63. lecke: Tan és szövetségek 58:1–33

63. lecke

Tan és szövetségek 58:1–33

Bevezetés

1831. augusztus 1-jén, kevesebb mint két héttel az után, hogy az Úr kijelölte a Missouri állambeli Independence-et Sion központi helyeként, Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 58-ban lévő kinyilatkoztatást. Ez a kinyilatkoztatás válaszként adatott azoknak, akik hőn vágytak arra, hogy megismerjék Isten rájuk vonatkozó akaratát ezen az új földön. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt tanácsolta a szenteknek, hogy legyenek hűek megpróbáltatásaikban, és megmondta nekik, hogy miért küldte őket Sionba. Az Úr arra is buzdította a szenteket, hogy önrendelkezésüket igazlelkűség véghezvitelére használják.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 58:1–5

Az Úr arra inti a szenteket, hogy legyenek hűek a megpróbáltatásaikban

Óra előtt írd fel a táblára a következő szavakat: Jelen és Jövő.

Az óra kezdetén kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak a legnagyobb kihívásra, amellyel jelenleg néznek szembe az életükben.

Hogyan segíthet nektek a mostani kihívásaitok kezelésében az, ha az evilági és a következő életbeli jövőtökre gondoltok?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig figyelje meg azokat a kihívásokat, amelyeket a szentek Missouriban tapasztaltak 1831-ben, és amelyek miatt néhányan elkeseredhettek.

1831 januárjában a misszionáriusok találtak egy csoport delavár indiánt, akik az Indián Területen éltek Missouri állam nyugati határain túl. A delavár indiánokat érdekelte a Mormon könyvében lévő evangélium megismerése, azonban mivel a misszionáriusok nem szerezték be az Indián Területre való belépéshez és az evangélium prédikálásához szükséges engedélyeket – valamint a helyi indiánokhoz kiküldött kormánymegbízottak és lelkészek ellenállása miatt –, a misszionáriusok a terület elhagyására kényszerültek. Ezután a misszionáriusok megkísérelték az Independence-ben és a környező területeken élő fehér telepesek tanítását, azonban 1831 júliusáig tíznél kevesebb megtért csatlakozott az egyházhoz. Amikor az egyház ohiói elderei 1831 júliusában elkezdtek megérkezni Missouriba, néhányan csalódottak voltak amiatt, amit ott találtak, mert azt remélték, hogy a hívők gyorsan növekedő közössége fogja őket várni, és egy olyan település, amely felkészült a bevándorló egyháztagok befogadására. Páran kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy Independence földje megmunkálatlan volt. Ezenkívül a testvérek közül néhányat arra biztattak, hogy maradjanak Missouriban és vásároljanak földeket, előkészítve Siont a később érkező szentek számára.

Mit gondoltok, miért szeghette kedvét ez a helyzet néhány egyháztagnak?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:1–2-t. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy mit mondott az Úr az eldereknek, ami segíthetett nekik szembenézni a kihívásokkal.

Mit mondott az Úr az eldereknek?
Hogyan foglalnátok össze a 2. versben található igazságokat? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Áldottak leszünk, ha betartjuk az Úr parancsolatait. Örökkévaló jutalmunk nagyobb lesz, ha hűek maradunk a megpróbáltatásokban. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a 2. versben azokat a részeket, amelyek ezt a tantételt tanítják.)

Utalj vissza a táblán lévő Jelen és Jövő szavakra. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:3–5-öt. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse meg, mit mondott az Úr az eldereknek népe jelenével és jövőjével kapcsolatban. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mit találtak.

A 3. vers szerint mi az, amit gyakran nem látunk meg vagy nem értünk meg, amikor megpróbáltatásokon megyünk keresztül?

Mutass rá, hogy ezen versek alapján az Úr azt akarta, hogy az elderek tekintsenek túl a megpróbáltatásaikon, amelyeknek az elviselésére kényszerültek, és inkább a dicsőséges jövőt tartsák szem előtt, amelyet megtapasztalhatnak, ha hithűek maradnak. Az Úrnak a missouribeli szentekhez szóló üzenete nekünk is segíthet kitartanunk a kihívásaink során azáltal, hogy figyelmünket az azoknak ígért áldásokra összpontosítjuk, akik hithűen kitartanak a megpróbáltatásokban.

Hogyan segíthet nektek hithűen kitartani a megpróbáltatásokban, ha bíztok abban, hogy az Úr meg fog áldani titeket?
Éreztétek-e már úgy, hogy áldásokban részesültetek azért, mert hithűek maradtatok a megpróbáltatásaitok során? Mikor?

