113. lecke: Tan és szövetségek 107:39–100

113. lecke

Tan és szövetségek 107:39–100

Bevezetés

Ez a Tan és szövetségek 107-ben feljegyzett kinyilatkoztatást tárgyaló három lecke közül az utolsó. A kinyilatkoztatás feljegyzésére 1835-ben került sor, azonban „a történelmi feljegyzések megerősítik, hogy a 60–100. versek egy olyan kinyilatkoztatást foglalnak magukban, mely 1831. november 11-én adatott Joseph Smithen keresztül” (T&Sz 107 bevezetés). Az ebben a leckében tárgyalt versek az Úrnak arra az ősi szokásra vonatkozó szavait tartalmazzák, mely szerint a melkisédeki papság apáról fiúra száll. A különböző papsági vezetők kötelességeire vonatkozóan is utasításokat adnak.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 107:39–57

Az Úr kinyilatkoztatja, hogy a melkisédeki papság az ősi időkben apáról fiúra szállt

Óra előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Milyen körülményekkel szembesültök mostanában, vagy mi vár rátok a közeljövőben, ahol hasznos lenne számotokra útmutatást vagy vigaszt kapni Mennyei Atyátoktól?

Az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át ezt a kérdést. Kérd meg néhányukat, hogy mondják el, mit válaszolnának. Miközben a tanulók elkezdik megbeszélni a Tan és szövetségek 107:39–100-at, buzdítsd őket arra, hogy keressenek olyan tantételeket ezekben a versekben, melyek segíthetnek nekik útmutatást és vigaszt kapni Mennyei Atyjuktól.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy az előző órán az Első Elnökségről, a Tizenkét Apostol Kvórumáról, valamint a Hetvenekről tanultak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 107:39-et, az osztály pedig keresse ki a Tizenkettek egyik kötelességét. Magyarázd el nekik, hogy az evangéliumi szolgálattevő kifejezés azokra utal, akik a pátriárka hivatalát viselik a melkisédeki papságban (lásd Kalauz a szentírásokhoz: evangélista; scriptures.lds.org).

A 39. vers szerint hogyan jelölik ki a pátriárkákat az elhívásukba? (Miközben a tanulók válaszolnak, segíts nekik a következő igazság megértésében: A pátriárkák elhívására kinyilatkoztatás által, elrendelésükre pedig a Tizenkét Apostol irányítása alatt kerül sor.)

Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, milyen kötelességei vannak azoknak, akik a pátriárka hivatalát viselik. (A pátriárkák pátriárkai áldásnak nevezett különleges papsági áldásokat adnak az egyház arra érdemes tagjainak.) Azt is kérdezd meg, el tudná-e mondani valaki, hogy mi az a pátriárkai áldás. (A pátriárkai áldás az Úr személyre szabott tanácsait tartalmazza, és kijelenti az illető leszármazási vonalát Izráel házában. Lásd Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 157–159.)

Megkérheted a tanulókat, hogy akik már kaptak pátriárkai áldást, osszák meg bizonyságukat a cövekpátriárkák szolgálatáról. (Figyelmeztesd a tanulókat, hogy a pátriárkai áldások szentek és személyesek, és a közvetlen családtagokon kívül másokkal általában nem osztjuk meg őket.) Tegyél bizonyságot a pátriárkai áldás elnyerésének, valamint a benne található tanácsok tanulmányozásának áldásairól.

Mondd el, hogy a pátriárka szó a családapákra is utal. Ezra Taft Benson elnök ezt tanította:

„A szentírásokban említett papsági rendre olykor pátriárkai rendként is hivatkoznak, mert apáról fiúra [szállt]” (Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson [2014]. 183.).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 107:40-et, az osztály pedig figyelje meg, az ősi időkben hogyan ruházták rá valakire a melkisédeki papságot. A tanulók mondják el, mit találtak.

