144. lecke
Tan és szövetségek 135, 1. rész
Bevezetés
1844. június 27-én az Illinois állambeli Carthage-ben meggyilkolták Joseph Smith prófétát és fivérét, Hyrumot, aki az elnök segédje, valamint az egyház pátriárkája volt. A Tizenkét Apostol Kvóruma jóváhagyta, hogy a vértanúság bejelentése bekerüljön a Tan és szövetségek 1844-es kiadásába, mely addigra már majdnem készen állt a nyomtatásra. A bejelentés John Taylor és Willard Richards elderek szemtanúi beszámolójából merített, akik tagjai voltak a Tizenkettek Kvórumának. Most a Tan és szövetségek 135-ben van feljegyezve.
Megjegyzés: Ez a lecke számos olyan történelmi beszámolót tartalmaz, melyeket tanulók is felolvashatnak. Készíthetsz másolatokat ezekről a beszámolókról, és az óra kezdetén szétoszthatod azokat a tanulók között.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 135:1–7
Joseph és Hyrum Smith vértanúhalálának bejelentése
Az óra elején kérdezd meg a tanulóktól, hogy emlékeznek-e rá, hol voltak, amikor értesültek az egyház egyik elnökének vagy egy szerettüknek a haláláról.
A tanulók képzeljék el, hogy 1844-ben az egyház tagjaiként az Illinois állambeli Nauvooban élnek, és eljut hozzájuk a Tan és szövetségek 135:1-ben feljegyzett hír. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezt a verset.
-
Milyen érzéseitek lennének e tragédia hallatán?
Mondd el, hogy a szentek többsége mély gyászt érzett, amikor értesült Joseph és Hyrum Smith haláláról. Biztasd a tanulókat, hogy életének utolsó napjairól tanulva gondolják át saját érzéseiket és bizonyságukat Joseph Smith prófétáról.
Mondd el nekik, hogy Joseph Smith és a szentek mintegy három éven át viszonylag békében éltek Illinois-ban, 1842-re azonban újra kezdtek ellenállást tapasztalni. Az egyházon belüli szakadárok és az egyházon kívüli ellenség egyesült erővel támadták a Prófétát és az egyházat. Illinois polgárainak egy része félni és tartani kezdett a szentek politikai befolyásától, míg mások Nauvoo gazdasági fejlődését kezdték megirigyelni, és kritikusan szemlélték Nauvoo önkormányzatának és polgárőrségének a hatalmát. Voltak, akiknek azért kezdtek ellenszenvesek lenni a szentek, mert félreértések keringtek bizonyos szokatlan mormon tanok és szokások, például a többnejű házasság kapcsán, melyek közül néhányat az egyházat elhagyó tagok állítottak rossz fénybe. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 263–66, 270–71.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést:
1. tanuló
1844 júniusára nagyon felfokozódtak az egyház elleni indulatok. Illinois polgárainak egy része arról beszélt, hogy ki fogják űzni az államból a szenteket, míg mások a Próféta megölését tervezték. A Próféta és az egyház ellen összeesküvők között ott voltak az egyház korábbi tagjai, akik elhagyták a hitüket. 1844. június 7-én William Law, aki korábban az Első Elnökség második tanácsosaként szolgált, más hitehagyók társaságában kinyomtatta a Nauvoo Expositor [Nauvoo leleplezése] elnevezésű újság első példányát. Ezek az emberek Joseph Smith és más egyházi vezetők rágalmazására használták ezt az újságot, hogy a Próféta és az egyház ellen hergeljék a közvéleményt. Joseph Smith és a Nauvoo városi tanács többsége felismerte, hogy az ingerültséget szító újság a város elleni erőszakra sarkallja majd a csőcseléket. Ezt közfelháborítónak ítélték meg, és elrendelték a Nauvoo Expositor nyomdájának megsemmisítését.
