Tan és szövetségek 102

Bevezetés

1834 januárjára az egyház taglétszáma meghaladta a háromezret. Ez a növekedés szükségessé tette a vezetőség kibővítését az egyház ügyeinek intézéséhez. 1834. február 17-én Joseph Smith otthonában összegyűlt huszonnégy főpap egy konferenciára, melyen sor került az egyház első főtanácsának megszervezésére. Orson Hyde, a gyűlés írnoka, megjegyezte, hogy a főtanács a gyűlés jegyzőkönyvében ejthetett hibákat, a tanács ezért úgy szavazott, hogy a Próféta eszközöljön szükséges változtatásokat. Joseph Smith a következő napot, február 18-át az eredeti jegyzőkönyv sugalmazott átdolgozásával töltötte. A jegyzőkönyv módosítva lett, és másnap, február 19-én elfogadásra került. Ez a jegyzőkönyv, mely most a Tan és szövetségek 102-ben található, felvázolja a főtanácsok felépítését, és a cövekelnökségeknek, valamint a főtanács tagjainak szóló útmutatást tartalmaz azok fegyelmezésére vonatkozóan, akik komoly vétkeket követtek el. (Megjegyzés: a kerületi elnökségeknek és a kerületi tanácsoknak is lehet felhatalmazásuk ezen eljárások követésére.)

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 102:1–5

Az egyház első főtanácsának megszervezése

Olvasd fel a következő történetet, melyet Harold B. Lee elnök mesélt el:

„Néhány évvel ezelőtt… cövekelnökként szolgáltam. A főtanács és a cövekelnökség elé került egy nagyon komoly eset, mely egy kedves fiatal lánynak ártó férfi kizárását eredményezte. Az ezt a lépést eredményező, szinte egész éjszakán át tartó tanácskozás után másnap reggel elég fáradtan mentem be az irodámba, ahol ennek a férfinak [aki ott volt előző éjjel a tanácsgyűlésen] a testvérével találtam szemben magam. A férfi ezt mondta: »Közölni szeretném Önnel, hogy a testvérem nem vétkes abban, amivel vádolják.«

»Honnan tudja, hogy nem vétkes?« – kérdeztem.

»Mert imádkoztam, és az Úr elmondta nekem, hogy ártatlan« – válaszolta a férfi” (Teachings of Harold B. Lee, ed. Clyde J. Williams [1996], 420–21).

Szerintetek hogyan lehetséges az, hogy ez a férfi a cövekelnökség és a főtanács döntésével ellentétes választ kapott?

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 102 olyan tantételeket tartalmaz, melyek segítenek nekünk megérteni, hogyan igyekeznek a cövekelnökségek és a főtanácsok megtudni az Úr arra vonatkozó akaratát, hogy mi módon segítsenek komoly vétkeket elkövető egyháztagoknak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi is az a főtanács.

Mi az a főtanács? (12 főpap csoportja, akik felett „egy vagy három elnök” elnököl. Ma az egyházban a cövekelnök és tanácsosai elnökölnek a főtanács felett.)

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 102-ben leírt főtanács néhány dologban különbözött a mai cövekekben lévő főtanácsoktól. Ennek az Ohio állambeli Kirtlandre és a környező vidékekre terjedt ki a hatásköre, és az Első Elnökség elnökölt felette. Az egyháztagság növekedésével azonban sor került további cövekek megszervezésére, és olyan cövekelnökségek és főtanácsok elhívására, melyek a saját cövekük határain belül igazgatják az egyházat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mi a főtanács célja és hogyan kerül sor a kinevezésére.

Hogyan kerül sor a főtanács kinevezésére? Mi a célja?

Miután a tanulók válaszoltak a fenti kérdésekre, írd fel a táblára a következő igazságot: A főtanácsot kinyilatkoztatás jelöli ki, hogy megoldja az egyházban felmerülő fontos nehézségeket. Mondd el, hogy a „fontos nehézségek” kifejezés alatt általában olyan helyzeteket értünk, melyek során egyháztagok súlyos vétkeket követtek el.

Magyarázd el, hogy Lee elnök története a lecke elején a főtanács egyik feladatát példázza: a cövekelnökség irányítása alatt az egyház fegyelmi tanácsaként kell működniük. Hogy segíts a tanulóknak megérteni a fegyelmi tanácsok célját, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az alábbi idézetet. Az osztály figyelje meg, milyen három célja van az egyházi fegyelmi tanácsoknak.