Újból kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak az éppen aktuális legnagyobb kihívásukra. Bátorítsd őket, hogy kihívásaik ellenére maradjanak hithűek az evangéliumhoz, hogy elnyerhessék azokat a jutalmakat, amelyeket az Úr tartogat számukra – mind mostanra, mind az örökkévalóságra.

Tan és szövetségek 58:6–13

A Szabadító elmondja, hogy miért küldte Sionba a szenteket

Tedd fel a tanulóknak a következő kérdéseket:

Kértek-e már tőletek valami olyat, amiről nem értettétek, hogy miért kell azt megtennetek? Milyen érzést váltott ki bennetek?
Másrészről, kérte-e már valaki tőletek, hogy megtegyetek valamit úgy, hogy segített megértenetek a kérés okát is? Milyen különbséget jelentett számotokra az okok ismerete?

Mondd el, hogy az Úr kinyilatkoztatta néhány okát annak, ami miatt embereket küldött Sion alapjainak lefektetésére. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:6–8-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse meg az okokat, amelyek miatt az Úr embereket küldött Sion alapjainak lefektetésére. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, amit megtudtak.

A Tan és szövetségek 58:9–13 összegzéseként mondd el, hogy az egyik ok, amely miatt az Úr elküldte népét Sion alapjainak lefektetésére az volt, hogy előkészítsék a földet Jézus Krisztus második eljövetelére. Ezekben a versekben az Úr egy Újszövetség-beli példabeszédre utal, amely azt tanítja, hogy minden nemzetet meg fognak hívni, hogy valamennyien részesüljenek az evangélium áldásaiban.

Mit gondoltok, az a tudat, hogy a földet Jézus Krisztus második eljövetelére készítik elő, hogyan segíthette az eldereket, hogy hűek maradjanak a megpróbáltatásaikban?

Tan és szövetségek 58:14–23

Az Úr meghatározza a püspökök felelősségeit és megparancsolja a szenteknek, hogy tartsák be az ország törvényeit

Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy az Úr Edward Partridge püspököt hívta el, hogy a Sion városának felépítésére tett erőfeszítéseket irányítsa. Az Úr utasította Partridge püspököt és Sidney Gilbertet, hogy maradjanak Missouriban, kezeljék az egyház tulajdonait, és vásároljanak földeket Independence-ben és annak környékén (lásd T&Sz 57:7–8). Mondd el, hogy amint a szentek a területek megvásárlására készültek, Partridge püspök vitába szállt Joseph Smithszel a kiválasztott földek minősége miatt. Úgy érezte, hogy a kiválasztottak helyett más parcellákat kellene megvásárolni. Ez a nézeteltérés az Úrtól kapott rendreutasításhoz vezetett.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:14–15ö-t. az osztály pedig kövesse a szöveget, és keresse meg, mit mondott az Úr Partridge püspöknek. Kérd meg őket, hogy számoljanak be arról, mit találtak.

Utalj vissza a Tan és szövetségek 58:3-ra. Vajon hogyan segíthettek az itt kinyilatkoztatott igazságok Partridge püspöknek, hogy bűnbánatot tartson a Prófétával való vitája kapcsán, amely a megvásárlásra kerülő földek kiválasztása miatt történt?

Mondd el az osztálynak, hogy Partridge püspök alázattal elfogadta az Úr rendreutasítását, és a bűnei meg lettek bocsátva.

A Tan és szövetségek 58:3-ban kinyilatkoztatott igazságok hogyan segíthetnek az Úr parancsolatait hittel fogadnunk a hitetlenkedés és a szívbéli vakság helyett?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:16–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, mit mondott az Úr Partridge püspöknek a püspökként betöltött szerepéről és Sion felépítésére vonatkozó felelősségéről.

Ezen versek alapján mi a püspökök felelőssége?
Milyen módon ítélik meg a püspökök az Úr népét napjainkban?

A Tan és szövetségek 58:21–23 összegzéseként mondd el, hogy az Úr elvárja tőlünk, hogy betartsuk az ország törvényeit, amíg Ő el nem jön, hogy uralkodjon a millennium idején.

Tan és szövetségek 58:24–33

Az Úr arra inti a szenteket, hogy önrendelkezésüket arra használják, hogy jót tegyenek

Vázold fel a következő helyzetet az osztály előtt:

Képzeljétek el, hogy az utcán sétáltok, amikor észreveszitek, hogy egy idős néni vagy bácsi elesik. Az alábbiak közül melyiket kellene tennetek?

Megvárni, hogy a Lélek sugalmazza, hogy segítsetek.
Megvárni, hogy valaki megmondja, mit tegyetek.
Megvárni, hogy hátha valaki odamegy segíteni.
Azonnal segítségére sietni annak, aki elesett.

