130. lecke

Nauvoo megalapítása

Bevezetés

Miután a szenteket kiűzték Missouriból, a Mississippi folyó mentén található mocsaras területet átalakítva létrehozták a csoda szép Nauvoo városát. 1839 és 1846 között az Illinois állambeli Nauvoo lett az egyház központja. Itt alakult meg a Segítőegylet, és a Nauvooban található központból terjedt tovább világszerte a misszionáriusi munka.

Megjegyzés: Ez a lecke lehetőséget ad két tanulónak a tanításra. Válassz ki két tanulót néhány nappal e lecke előtt, és add oda nekik az erre kijelölt részeket, hogy legyen idejük felkészülni.

Javaslatok a tanításhoz

A szentek megalapítják Nauvoo városát

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a szenteket 1838–39 telén, míg Joseph Smith a libertyi fogházban raboskodott, kiűzték Missouriból.

• Szerintetek milyen érzések lehettek a szentekben, amikor kiűzték őket Missouriból? (A válaszok között lehet, hogy a szentek nem tudták, hova menjenek.)

Mondd el, hogy miután a szenteket kiűzték Missouriból, az Illinois állambeli Quincyben és más kisebb településeken találtak menedéket. Kérd meg a tanulókat, hogy a szentírásukban az egyháztörténeti térképek résznél a 6. térképen („Az egyház nyugat felé tartó útja”) keressék meg, hol van Quincy. 1839. április 15-én Joseph Smith és rabtársai megtudták, hogy egy másik helyre viszik át őket. Útban az új hely felé őreik megengedték nekik, hogy megszökjenek, mivel tudták, hogy igazságtalanul tartanák őket tovább fogva. Körülbelül egy héttel később Joseph Smith csatlakozott a családjához Quincyben. Joseph Smith irányításával az egyház Quincytől északra, a Mississippi folyó mindkét partján földeket vásárolt. A folyó nyugati oldala Iowa tartományhoz, a keleti oldala pedig Illinois államhoz tartozott. A szentek az egyház új központját az illinoisi oldalon hozták létre, egy olyan helyen, melyet akkor Commerce-nek hívtak, és amit ők átneveztek Nauvoora.

Kérd meg az első tanulót, hogy jöjjön ki és röviden tanítsa az osztályt Nauvoo megalapításáról.

1. tanulói előadás: A szentek az Illinois állambeli Commerce helyén felépítik a csoda szép Nauvoot

Írd fel a táblára a következő kérdést: Életetek mely körülményei nehezek vagy kellemetlenek éppen most számotokra? Adj időt a tanulóknak e kérdés átgondolására.

Ezután kérd meg őket, hogy a Nauvoot megalapító szentekről tanulva keressenek arra vonatkozó meglátásokat, hogy mi módon kezelhetnek nehéz vagy kellemetlen helyzeteket.

Magyarázd el, hogy az egyháztagok a Commerce-nek nevezett kis település nevét Nauvoora változtatták, mely héber szó azt jelenti: csoda szép.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, milyen volt ez a terület, amikor a szentek 1839-ben megérkeztek oda. Az osztály figyeljen és gondolja át, ők hogyan reagáltak volna e táj láttán.

Amikor a szentek megérkeztek arra az általuk később Nauvoonak nevezett helyre, a vidék nagy része mocsár volt, melyet elleptek a szúnyogok. Ezek a szúnyogok egy maláriának nevezett betegséget terjesztettek, mely magas lázat, valamint hidegrázást eredményezett, és halálos is lehetett. A szentek közül sokan elkapták ezt és lebetegedtek. A szenvedők egy része olyan beteg volt, hogy alig tudták vonszolni magukat, miközben segíteni próbáltak egymásnak, és voltak, akik meghaltak. (Lásd Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 217–18.)

• Ti csoda szépnek neveztétek volna ezt a helyet? Szerintetek miért döntött úgy Joseph Smith próféta, hogy csoda szépnek nevezi el ezt a mocsaras területet?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdéseket, amelyek kifejtik, hogyan reagáltak a szentek a megpróbáltatásokra, melyek a leendő otthonuk területén vártak rájuk.