Mutass rá, hogy a Tan és szövetségek 107:41–57-ben olvasunk néhány olyan dologról, amelyet Ádám igazlelkű pátriárkaként tett. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át magukban a 41–50. verseket, és keressenek egy mintát – két olyan dolgot, amelyet Ádám újra és újra megtett, amint a családja felett elnökölt.

Milyen két dolgot tett meg újra és újra Ádám, amint a családja felett elnökölt? (Arra érdemes férfi leszármazottait elrendelte a papság hivatalaiba, és megáldotta őket.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 107:53-at, az osztály pedig figyelje meg, kiket áldott még meg Ádám az arra érdemes férfi leszármazottain kívül. A tanulók mondják el, mit találtak. (Győződj meg róla, hogy értik: Ádám mindenkit megáldott az igazlelkű utódai közül, a leányokat is.)

Hogyan szolgálhat mintaként az apák számára Ádám példája? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: A melkisédeki papságot viselő apáknak felhatalmazásuk van gyermekeik megáldására.)
A fia papsági hivatalba való elrendelésén kívül mikor adhat még egy apa papsági áldást valamelyik fiának vagy leányának? (A válaszok között lehet, hogy az apák adhatnak papsági áldást betegség idején, illetve azért, hogy útmutatást és vigaszt nyújtsanak.)

Magyarázd el, hogy gyermekeik megáldásán kívül a melkisédeki papság viselői más családtagoknak, illetve olyanoknak is adhatnak áldást, akik ezt kérik. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Boyd K. Packer elnöktől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Az olyan otthonokban, melyekben nincs ott a papság, a papság kvórumainak kell felügyelniük és szolgálniuk. Így az egyházban egyetlen családból sem hiányoznak majd az áldások” (A papság hatalma. Liahóna, 2010. máj. 9.).

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza olyan alkalmakra, amikor javukra vált, hogy papsági áldást kaptak az édesapjuktól vagy a melkisédeki papság más viselőjétől. Ha még nem volt lehetőségük papsági áldás elnyerésére, akkor kérd meg őket, hogy gondolják át, miként válhatna javukra az, ha ilyen áldást kérnének. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg a gondolataikat és meséljenek az élményeikről.

Utalj arra a kérdésre, melyet az óra előtt felírtál a táblára. Tegyél tanúbizonyságot arról, hogy a tanulók útmutatást és vigaszt nyerhetnek Mennyei Atyánktól a pátriárkai áldás, valamint az édesapjuktól vagy a melkisédeki papság más viselőjétől kapott papsági áldások által.

Tan és szövetségek 107:58–100

Az Úr kinyilatkoztatja a papsági kvórumok elnökeinek kötelességeit

Rövid ismétlésként írd fel a táblára a következő fejléceket: melkisédeki papság és ároni papság. Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel a megfelelő fejlécek alatt az adott papság hivatalait. Az egyik tanuló írjon fel egy papsági hivatalt, majd adja oda a krétát vagy táblafilcet egy másik tanulónak, egészen addig, míg a tanulók a papság minden hivatalát fel nem sorolták. Buzdítsd a tanulókat, hogy szükség szerint segítsenek egymásnak. (A melkisédeki papság hivatalai: elder, főpap, pátriárka, hetvenes és apostol. Az ároni papság hivatalai: diakónus, tanító, pap és püspök.)

Mi az a papsági kvórum? (Férfitestvérekből szervezett csoport, amelyben mindenki ugyanazt a papsági hivatalt viseli.)

Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki a táblához, és karikázza be azokat a papsági hivatalokat, melyek tagjai kvórumokba rendeződnek. Bátorítsd az osztályt, hogy szükség szerint segítsenek. (A következő hivataloknak vannak kvórumai: apostol, hetvenes, főpap, elder, pap, tanító és diakónus. Elmagyarázhatod, hogy minden cöveknek van egy főpapi kvóruma, ahol a cövekelnök a kvórumelnök. Az egyes egyházközségekben a főpapokat főpapi csoportba szervezik.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 107:60–63, 85–89, 93–94-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi a közös az itt megemlített kvórumokban.