Miután a tanulók válaszoltak, tedd fel a következő kérdést:

Miért fontos anélkül segítenünk ennek a személynek, hogy valaki más utasítására várnánk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:26–28-at. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és figyeljék meg, milyen tantételeket tanított az Úr a szenteknek, amikor azzal a kihívással néztek szembe, hogy felépítsék Sion városát. (Elmagyarázhatod, hogy az „aki minden dologban kényszerítve van” [T&Sz 58:26] kifejezés olyan valakire utal, aki csak akkor cselekszik, ha megkövetelik tőle.)

Milyen igazságokat fedeztetek fel a 26–28-as versekben? (A tanulók válaszolhatják a következőkhöz hasonló igazságokat: Hatalmunkban áll, hogy azt válasszuk, saját magunk cselekszünk. Ha arra várunk, hogy az Úr minden dologban megmondja, mit kell tennünk, el fogjuk veszíteni jutalmunkat. Ha olyan dolgokra használjuk az önrendelkezésünket, amelyek igazlelkűséget visznek véghez, akkor elnyerjük jutalmunkat. A tanulók szavaival írd fel a táblára ezeket az igazságokat.)
Milyen „jutalomra” utalnak ezek a versek? Milyen hatással lesz a saját szabad akaratunkból megtett sok jó dolog arra, hogy elnyerjük-e az örök életet?
Miként munkálkodhattok buzgón a jó dolgok megtételén otthon? Az iskolában? Az egyházközségetekben vagy a gyülekezetetekben?

Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan áldásokról, melyeket az önrendelkezésük jó dolgokra való használatáért kaptak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 58:29–33-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki, mi történik azokkal, akik önrendelkezésüket nem jó dolgok megtételére használják, vagy kétségbe vonják az Úr parancsolatait.

Mi történik azokkal, akik önrendelkezésüket nem jó dolgok megtételére használják, vagy kétségbe vonják az Úr parancsolatait?
Hogyan reagálnak néhányan, amikor restségük vagy engedetlenségük miatt nem kapnak áldásokat? Milyen figyelmeztetést ad az Úr az ilyen embereknek a 33. versben?

Tedd bizonyságodat az önrendelkezésünk jó dolgokra való használatának fontosságáról. Kérd meg a tanulókat, hogy önrendelkezésüket használva tegyenek valami jót még a következő óra előtt. Mondd el a tanulóknak, hogy a következő lecke részeként lehetőségük lesz arra, hogy elmondják, mit tettek.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 58:2–4. „A dicsőség…, amely sok megpróbáltatást követ”

Brigham Young elnök a következőket tanította az örök távlatokról és a dicsőségről, amelyet a hűek nyernek el:

„Beszélünk a megpróbáltatásainkról és a gondjainkról ebben az életben; de mi lenne, ha látnátok magatokat több ezer vagy millió évvel azután, hogy hűnek bizonyultatok a vallásotokhoz ez alatt a pár rövid év alatt ebben az életben, és elértétek az örök megváltást és dicsőséggel koronáztattatok meg Isten jelenlétében? Akkor nézzetek vissza az itteni életetekre, és lássátok a veszteségeiteket, keresztjeiteket és csalódásaitokat; …késztetést érzenétek, hogy így kiáltsatok fel: »mégis mi volt mindez? Azok a dolgok csak pillanatnyiak voltak, most pedig itt vagyunk. Hűek voltunk néhány pillanaton keresztül a halandóságban, és most élvezzük az örök életet és a dicsőséget«” (“Remarks,” Deseret News, Nov. 9, 1859, 1). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 119–20.)

Tan és szövetségek 58:3. „Természetes szemetekkel… nem láthatjátok Istenetek tervét”

Neal A. Maxwell elder megosztotta C. S. Lewis egy írását, amely megmagyarázza, miért nem értjük meg minden esetben, hogy mit tartogat számunkra Isten:

„C. S. Lewis a Keresztény vagyok! című könyvében különleges módon írja le Istennel való kapcsolatunkat. Ez segíthet nekünk megérteni, hogy csak akkor fejlődhetünk lelkileg, ha alávetjük magunkat az Ő akaratának:

»Képzeljük magunkat lakóháznak! Isten azért látogat el a házba, hogy újjáépítse azt. Kezdetben talán még világos, hogy mit cselekszik. Rendbe hozza a csőhálózatot, befoltozza a tetőn lévő lyukakat és így tovább, tudjuk, hogy ezeket a munkákat el kellett végezni, ezért nem vagyunk meglepve. Ám egyszer csak elkezd oly gyorsan sürgölődni a házban, hogy az már tűrhetetlen, s úgy tűnik, hogy annak semmi értelme nincs. Mit akar hát Isten? Nos, egy egészen másfajta házat akar építeni, mint amit mi elképzeltünk – itt egy új szárnyat, ott egy új emeletet alakít ki, tornyokat emel, udvarokat hoz létre. Azt gondoltuk, egy csinos kis parasztházat építünk, ő azonban egy palotán dolgozik.« (New York: The Macmillan Company, 1952, p. 160.; lásd még Budapest, 2017, Harmat. 265.)” (“The Value of Home Life,” Ensign, Feb. 1972, 5).