Magyarázd el, hogy a Nauvoo Expositor tartalma és a nyomda megsemmisítése is hozzájárult a mormonellenes indulatok felkorbácsolásához. A nyomda tulajdonosai zendülés előidézésének vádjával beperelték Joseph Smitht és más városi vezetőket. Joseph Smitht felmentették a vádak alól, azonban ez még inkább feldühítette az ellenségeit. Az a hír kezdte járni, hogy a csőcselék Nauvoo városának megtámadására készül, mire Joseph Smith polgármesterként statáriumot hirdetett. Illinois állam kormányzója, Thomas Ford irányítása alatt Joseph elrendelte, hogy a Nauvoo Légió védje meg a várost.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő két bekezdést:
2. tanuló
Oly nagy volt a környéken a feszültség, hogy Ford kormányzó a forrongó helyzet lecsillapítása végett Carthage-be ment, a területi önkormányzat központjába. Levelet írt Joseph Smithnek, melyben kifejtette, hogy csak az fogja lecsillapítani az embereket, ha a Próféta és más vezetők Carthage-ben bírósági tárgyaláson egy nem mormonokból álló esküdtszék elé állnak. Ford kormányzó teljes körű védelmet és igazságos bírósági tárgyalást is ígért nekik, ha önként jönnek. Joseph azt felelte, hogy élete veszélyben lenne az út során, ezért nem jön.
Amikor Joseph Smith a fivérekkel tanácskozott a teendőkről, úgy érezte, hogy ha ő és Hyrum elhagyják Nauvoot és nyugatra mennek, akkor a nauvooi szenteknek nem esik bántódásuk. E tanácsnak megfelelően Joseph és Hyrum átkeltek a Mississippi folyón, az iowai oldalra. Voltak azonban Nauvooban olyan egyháztagok, akik kételkedtek a Próféta tervében. Néhányan elmentek hozzá és gyávasággal vádolták, mondván, hogy magukra hagyja a szenteket, nézzenek egyedül szembe az üldöztetéssel. A Próféta azt válaszolta: „Ha az életem nem ér semmit a barátaimnak, akkor nekem sem ér semmit” (in History of the Church, 6:549). Miután Joseph és Hyrum megtanácskozták a kérdést, visszatértek Nauvooba. 1844. június 24-én kora reggel elindultak Carthage felé.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 135:4-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen próféciát mondott Joseph Smith Carthage környékén.
-
Mit mondott Joseph, mi történik majd vele?
-
Szerintetek milyen lehetett a Prófétának úgy otthagyni a családját, hogy tudta, nem fog visszatérni hozzájuk?
-
Szerintetek miért volt Joseph „nyugodt…, akár a nyári reggel”, pedig tudta, hogy úgy megy, „mint bárány a mészárszékre”?
Mondd el, hogy a Próféta tudta, hogy halálával meg fogja óvni a szentek életét.
Amikor Hyrum Smith arra készült, hogy a carthage-i fogházba menjenek, felolvasta a Mormon könyvéből az Ether 12:36–38-at, majd behajtotta ott a lapot. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 135:5-öt. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit olvasott és jelölt meg Hyrum, mielőtt elindult volna a carthage-i fogházba.
-
Szerintetek miért voltak ezek a versek Ether könyvéből jelentőségteljesek Hyrum számára, miért pont ekkor olvasta fel őket?
-
Szerintetek mit jelent ez a kifejezés: „minden ember tudni fogja, hogy véretek nem piszkította be ruháimat” (T&Sz 135:5)?
A tanulók gondolják át, milyen érzés lehetett Joseph és Hyrum számára annak tudata, hogy képességeik legjavát adva eleget tettek Istentől kapott elhívásaiknak és kötelességeiknek.
