Az Úr 1833. március 8-án adta a Tan és szövetségek 90-ben feljegyzett kinyilatkoztatást, amely utasításokat tartalmaz a főpapság elnöksége részére, és „egy következő lépés” volt az Első Elnökség kialakításában (lásd a szakasz bevezetését). 1833. március 9-én Joseph Smith megkérdezte, hogy bele kell-e foglalnia az apokrifeket a bibliafordításába. Az Úr a Tan és szövetségek 91-ben feljegyzett kinyilatkoztatásban válaszolt Joseph Smith kérdésére, és azt mondta neki, hogy nem szükséges lefordítania azokat. Csupán néhány nappal később, 1833. március 15-én a Próféta megkapta a Tan és szövetségek 92-ben feljegyzett kinyilatkoztatást, amely arra utasítja Frederick G. Williamst, Joseph Smith egyik tanácsosát, hogy legyen aktív tagja az Egyesült Vállalatnak, amelyet azért alapítottak, hogy felügyelje az egyház jólléti és üzleti ügyeit.
Az Úr utasítást ad a főpapság elnökségének feladataikkal kapcsolatosan
Kezdd a leckét a következő kérdésekkel:
Mi volt a legértékesebb ajándék, amelyet valaha is kaptatok? Miért értékes ez számotokra?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 90:1–3-at, az osztály pedig keressen valami értékeset, amit az Úr adott Joseph Smithnek.
Mit viselt Joseph Smith? (A királyság kulcsait, amely az elnökség jogait jelenti, vagyis azt a hatalmat, melyet Isten ad az embernek, hogy kormányozza és irányítsa az Ő királyságát a földön.) Miért értékes ez?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 90:4–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mire figyelmeztette az Úr a szenteket. (Elmagyarázhatod, hogy az, ahogyan a 4–5. versben használják, úgy a kijelentés szó Isten azon kinyilatkoztatásaira utal, amelyeket a prófétáin keresztül ad.)
Mire figyelmeztette az Úr a szenteket? Milyen tantételt tanulhatunk ebből a figyelmeztetésből? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Ha könnyedén vesszük Istennek a prófétáin keresztül adott kinyilatkoztatásait, akkor megbotlunk és elbukunk. Ezt a tantételt fel is írhatod a táblára.)
Szerintetek mit jelent „könnyű dolognak tartani” azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyeket Isten a prófétáin keresztül ad? Milyen példákat tudtok mondani olyan kinyilatkoztatásokra, amelyeket az emberek esetleg könnyedén vesznek?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 90:6-ot, és keressék meg, mit mondott az Úr, ki fogja viselni még a királyság kulcsait. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak.
Mondd el, hogy 1833. március 18-án, tíz nappal azután, hogy a 90. szakasz megadatott, Joseph Smith elválasztotta Sidney Rigdont és Frederick G. Williamst tanácsosokként a Főpapság Elnökségében, amelyet később az egyház Első Elnökségének hívtak.
Milyen tant ismerhetünk meg a 6. versből? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tant: Az Első Elnökség viseli a királyság kulcsait. Győződj meg arról, hogy a tanulók megértik, hogy bár az Első Elnökség minden tagja viseli a királyság kulcsait, az egyház elnöke az egyetlen, aki kinyilatkoztatást kaphat az egész egyházra vonatkozóan.)
A Tan és szövetségek 90:7–10 összegzéseként mondd el, hogy az Első Elnökség azt az utasítást kapta, hogy készítsék fel a próféták iskolája tagjait az evangélium prédikálására az egész világon. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 90:11-et, és gondolják át, hogyan teljesedik be ez a vers napjainkban. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, mit tanultak.
Összegezheted a Tan és szövetségek 90:12–18-at is. Ezek a versek azt tanítják, hogy Joseph Smith prófétának és tanácsosainak rendbe kellett szedni az egyház ügyeit.
Bizonyságot tehetsz arról, hogy az Első Elnökség viseli a királyság kulcsait, és elmondhatod az érzéseidet arról, milyen fontos, hogy megszívleljük szavaikat.
Mondd el, hogy amikor Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 90-ben található kinyilatkoztatást, ő és más egyházi vezetők nehéz helyzetben voltak az egyház anyagi forrásainak szűke miatt.
Mit tesztek, amikor az életkörülményeitek nagyon nehézzé válnak?
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 90:19–37 az Úr utasításait tartalmazza a korai egyházi vezetőknek arról, hogyan kezeljék a nehéz körülményeket, amelyekkel szembe kellett nézniük. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 90:24-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azt a tanácsot, amely vigaszt nyújthat azoknak, akik nehéz időszakon mennek keresztül.
A 24. versben melyik tanács nyújthat vigaszt azoknak, akik nehéz időszakon mennek keresztül? Hogyan fogalmaznátok meg tantételként az Úr ebben a versben olvasható üzenetét? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Ha szorgalmasan kutatunk, mindig imádkozunk, hiszünk, és betartjuk a szövetségeinket, akkor minden dolog összefog a javunkért.)
Szerintetek mit jelent az, hogy minden dolog összefog a javunkért?
