57. lecke

Tan és szövetségek 50

Bevezetés

Amikor Joseph Smith megérkezett az Ohio állambeli Kirtlandbe, észrevette, hogy „néhány különös nézet és hamis lélek” lopózott be a szentek közé. „Körültekintéssel, …bölcsen” tanítani kezdett, hogy leküzdje ezeket (lásd History of the Church, 1:146). Parley P. Pratt elder visszatért a missziójáról, és a Kirtlanden kívüli gyülekezetekben is hasonló viselkedésmódokat tapasztalt. Több másik elder társaságában felkereste Joseph Smitht, hogy útmutatást kapjon (lásd History of the Church, 1:170). 1831 májusában a Próféta megkérdezte az Urat, és megkapta a Tan és szövetségek 50-ben feljegyzett kinyilatkoztatást. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt az utasítást adta a szenteknek, hogy az igazság Lelke által tanítsák és fogadják be az evangéliumot.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 50:1–9

Az Úr figyelmezteti az egyház eldereit a hamis lelkekre

A tanulók képzeljék el, hogy egy olyan úrvacsorai gyűlésen vannak, ahol felnőtt egyháztagok a padokra felállva hangosan szónokolnak, míg mások a földön fetrengenek.

• Milyen érzéseitek lennének? Szerintetek ilyen körülmények között mi történne a Lélekkel? (Figyelj arra, hogy ez a beszélgetés ne csapjon át olyan vallások kritizálásába, ahol az emberek ilyesmit csinálnak.)

Magyarázd el, hogy amikor Joseph Smith eredetileg Kirtlandbe érkezett, azt látta, hogy a szentek némelyike meg lett tévesztve abban az időszakban, amikor nagyrészt vezetők nélkül voltak. Ennek eredményeként „néhány különös nézet és hamis lélek” lopózott be közéjük (History of the Church, 1:146). A Kirtland környéki új egyháztagok furcsa, zajos és zavaros viselkedést hoztak magukkal az istentiszteleteikre. Ezek a tevékenységek érzelmileg magukkal ragadták az embereket, de nem voltak építő jellegűek. Az egyház némely eldere nem értette, mi történik, ezért tanácsot kértek a Prófétától, aki megkérdezte az Urat, és egy olyan kinyilatkoztatást kapott, mely azután segített a szenteknek, hogy az evangéliumi igazságok tanítása és megismerése során együtt épüljenek.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 50:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen forrásból eredt ez a szentek közötti jelenség.

• Mi volt ennek a jelenségnek a forrása?

• A 3. vers szerint miért akarta a Sátán megtéveszteni a szenteket?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 50:4–9-et, és keressék ki, mire figyelmeztetett az Úr, milyen emberek vannak az ohiói egyháztagok között.

• Milyen szavakkal jellemezte az Úr az egyház néhány tagját ebben az időben?

• Milyen a képmutató ember? Hogyan adhat hatalmat az ellenségnek a képmutatás?

• Mit mondott az Úr, mi fog történni a képmutatókkal? (Lásd T&Sz 50:6, 8.)

Tan és szövetségek 50:10–36

A papságviselők utasítást kapnak, hogy miként tanítsanak és tanuljanak a Lélek által

Írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Mi kell ahhoz, hogy valaki az evangélium hatékony tanítója legyen?

Mi kell ahhoz, hogy valaki az evangélium hatékony tanulója legyen?

Kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg ezeket a kérdéseket, majd az elhangzottak lényegét írd fel a táblára az egyes kérdések alá. Ezt követően oszd két csoportra az osztályt. Az egyik csoport tagjai olvassák el magukban a Tan és szövetségek 50:13–20-at, és keressenek válaszokat az első kérdésre. A másik csoport tagjai szintén olvassák el magukban a Tan és szövetségek 50:13–20-at, és keressenek válaszokat a második kérdésre. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, mit fedezett fel.

• Az evangéliumi tanítás és tanulás mely eleme bukkan fel többször is ezekben a versekben? (Az, hogy szükség van a Lélekre.)

• A Szentlélek mely szerepköreit említi a Tan és szövetségek 50:14? (A tanulók fogalmazzák meg, hogy a Szentlélek a Vigasztaló, és hogy a Szentlélek tanítja az igazságot.)

