A Nagy értékű gyöngy napvilágra kerülése

Bevezetés

1851-ben Franklin D. Richards elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja és a Brit Misszió elnöke, kiadta Joseph Smith számos kinyilatkoztatását, fordítását és írását, és a gyűjteménynek a Nagy értékű gyöngy nevet adta. Az 1880. októberi általános konferenciáján az egyház elfogadta szentírásnak a Nagy értékű gyöngyöt, az alapművek részeként. „A Nagy értékű gyöngy olyan válogatott anyagok gyűjteménye, melyek több jelentős szempontból érintik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hitét és tanát” (Bevezetés a Nagy értékű gyöngyhöz).

Javaslatok a tanításhoz

A Nagy értékű gyöngy napvilágra kerülése

Mutasd meg egy igazgyöngy képét, vagy rajzolj egyet. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy tudják-e, hogyan jönnek létre a gyöngyök. Ha nem tudják, magyarázd el, hogy a gyöngy a kagyló belsejében alakul ki, amikor a kagylóba idegen anyag, például homokszem kerül. A kagyló termel egy olyan anyagot, amellyel körbeveszi a szemcsét, amely végül gyönggyé formálódik. A természetes gyöngyök ritkák és értékesek.

Magyarázd el, hogy a tanulók ma a Nagy értékű gyöngy nevű szentírás eredetéről fognak tanulni, és felfedezik néhány okát annak, hogy miért olyan értékes a Nagy értékű gyöngy.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Nagy értékű gyöngy bevezetésének első bekezdését. Az osztály keresse ki, mit tartalmaz a Nagy értékű gyöngy.

Szerintetek miért tekinthető ritkának és értékesnek a Nagy értékű gyöngy?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a bevezetés második bekezdését. Az osztály tagjai kövessék a szöveget és figyeljék meg, miért állították össze a Nagy értékű gyöngyöt, majd mondják el, mit találtak.

Foglald össze a bevezetés harmadik bekezdését azáltal, hogy elmondod: a Nagy értékű gyöngy első nyomtatása óta néhány részt hozzáadtak a könyvhöz, néhányat pedig kivettek belőle. Bizonyos tartalmakat hozzáadtak, majd később áthelyeztek a Tan és szövetségekbe.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a „Válogatások Mózes könyvéből” kezdetű bekezdést, az osztály pedig figyelje meg, hogyan kapta Joseph Smith az ebben a könyvben lévő kinyilatkoztatásokat.

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át Mózes könyvét, és keressenek legalább egy olyan verset, amely általuk értékesnek vélt igazságot tartalmaz. Elegendő idő eltelte után a tanulók osszák meg a talált verseket egy társukkal vagy az egész osztállyal.

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak vissza a Nagy értékű gyöngy bevezetéséhez. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az „Ábrahám könyve” kezdetű bekezdést, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, hogyan kapta Joseph Smith az Ábrahám könyvében lévő írásokat. A tanulók mondják el, mit találtak.

Hogy segíts elmagyarázni, hogyan kapta meg Joseph Smith az Ábrahám könyvében lévő ősi írásokat, olvasd fel, vagy kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következőket:

„1835. július 3-án egy Michael Chandler nevű férfi négy egyiptomi múmiát és számos, ősi egyiptomi írásokat tartalmazó papirusztekercset hozott az Ohio állambeli Kirtlandbe. A múmiákat és a papiruszokat Antonio Lebolo fedezte fel évekkel korábban Egyiptomban. Kirtland egyike volt Chandler múmia-kiállítása állomásainak az Egyesült Államok keleti részén. Chandler áruba bocsátotta a múmiákat és a tekercseket, és Joseph Smith próféta buzdítására az egyház több tagja is pénzt adományozott a megvásárlásukra. Egy 1835. július 5-i nyilatkozatban Joseph Smith fontosnak nyilvánította ezeket az ősi egyiptomi írásokat, és azt írta: »Hozzáláttam néhány karakter, vagyis hieroglifa fordításához, és nagy örömünkre megtudtam, hogy az egyik tekercs Ábrahám írásait tartalmazza. […] Valóban elmondhatjuk, hogy az Úr elkezdi felfedni a békesség és igazság bőségét« (History of the Church, 2:236)” (The Pearl of Great Price Student Manual [Church Educational System manual, 2000], 28).