-
Mit tanulhatunk Joseph és Hyrum példájából, ami segíthet nekünk eleget tenni az Istentől kapott elhívásainknak?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összegzést az 1844. június 25–27. között lezajlott eseményekről:
3. tanuló
1844. június 25-én Joseph és Hyrum Smith, más egyházi vezetőkkel együtt óvadékot tettek le Carthage-ben. Szabadon bocsátották őket, míg sor nem kerül a zendülés előidézésének vádjával (a Nauvoo Expositor megsemmisítése kapcsán) foglalkozó hivatalos bírósági tárgyalásra. Ezen az estén azonban Josephet és Hyrumot árulás vádjával a carthage-i fogházba vetették, ami ellen Joseph és ügyvédjei tiltakoztak, hiszen ez a vád nem került elő a korábbi óvadéki meghallgatásukon. Árulás vádja esetén nem tehető le óvadék, így hát Carthage-ben kellett maradniuk, ami nagyon veszélyes volt.
1844. június 26-án Joseph a fogházban találkozott Ford kormányzóval, aki azt fontolgatta, hogy Nauvooba megy. Joseph arra kérte, hadd menjen vele, mert Carthage-ben nem érzi biztonságban magát. Ford kormányzó megígérte, hogy ha elmegy Carthage-ből, akkor magával viszi Josephet és Hyrumot. Ezen az estén a Próféta bizonyságot tett az őröknek a Mormon könyve hitelességéről és az evangélium visszaállításáról.
1844. június 27-én reggel Joseph azt írta egy Emmának szóló levélben: „Nagyon is beletörődtem a sorsomba, mert tudom, hogy igazolva vagyok, és minden tőlem telhetőt megtettem. Add át a szeretetemet a gyerekeknek és minden barátomnak” (in History of the Church, 6:605). Ford kormányzó, bár tudott a tervekről, hogy a helyi polgárok le akarják rohanni a fogházat és meg akarják ölni a foglyokat, a nap folyamán elhagyta Carthage-et, hogy beszéljen Nauvoo polgáraival. Megszegte ígéretét: nem vitte magával Josephet és Hyrumot. Mielőtt elindult volna, Ford kormányzó a Carthage Greys [Carthage martalócai] elnevezésű egységet – akik a Carthage-ben állomásozó polgárőrök közül szemmel láthatóan a leginkább ellenségesek voltak – bízta meg a fogház őrzésével, és a többi polgárőrt szélnek eresztette.
Mondd el a tanulóknak, hogy június 27-nek forró, párás délutánján John Taylor és Willard Richards apostolok ott voltak Joseph és Hyrum mellett a carthage-i fogházban. A Prófétának és társainak rossz előérzetük támadt, miközben a fogház emeletén a börtönőr hálószobájában ültek. Hyrum Smith arra kérte John Taylort, hogy énekelje el az Egy vándort, kit bánat gyötört című himnuszt (lásd Himnuszok, 18. sz.). Ha ez a himnusz benne van a himnuszos könyvetekben, akkor megkérheted a tanulókat, hogy énekeljenek el néhány versszakot. Éneklés közben gondoljanak bele, mit jelenthetett ez a himnusz ekkor Joseph és Hyrum Smith számára.
Kérj meg három tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a következő összefoglalókat a vértanúságról. Az osztály próbálja meg elképzelni ezeket az eseményeket, mintha ott lennének a Prófétával a carthage-i fogházban.
4. tanuló
1844. június 27-én, valamivel délután 5 óra után egy körülbelül 150–200 főből álló csőcselék, személyazonosságukat elfedő festett arccal, körülvette a fogházat. Az őrök alig tanúsítottak ellenállást, amikor a csőcselék jó néhány tagja felrohant a lépcsőn ahhoz a szobához, ahol a Próféta és barátai tartózkodtak.
Joseph és a többiek az ajtót támasztva próbálták megakadályozni, hogy a csőcselék betörhesse azt. A csőcselékből valaki átlőtt az ajtó felső deszkáján, orrának bal oldalán találva el Hyrumot. Ő hátraesett, és így kiáltott: „Halott ember vagyok!” (in History of the Church, 6:617). John Taylor azt mondta erről: „Soha nem felejtem el az együttérzés és a törődés azon mély érzését, mely Joseph testvér arcán megjelent, amikor Hyrumhoz lépett és fölé hajolva így kiáltott fel: »Ó, szegény, drága fivérem, Hyrum!«” (in History of the Church, 7:102).