• Szerintetek mit jelent „a Lélek… által” tanítani az evangéliumot (T&Sz 50:14)? Szerintetek mit jelent „valamely más módon” tanítani (T&Sz 50:17)?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, melyek során taníthatják az evangéliumot. Gondolhatnak például arra, amikor otthon tanítanak, amikor a barátaikat tanítják, amikor az ifjúsági hitoktatáson tanítanak, illetve az egyházban vagy házitanítókként. Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek olyan élményekről, amikor érezték, hogy a Lélek irányítja őket az evangélium tanítása vagy bizonyságuk megosztása során.

• Szerintetek mit jelent „az igazság Lelke által” fogadni be „az igazság szavát” (T&Sz 50:19)? Szerintetek mit jelent „valamely más módon” fogadni be azt (T&Sz 50:19)?

• Mit tehettek azért, hogy még inkább befogadjátok az evangéliumot, amikor azt a Lélek által tanítják?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történetet, melyet Jack H. Goaslind elder osztott meg a Hetvenektől. Az osztály keressen azzal kapcsolatos meglátásokat, hogy hogyan tudjuk még inkább a Lélek által befogadni az igazság szavát.

„Hányan vették már fel közületek úrvacsorai gyűlésen az »unatkozó testtartást«? Tudjátok, miről beszélek: csípőből kicsit előre dőlünk, kezünkkel megtámasztjuk az állunkat, könyökünk a térdünkön, és üres tekintettel bámuljuk a földet. Vajon eszetekbe jutott már, hogy a ti döntésetek az, hogy érdekes-e a gyűlés? […]

Spencer W. Kimball elnök azt mondta, hogy a hódolat »egyéni felelősségünk, és attól függetlenül, hogy mi hangzik el az emelvényről, ha valaki lélekben és igazságban akar hódolni az Úrnak, az megteheti ezt… Ha az istentisztelet kudarcot jelent számotokra, akkor ti vallottatok kudarcot. Senki sem hódolhat helyettetek; magatoknak kell tiszteletet tenni az Úr előtt« (Ensign, Jan. 1978, p. 5.; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 189.).

Egy fiatalember elmesélte, hogyan tapasztalta meg először a hódolat lelkületét. Az áronipapsági évei alatt éppen csak súrolta a tevékenység határát. Amikor ott volt az úrvacsorai gyűlésen, akkor is általában hátul ült a barátaival, nem épp az áhítatos viselkedés példájaként. Egy nap azonban egy kicsit késett, és a barátai mellett már nem volt hely. Egyedül ült, és életében először lehunyta a szemét az imák alatt, énekelte a himnuszokat, meghallgatta az úrvacsorai imákat, és odafigyelt a beszélőkre. Az első beszéd közepe táján azon kapta magát, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Kicsit zavarba jött, és óvatosan körülnézett, de senki máson nem tükröződtek érzelmek. Nem is volt egészen biztos benne, hogy mi történik vele, de ez az élmény megváltoztatta az életét. Igazából ezen a gyűlésen kezdte el a lelki felkészülést a missziójára. Valamit érzett, és szerencsére cselekedett is, amivel megerősítette ezeket az érzéseket” (“Yagottawanna,” Ensign, May 1991, 46).

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, a történet mely részei voltak rájuk hatással. Miután néhányan megtették ezt, javasolhatod, hogy írják le egy konkrét módját annak, ahogyan még jobban igyekezhetnek a Lélek által tanulni.

Kérd meg őket, hogy gondolják át, vajon miből tudhatják, hogy éppen a Lélek által tanítanak vagy tanulnak-e. Azután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 50:21–22-t, az osztály pedig nézze meg, milyen utasítást adott az Úr, hogyan tegyük meg ezt.

• Mi történik akkor, ha a Lélek által tanítunk és tanulunk?

• Szerintetek mit jelent az, hogy „mindketten épülnek, és együtt örvendeznek”? Ti már tapasztaltátok ezt? Mikor?

• Hogyan összegeznétek az Úrnak a Tan és szövetségek 50:13–22-ben található tanításait? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha a Lélek által tanítunk és tanulunk, akkor megértjük egymást, épülünk, és együtt örvendezünk. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 50:23–25-öt, és nézzék meg a különbséget aközött, hogy mi történik akkor, ha az emberek a Lélek által tanítanak, és mi történik akkor, ha az emberek „valamely más módon” (T&Sz 50:17) tanítanak. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, mit találtak.