E versek szerint mi a közös ezekben a papsági kvórumokban? (Segíts a tanulóknak a következő igazság megfogalmazásában: Minden kvórum esetében kijelölésre kerül egy elnök, aki elnököl felette és irányítja annak munkáját.)
A 87–88. versek szerint miben különbözik a papok kvóruma a diakónusok vagy a tanítók kvórumától? (A papok kvóruma felett az egyházközség püspöke elnököl. Az egyházközség minden áronipapság-viselője felett is ő elnököl. A gyülekezetekben a gyülekezeti elnök szolgál a papok kvórumának elnökeként.)
Szerintetek miért fontos, hogy minden papsági kvórumnak legyen elnöke? Hogyan segítheti a papsági kvórum elnöke a kvóruma tagjait?

A Tan és szövetségek 107:68–84 összegzéseként mondd el, hogy ezek a versek utasításokat tartalmaznak a püspök hivatalára és az egyházi tanácsok szerepére vonatkozóan.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 107:65–66-ot, az osztály pedig figyelje meg, melyik egyházi vezető elnököl minden papságviselő felett. A tanulók mondják el, mit találtak. Győződj meg róla, hogy értik: ezek a versek az egyház elnökére utalnak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 107:67, 91–92-t, az osztály pedig keressen az egyház elnökének felhatalmazását és feladatait leíró szavakat és kifejezéseket.

E versek alapján hogyan foglalnátok össze az egyház elnökének felhatalmazását és feladatait? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Az egyház elnöke rendelkezik minden szertartás és áldás végzésének felhatalmazásával, és elnököl az egész egyház felett. Megkérhetsz egy tanulót, hogy írja fel ezt az igazságot a táblára.)

Tegyél ki egy képet az egyház jelenlegi elnökéről.

Milyen áldásokban részesültetek már az egyház elnöke által viselt papsági felhatalmazás révén?

Mutass rá, hogy lehetnek olyan egyháztagok, akik jelentéktelennek érzik az egyházi elhívásukat vagy feladataikat. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Gordon B. Hinckley elnök következő kijelentését. Mondd el, hogy Hinckley elnök ezt az egyház minden tagjának mondta.

„Kötelezettségetek éppoly komoly a saját felelősségi körötökben, mint az én kötelezettségem a saját körömben. Ebben az egyházban egyetlen elhívás sem csekély vagy kevéssé jelentős. Mindannyian azon kötelességünknek igyekszünk eleget tenni, hogy megérintsük mások életét” (“This Is the Work of the Master,” Ensign, May 1995, 71).

Szerintetek mit jelent az, hogy „az egyház egyetlen elhívása sem csekély vagy kevéssé jelentős”?
Mit tanít nektek Hinckley elnök kijelentése az egyházi feladataitokról?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 107:99–100-at, és gondolják át, hogyan kapcsolódik ezekhez a versekhez Hinckley elnök kijelentése.

A 99–100. versek szerint mit kell tennünk, hogy érdemesen álljunk az Úr előtt? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Meg kell tanulnunk a kötelességünket és teljes szorgalommal tevékenykedve teljesítenünk kell azt ahhoz, hogy érdemesen álljunk az Úr előtt. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt az igazságot a szentírásukban.)

Bár ezek a versek eredetileg papsági vezetőknek szóltak, az általuk tanított tantétel minden egyháztagra vonatkozik.

A tanulók alkossanak párokat, és kérd meg őket, hogy beszéljék meg a következő kérdéseket. A kérdéseket olvasd fel egyesével, vagy írd fel őket a táblára.

Milyen áldásokban részesültetek már egy olyan egyháztag szolgálata által, aki szorgalmasan teljesítette a kötelességét?
Mit tesztek azért, hogy megtanuljátok a kötelességeteket és teljes szorgalommal munkálkodva teljesítsétek azt?