„A legsúlyosabb vétségek, mint a [polgári jog] komoly megsértése, a házastárs bántalmazása, a gyermekbántalmazás, a házasságtörés, a paráználkodás, a nemi erőszak és a vérfertőzés gyakran igényelnek egyházi fegyelmezést. A hivatalos egyházi fegyelmezés eredményezheti az egyháztagsággal járó kiváltságok korlátozását, vagy a tagság elvesztését. […]

A fegyelmi tanácsok célja [1] a vétkes lelkének megmentése, [2] az ártatlanok védelme, valamint [3] az egyház tisztaságának, feddhetetlenségének és jó hírének megőrzése.

Az egyházi fegyelmezés sugalmazott folyamat, amely egy bizonyos idő alatt zajlik le. E folyamat és Jézus Krisztus engesztelése által [az] egyháztag elnyerheti bűnei bocsánatát, visszanyerheti lelki nyugalmát, és erőt kaphat a vétkek elkerüléséhez a jövőben” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 41.).

Mi az egyházi fegyelmi tanácsok három célja?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek olyan kifejezéseket, melyek leírják, hogyan tegyenek eleget a főtanács tagjai az elhívásuknak. Azután kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

Tan és szövetségek 102:6–34

A fegyelmi tanács eljárásainak leírása

A Tan és szövetségek 102:6–11 összegzéseként mondd el a tanulóknak, hogy ezek a versek elmagyarázzák, hogyan működjön a fegyelmi tanács akkor, ha nincs jelen mindegyik tagja. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 102:12–14-et, hogy megtudják, hogyan kerülnek kiválasztásra a főtanács azon tagjai, akik egy adott fegyelmi tanácson felszólalnak. Azután kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

Mit jelent sorsot vetni? (Ez esetben azt jelenti, hogy a főtanács tagjai húznak egy 1 és 12 közötti számot.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:15–18-at, az osztály pedig keressen okokat arra, hogy miért húznak számokat a főtanács tagjai.

Mit tudunk meg a 15–16. versekből a főtanács működéséről? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következőket: Jézus Krisztus egyházában a főtanácsoknak méltányosság és igazságosság szerint kell működniük.)
Ha valamely főtanácstag páros számot húz a fegyelmi tanácson, akkor mi a feladata? Hogyan tanúsítja ez azt, hogy az Úr törődik a komoly bűnöket elkövető egyháztagokkal?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, mit kell tennie a főtanács elnökének, miután az esetet mindkét oldalról meghallgatta. Azután kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

Hogyan segít a cövekelnöknek a döntéshozatalban az, ha először meghallgatja a tanács tagjait a vádlott, valamint az egyház érdekében felszólalni?

Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Gordon B. Hinckley elnöktől, az osztály pedig figyelje meg, mit tesz a tanács elnöke az eset mindkét oldalának meghallgatásán kívül:

„Biztosítani szeretnélek titeket arról, …hogy úgy vélem, addig soha nem születik ítélet, amíg nem került sor az imára. Egy egyháztaggal szembeni bármilyen lépés túlságosan súlyos kérdés ahhoz, hogysem csupán emberi ítélőképességből, különösen egyetlen emberéből következzen. A Lélektől érkező, buzgón keresett, majd követett útmutatásra van szükség az igazságossághoz” (“In … Counsellors There Is Safety,” Ensign, Nov. 1990, 50).

Mit tesz a cövekelnök az eset mindkét oldalának meghallgatásán kívül?
A 19. vers szerint mire szólítja fel az elnök a tanácsot, miután döntést hozott?

A Tan és szövetségek 102:20–22 összegzéseként mondd el, hogy ezek a versek utasításokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha bizonytalanság támadna a döntés körül.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 102:23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi a teendő olyan esetben, amikor nem világos valamely tanbéli kérdés. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudtak meg.

Milyen igazságot tanít a 23. vers? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Az Úr kinyilatkoztatja gondolatait a fegyelmi tanácsok felett elnöklő embereknek.)

A Tan és szövetségek 102:27–34 összegzéseként magyarázd el, hogy a cövekelnökség döntései megfellebbezhetők az Első Elnökségnél.

Idézd fel a tanulókkal a Harold B. Lee elnök által elmondott, az óra elején tárgyalt történetet.

Kiben bíznátok jobban: a cövekelnökségben és a főtanácsban, vagy a döntésüket megkérdőjelező férfiban?
A Tan és szövetségek 102-ből tanult igazságok alapján miért bízhatunk az egyház fegyelmi tanácsai által meghozott döntésekben?