Tan és szövetségek 58:8–11. Az Úr vacsorája

„Az Ószövetségben szereplő két lakomával kapcsolatos szimbólum vonatkozik az Úr vacsorájára: a »kövér dolgok lakomáj[a]« és az »üledékétől alaposan megtisztult bor« szimbóluma. Mindkettő a gazdagság jele, amelyek arra utalnak, hogy az itt említett lakoma rendkívül fontos (lásd még T&Sz 57:5–14; 65:3; Máté 22:1–14; Jelenések 19:7–9)” (Doctrine and Covenants Student Manual [Church Education System manual, 2001], 120).

Tan és szövetségek 58:14–15. Partridge püspök megbánta bűneit

Partridge püspök vitába szállt Joseph Smithszel a Missouriban kiválasztott földek minőségét illetően. Úgy érezte, hogy a kiválasztottak helyett más parcellákat kellene megvásárolni. Az Úr megfeddte Partridge püspököt viselkedése miatt.

Partridge püspök alázattal elfogadta az Úr rendreutasítását, amely a Tan és szövetségek 58-ban található. Alig néhány nappal azután, hogy ez a kinyilatkoztatás adatott, ezt írta a feleségének: „Tudod, hogy fontos pozíciót töltök be, és mivel alkalmanként megfeddnek, néha úgy érzem, hogy mindenképp el fogok bukni, na nem azért, mert feladnám az ügyet, hanem azért, mert attól félek, a pozícióm meghaladja azt, amit a Mennyei Atya megelégedésére el tudnék látni” (letter to Lydia Partridge, Aug. 5–7, 1831, Church History Library, Salt Lake City). Egy Sionban tartott gyűlésen, ahol napirendre került a Joseph próféta és Partridge püspök közötti vita, a jegyzőkönyv szerint Partridge azt mondta, hogy „most is sajnálja, és mindig is sajnálta” a nézeteltérést (Minute Book 2, Mar. 10, 1832, 23, Church History Library, Salt Lake City; lásd még josephsmithpapers.org). Egy 1831. szeptember 11-én adott kinyilatkoztatás jelzi, hogy Partridge viselkedése meg lett bocsátva (Documents, Volume 2: July 1831–January 1833, vol. 2 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 62).

Tan és szövetségek 58:27–28. „Tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból”

A „buzgón munkálkodjanak a jó ügyben” (T&Sz 58:27) tanács követésének egy pozitív példáját osztotta meg Vaughn J. Featherstone elder a Hetvenek közül:

„Amikor körülbelül tíz vagy tizenegy éves voltam, egyszer nagyon sok rokon jött hozzánk látogatóba; legalább harmincöten vagy negyvenen lehettek. Édesanyám mindnyájukat meghívta ebédre, majd ebéd után mindenki átment a másik szobába, és leült beszélgetni. Piszkos edények és evőeszközök voltak mindenfelé, az ételmaradékok nem lettek elrakva, és szanaszét hevertek a főzéshez használt mosatlan lábasok és serpenyők.

Emlékszem, amint átfutott az agyamon, hogy mikor mindenki hazamegy, az édesanyámnak kell majd egyedül rendet raknia. Támadt egy ötletem. Elkezdtem rendet tenni. Mindez persze még a mosogatógépek korszaka előtt történt, azonban anya mindig nagyon ügyelt a tisztaságra, és megtanította nekünk, hogyan kell rendesen elmosogatni és eltörölgetni az edényeket. Belekezdtem ebbe a tengernyi munkába. Végül, nagyjából három óra múlva, eltörölgettem az utolsó edényt is. Elpakoltam az összes ételt, letöröltem az összes pultot, kimostam a mosogatót és feltöröltem a padlót. A konyha ragyogott.

Sohasem fogom elfelejteni édesanyám arcát azon az estén, amikor minden vendég elment, ő pedig bejött a konyhába, hogy rendet rakjon. Tetőtől talpig vizes voltam. Ám az erőfeszítésem minden apró momentumát megérte, amit akkor az édesanyám arcán láttam. A meghatottság, a megkönnyebbülés és a büszkeség elegye tükröződött rajta. Akkor eldöntöttem, hogy megpróbálok ezután olyan dolgokat tenni, melyek újra és újra odavarázsolják arcára ezt a kifejezést” (We Love Those We Serve, New Era, Mar. 1988, 19).