Milyen alkalommal törekedtetek arra, hogy hithűek legyetek egy nehéz időszakban, és részesültetek áldásban ennek eredményeként?
Mondd el, hogy az egyik egyháztag, aki hatalmas hithűséget mutatott egy nehéz időszakban, Vienna Jaques volt. Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak párokban. Adj minden tanulónak egy példányt a következő információkból Vienna Jaques-ról. Kérd meg a párokat, hogy közösen tanulmányozzák a Tan és szövetségek 90:28–31-et, és keressék meg, milyen konkrét utasításokat adott az Úr Viennának. Azután kérd meg őket, hogy tanulmányozzák a kiadott lapokat, és keressék meg, mi módon volt hithű Vienna.
Vienna Jaques sok korai utolsó napi szent hithűségének példája. 1787. június 10-én született. Miután a massachusettsi Bostonban találkozott a misszionáriusokkal, az ohiói Kirtlandbe utazott 1831-ben. Hat hétig maradt ott, és meg is keresztelkedett. Bostonba visszatérve Vienna számos családtagját segített az egyházba hozni. Ezután „elrendezte ügyeit, és visszatért Kirtlandbe, hogy sorsát mindörökre az egyházhoz kösse” (“Home Affairs,” Woman’s Exponent, July 1, 1878, 21). 1833-ban Vienna minden tulajdonát felajánlotta az egyháznak – köztük 1400 dollárt is – egy olyan időszakban, amikor komoly szükség volt a pénzre. Ezután Missouriba utazott, hogy megkapja örökségét Sionban, azonban nem sokkal érkezése után a többi szenttel együtt üldöztetést kellett elszenvednie. Miután kiűzték Missouriban lévő otthonából, a betegeket szolgálta Sion táborában. Heber C. Kimball azt írta: „Hatalmas kedvességet kaptam… Vienna Jaques nőtestvértől, aki minden szükségletemet ellátta, és a fivéreimét is – az Úr jutalmazza meg kedvességéért!” (“Extracts from H. C. Kimball’s Journal,” Times and Seasons, Mar. 15, 1845, 839–40).
Vienna Missouriban feleségül ment Daniel Shearerhez. 1847-ben, 60 évesen, nyugatra utazott Utah-ba, saját szekerét hajtva a síkságon át. Salt Lake Cityben telepedett le, és élete hátralevő részében azon dolgozott, hogy fenntartsa magát és szorgalmasan tanulmányozza a szentírásokat. Vienna 1884. február 7-én, 96 évesen halt meg. Gyászjelentésében ez állt: „Hű volt szövetségeihez, és felbecsülhetetlen értékű kincsnek tartotta az evangélium visszaállítását” (“In Memoriam,” Woman’s Exponent, Mar. 1, 1884, 152). (Lásd még Susan Easton Black, “Happiness in Womanhood,” Ensign, Mar. 2002, 12–14.)
Amikor a párok végeztek az olvasással, beszéljétek meg az osztállyal a következő kérdéseket:
Hogyan teljesítette Vienna Jaques azokat az utasításokat, amelyeket az Úr adott neki? Mi volt nagy hatással rátok vele kapcsolatban?
Mit tanultatok abból, amit Vienna Jaques-ról olvastatok?
A Szabadító arra utasítja Joseph Smitht, hogy ne fordítsa le az apokrifeket
Ha lehetséges, mutass meg néhány írásos forrást, például egy könyvet, egy újságot vagy magazint vagy egy mobileszközt.
Honnan tudhatjátok, hogy amit olvastok ezekben a hírforrásokban, az igaz-e?
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 91-ben feljegyzett kinyilatkoztatás útmutatást tartalmazott Joseph Smith számára arra vonatkozóan, hogyan tudja megállapítani, hogy amit olvas, az igaz-e. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a szakasz bevezetését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mivel foglalatoskodott éppen Joseph, amikor ezt a kinyilatkoztatást kapta. Kérd meg őket, mondják el, mit találtak.
Mondd el, hogy az apokrifek a zsidó nép olyan szent iratai voltak, amelyek eredetileg nem kerültek bele a zsidó Bibliába (Ószövetségbe), viszont a Biblia röviddel Krisztus ideje előtt elkészült görög fordítása tartalmazta őket. Néhány könyv az Ószövetség és az Újszövetség közötti időszakot hidalja át. Amikor a korai keresztények évszázadokkal később összeállították a Biblia könyveit, belevették abba az apokrifeket is, azonban felmerült a kérdés, hogy ezek valóban a szentírásokba tartoznak-e. A Biblia azon példánya, amelyet Joseph Smith a sugalmazott fordítás elkészítéséhez használt, tartalmazta az apokrifeket. Mivel azonban ezek hitelessége kérdéses volt, Joseph megkérdezte az Urat, hogy a bibliafordítása tartalmazza-e ezen könyveket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 91:1–3-at, az osztály pedig keresse meg, mit tudott meg Joseph Smith az apokrifekről. (Elmondhatod, hogy a közbevetés olyan anyag, amelyet egy kéziratba beszúrtak, olykor az eredeti szöveg torzulását eredményezve.)
