51. lecke

Tan és szövetségek 45:1–15

Bevezetés

1831 márciusában tovább növekedett az egyház Kirtlandben, s az egyházzal szembeni ellenállás is folytatódott. Joseph Smith próféta azt írta: „Sok hamis tudósítást, hazugságot és balga történetet jelentettek meg az újságokban és terjesztettek, hogy visszatartsák az embereket attól, hogy érdeklődjenek a munka iránt, illetve magukévá tegyék a hitet.” Az ellenállás növekedésének ezen időszakában Joseph Smith kapott egy kinyilatkoztatást, melyről később azt mondta, hogy „a szentek örömére [érkezett], akiknek küszködniük kellett mindazzal, amivel az előítélet és a gonoszság előállni képes” (in History of the Church, 1:158). Ez a kinyilatkoztatás, melyet most a Tan és szövetségek 45 jegyez fel, azzal kezdődött, hogy a Szabadító elmondta, milyen szerepet játszik a szabadításunkban. A Tan és szövetségek 45-re összpontosító három lecke közül a mai az első.

Javaslatok a tanításhoz

Bizonyságtétel

Tegyél bizonyságot az egyes leckékben tanított konkrét tanokról, ne csak általában véve az evangélium igaz voltáról! Amikor tanúbizonyságot teszel, tartsd szem előtt ezt a tanácsot Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából: „Lelketek mélyéről tegyetek tanúbizonyságot! Ez lesz a legfontosabb dolog, amit az órán elmondtok nekik. […] Ha bizonyságot teszünk az általunk tanított igazságokról, akkor Isten meg fogja erősíteni a szívünkben és a tanulók szívében is Jézus Krisztus evangéliumának az üzenetét” (“Teaching and Learning in the Church,” Ensign, June 2007, 104, 105).

Tan és szövetségek 45:1–5

Jézus Krisztus kihangsúlyozza a Teremtőként és Szószólóként betöltött szerepkörét

A tanulók képzeljék el, hogy útmutatásra vágynak valami olyan kapcsán, ami fontos számukra, és sok különböző ember akar tanácsot adni nekik.

• Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy hallgatni akarjatok a tanácsára? (A tanulók sok különböző választ adhatnak erre kérdésre. Ha szükséges, felvetheted, hogy valószínűleg inkább hallgatnának arra, aki személyesen törődik velük, és aki már sikerrel járt azon a területen, amellyel kapcsolatban tanácsot ad.)

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 45-ben feljegyzett kinyilatkoztatás egy olyan időszakban érkezett, amikor az utolsó napi szentek és mások számos egymásnak ellentmondó dolgot hallottak és olvastak az egyházról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 45 szakaszbevezetését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyelje meg, milyen körülményekkel szembesültek a szentek.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Úr első két szavát a kinyilatkoztatásból.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az idehallgat azt jelenti, hogy figyelmesen meghallgat és engedelmeskedik. Ha valóban hallgatunk az Úrra, akkor követjük a tanácsát és a parancsolatait. Mondd el, hogy e kinyilatkoztatás elején az Úr kijelentette néhány szerepkörét és azt, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a megsegítésünkre. E kijelentéseket olvasva okot találhatunk arra, hogy miért hallgassunk a szavaira. Buzdítsd a tanulókat, hogy a ma tanulmányozott versekben figyeljenek oda a hallgassatok ide és a hallgassátok meg kifejezésekre.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 45:1-et, és nézzék meg, mit mondott magáról Jézus Krisztus. Mondják el, mit találtak. Miközben válaszolnak, írd fel a táblára a következő tant: Jézus Krisztus teremtette az egeket és a földet.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 45:2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressen indokokat arra, hogy miért hallgassunk a Szabadítóra.

• E vers szerint miért kell hallgatnunk a Szabadítóra? (Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy az „olyan órában, amikor nem gondoljátok, elmúlik a nyár” nyelvi fordulat arra utal, hogy a nyár a munkának és a szezonvégi aratásra való felkészülésnek az ideje. Ez a vers azt tanítja, hogy most kell hallgatnunk a Szabadítóra és megbánni a bűneinket, amíg még van időnk munkálkodni a lelkünk megmentésén.)

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 45:3 tartalmazza a szószóló kifejezést. A szószóló olyan valaki, aki más ügyében szót emel. Időnként erre egy törvényszéken kerül sor, ahol a szószóló a vádlott nevében bizonyítékokat tár a bíró elé.

Óra előtt készíts el három feliratot:

A feliratok hátuljára pedig írd rá:

Kérj meg három tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé. Mindegyiküknek adj egy-egy feliratot. Kérd meg őket, hogy tartsák fel úgy, hogy a bíró, szószóló és vádlott szavak látszódjanak. Kérd meg azt a tanulót, akinél a szószóló felirat van, hogy álljon a két másik tanuló közé.

Az osztály képzelje el, hogy a tárgyalóteremben vannak, ahol jelen van egy bíró, egy szószóló, valamint egy vádlott, akit bűntettel vádolnak.

• Mi a bíró szerepe?