Joseph Smith is elkapta a maláriát, de jó néhány betegen töltött nap után 1839. július 22-én felkelt, és eltöltötte őt Isten Lelke. A betegek közül sokakat megáldott otthona környékén. Egy alkalommal Joseph egy olyan egyháztag sátrához közelített, Henry G. Sherwoodéhoz, aki már a halálán volt. Amikor a Próféta megparancsolta neki, hogy keljen fel és jöjjön ki a sátorból, Sherwood testvér engedelmeskedett és meggyógyult.

Joseph a folyón átkelve átment az iowai oldalra, és folytatta a betegek megáldását. Mikor már azon volt, hogy visszatér az illinoisi oldalra, egy férfi, aki nem volt tagja az egyháznak, arra kérte a Prófétát, hogy jöjjön el, és áldja meg iker csecsemőit, akik úgy három kilométernyire vannak. „Joseph azt mondta, ő nem tud odamenni, de Wilford Woodruffnak adott egy vörös selyemkendőt, azzal az utasítással, hogy szolgáljon nekik, és megígérte, hogy ha azzal áttörli az arcukat, akkor meg fognak gyógyulni” (Church History in the Fulness of Times, 219). Wilford követte ezt az utasítást, és a gyermekek meggyógyultak. Wilford ennek a napnak az „Isten hatalmának napja” nevet adta (Wilford Woodruff Journals, July 22, 1839, idézve: Church History in the Fulness of Times, 218).

Az ezen a napon megnyilvánuló hit és hatalom ellenére még jó pár hónapig nem szűnt a betegség a szentek között, ők azonban továbbra is gondoskodtak egymásról és új otthonuk felépítésén fáradoztak. Árkokat ástak, hogy lecsapolják és a folyóba vezessék a mocsár vizét, ami használhatóbbá tette a földet és enyhítette a szúnyogok okozta problémát. Idővel sok otthont és egyéb épületet építettek, többek között a Nauvoo templomot is, melyet egyesek a vidék egyik legszebb épületének tartottak.

• Miként segít nektek az 1839. július 22-én megnyilvánuló „Isten hatalmának napja” abban, hogy jobban higgyetek az Úrban?

• Hogyan tették a szentek csoda széppé Nauvoot?

• Mit tanulhatunk a példájukból?

Miután a tanulók megbeszélték, milyen példát mutattak a szentek, amikor keményen dolgozva felépítették Nauvoot, tedd fel a következő kérdést:

• Mi történhet, miközben igyekszünk jobbá tenni a körülményeinket?

Míg a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő tantételt: Magunk is jobbak leszünk azáltal, hogy igyekszünk jobbá tenni a körülményeinket. Kérd meg a tanulókat, hogy meséljenek olyan élményekről, melyek ezt a tantételt illusztrálják, majd te is megoszthatsz egy élményt és bizonyságot tehetsz erről a tantételről. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek a körülményeik jobbá tételére kínálkozó lehetőségeket.

2. tanulói előadás: A Segítőegylet megalapítása

Megjegyzés: Óra előtt kérd meg a Segítőegylet egyik tagját (például egy családtagot vagy barátot), hogy mondja el neked, milyen lehetőségeket ad neki a Segítőegylet az Úr munkájában való részvételre és hogyan áldja meg az életét. Le is írhatod, amit megtudsz.

A tanulók gondoljanak olyan nőkre a szentírásokban, akiket nagyra becsülnek. Kérd meg őket, hogy meséljenek a társuknak erről az asszonyról, és mondják el, miért becsülik nagyra. Ha már minden párnak volt ideje ezt megbeszélni, magyarázd el, hogy Nauvooban a nők nagy erővel vitték előre az Úr munkáját.

Mondd el, hogy 1842-ben Nauvooban a nők közül összegyűltek néhányan, hogy megbeszéljék, miként segédkezhetnének a Nauvoo templom építésében. Társaságot alapítottak, valamint alkotmányt és alapszabályzatot írtak munkájuk irányításához. Alkotmányukat és alapszabályzatukat Joseph Smith próféta elé tárták, aki azt mondta, hogy ez „a legjobb, amit valaha látott”. Ám azt is hozzáfűzte, hogy az Úr „valami jobbat tartogat a számukra, mint egy írott alkotmányt”. Meghívta őket, hogy találkozzanak vele a következő héten, amikor megszervezi „az asszonyokat a papság alatt, a papság mintáját követve” (Sarah M. Kimball, “Auto-biography,” Woman’s Exponent, Sept. 1, 1883, 51; idézi Leányaim a királyságomban: a Segítőegylet története és munkássága [2011]. 12.). Ez a szervezet a Segítőegylet volt.