Miután a tanulók válaszoltak, megkérhetsz egy tanulót, hogy olvassa fel Lee elnök beszámolójának hátralevő részét:

„Megkértem, hogy jöjjön be az irodámba. Leültünk, és azt kérdeztem tőle: »Nem bánod, ha felteszek néhány személyes kérdést?«

Azt válaszolta, hogy egyáltalán nem. […]

– Hány éves vagy?

– Negyvenhét.

– Milyen papságot viselsz?

Azt mondta, hogy szerinte a tanító hivatalát.

– Betartod a Bölcsesség szavát?

– Hát, nem. […]

– Fizeted a tizededet?

Azt mondta, hogy nem, és addig nem is szándékozik, amíg az a …férfi a Harminckettedik Egyházközség püspöke.

Megkérdeztem tőle: »Eljársz a papsági gyűléseidre?«

Azt felelte: »Ugyan már!« […]

– Az úrvacsorai gyűlésekre sem jársz?

– Nem.

– Tartotok családi imát? – Nem.

– Tanulmányozod a szentírásokat? Erre azt mondta, hogy rosszak a szemei, nem nagyon tud olvasni. […]

»Nos – mondtam –, múlt éjjel a Pionír Cövek tizenöt legderekabb embere imádkozott. […] Te pedig, aki az előbb felsoroltak közül semmit nem teszel meg, azt mondod, hogy imádkoztál és ellentétes választ kaptál. Ezt hogyan magyaráznád?«

Ekkor az illető olyan választ adott, mely szerintem elsőrangú. Azt mondta: »Nos, Lee elnök, szerintem minden bizonnyal rossz forrásból kaptam azt a választ«” (Teachings of Harold B. Lee, 421–22).

Megoszthatod a bizonyságodat arról, hogy miért bízhatunk az egyházban a cövekelnökségek és a főtanácsok döntéseiben.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 102. Egyházi fegyelmi tanácsok

M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta az egyházi fegyelmi tanácsokról:

„Időnként megkérdezik az egyháztagok, hogy miért tartunk egyházi fegyelmi tanácsokat. Hármas céljuk van: a vétkes lelkének megmentése, az ártatlanok védelme, valamint az egyház tisztaságának, feddhetetlenségének és jó hírének megőrzése.

Az Első Elnökség azt az utasítást adta, hogy fegyelmi tanácsot kell tartani gyilkosság, vérfertőzés, [(szexuális vagy testi) gyermekbántalmazás,] illetve hitehagyás esetén. Akkor is fegyelmi tanácsot kell tartani, ha kimagasló egyházi pozíciót betöltő vezető követ el komoly vétket, ha a vétkes másokra veszélyt jelentő ragadozó, ha az illető visszaesőként követ el komoly vétkeket, [és] ha valamely komoly vétek széles körben ismert. […]

Fegyelmi tanács azért is összeülhet, hogy felülvizsgálja valamely egyháztag helyzetét az egyházban komoly vétek, például abortusz, nemet megváltoztató műtét, gyilkossági kísérlet, nemi erőszak, erőszakos nemi bántalmazás, szándékosan okozott komoly testi sértések, házasságtörés, paráználkodás, homoszexuális kapcsolatok, …házastársi bántalmazás, családi kötelességek szándékos elhanyagolása, rablás, betörés, sikkasztás, lopás, illegális drogokkal való kereskedés, csalás, hamis eskütétel vagy tanúskodás után. [Fegyelmi tanács akkor is összeülhet, ha a vétkes üzleti ügyeket illető súlyos megtévesztést, hamis fellépést, másféle csalást vagy becstelenséget követett el.]

Polgárjogi vagy büntetőjogi esetek megtárgyalására nem ül össze fegyelmi tanács. A polgári bíróság döntése segíthet eldönteni azt, hogy összeüljön-e egyházi fegyelmi tanács, a polgári bíróság döntése azonban nem határozza meg a fegyelmi tanács döntését.

Nem ül össze fegyelmi tanács olyan dolgok miatt, ha valaki nem fizet tizedet, nem tartja be a Bölcsesség szavát, nem jár az egyházi gyűlésekre, vagy nem fogad házitanítókat. Nem ül össze üzleti csőd vagy amiatt, ha valaki nem fizeti a tartozásait. Nem célja az egyháztagok közötti vitás kérdések rendezése. Nem ül össze olyan egyháztagok miatt, akik nevük törlését követelik az egyházi feljegyzésekről vagy [kevésbé tevékennyé válnak]. […]

A fegyelmi tanács nyitóimával kezdődik, mely után a fegyelmi tanács összehívásának indoklása következik. Az egyháztagot felkérik, hogy egyszerűen, általánosságban véve fogalmazza meg, milyen bűnt követett el, és mondja el, milyen érzései vannak és a bűnbánat mely lépéseire kerített már sort. Az egyháztag válaszolhat a vezetőktől érkező tisztázó kérdésekre. Ezt követően kimegy a teremből, a vezetők pedig tanácskoznak, imádkoznak, majd döntésre jutnak.