• Hogyan segítheti a szószóló a vádlottat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 45:3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanít ez a vers a Szabadítóról.

• Ebben a versben ki a bíró? (Miközben a tanulók megválaszolják ezt a kérdést, kérd meg azt a tanulót, akinél a bíró felirat van, hogy fordítsa meg a feliratot.) Ki a vádlott? (Kérd meg azt a tanulót, akinél a vádlott felirat van, hogy fordítsa meg a feliratot.) Ki a szószóló? (Kérd meg azt a tanulót, akinél a szószóló felirat van, hogy fordítsa meg a feliratot, majd írd fel a táblára a következő tant: Jézus Krisztus a mi Szószólónk Mennyei Atyánknál.)

• Miért van szükségünk szószólóra Mennyei Atyánknál? (Vétkesek vagyunk. Isten igazságossága szerint semmi tisztátalan dolog nem lakhat az Ő jelenlétében. Szószólóra van tehát szükségünk, aki szót emel ügyünkben az Atya előtt, és segít nekünk megbékélni Ővele.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 45:4–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan emel szót Jézus Krisztus ügyünkben az Atya előtt.

• A 4. vers szerint mire kéri Jézus Krisztus a Mennyei Atyát, mire tekintsen, mit vegyen figyelembe? (A Szabadító megemlíti bűntelen életét, szenvedéseit és halálát.)

• Az 5. vers szerint mire kéri a Szabadító a Mennyei Atyát, mit vegyen még figyelembe? (A Jézus Krisztusba vetett hitünket.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen értelemben van szükségük arra, hogy a mindennapi életükben Jézus Krisztus a Szószólójuk legyen. Adj nekik időt, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba leírják, milyen érzéseket ébreszt bennük azt, hogy a Szabadító a Szószólójuk. Arra is kérd meg őket, hogy írják le, szerintük mit vár el tőlük, hogyan mutassák meg, hogy hisznek a nevében.

Tan és szövetségek 45:6–10

A Szabadító kijelenti, hogy Ő a világ világossága és élete, és hogy Ő elküldte örök szövetségét a világba

Oszd párokra a tanulókat, és kérd meg őket, hogy olvassák el együtt a Tan és szövetségek 45:6–10-et. Miután a tanulóknak volt idejük az olvasásra, tedd fel a következő kérdéseket:

• A 6–7. versek szerint milyen indokokat hoz fel a Szabadító arra, hogy hallgassunk Őreá? Mit jelent számotokra az, hogy Ő „a kezdet és a vég”? Milyen szempontból hoz világosságot és életet a világnak?

Írd fel a táblára a Szabadító következő jellemzéseit:

Jézus Krisztus a kezdet és a vég.

Jézus Krisztus a világ világossága és élete.

• A 8. vers alapján mit ígér az Úr azoknak, akik befogadják Őt?

Mutass rá, hogy a 9. vers szerint Jézus Krisztus elküldte az Ő örök szövetségét, „hogy világosság legyen a világ számára, és zászló [az Ő népe] számára”. Egy másik kinyilatkoztatásban azt mondta, hogy az Ő örök szövetsége az evangéliumának teljessége (lásd T&Sz 66:2).

• Szerintetek mit jelent „igyekezni” az evangéliumhoz?

• A tapasztalataitok alapján milyen szempontból világosság a világ számára az evangélium? Milyen szempontból zászló az evangélium nekünk, akik szövetségeket kötöttünk az Úrral?

Tan és szövetségek 45:11–15

A Szabadító kijelenti, hogy Ő Énók Istene

Tedd ki a Sion városa felvitetik a mennybe című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 6. sz.; lásd még LDS.org). Mondd el, hogy ez egy művészi ábrázolás Énókról és népéről, majd kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 45:11-et. Mutass rá, hogy ebben a versben azt mondja az Úr, hogy vannak, akik Énók Istenének nevezik őt.

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el az osztálynak, mit tudnak Énók prófétáról. Szükség szerint oszd meg velük a következő információkat: Énók Noé ideje előtt élt. Énók napjaiban gonoszság borította a földet, azonban ő egy olyan igazlelkű nép társadalmát vezette, mely egy Sion nevű városban lakott. Sion lakói végül elválasztattak a földtől (lásd T&Sz 45:12), vagyis igazlelkűségük miatt felvitettek a mennybe (lásd még Mózes 7:69).

A Tan és szövetségek 45:12–14 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr magához fogadta Sion városának népét, és meg fogja őrizni őket, „mígnem eljön az igazlelkűség napja”, amikor is Énók és népe visszatérnek a földre, és hithű utolsó napi szentekkel találkoznak Új Jeruzsálem városában, melyet szintén Sionnak fognak nevezni (lásd Mózes 7:62–64). Minden próféta várakozással tekintett és tekint erre a napra. Ez a nap azonban a földön lévő emberek gonoszsága miatt még nem érkezett el, ám egy napon meg fogják majd látni azok, akik várakozással tekintettek elébe.

Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék át a táblára írt kijelentéseket Jézus Krisztus szerepköreiről és jellemvonásairól. Gondolkozzanak el rajtuk, és válasszák ki az egyik olyan jellemvonást, amely különösen jelentőségteljes a számukra. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, melyik jellemvonást választotta, és fejtse ki, hogy az miért jelentőségteljes a számára. Miután a tanulók kifejtették a gondolataikat, írd fel a táblára a következő tantételt: Minél inkább megismerjük Jézus Krisztus szerepköreit és jellemvonásait, annál jobban vágyunk majd arra, hogy kövessük Őt.

• Ma mit tanultatok a Szabadítóról, ami segít nektek abban, hogy még inkább hallgassatok Rá?

Megoszthatod gondolataidat a Szabadító egyik szerepköréről vagy jellemvonásáról, és elmondhatod, hogyan segített neked ennek a szerepkörnek vagy jellemvonásnak az ismerete abban, hogy még inkább követni akard Őt. Végezetül bizonyságot tehetsz annak áldásairól, ha hallgatunk Jézus Krisztusra, és engedelmeskedünk tanácsának és parancsolatainak.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 45:3–5. Jézus Krisztus a Szószólónk

Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen magyarázta a Szabadító szószólói szerepkörét:

„Mindannyian egyfajta lelki kölcsönből élünk. Egy napon lezárják a számlát és sor kerül az elszámolásra. Lehet, hogy ma csak ritkán gondolunk bele ebbe, azonban amikor eljön ez a nap, és nyakunkon a jelzálogjog érvényesítése, bizony gyötrő nyugtalansággal keresünk majd valakit, bárkit, aki segíthet rajtunk.

És az örökkévaló törvény szerint nem lehet irgalmat gyakorolni, hacsak nincs valaki, aki hajlandó és képes is átvállalni az adósságunkat, megfizetni az árat, és rendezni a megváltásunkhoz szükséges feltételeket.

Ha nincs közbenjáró, ha nincs egy barátunk, akkor egészen biztosan csak miránk nehezedik majd a színtiszta és közönyös igazságosság teljes súlya. Minden egyes vétek – legyen az bármily apró vagy rendkívül komoly – teljes kárpótlását követelik majd rajtunk az utolsó fillérig.

De egyet tudnotok kell: Az igazság, a dicsőséges igazság azt hirdeti, hogy létezik egy ilyen Közbenjáró!

»Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus« (1 Tim. 2:5)” (“The Mediator,” Ensign, May 1977, 55–56).

Packer elnök kihangsúlyozta, hogy az Úr a mindennapi életünkben is Szószólónkként lép fel az Atyánál:

„Valamilyen okból úgy gondoljuk, Krisztus engesztelése egyedül halandó életünk végén lép életbe, megváltva a bukástól, a lelki haláltól. Ám ennél sokkal többről van szó. Állandóan jelenlévő hatalom ez, amelyre számíthatunk a mindennapi életben. Amikor kínoz, szaggat vagy gyötör a bűntudat, illetve nyomaszt a fájdalom, Ő meggyógyíthat minket! Bár nem teljesen értjük, hogyan valósította meg Krisztus az engesztelést, megtapasztalhatjuk »Istennek békesség[ét], mely minden értelmet felül halad« [Filippibeliek 4:7]” („A Mester kezének érintése”. Liahóna, 2001. júl. 26.).

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából leírta, milyen érzések vannak benne annak kapcsán, ahogy a Szabadító szót emel ügyében, és ezáltal utat biztosít Mennyei Atyánkhoz:

„Igen nagy jelentőséggel bír számomra az, hogy bármikor és bármilyen körülmények közepette a kegyelem trónusa elé járulhatok az ima által; hogy Mennyei Atyám meg fogja hallani könyörgésemet; hogy a Szószólóm, aki nem cselekedett bűnt, akinek a vérét ontották, szót emel az ügyemben. (Lásd T&Sz 45:3–5.) Nagyon is hagyatkozom erre az Istenhez vezető útra, melyet minden gyermekének biztosít, mert ő bizony nem személyválogató, és aki kér, az kap” (“I Know in Whom I Have Trusted,” Ensign, May 1993, 83).

Tan és szövetségek 45:11–12. Énókot „elválasztottam a földtől”

Joseph Smith próféta ezt a megjegyzést tette:

„Nos, ezt az Énókot magának tartotta meg Isten, hogy akkor ne haljon meg, és szolgálatot jelölt ki számára a terresztriális testek között, akikről mindezidáig nagyon kevés lett kinyilatkoztatva” (in History of the Church, 4:209).

Egy másik alkalommal a következőket fűzte még hozzá ehhez a Próféta:

Az Úr „kiválasztotta Énókot, akinek utat mutatott, és akinek megadta a törvényét, a vele lévő néppel egyetemben; és amikor általában véve a világ nem akart engedelmeskedni Isten parancsainak, miután Énók és egyháza Istennel jártak, Ő átváltoztatta őket, és elvétetett a papság, avagy a mennyei kormányzás” (in History of the Church, 5:64).