Emma Smith kapott elhívást arra, hogy a Segítőegylet első általános elnöke legyen. Eliza R. Snow, a Nauvooi Segítőegylet titkára, később a Segítőegylet második általános elnöke, azt tanította: „Habár a [Segítőegylet] név újkori, az intézmény ősi eredetű. [Joseph Smith próféta] elmondta nekünk, hogy ugyanez a szervezet már az ősi időben is létezett az egyházban” (“Female Relief Society,” Deseret News, Apr. 22, 1868, 1; lásd még Leányaim a királyságomban. 7.).

• Mit tudunk meg a Segítőegyletről Eliza R. Snow kijelentéséből? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő igazságot: A Segítőegylet sugalmazott részét képezi Jézus Krisztus egyháza visszaállításának.)

• Szerintetek miért fontos megértenünk ezt az igazságot?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést a Segítőegylet céljairól:

„A Segítőegylet azért lett megszervezve, hogy …segítsen Isten leányainak felkészülni az örök élet áldásaira. A Segítőegylet célkitűzései a következők: a hit és a személyes igazlelkűség gyarapítása, a családok és az otthonok megerősítése, valamint a szükséget szenvedők felkutatása és megsegítése” (Leányaim a királyságomban. XI–XII.).

Mesélj az osztálynak a Segítőegylet egyik tagjával folytatott beszélgetésedről, és saját gondolataidat is mondd el arról, amit megtudtál. Végezetül tegyél bizonyságot a táblára felírt tantételről.

A misszionáriusi munka az egész földre kiterjed

Mondj köszönetet a tanulóknak, akik tanítottak. Tedd fel a következő kérdéseket, ezzel készítve fel az osztályt arra, hogy tanuljanak az egyház növekedéséről a nauvooi időszakban:

• Milyen dolgok olthatják ki a tüzet?

• Milyen dolgok szíthatják a tüzet?

• Joseph Smith tűzhöz hasonlította Isten munkáját. Szerintetek az üldöztetések, melyeket Missouriban szenvedtek el a szentek, az Isten munkáját kioltó vízhez vagy annak növekedését előidéző tüzelőanyaghoz hasonlítottak? Miért?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést, melyet Joseph Smith próféta 1842. március 1-jén írt egy John Wentworth nevű szerkesztőnek:

„Az üldöztetés nem állította meg az igazság előrehaladását, csupán olajat öntött a tűzre…

[A]z igazság lobogója felállíttatott; nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását; tombolhat az üldöztetés, összefoghat a csőcselék, gyülekezhetnek hadseregek, és rágalmazhatnak hamis vádakkal, Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni, míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országon végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett” (in History of the Church, 4:540; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 467.).

• Mit tudunk meg ebből a kijelentésből? (A tanulók több igazságot is megfogalmazhatnak, de hangsúlyozd ki a következőt: Semmi nem fogja megállítani Isten munkájának előrehaladását szerte a világon. Írd fel a táblára ezt az igazságot.)

Mondd el, hogy amikor Joseph Smith feljegyezte ezt a próféciát, az Úr hozzálátott misszionáriusok elhívásához, hogy különböző országokban prédikálják az evangéliumot. Ennek eredményeként ezrek keresztelkedtek meg, elsősorban Nagy-Britanniában. Az új egyháztagok jelentős erőt hoztak az egyházba, és sokan Nauvooba utaztak, hogy csatlakozzanak a szentekhez.

A táblára felírt igazság illusztrálása végett kérj meg négy önként jelentkezőt, hogy játsszanak el egy olyan élményt, melyben Wilford Woodruffnak volt része, amikor 1840-ben az angliai Herefordshire-ben prédikálta az evangéliumot. Oszd ki az önként jelentkezők között a szerepeket: Wilford Woodruff, plébános, rendőr, mesélő. Adj nekik egy-egy példányt a következő szövegkönyvből, melyet a szerepjáték során használhatnak:

Wilford Woodruff (magában beszélve):Hű! Ez volt ma a második prédikációm. Úgy számolom, hogy a ma esti gyűlés utánra már közel ezren lesznek, akik ma hallották az Úr üzenetét.