Néhányan eltűnődtek, vajon a Próféta hogyan fordította le az ősi írásokat. Mondd el, hogy „Joseph Smith próféta sohasem hozta nyilvánosságra, hogy milyen módszerrel fordította le ezeket a feljegyzéseket. Ahogyan a többi szentírás esetében, az ezen írások igaz voltáról való bizonyság megszerzése is elsődlegesen a hiten alapszik. Ábrahám könyve igaz voltának legnagyobb bizonyítéka nem a fizikai bizonyítékok kielemzésében, és nem is a történelmi hátterében rejlik, hanem abban, hogy imádságos lélekkel átgondoljuk annak tartalmát és erejét” (The Pearl of Great Price Student Manual, 28). Habár nem tudjuk, pontosan milyen módszerrel fordította le Joseph Smith az írásokat, azt tudjuk, hogy Ábrahám könyvét Isten ajándéka és hatalma által fordította le.

Miért fontos lelki tanúbizonyságot nyernünk Ábrahám könyvének igaz voltáról?

A lecke következő részéhez megkérhetsz két tanulót, hogy jöjjenek ki az osztály elé és játsszák el, amint egy riporter interjút készít egy tudóssal, aki tüzetesen tanulmányozta a Nagy értékű gyöngy könyveinek tartalmát és eredetét. Kérd meg őket, hogy olvassák fel a következő forgatókönyvet:

Riporter:Miért mondta Joseph Smith, hogy Ábrahám írásait fordította le, amikor a kéziratok nem Ábrahám idejéből származnak?

Tudós:Joseph Smith próféta sohasem állította, hogy a papiruszok valóban Ábrahám írásai. Azt mondta, hogy Ábrahám könyve „Egyiptom katakombáiból előkerült olyan ősi feljegyzések fordítása, melyek arra engednek következtetni, hogy azok Ábrahám írásai, egyiptomi tartózkodásának idejéből” (Times and Seasons, Mar. 1, 1842, 704).

„1966-ban tizenegy olyan papiruszdarabra bukkantak a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, amelyek egykor Joseph Smith próféta tulajdonában voltak. A leleteket az egyháznak adták, és azok eredetét a tudósok körülbelül a Kr. e. 100 és Kr. u. 100 közötti időszakra határozták meg. Gyakori ellenvetés Ábrahám könyvének hitelességével szemben, hogy a kézirat nem elég régi ahhoz, hogy Ábrahám írhatta volna, aki mintegy kétezer évvel Krisztus előtt élt. Joseph Smith sohasem állította, hogy a papiruszokra maga Ábrahám írt, és azt sem, hogy Ábrahám idejéből származnak. Szokás a szerző munkájára saját írásaként utalni akkor is, ha saját maga írta le, ha diktálta másoknak, vagy éppen mások készítettek az írásairól később másolatot” (The Pearl of Great Price Student Manual, 28).

Riporter:Mihez kezdett Joseph Smith a fordításával?

Tudós:„Ábrahám könyvét eredetileg részletekben publikálták a Times and Seasons [Idők és korszakok] című egyházi folyóiratban, 1842 márciusától kezdve, az Illinois állambeli Nauvooban (lásd [a bevezetést] a Nagy értékű gyöngy elején). Joseph Smith próféta jelezte, hogy később több részt is kiad majd Ábrahám könyvéből, ám mártírhalált halt, mielőtt megtehette volna. A teljes fordítás lehetséges terjedelméről egyszer azt mondta Oliver Cowdery, hogy »kötetekre« lenne szükség a teljes tartalom kiadásához (lásd Messenger and Advocate, Dec. 1835, 236).

A hieroglif írás mellett a kézirat egyiptomi rajzokat is tartalmazott. 1842. február 23-án Joseph Smith próféta felkérte Reuben Hedlockot, aki hivatásos fafaragó és az egyház tagja volt, hogy készítsen fametszetet a rajzok közül háromról, hogy ki tudják nyomtatni őket. Hedlock egy hét alatt elkészítette a fametszeteket, Joseph Smith pedig Ábrahám könyvével együtt kiadta a képmásolatokat. A képmásolatok mellett megtalálható Joseph Smith magyarázata is a rajzokról” (The Pearl of Great Price Student Manual, 28–29).

