Ez a harmadik olyan lecke, mely a Tan és szövetségek 124-et tárgyalja; ezenkívül tárgyalja a Tan és szövetségek 125-öt és 126-ot is. A Tan és szövetségek 124:84–145-ben az Úr tanácsokat adott egyes egyháztagoknak, és megnevezte azokat, akiknek különböző papsági vezetői pozíciókban kellett szolgálniuk. 1841 márciusában Joseph Smith próféta megkapta a Tan és szövetségek 125-ben található kinyilatkoztatást, melyben az Úr kinyilatkoztatta az Iowa tartományban lévő szentek gyülekezésére vonatkozó akaratát. 1841. július 9-én megkapta a Tan és szövetségek 126-ban található kinyilatkoztatást, melyben az Úr azt mondja Brigham Youngnak, hogy nem követeli meg többé tőle, hogy családját elhagyva missziót szolgáljon.
Óra előtt írd fel egy papírlapra a következő tantételt: Ha hallgatunk a próféták tanácsaira, akkor jó dolgunk lesz. Tedd bele a papírt egy borítékba, és a borítékra írd rá: Hogyan lehetünk most és mindig áldottak?
Kezdd az órát azzal, hogy megmutatod a tanulóknak a borítékot. Mondd el nekik, hogy utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan lehetnek most boldogok, miként kerülhetik el életükben a szükségtelen kihívásokat, és mi módon nyerhetnek el egyéb áldásokat. Mondd el, hogy az utasítások mindannyiukra vonatkoznak, bár mindenkinek mások a körülményei. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:
Mennyire lenne fontos számotokra, hogy megszerezzétek a borítékban található utasításokat?
Ha hozzájutnátok az utasításokhoz, akkor mennyire szigorúan követnétek őket?
Az óra kezdete előtt másold fel a táblára az ide tartozó táblázatot. Utalj a táblázatra, és magyarázd el, hogy a Tan és szövetségek 124:84–118-ban az Úr személyre szóló utasításokat adott az egyház bizonyos tagjainak, melyek követéséért nagyszerű áldásokat ígért. Mindegyik tanuló olvasson el magában legalább kettőt a táblán található utalásokból. Kérd meg őket, hogy keressenek hasonlóságokat az egyes személyeknek adott utasítások között.
Ha a tanulóknak volt elég idejük az olvasásra, tedd fel a következő kérdést:
Milyen hasonlóságokat vettetek észre az e férfiaknak adott utasításokban? (Mindegyik rész utasítást ad Joseph Smith próféta tanácsainak követésére.)
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át az elolvasott verseket, és keressék meg, milyen áldásokat ígért az Úr ezeknek az embereknek, ha követik a Tőle kapott tanácsot. Kérd meg őket, hogy osszák meg, mit találtak, és a válaszaikat írd fel a táblára.
Hogyan foglalnátok össze, milyen ígéreteket adott az Úr ezeknek az embereknek, ha hallgatnak a Prófétára?
Kérj meg egy tanulót, hogy nyissa fel a borítékot, és olvassa fel a papírra írt tantételt.
Hogyan kapcsolódnak a táblán felsorolt áldások egytől egyig a „jó dolgunk lesz” kifejezéshez?
Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel, milyen konkrét tanácsokat adott az elmúlt években az egyház elnöke, és kérj meg egy tanulót, hogy válaszaikat írja fel a táblára.
Mikor áldott már meg titeket az, hogy hallgattatok a próféták tanácsaira? (Te is megoszthatod egy saját élményedet.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 124:84-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mit mondott az Úr, mit tett egy Almon Babbitt nevű egyháztag ahelyett, hogy követte volna az Első Elnökség tanácsát.
A 84. vers szerint mit tett Almon Babbitt ahelyett, hogy követte volna az Első Elnökség tanácsát? (Saját tanácsának meghonosítására törekedett. Elmagyarázhatod, hogy valószínűleg megpróbált meggyőzni néhány embert arról, hogy ne jöjjenek el egészen Nauvooig, hanem inkább telepedjenek le Kirtlandben [lásd History of the Church, 4:476].)
Milyen példákat látunk arra, ahogyan az emberek napjainkban a saját tanácsukat honosítják meg?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a lecke korábbi részében felmerült kérdésekre adott válaszaikat azzal kapcsolatban, hogy hozzá szeretnének-e jutni a borítékban található utasításokhoz és követni szeretnék-e azokat. Kérd meg őket, hogy tűzzenek ki egy konkrét célt, mely által még nagyobb erőfeszítéseket tehetnek az élő próféták tanácsainak követésére és elnyerhetik a megígért áldásokat.