Miután a tanulók beszámoltak arról, amit találtak, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 91:4–6-ot. Az osztály keresse meg, honnan tudhatta meg Joseph Smith, mi igaz az apokrifekben.
Honnan tudhatta Joseph, hogy mi volt igaz az apokrifekben?
Hogyan segíthet nekünk a 4–6. versben szereplő tanács azzal kapcsolatban, amit mi olvasunk? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: A Szentlélek segíthet nekünk megtudni, hogy az, amit olvasunk, igaz-e.)
Megkérheted a tanulókat, hogy osszák meg egy élményüket, amely során érezték, hogy a Szentlélek megerősítette, hogy igaz, amit olvastak.
Frederick G. Williamst fel kell venni az Egyesült Vállalatba
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 92-ben található kinyilatkoztatás arra utasította az egyházi vezetőket, akik az Egyesült Vállalat (melyet Egyesült Rendnek is neveztek) tagjai voltak, hogy fogadják be Frederick G. Williamst is a vállalatba. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 92:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit várt az Úr Frederick G. Williamstől, hogyan cselekedjen a vállalat tagjaként. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, amit találtak.
Szerintetek mit jelent az, hogy Frederick G. Williams legyen „tevékeny tag”?
Mit tehettek, hogy napjainkban tevékeny tagjai legyetek az egyháznak?
Milyen tantételt tanulhatunk a 2. versből a hithűeknek ígért áldásokról? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő tantételt: Ha hűek vagyunk az Úr parancsolatainak betartásában, akkor örökre áldottak leszünk.)
Zárásként tegyél bizonyságot arról, milyen fontosak az ebben a leckében tárgyalt tanok és tantételek.
Az Úr arra intette a szenteket, hogy „kutassatok szorgalmasan, mindig imádkozzatok, és higgyetek, és minden dolog összefog a javatokért” (T&Sz 90:24). Harold B. Lee elnök kifejtette, hogy ez a tanács különösen nagy jelentőséggel bírt a korai egyházi vezetők számára, akiknek „kevés vagy semmilyen tapasztalata sem volt az egyház irányításában”, és akik komoly kihívásokkal néztek szembe abban az időben, amikor ez a kinyilatkoztatás adatott (Stand Ye in Holy Places: Selected Sermons and Writings of President Harold B. Lee [1974], 197). Részletesebben is szólt arról, mit jelent szorgalmasan kutatni:
Kép
President Harold B. Lee
„A szorgalom azt jelenti, hogy valaki iparkodó – ez a lustaság, a gondatlanság, illetve a közöny ellentéte. Más szavakkal az embernek kutatnia kell, hogy megismerje az egyház tanait, és kutatnia kell, hogy megismerje azokat az utasításokat, amelyek az egyház eljárásaira vonatkozóan adattak” (Stand Ye In Holy Places, 198).
A Tan és szövetségek 90:25–27-ben „az Úr arra figyelmeztette szolgáit, különösen a Próféta édesapját, hogy családi körük legyen kicsi, annak érdekében, hogy az egyház által részükre biztosított ellátást ne használják fel az arra érdemtelenek (25. vers), akik hajlamosak voltak kihasználni a helyzetet. Amikor az Úr azt tanácsolja nekik, hogy tartsák meg kicsinek a családjukat, akkor ez nem a közvetlen gyermekeikre utal, hanem a látogatókra és a tányérnyalókra, akik gyakran kihasználták, hogy a fivérek tárt kapukkal és jó szívvel látnak mindenkit. A fivéreket semmi nem akadályozza majd az Úr munkájának megvalósításában, ha figyelnek erre” (Sidney B. Sperry, Doctrine and Covenants Compendium [1960], 462; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 214).
Tan és szövetségek 91:4–6. A Szentlélek segíthet nekünk megtudni, hogy az általunk olvasottak igazak-e
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből azt tanította:
Kép
Dieter F. Uchtdorf elnök
„Nos, a történelem folyamán soha nem volt könnyebb több információhoz hozzáférnünk, mint most. Ezek néha igazak, néha hamisak, a legtöbb pedig csak részigazság.
Ebből adódóan a történelem folyamán soha nem volt fontosabb megtanulni azt, hogy miképpen tegyünk megfelelően különbséget az igazság és a tévhitek között. […]
A Szentlélek kinyilatkoztató. Ő a Vigasztaló, aki megtanítja nekünk mindennek az igazságát, aki mindent tud, és minden hatalommal rendelkezik a bölcsességnek, az irgalomnak, az igazságnak, az igazságosságnak és az ítéletnek megfelelően [lásd Mózes 6:61]. […]
A Szentlélek tanúsága az igazságról mindenki számára elérhető mindenütt, mindenhol a földkerekségen. Mindazok, akik törekednek [rá], hogy tudják az igazságot, akik tanulmányozzák azt az elméjükben [lásd T&Sz 9:8], és »őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdez[nek], …a Szentlélek hatalma által [meg fogják tudni az igazságot]« [Moróni 10:4]” (vö. Mi az igazság? [Egyházi Oktatási Szervezet áhítata, 2013. jan. 13.], 3., 6.; speeches.byu.edu).