Riporter:Mi lett a múmiákkal és a papirusztekercsekkel?

Tudós:„Joseph Smith próféta halála után a négy múmia és a papiruszok Joseph özvegy édesanyjának, Lucy Mack Smithnek a tulajdonába kerültek” (The Pearl of Great Price Student Manual, 29). Lucy Mack Smith halála után a gyűjteményt eladták egy Abel Combs nevű férfinak. Lehet, hogy Joseph Smith felesége, Emma, vagy a fivére, William adta el ezeket. Combs úr egy részét eladta egy St. Louis-i múzeumnak Missouri államban, a gyűjtemény más darabjait megtartotta, néhányat pedig később elajándékozott. (Lásd The Pearl of Great Price Student Manual, 29; H. Donl Peterson, The Story of the Book of Abraham: Mummies, Manuscripts, and Mormonism [1995], 204–9, 257.)

„Számos elmélet létezik arról, hogy mi történt… a múmiákkal és a papirusztekercsekkel. Valószínű, hogy legalább két múmia elégett a nagy chicagói tűzvészben 1871-ben (lásd B. H. Roberts, New Witnesses for God, 3 vols. [1909–11], 2:380–382).

1966 kora tavaszán dr. Aziz S. Atiya, a Utah Egyetem egyik professzora [felhívta az egyház figyelmét a Joseph Smith-féle papiruszok számos darabjára] a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban. A múzeum igazgatója 1967. november 27-én az egyháznak ajándékozta a papiruszdarabokat. A többi múmia és papirusztekercs holléte ez idáig ismeretlen előttünk [lásd H. Donl Peterson, “Some Joseph Smith Papyri Rediscovered (1967),” in Studies in Scripture, Volume Two: The Pearl of Great Price, ed. Robert L. Millett and Kent P. Jackson (1985), 183–85]” (The Pearl of Great Price Student Manual, 29).

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át Ábrahám könyvét, és keressenek legalább egy olyan verset, melyet értékesnek vélnek. Elegendő idő eltelte után a tanulók osszák meg a talált verseket egy társukkal vagy az egész osztállyal.

Kérd meg a tanulókat, hogy lapozzanak vissza a bevezetéshez. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a „Joseph Smith – Máté” kezdetű bekezdést. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, hogyan kapta Joseph Smith ezt a kinyilatkoztatást. A tanulók mondják el, mit találtak.

Mondd el, hogy az egyik ok, amiért a Joseph Smith – Máté értékes, az, hogy tartalmazza a Szabadító egyik tanítását a második eljövetelről.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a „Joseph Smith története” kezdetű bekezdést. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, mikor írta le Joseph Smith ezt a történetet.

Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át a Joseph Smith története részt, és keressenek legalább egy olyan verset, melyet értékesnek vélnek. Elegendő idő eltelte után a tanulók osszák meg a talált verseket egy társukkal vagy az egész osztállyal.

A tanulók képzeljék el, hogy egy barátjuk megkéri őket, magyarázzák el két percben Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hitelveit. Kérd meg az osztályt, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit válaszolnának. Néhány perc múlva kérd meg néhányukat, hogy olvassák fel, amit írtak.

Mutass rá, hogy a Hittételek nagyon jól összefoglalják a hitelveinket. Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Hittételek eredetét, mondd el, hogy 1842. március 1-jén Joseph Smith próféta reagált John Wentworth újságszerkesztő kérésére, miszerint osszon meg néhány információt magáról, valamint az egyház történetéről és hitelveiről. Ez a válasz a Wentworth levél néven lett ismeretes. A levélben Joseph kijelentette az evangélium 13 alapvető tantételét. E hitelveket Hittételek néven foglalták bele a Nagy értékű gyöngybe. Habár ezek nem tartalmazzák az összes hitelvünket, fontos tanok és tantételek összefoglalói.