Foglald össze a Tan és szövetségek 124:119–122-t azáltal, hogy elmagyarázod: az Úr további utasításokat adott az egyháznak a Nauvoo Ház felépítésére vonatkozóan, melynek egyházi tulajdonban lévő szállodának kellett lennie.
Az Úr megnevezi azokat, akiknek különböző papsági vezetői pozíciókban kell szolgálniuk
Kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel a táblán különböző papsági vezetői pozíciókat az egyházban.
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 124:123–145-ben az Úr megnevezett konkrét személyeket, hogy különböző papsági vezetői pozíciókban szolgáljanak. Az osztály egyik fele nézze át a 123–132. verseket, a másik fele pedig a 133–142. verseket, és keressék ki, milyen papsági vezetői pozíciókat említ meg az Úr. A tanulók mondják el, mit találtak, és sorolják fel a táblán azokat a papsági vezetői pozíciókat, amelyeket korábban nem írtak fel.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 124:143-at. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, miért hív el az Úr papsági vezetőket és ad papsági kulcsokat.
Miért hív el az Úr papsági vezetőket és ad papsági kulcsokat? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr azért hív el papsági vezetőket, hogy irányítsák az elrendelt szolgálatot és segítsenek tökéletesíteni a szenteket.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan segítettek és segítenek nekik a papsági vezetőik abban, hogy jobban kövessék Jézus Krisztust és hasonlóbbá váljanak Őhozzá. Felkérhetsz néhány tanulót, hogy ossza meg tapasztalatait.
Az Úr azt az utasítást adja a szenteknek, hogy gyűljenek az Őáltala kijelölt helyekre
Mondd el, hogy miután 1838–39 telén kiűzték Missouriból a szenteket, Illinois és Iowa államba mentek, ahol a Mississippi folyó két partján telepedtek le. A Tan és szövetségek 125-ben álló kinyilatkoztatás összegzéseként mondd el, hogy az 1841 márciusában adatott, és kinyilatkoztatta az Úr azon szentekre vonatkozó akaratát, akik Iowa tartományban laktak vagy azt tervezték, hogy oda mennek. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt az utasítást adta a szenteknek, hogy gyűljenek össze és építsék fel azokat a helyeket, amelyeket az Úr Joseph Smith próféta által kijelöl, például egy várost Iowában, melynek adják a Zarahemla nevet. Az egyház Iowában több földet vásárolt, mint Illinois-ban, melyből arra következtethetünk, hogy az egyházi vezetőknek nem állt szándékukban a szentek összességét Nauvooban letelepíteni.
Brigham Youngtól nem követeltetik meg többé, hogy családját elhagyva további missziókat szolgáljon
A tanulók képzeljék el, milyen lenne mindig otthagyni családjukat, hogy a következő öt nyáron keresztül különböző missziókat szolgáljanak az Úrnak, majd elhívást kapni, hogy majdnem két évig külföldön szolgáljanak missziót.
Milyen érzés lenne ilyen sokszor otthagyni a családotokat?
Milyen érzés lenne akkor, ha nektek kellene ellátnotok a családotokat?
Mondd el a tanulóknak, hogy Brigham Young 1832 áprilisában csatlakozott az egyházhoz, és a következő kilenc évben számos missziót szolgált. Az első missziója a keresztelkedése utáni télen volt. Öt másikra – a Sion táborában való részvételt is beleértve ebbe – egymást követő nyarakon került sor, 1833 és 1837 között. Ezek a missziók három–öt hónapig tartottak. 1838. július 8-án Brigham Young a többi apostollal együtt elhívást kapott, hogy szolgáljanak missziót Nagy-Britanniában. Az Úr utasításait követve 1839. április 26-án a Missouri állambeli Far Westből indultak el erre a misszióra (lásd T&Sz 118). Brigham Young és a többi apostol a következő néhány hónapot Iowában és Illinois-ban töltötte, további előkészületeket téve a Nagy-Britanniába történő utazásra. 1839 nyarán maláriajárvány söpört végig a vidéken, és rájuk is lesújtott.
Olvassátok fel Brigham Young következő kijelentését. Az osztály nézze meg, hogy állt hozzá az Úr szolgálatához még így is, hogy olyan beteg volt, hogy induláskor segítség nélkül fel sem tudott szállni a szekérre.