• Hogyan jellemezte az Úr azt a fajta tanítást, amely nem épít?

• Hogyan jellemezte az Úr azt a tanítást, amely „Istentől való” (T&Sz 50:24)? Mit mondott, milyen áldásokban részesülünk, ha ilyen tanítást fogadunk be?

• Milyen tant tanítanak ezek a versek? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Ami Istentől való, az megvilágosít és épít, azonban ami nem Istentől való, az zavart és sötétséget eredményez. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)

• Éreztétek-e már úgy, hogy nem Istentől való valami, amit hallotok, láttok vagy tapasztaltok? Mikor? Hogyan segített nektek a Lélek felismerni ezt?

Mondd el a tanulóknak, hogy hallanak és látnak majd olyan üzeneteket, amelyek hitük lerombolását célozzák meg. A ma tanult tantételek felvértezhetik őket ezek ellen az üzenetek ellen. Mesélhetsz egy olyan élményedről, amikor a Lélek segített neked felismerni, hogy egy bizonyos üzenet nem Istentől való.

A Tan és szövetségek 50:26–36 összegzéseként mondd el, hogy az Úr tanácsot adott a papságviselőknek az elrendelésükkel járó hatalom és feladatok vonatkozásában. Azt mondta, hogy a papságviselők szolgáljanak másokat és tartsák magukat tisztán. Ha ezt teszik, akkor az Úr hatalmat ad nekik az azokhoz hasonló hamis lelkek legyőzésére, mint amilyenek a szentek között voltak abban az időben, amikor ez a kinyilatkoztatás adatott.

Tan és szövetségek 50:37–46

Az Úr arra buzdítja a szenteket, hogy továbbra is növekedjenek kegyelemben és igazságban, és biztosítja őket arról, hogy velük van

Tedd ki a Családi ima című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 112. sz.; lásd még LDS.org). Mutass rá a legkisebb fiúra, és tedd fel a következő kérdéseket:

• Magatok elé tudjátok képzelni ezt a kisfiút, amint idősebb korában teljes idejű missziót szolgál? Mi utal ezen a képen arra, hogy fel lesz készülve a szolgálatra?

• Figyelembe véve azt, hogy az Úr mindannyiunk számára tartogat munkát, miben hasonlítunk ehhez a kisfiúhoz?

Mutass rá, hogy a Tan és szövetségek 50:37–40-ben néhány olyan eldernek ad tanácsot az Úr, akik jelen voltak e kinyilatkoztatás elnyerésénél. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 40. verset, az osztály pedig kövesse az olvasottakat, és nézzék meg, milyen tanácsot adott az Úr ezeknek az eldereknek.

• A 40. vers szerint miért nevezte az Úr kisgyermekeknek ezeket a papságviselőket? Mi miben hasonlítunk a kisgyermekekhez?

• Szerintetek mit jelent „növekedn[i] kegyelemben”? Szerintetek mit jelent növekedni „az igazság ismeretében”?

• Mit tudhatunk meg ebből a versből azokról az áldásokról, melyeket a Szabadító meg szeretne adni nekünk? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: A Szabadító azt akarja, hogy növekedjünk kegyelemben és az igazság ismeretében.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 50:41–46-ot, az osztály pedig keresse ki, milyen vigasztalást és megerősítést nyújtott az Úr ezeknek az eldereknek és nekünk.

• Mit jelent számotokra az, ha az Úr azt mondja: „az enyéim vagytok”? Hogyan segíthet nekünk ez a bizonyosságot rejtő kijelentés abban, hogy ne féljünk (lásd T&Sz 50:41)?

• Ezekben a versekben még milyen ígéretek jelentőségteljesek számotokra?

Végezetül tegyél bizonyságot a mai leckében tanított tantételekről. Buzdítsd a tanulókat, hogy tanítsanak és tanuljanak még inkább a Lélek által.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 50. Hogyan kapta meg Joseph Smith próféta ezt a kinyilatkoztatást

Parley P. Pratt elder leírta, hogyan diktálta le Joseph Smith azt a kinyilatkoztatást, melyet most a Tan és szövetségek 50 jegyez fel. Ez az egyik legrészletesebb leírás arról, hogy mi módon diktálta le a Próféta a kinyilatkoztatásokat. Pratt elder azt mondta:

„Minden egyes mondat lassan és nagyon kivehetően hangzott el, köztük elég hosszú szünettel ahhoz, hogy folyóírással bármely hétköznapi ember által feljegyezhető legyen.