A tanulók alkossanak párokat, majd minden párosnak jelölj ki legalább egy hittételt. (A tanulók szükségleteit és az osztályod méretét figyelembe véve egy vagy több hittételt is kioszthatsz páronként.) Mindegyik páros olvassa el a számukra kijelölt hittételt, majd kövessék az alábbi utasításokat. Másolatokat is készíthetsz az utasításokból, vagy felírhatod azokat a táblára. A tanulók a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban is elvégezhetik a feladatot.

Miután elolvastátok a számotokra kijelölt hittételt, írjátok le saját szavaitokkal a benne tanított tant vagy tantételt.
Keressetek egy olyan szentírást, amely alátámasztja vagy megmagyarázza a számotokra kijelölt hittételt. Írjátok le, milyen további meglátásokkal bővíti ez a szentírás az e tantételről való megértéseteket.
Soroljátok fel, hogyan áldhatja meg valakinek az életét, ha megérti ezt a hittételt és hisz benne.

Miután a tanulóknak elegendő idejük volt a feladat elvégzésére, kérd meg őket, hogy mondják el, mit írtak. A tanulók által megfogalmazott igazságok némelyikét felírhatod a táblára.

Miért értékesek számotokra a Hittételek?

Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan élményeikről, amikor a Hittételek vagy az azokban foglalt igazságok segítettek nekik elmagyarázni az evangéliumot valakinek. Te is megoszthatod egy saját tapasztalatodat.

Állítsd azon kihívás elé a tanulóidat, hogy tanulmányozzák és tanulják meg kívülről a Hittételeket. Az e kézikönyv függelékében található memorizáló tevékenységeket is felhasználhatod, hogy segíts a tanulóknak az osztállyal közösen megtanulni az egyik hittételt. Buzdítsd a tanulókat, hogy használják a Hittételek ismeretét arra, hogy elmagyarázzák másoknak a hitelveiket.

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: A Nagy értékű gyöngy bizonyítéka annak, hogy Joseph Smith…

Segíts a tanulóknak kiegészíteni a mondatot azáltal, hogy felteszed nekik a következő kérdéseket:

Mit tanít nekünk Joseph Smithről annak ténye, hogy értékes igazságok vannak a Nagy értékű gyöngyben? (Egészítsd ki a táblán lévő igazságot a következőképpen: A Nagy értékű gyöngy bizonyítéka annak, hogy Joseph Smith próféta, látnok és kinyilatkoztató volt.)
Szerintetek a Nagy értékű gyöngy miként bizonyítja Joseph Smith prófétai elhívását?

Tedd bizonyságodat, hogy a Nagy értékű gyöngy bizonyítéka annak, hogy Joseph Smith próféta, látnok és kinyilatkoztató. Ez a könyv értékes igazságokat tanít nekünk Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról.

Megjegyzések és háttér-információk

Ábrahám könyve: Joseph Smith isteni elhívásának bizonyítéka

„Ábrahám könyve Joseph Smith próféta sugalmazott elhívásának a bizonyítéka. Olyan időben került napvilágra, amikor az ősi egyiptomi nyelvet és kultúrát épp csak elkezdték tanulmányozni. Az 1800-as évek tudósai még alig kezdték el felfedezni az egyiptológia területét, és mégis, anélkül, hogy bármilyen képzettséget szerzett volna az ősi nyelvek terén, vagy bármit tudott volna az ősi Egyiptomról (kivéve a Mormon könyvével kapcsolatos munkáját), Joseph Smith hozzálátott az ősi kéziratok fordításához. Tudása és képessége Isten ereje és ajándéka által érkezett, saját eltökéltségével és hitével párosulva” (The Pearl of Great Price Student Manual [Church Educational System manual, 2000], 29).

A Hittételek és a Wentworth levél

Joseph Smith levelet írt John Wentworthnek, az egyik illinois-i napilap, a Chicago Democrat szerkesztőjének és tulajdonosának. A levélben Joseph Smith próféta beszámolt az utolsó napi szentek tanairól és történetéről. A levél a Hittételeket is tartalmazta. A levél teljes tartalmát lásd itt: “The Wentworth Letter,” Ensign, July 2002, 26–32.