Kép
President Brigham Young
„[M]egvolt bennem az elhatározás, hogy elmegyek Angliába, vagy belehalok abba, hogy megpróbálom. Szilárdan eldöntöttem, hogy az élet és [a szabadítás] evangéliumáért megteszek mindent, amit kérnek tőlem, vagy belehalok abba, hogy megpróbálom” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 5.).
Mondd el, hogy Brigham Young misszionáriusi szolgálata a családja részéről is áldozatot követelt. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összegzést arról, milyen körülmények között élt Brigham Young családja, amikor elindult missziójára Nagy-Britanniába:
Brigham Young 1839. szeptember 14-én hagyta el az Iowa állambeli Montrose-t, mindössze 10 nappal azután, hogy felesége, Mary Ann, életet adott negyedik gyermeküknek. Mary Ann is maláriában szenvedett. Házasságuk óta ez volt az ötödik alkalom, hogy Brighamet elbúcsúztatta, mert misszióba ment. Rettenetesen szegények voltak, mivel az előző évben kiűzték őket az otthonukból, és javaikat majdnem teljes mértékben Missouriban hagyták. Brigham mindössze 2 dollár 72 centet tudott otthon hagyni Mary Ann-nek és a családnak. Brigham és Mary Ann bíztak benne, hogy az Úr gondoskodni fog róluk, és Joseph Smith próféta azon ígéretére támaszkodtak, mely szerint gondoskodni fognak az apostolok családjainak szükségleteiről, míg azok távol vannak a missziójukon. (Lásd Leonard J. Arrington, Brigham Young: American Moses [1985], 74–75, 413, 420.)
Mondd el, hogy Brigham Young vezette Nagy-Britanniában az egyház misszionáriusi munkáját, majd 1841. július 1-jén visszatért az Illinois állambeli Nauvooba. Joseph Smith próféta nyolc nappal később kapta meg a Tan és szövetségek 126-ban található kinyilatkoztatást.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 126:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, mit mondott az Úr Brighamnek a szolgálatáról. A tanulók mondják el, mit találtak. (Elmagyarázhatod, hogy a fáradozás szó hosszú időn át végzett szorgalmas munkára utal.)
Mondd el, hogy bár az Úr nem követelte meg tőle többé azt, hogy elhagyja családját, Brigham Young később mégis szolgált rövid idejű missziókat. Kérd meg a tanulókat, hogy fogalmazzanak meg az 1–2. versből egy olyan tantételt, mely megtanítja, mi történik akkor, ha szorgalmasan munkálkodunk az Úrért. (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha szorgalmasan munkálkodunk az Úrért, akkor Ő elfogadja igazlelkű felajánlásunkat. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a tantételt a szentírásuk margójára.)
Éreztétek-e már úgy, hogy az Úr elégedett a szolgálatotokkal? Mikor?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan lehetőségekre, melyek során szolgálhatják az Urat. Biztasd őket, hogy Brigham Younghoz hasonló vezetők példáját követve dolgozzanak szorgalmasan, amikor ilyen lehetőség adódik. Oszd meg bizonyságod, hogy az Úr el fogja fogadni igazlelkű felajánlásaikat, amikor szorgalmas erőfeszítéseket tesznek az Ő munkájában.
Almon Babbitt tagja volt Sion táborának, és 1835. február 28-án nevezték ki a Hetvenek Első Kvórumának tagjává. Almonnak szokása volt az egyházi vezetők tanácsainak figyelmen kívül hagyása, és gyakran rávett másokat arra, hogy az ő személyes döntéseit kövessék.
A Tan és szövetségek 124:84-ben az Úr az aranyborjú analógiájával (lásd 2 Mózes 32) jellemzi Almon Babbitt viselkedését. Almon saját tanácsait állította a szentek elé, hogy azt kövessék az Úrnak az Első Elnökség által adott tanácsai helyett.
„1840 áprilisában, amikor a többi apostol megérkezett a Brit-szigetekre, Brigham Young, akire az egyház vezetése hárult a Brit Misszióban, Prestonba hívta a fivéreket egy egyházi általános konferenciára. […] Az első teendő Willard Richards [aki addig a misszióelnökségben szolgált] apostollá rendelése volt, az 1838-as kinyilatkoztatás szerint [lásd T&Sz 118:6]. […] Így a Tizenketteknek már nyolc tagja volt a Brit-szigeteken, név szerint Brigham Young, Heber C. Kimball, Parley P. Pratt, Orson Pratt, John Taylor, Wilford Woodruff, George A. Smith és Willard Richards. Ketten, William Smith és John E. Page, nem szolgáltak missziót Britanniában. Orson Hyde később érkezett. Jó néhány hónapig a fivéreivel dolgozott Angliában, majd továbbutazott Palesztinába, hogy felszentelje azt a földet a zsidók visszatérésére. Ebben az időszakban még mindig volt egy üresedés a Tizenkettek soraiban” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 231).