[…] Soha nem volt benne a mondanivaló zökkenőmentességét biztosító habozás, átnézés vagy visszaolvasás; …és én számos, egyenként többoldalas közlemény tollbamondásának is tanúja voltam” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 62).

Miután Joseph Smith lediktálta a kinyilatkoztatásokat, mindig átnézte az írásos változatot, és sugalmazásra törekedve eszközölte benne az esetlegesen szükséges változtatásokat.

Tan és szövetségek 50. „[N]éhány különös nézet és hamis lélek” lopózott be a szentek közé

John Whitmer a következőket mondta a kirtlandi szentek közé 1831 tavaszán belopózó különös jelenségekről és hamis lelkekről (lásd History of the Church, 1:146):

„Némelyeknek látomásaik voltak, de nem tudták megmondani, mit láttak; mások abba az ábrándba ringatták magukat, hogy náluk van Lábán kardja, és azt forgatták [mintha lóháton ülő katonák lennének]; megint mások úgy tettek, mintha skalpoló indiánok lennének; egyesek egy kígyó gyorsaságával ide-oda csúszkáltak vagy tekergőztek, amit ők a lámánitákhoz való elvitorlázásnak neveztek, az evangélium prédikálása végett. És még sok más olyan hiábavaló és balga mozdulatot végeztek, melyekről nem is illő és nem is érdemes említést tenni” (Documents, Volume 1: July 1828–June 1831, vol. 1 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 305).

Tan és szövetségek 50:13–14, 17. A igazság Lelke által tanítani

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit kell tennünk, mielőtt a Lélek által taníthatnánk:

„Tanulmányoznunk kell a szentírásokat. Tanulmányoznunk kell az élő próféták tanításait. Mindent meg kell tanulnunk, amit csak lehet, hogy jól tudjunk előadni és érthetőek legyünk. […] A felkészülés előfeltétele a Lélek általi tanításnak” (“Teaching and Learning by the Spirit,” Ensign, Mar. 1997, 10).

Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből a következő gondolatokat és utasításokat osztotta meg, hogy segítsen nekünk a Lélek által tanítani:

„A tan ereje abból fakad, hogy a Szentlélek megerősíti annak igaz voltát. […]

Mivel szükségünk van a Szentlélekre, ezért nagyon figyelmesnek és óvatosnak kell lennünk, hogy [a]mikor tanítunk, ne lépjünk túl az igaz tanon. A Szentlélek az Igazság Lelke. Csak akkor erősítheti meg szavainkat, ha elkerüljük a spekulációt és az egyéni értelmezést. Ez lehet, hogy nem lesz könnyű. Szereted azt, akire megpróbálsz hatást gyakorolni. Eddig talán tudomást sem vett a korábban hallott tanról. Nagy lehet a kísértés, hogy valami újjal vagy izgalmassal próbálkozz. A Szentlelket azonban úgy hívhatjuk meg, hogy társunk legyen, ha gondosan odafigyelünk, hogy kizárólag igaz tant tanítsunk” (Igaz tant tanítani. Liahóna, 2009. ápr. 4.).

Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen szemléltette a Lélek általi és a saját intellektusunk általi tanítás közötti különbséget:

„Néhány évvel ezelőtt a területi elnökéhez hasonló megbízást kaptam Mexikóban és Közép-Amerikában. […]

Az egyik vasárnap… ellátogattam egy gyülekezet papsági gyűlésére, ahol egy alázatos, iskolázatlan mexikói papsági vezetőnek nagyon nehezére esett szavakba öntenie az evangélium igazságait, azonban az nyilvánvaló volt, hogy ezek mély hatással voltak az életére. Feltűnt, mennyire szeretné átadni a többieknek ezeket a tantételeket. Tudta, hogy nagy értékkel bírnak az általa szeretett fivérek számára. A tankönyvből olvasott fel, azonban egész viselkedése a Szabadító és az általa tanítottak iránti tiszta szeretetet sugározta. Ez a szeretet, őszinteség és tiszta szándék lehetővé tette, hogy a termet betöltse a Szentlélek hatása. […]