Adj a tanulóknak lehetőséget arra, hogy bizonyságot tegyenek kötelességeink elvégzésének fontosságáról az egyházban és a családunkban. Intézz felhívást hozzájuk, hogy szorgalmasan teljesítsék a kötelességeiket.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 107:40–57. Ádám elrendelte fiait és unokáit, és megáldotta az utódait

Ezra Taft Benson elnök ezt írta annak fontosságáról, hogy papsági áldásokat kérjünk az apáktól:

„Nemrég bejött az irodámba egy fiatalember, hogy áldást kérjen. Gondjai voltak – nem erkölcsi problémák, csak …össze volt zavarodva, és aggódott. Néhány percig beszélgettünk, majd azt kérdeztem tőle: »Édesapádtól kértél már áldást?« »Ó – mondta –, nem tudom, hogy apa megtenne-e ilyesmit. Nem valami tevékeny.« Mire azt feleltem: »De ő az édesapád.« »Igen.« »Viseli a papságot?« »Igen, inaktív elder.« Azt kérdeztem tőle: »Szereted őt?« Így felelt: »Igen, szeretem őt. Jó ember, jó a családjához, jó a gyerekeihez.« Azt kérdeztem: »Szoktatok családi imát mondani?« Így válaszolt: »Már rég nem mondtunk családi imát.« Azt mondtam: »Rendben. Hajlandó vagy rá, hogy hazamenj, és lehetőséget keress arra, hogy megkérd édesapádat, adjon neked áldást? Ha nem jön össze, gyere vissza, és én örömmel segítek.«

Elment tehát, aztán úgy három nap múlva visszajött. »Benson testvér, ez volt a legszebb dolog, ami valaha is történt otthon – mondta. – Anya és a gyerekek, a kistestvéreim ott ültek, édesanyám könnyeket törölt a szeméből. Később kifejezésre juttatta a háláját. Apa csodás áldást adott nekem.« Majd hozzátette: »Tudom, hogy a szívéből jött.«

Sok olyan apa van, akik örömmel adnának a gyermekeiknek áldásokat, ha egy kis biztatást kapnának erre. Családjuk pátriárkájaként ez az egyik kötelezettségük és kötelességük, feladatuk és természetesen lehetőségük” (God, Family, Country: Our Three Great Loyalties [1974], 184).

Tan és szövetségek 107:99. „[M]inden ember tanulja meg a kötelességét”

Thomas S. Monson elnök azt tanította:

„Szeretem és nagy becsben tartom a kötelesség szót és mindazt, amit megtestesít. […]

A kötelesség hívó szava felhangzott Ádámnak, Noénak, Ábrahámnak, Mózesnek, Sámuelnek és Dávidnak is. Joseph Smith és az őt követő összes próféta is meghallotta. Az ifjú Nefit is szólította a kötelesség hívó szava, amikor édesapján, Lehin keresztül az Úr arra utasította, hogy fivéreivel térjen vissza Jeruzsálembe, hogy Lábántól megszerezzék a rézlemezeket. Nefi fivérei zúgolódtak, és azt mondták, hogy nehéz dolgot kér tőlük az Úr. Mit válaszolt Nefi? Ezt mondta: »Megyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad parancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha utat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsolt nekik« [1 Nefi 3:7].

Amikor ez a hívás hozzátok és hozzám is elér, vajon mit fogunk válaszolni? Lámánhoz és Lemuelhez hasonlóan mi is zúgolódunk majd, és azt mondjuk: »nehéz dolog kívántatik tőlünk« [1 Nefi 3:5]? Vagy Nefivel együtt mindannyian egyenként így válaszolunk: „megyek és megteszem”? Hajlandóak leszünk-e szolgálni és engedelmeskedni? […]

Valódi öröm[re] lelünk, amikor elvégezzük a kötelességeinket és gyakoroljuk a papságunkat. Megtapasztaljuk az elégedettséget, mely feladatunk teljesítésével jár” (Hajlandónak és érdemesnek lenni a szolgálatra. Liahóna, 2012. máj. 66–67.).