Miközben Brigham Young a misszionáriusi munka terjedését irányította a Brit-szigeteken, rendkívüli lelki és igazgatási készségekről tett tanúbizonyságot. Brigham Young és a többi apostol irányítása alatt az egyház hatalmas növekedést tapasztalt Nagy-Britanniában. 1841 áprilisának végére, amikor az apostolok nagy része elhagyta Angliát, mintegy 7–8 ezer ember csatlakozott az egyházhoz, akik közül körülbelül ezren néhány hónappal azelőtt már kivándoroltak Nauvooba.
„Ez a misszió a képzés és az éretté válás fontos időszaka volt a Tizenkét Apostol Kvóruma számára. Brigham Young meg tudta erősíteni magában azokat a vezetői készségeket, amelyek gyakorlására hamarosan szüksége lett Nauvooban. […] A Nagy-Britanniában tapasztalt próbatételeknek és áldozathozataloknak, valamint a közös célért való munkálkodásnak köszönhetően a Tizenkettek oly módon váltak eggyé, ami biztosította az egyház erős vezetését az előttük álló években” (Church History in the Fulness of Times, 234).
Nagy-Britanniából hazatérve Brigham Young eleget tett az Úr azon parancsolatának, hogy viseljen „különleges gondot” a családjára (T&Sz 126:3). Mindennap időt szakított arra, hogy tanítsa a gyermekeit és imádkozzon velük, és ők gyengéd és szerető apaként emlékeztek rá.
Brigham Young 40 éves volt akkor, amikor a Tan és szövetségek 126-ban található kinyilatkoztatás érkezett, azonban a következő beszámoló azt mutatja, hogy már régóta odaadó volt a családjával szemben:
„23 évesen elvette feleségül Miriam Angeline Workst. A fiatal házaspárnak két leánya született. Brigham úgy tartotta el a családját, hogy székeket, asztalokat, valamint szekrényeket készített és javított, ezenkívül ablakokat, ajtókat, lépcsőket és kandallópárkányokat [szerelt fel]. […]
Amikor Miriamot tüdővész támadta meg, a sajátja mellett az ő munkaterhének nagy részét is magára vállalta. Amint Miriamnak egyre gyakrabban ágyban kellett maradnia, Brigham rendszeresen elkészítette a reggelit a családnak, felöltöztette a leányait, kitakarította a házat, majd »a kandalló melletti hintaszékbe vitte a feleségét, ott hagyva őt, míg este vissza nem tért«, akkor vacsorát főzött, ágyba bújtatta a családját, és befejezte a ház körüli teendőket [Susa Young Gates and Leah D. Widtsoe, The Life Story of Brigham Young (1930), 5]. Fiatalkori tapasztalatai és házasságának első évei, amikor ellátta a gyermekeket és fenntartotta az otthonukat, sok mindent megtanítottak neki a családi együttműködésről és a háztartás vezetéséről. Évekkel később, amikor tanácsokat adott a szenteknek ezekben a témákban, viccelődve azzal dicsekedett, hogy jobb ő »a legtöbb nőnél a közösségben, ha házvezetésről van szó« [Deseret News, Aug. 12, 1857, 4]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young [1997]. 2.).
„E kinyilatkoztatás [T&Sz 126] után Brigham Young nemcsak a családjával tudott több időt tölteni, mint az azt megelőző években, hanem az idő nagy részében Joseph Smith próféta mellett is ott lehetett (Joseph élete utolsó harminchat hónapjából huszonnyolcban).
Nyilvánvalónak látszik, hogy az Úr, mivel tudta, mi lesz Brigham Young jövője, Joseph közelében tartotta őt, hogy megtanulhassa mindazt, amit Joseph halála után tudnia kell majd az egyház vezetésének mikéntjeiről” (Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 313).
Bár Brighamtől már nem követeltetett meg, hogy családját elhagyva további missziókat szolgáljon, mégis jó néhány rövid ideig tartó missziót teljesített még a Próféta halála előtt.