Később abban az egyházközségben látogattam el a Vasárnapi Iskola egyik órájára, ahová a családom tartozott. Magasan iskolázott egyetemi professzor tanította a leckét. Ez a tapasztalat drámai ellentétben állt azzal, amit a gyülekezeti papsági gyűlésen éltem át. Úgy tűnt, hogy az oktató szándékosan homályos dolgokra hivatkozva, szokatlan példákkal fejti ki a kapott témát, mely Joseph Smith élete volt. Határozottan az volt a benyomásom, hogy arra használja fel a tanítási lehetőséget, hogy nagy tudásával lenyűgözze az osztályt. […] Nem látszott rajta annyira a tantételek átadásának szándéka, mint azon az alázatos papsági vezetőn. […]

A mexikói papsági vezető alázatossága előfeltétele volt annak, hogy az a férfi az igazság lelki átadójaként szolgálhasson” (“Helping Others to Be Spiritually Led” [address to CES religious educators, Aug. 11, 1998], 10–11, LDS.org).

Tan és szövetségek 50:19–20. A Lélek általi befogadás

J. Reuben Clark elnök az Első Elnökségből elmondta, hogy mi is fontos szerepet játszunk annak eldöntésében, hogy vajon a Lélek által tanít-e a beszélő:

„Csak akkor tudjuk megmondani, vajon a Szentlélek hatása alatt szólnak-e a beszélők, ha mi magunk is a Szentlélek hatása alatt állunk.

Így aztán őróluk teljes mértékben ránk hárul annak felelőssége, hogy felismerjük, amikor ily módon beszélnek” (“When Are Church Leaders’ Words Entitled to Claim of Scripture?” Church News, July 31, 1954, 9).

Joseph B. Wirthlin elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta a tanulók hatékony tanulás iránti felelősségéről:

„Minél inkább olvassák az osztály tagjai a szentírásokból kijelölt részeket, minél inkább magukkal hozzák az órára a szentírásaikat, és minél inkább beszélgetnek arról, hogy mit is jelent valójában az evangélium az életükben, annál nagyszerűbb sugalmazást, fejlődést és örömöt tapasztalnak majd meg, amikor megpróbálják megoldani a személyes gondjaikat és kihívásaikat” (“Teaching by the Spirit,” Ensign, Jan. 1989, 15).

A. Roger Merrill, a Vasárnapi Iskola általános elnöke, a következő szavakkal hangsúlyozta, milyen alapvető fontossággal bír számunkra az, hogy a Lélek által tanuljunk:

„[Imént idézett élményemből] jobban megértettem, mennyire életbevágóan fontos is a Lélek által történő befogadás. Gyakran a Lélek általi tanításra összpontosítunk, ami helyénvaló is. Emlékeznünk kell azonban arra, hogy az Úr ugyanolyan – ha nem nagyobb – hangsúlyt fektetett a Lélek általi befogadás fontosságára! (Lásd T&Sz 50:17–22.)” (A Lélek általi befogadás. Liahóna, 2006. nov. 93.).

Jack H. Goaslind elder a Hetvenektől a következő történet elmesélésével szemléltette, hogy mindannyian eldönthetjük, hogy a Lélek által tanulunk-e vagy sem:

„Jó néhány évvel ezelőtt hallottam egy jóravaló férfitestvérről, aki elmondta, milyen volt a hozzáállása, amikor David O. McKay elnök éppen egy általános konferencia záróbeszédét mondta. Fülledt délután volt, és ez volt az ötödik ülésszak, amin jelen volt. A karzaton ült, és igencsak elkalandoztak a gondolatai. Észrevett a terem középső részében egy férfit, aki hátrahajtott fejjel, nyitott szájjal aludt. Felötlött benne, hogy ha a Tabernákulum tetején állna, akkor a szellőzőnyíláson keresztül köpőcsővel pont bele tudna találni ennek az alvó embernek a szájába. Milyen remek ötlet! A gyűlés után véletlenül meghallotta, amint két férfi arról beszélget, milyen érzéseik voltak McKay elnök beszéde alatt. Láthatóan nagy hatással voltak rájuk a hallottak. Ő pedig azt gondolta: Ennek a két férfitestvérnek csodálatos lelki élményben volt része, én pedig mit csináltam? Azon gondolkodtam, hogyan lehetne köpőcsövezni a tetőről!” (“Yagottawanna,” Ensign, May 1991, 46).