férfi szolgáljon missziót? És az egyház válasza az, hogy igen, és az Úr válasza is az, hogy igen. E választ részletesebben kifejtve azt mondjuk: Bizony, az egyház minden férfi tagjától elvárjuk, hogy missziót szolgáljon, miként azt is elvárjuk, hogy fizesse a tizedét, elvárjuk, hogy járjon a gyűléseire, elvárjuk, hogy tartsa tisztán, a világ rútságától mentesen az életét, és tűzze ki céljául a celesztiális házasságot az Úr templomában” (“Planning for a Full and Abundant Life,” Ensign, May 1974, 87).
Tan és szövetségek 36:4–8. Misszionárius nővérek
Az Úr egyháza minden tagjának megparancsolta az evangélium megosztását. Vannak olyan nők, akik azáltal ültetik át életükbe ezt a parancsolatot, hogy teljes idejű missziót szolgálnak, bár ők nincsenek ugyanazon kötelezettség alatt, mint a fiatal férfiak.
Ezra Taft Benson elnök azt mondta:
„Fiatal nők, ne feledjétek, hogy nektek is lehetőségetek nyílhat teljes idejű misszió szolgálatára. […] A legkiválóbb misszionáriusaink némelyike fiatal nőtestvér” (“To the Young Women of the Church,” Ensign, Nov. 1986, 83).
Gordon B. Hinckley elnök azt tanította:
„Szükség… van néhány fiatal nőre. Jelentős munkát végeznek. Bejutnak azokba az otthonokba, ahova az elderek nem.
…az Első Elnökség és a Tizenkettek Tanácsa egységesen azt mondja fiatal nőtestvéreinknek, hogy nem kötelesek misszióba menni. Remélem, mondandómat el tudom mondani anélkül, hogy bárkit is megsértenék. A fiatal nőknek nem szükséges úgy érezniük, hogy a fiatal férfiak kötelessége vonatkozik rájuk. Néhányan nagyon szeretnének majd misszióba menni. Ez esetben püspökükkel és persze szüleikkel kell megbeszélniük a dolgot” (Néhány gondolat a templomokról, a megtértek megtartásáról és a misszionáriusi szolgálatról. Liahóna, 1998. jan. 57.).
Tan és szövetségek 36:6. Milyen a „megátalkodott nemzedék”?
A megátalkodott szó azt jelenti, hogy konok és nehezen kezelhető. A megátalkodott nép tehát konok, lázadozó nép, akiknek nem az Úr felé fordul az élete. Joseph Fielding Smith elnök azt mondta az utolsó napokról: „Lelki sötétségben járó, megátalkodott nemzedék ez” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:163). Az Apostolok cselekedetei 2:40 a gonosz nemzetség megnevezést használja erre. (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 73.)
Tan és szövetségek 36:6. Mit jelent a „jöjjetek ki a tűzből, gyűlölve még a testtől szeplős ruhákat is” kifejezés?
A Júdás 1:23-ra utalva, mely hasonlóan hangzik, mint az Úr szavai a Tan és szövetségek 36:6-ban, azt írta Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Az ősi Izráelben a járványok terjedésének megakadályozása végett elégették a fertőző betegséggel szennyezett ruhákat. (3 Móz. 13:47–59; 15:4–17.) És így van ez a bűnnel az egyházban: a szentek még a legtávolabbi kapcsolatot is kerüljék vele; a bűnösöknek még úgymond a ruháit is égessék el, vagyis őrizkedjünk mindentől, ami kapcsolatba kerülhetett a gonoszság mocskával. És ezt azok is tegyék meg, akik még a világban vannak, de meghívást kaptak, hogy csatlakozzanak a királysághoz” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:428). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 73.)
Tan és szövetségek 37:1. Ne fordíts tovább!
A Tan és szövetségek 37:1 Joseph Smith bibliafordítására utal. Joseph próféta már befejezte a Mormon könyve fordítását, és bár nagyon fontos volt a Biblián végzett munkája, „az ellenség miatt” (T&Sz 37:1) most fontosabb volt az, hogy átköltözzön Ohio államba. Később, Ohióban folytatta a Biblia átdolgozását. (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 74.)
Tan és szövetségek 37:3. Gyűljenek Ohióba, míg Oliver Cowdery visszatér
Oliver Cowdery 1830 októberének közepe óta misszióban volt (lásd T&Sz 30:5–6; 32:2). Ez a misszió mintegy 2200 kilométeres utat jelentett neki és társainak New York, Indiana, Illinois és Ohio területein át egészen Missouriba, ahol a Missouri nyugati határvidékén élő őshonos indiánoknak kellett prédikálniuk, valamint ki kellett jelölniük a templom és az Új Jeruzsálem felépítésének helyét (lásd “Covenant of Oliver Cowdery and Others, 17 October 1830,” in Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 202–5). A szentek azt a parancsot kapták, hogy költözzenek Ohióba és várják meg Oliver Cowdery visszatérését. Ez az Ohióba költözés előkészülete volt annak, hogy további utasításokat kapjanak Sion megalapításáról (lásd T&Sz 38:31–33). Végül Oliver Cowdery nem jött vissza, de elküldte maga helyett Parley P. Prattet. (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 74.)