5. tanuló
Aznap korábban egy látogató adott Josephnek egy pisztolyt. A szobában tartózkodók védelmében Joseph az ajtóhoz ugrott, és a keret mögül elsütötte a pisztolyt a folyosón lévők irányában. A hat töltényből csak három dördült el, de a csőcselék több tagját megsebesítette. A csőcselék ekkor a félig csukott ajtó nyílásába szorította puskáit, John Taylor pedig egy sétapálcával próbálta meg félretolni a puskacsöveket.
Míg az ajtóban egyre hevesebb lett a dulakodás, John Taylor megkísérelt az egyik ablakon keresztül kimenekülni a szobából. Miközben megpróbált kiugrani az ablakon, az ajtó felől lövést kapott a combjába, és valaki kintről is eltalálta. A padlóra esett, s miközben megpróbált bemászni az ajtó melletti ágy alá, még három lövés súlyosan megsebesítette. Eközben egyre több puska jelent meg az ajtóban, és Willard Richards próbálta a botjával elütni őket.
6. tanuló
Joseph Smith ekkor úgy döntött, megpróbál kimenekülni ugyanazon az ablakon, talán azért, hogy életét védje, talán – egyesek véleménye szerint – azért, hogy megmentse Willard Richards és John Taylor életét. Miközben Willard Richards tovább küzdött az ajtóban a csőcselékkel, a Próféta a nyitott ablakhoz ugrott; eközben bentről és a fogházon kívülről is több golyó eltalálta. Kiesett az ablakon, így kiáltva fel: „Ó Uram, én Istenem!”, majd a földre zuhant. A csőcseléknek a fogházban lévő tagjai kirohantak, mert meg akartak győződni arról, hogy Joseph halott. Bár az egyháznak egyetlen tagja sem volt úton Carthage felé, valaki így kiáltott: „Jönnek a mormonok!” – mire az egész csőcselék elmenekült. (Lásd History of the Church, 6:618, 620–21; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 283.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 135:2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, mit mond John Taylor és Willard Richards sorsáról. Mondd el a tanulóknak, hogy Willard Richardsnak csak a bal fülét súrolta egy golyó, mely beteljesítette Josephnek egy bő egy évvel korábbi próféciáját, mely szerint „eljön az idő, hogy jégesőként záporoznak majd körülötte a golyók, és látja, amint barátai jobbról és balról is elesnek, neki azonban még csak lyukat sem ütnek a ruháján” (in History of the Church, 6:619).
Hívd fel a tanulók figyelmét a Tan és szövetségek 135:1 első mondatára, és tedd fel a következő kérdést:
-
Mit jelent szerintetek a „megpecsételendő ennek a könyvnek és a Mormon könyvének a bizonyságát” kifejezés? (Segíthet, ha elmagyarázod, hogy ebben a szövegösszefüggésben a megpecsétel szó valaminek, például bizonyságnak az állandó jellegű megalapítását, leszögezését jelenti.)
Hívd fel a figyelmet a vértanúhalálát szóra az 1. versben, és kérdezd meg:
-
Kit nevezünk vértanúnak? (Olyan valakit, aki hitelvei vagy ügye igazságának tanújaként hal meg. Magyarázd el, hogy a vértanú, avagy mártír szó a görög tanú szóból ered [lásd Bible Dictionary, “Martyr”].)
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 135:7-et, és keressék ki, minek a tanúja volt Joseph és Hyrum Smith mártírhalála.