A tanács számos tényezőt figyelembe vesz, például: sor került-e templomi vagy házassági szövetségek megszegésére; visszaélt-e az illető bizalmas vagy felhatalmazással járó pozícióval; mennyire ismételt, komoly vagy jelentős a vétek; a vétkes életkora, érettsége és tapasztaltsága; az ártatlan áldozatok és ártatlan családtagok érdekei; a vétek és a beismerés között eltelt idő; önkéntes volt-e a beismerés; és a bűnbánat bizonyítékai.

A tanácsban ülőknek mindent szigorúan bizalmasan és a szeretet lelkületével kell kezelniük az eset kapcsán. Céljuk nem a megtorlás, hanem az egyháztag hozzásegítése az ahhoz szükséges változtatásokhoz, hogy újra tisztán állhasson majd Isten előtt.

A tanácsnak sugalmazás által kell döntéseket hoznia. A tanács a következő négy döntés valamelyikét hozhatja: (1) nem lép semmit, (2) hivatalos próbaidő, (3) felfüggesztés vagy (4) kizárás.

A tanács akkor is dönthet úgy, hogy ez alkalommal nem lép semmit, ha sor került vétek elkövetésére. (Az egyháztagot arra biztatják, hogy további tanácsadás végett forduljon a püspökéhez.)

A hivatalos próbaidő ideiglenes fegyelmezési állapot, melyet azért szabnak ki, hogy az egyháztagot hozzásegítsék a teljes bűnbánathoz. A tanács elnöklő hivatalnoka meghatározza azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a próbaidő véget érhet. A próbaidő alatt a püspök vagy cövekelnök közeli kapcsolatban marad az illetővel, hogy segítse a fejlődését.

A tanács által hozható harmadik döntés az egyháztag felfüggesztése. A felfüggesztés ideiglenes [szándékú], bár nem feltétlenül rövid. A felfüggesztett személyeknek megmarad az egyháztagsága. Arra biztatják őket, hogy vegyenek részt az egyház nyilvános gyűlésein, de nem mondhatnak nyilvános imát vagy beszédet. Nem viselhetnek egyházi hivatalt, nem vehetnek az úrvacsorából, nem szavazhatnak egyházi hivatalnokok támogatásánál, nem lehet templomi ajánlásuk és nem gyakorolhatják a papságot. Azonban fizethetnek tizedet és felajánlásokat, és ha felruházottak, akkor viselhetik a templomi alsóruhát.

A kizárás az egyházi fegyelmi tanács által hozható legsúlyosabb ítélet. Akit kizárnak, az többé nem tagja az egyháznak. Megtagadtatnak tehát tőle az egyháztagság kiváltságai, ideértve a templomi alsóruha viselését, valamint a tized és a felajánlások fizetését is. Ott lehetnek az egyház nyilvános gyűlésein, azonban a felfüggesztett személyekhez hasonlóan részvételük ezeken a gyűléseken korlátozott. A kizárt személyeket arra biztatják, hogy tartsanak bűnbánatot és éljenek úgy, hogy idővel érdemessé váljanak a keresztelkedésre” (“A Chance to Start Over: Church Disciplinary Councils and the Restoration of Blessings,” Ensign, Sept. 1990, 15–16).

Tan és szövetségek 102:18. A vádló és a vádlott jogai

1840-ben Joseph Smith próféta utasításokat adott a főtanácsoknak a bűnnel vádolt személyek jogait illetően. Az általa tanított tantételek napjaink egyházi fegyelmi tanácsaira is vonatkoznak. Ezt tanította:

„A tanács egyetlen ügyet se tárgyaljon anélkül, hogy mindkét fél jelen lenne, vagy legalábbis lehetőséget kapna a jelenlétre; addig ne hallgassák meg senki panaszát, míg az eset tárgyalásra nem kerül; és a főtanács előtt senki jellemét ne fedjék fel úgy, hogy az illető ne lenne jelen és állna készen megvédeni magát – hogy a tanácsosok ne legyenek elfogultak senki irányában vagy előítélettel bárkivel szemben, akinek az ügyében esetleg el kell járniuk” (in History of the Church, 4:154). Ha valamelyik fél vagy egy fontos tanú nem tud jelen lenni a fegyelmi tanácson, az elnöklő hivatalnok megkéri, hogy adjon be írásos nyilatkozatot.