-
Minek a tanúságtételét pecsételte meg Joseph és Hyrum Smith azáltal, hogy vértanúhalált haltak? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Joseph és Hyrum Smith életével pecsételte meg a visszaállított evangélium igaz voltának tanúságtételét. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a következő kérdést, és válaszaikat írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba:
-
Milyen hatással lehet a bizonyságotokra Joseph és Hyrum Smith tanúságtétele és az, hogy hajlandóak voltak meghalni az igazságért?
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy aki szeretné, mondja el, mit válaszolt. Végül oszd meg a Joseph Smith prófétáról való bizonyságodat.
Megjegyzések és háttér-információk
Indulás Carthage felé
Emma Smith felidézte, milyen érzések voltak benne, amikor Joseph átkelt a Mississippi folyón, hogy visszatérjen Nauvooba: „Soha nem éreztem magam ilyen rosszul életemben – mondta –, és attól kezdve számítottam rá, hogy meg fogják ölni” (in Edmund C. Briggs, “A Visit to Nauvoo in 1856,” Journal of History, Oct. 1916, 454). Amikor Joseph 1844. június 24-én, hétfőn korán reggel elindult otthonról, hogy Carthage-be menjen, Emmához fordulva azt mondta: „Emma, felnevelnéd úgy a fiaimat, hogy apjuk nyomdokain járjanak?” Emma így felelt: „Ó, Joseph, vissza fogsz jönni!” Joseph még kétszer megismételte a kérdést, Emma pedig mindannyiszor ugyanezt válaszolta. (In “Edwin Rushton, Related by his Son,” in Hyrum L. Andrus and Helen Mae Andrus, They Knew the Prophet [1974], 171.) A vértanúság idején Emma négy hónapos terhes volt. Neki és Josephnek négy további élő gyermekük is volt: Julia (13), akit örökbe fogadtak, Joseph III (11), Frederick (8) és Alexander (6).
A kúriából kilépve aztán Joseph szólt a kora reggel összegyűlt tömeghez. Míg így tett, fiai a ruháját húzogatva azt kiabálták: „Apa, jaj, Apa, ne menj Carthage-be! Meg fognak ölni!” Édesanyja megkérdezte, meg tudja-e ígérni, hogy visszatér. (Dan Jones, “The Martyrdom of Joseph and Hyrum Smith,” manuscript, Jan. 20, 1855, Church History Library, Salt Lake City.) Nem közvetlenül neki válaszolva Joseph azt mondta az összegyűlt szenteknek: „Ha nem megyek oda [Carthage-be], az ennek a városnak és lakosainak az elpusztítását eredményezi; és én nem tudom elviselni annak gondolatát, hogy drága fivéreim, nővéreim és gyermekeik Nauvooban újra elszenvedjék azt, amit Missouriban. Nem, jobb, ha fivéretek, Joseph, meghal a testvéreiért, mert én készen állok meghalni értük. Munkám bevégeztetett” (in Dan Jones, “The Martyrdom of Joseph Smith and His Brother, Hyrum!” trans., Ronald D. Dennis, in Ronald D. Dennis, “The Martyrdom of Joseph Smith and His Brother Hyrum,” BYU Studies, vol. 24, no. 1 [Winter 1984], 85; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 277).
„Megölelte ruhájába csimpaszkodó gyermekeit, majd még mindig könnyek között gyengéd búcsút vett feleségétől, akit mérhetetlenül szeretett, és miután még szólt egy utolsó vigasztaló szót idős, szelíd édesanyjához, nagyon határozottan a tömeghez fordult, és arra biztatta őket, hogy legyenek hűek azon az úton és azon vallás tekintetében, melyet tanított nekik” (in Dan Jones, “The Martyrdom of Joseph Smith and His Brother, Hyrum!” 85–86).
Miután Joseph társaival együtt kilovagolt Nauvooból, a templom telkénél megállt, „ránézett a szent építményre, majd a városra, és azt mondta: »ez a leggyönyörűbb hely és a legjobb nép az ég alatt; aligha tudják, milyen megpróbáltatások várnak rájuk«” (History of the Church, 6:554; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 277).