Plébános (a terem másik végében állva, a rendőrhöz beszélve):Rendőr úr, ezt a mormon prédikátort meg kell állítani! Az én parókiámon ma csak tizenöten voltak. Tizenöten! Gondolom a többiek az ő egyik prédikációját hallgatták. Nem engedhetem meg, hogy tovább fogyatkozzon a hitközségem, miközben egyre növekszik ennek a mormonnak a közönsége! Fogja el és állítsa meg a munkáját!

Rendőr:Megteszem, ami tőlem telik.

Mesélő:Amikor Woodruff elder felállt, hogy beszéljen az esti gyűlésen, bejött a rendőr.

Rendőr (Wilford Woodruffhoz szólva):Elnézést, Uram! Rendőr vagyok, és a helyi parókia plébánosa küldött elfogatóparanccsal.

Wilford Woodruff:Milyen bűntettért?

Rendőr:Prédikálásért.

Wilford Woodruff:Biztosíthatom, hogy éppen úgy van engedélyem az evangélium prédikálására, mint annak a plébánosnak. Üljön le, és a gyűlés után még beszélhetünk erről, de most el kell kezdenem… (hangtalanul úgy tesz, mintha prédikálna az osztálynak)

Mesélő:A rendőr leült Woodruff elder székére, és ott maradt mellette, míg az több mint egy órán keresztül az evangéliumot prédikálta. Wilford Woodruff azt mondta erről az élményről:

Wilford Woodruff:Megpihent rajtam Isten hatalma, a Lélek betöltötte az épületet és meggyőzte az embereket.

Mesélő:A gyűlés végeztével Woodruff elder felhívást intézett a keresztelkedésre.

Wilford Woodruff:Hívom mindazokat, akik szeretnének megbocsátást nyerni a bűneikre és csatlakozni az Úr visszaállított egyházához, hogy lépjenek be ma a keresztelkedés vizébe.

Rendőr (felállva a székről, Wilford Woodruffhoz szólva):Woodruff úr, én szeretnék megkeresztelkedni.

Mesélő:A rendőr, négy prédikátor, és két másik ember is megkeresztelkedett aznap. A rendőr visszament a plébánoshoz, és elmagyarázta, mi történt.

Rendőr (a plébánoshoz szólva):Ha le akarja tartóztatni Woodruff urat, akkor Önnek kell azt megtennie, mert én ma az életemben valaha is hallott egyetlen igaz evangéliumi prédikációt hallottam tőle.

Mesélő:A plébános ekkor két hivatalnokot küldött el egy gyűlésre, hogy megtudja, miről prédikál Woodruff elder. Ők is meggyőződtek Woodruff elder üzenetének igaz voltáról és megkeresztelkedtek. A plébános mást már nem küldött Woodruff elder prédikációira.

(Átdolgozva innen: Wilford Woodruff, Leaves from My Journal [1881], 80–81.)

Miután az önként jelentkezők végeztek, tedd fel az osztálynak a következő kérdéseket:

• Hogyan illusztrálja Woodruff elder élménye azt a tantételt, hogy semmi nem állítja meg Isten munkájának előrehaladását?

• Ma hogyan teljesedik be Joseph Smith próféciája Isten munkájának előrehaladásáról? Milyen érzéseitek vannak az e munkában való részvétellel kapcsolatban?

• Mit tehettek azért, hogy segítsétek Isten munkájának elterjedését minden nép között? (Megkérheted a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszoljanak erre a kérdésre.)

Mondd el, hogy a következő leckékben a tanulók még több mindent megtudnak majd arról, hogy milyen fontos események történtek és milyen tantételek adattak, míg 1839 és 1846 között Nauvooban volt Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza központja. Tegyél bizonyságot a mai órán megbeszélt tantételekről, és kérd meg a tanulókat, hogy cselekedjenek a tanultak szerint.

Megjegyzések és háttér-információk

A szentek kivonulása Missouriból

„A Far West [Missouri] feladását követő hónapok komoly próbatételt jelentettek az egyház vezetésének. A teljes Első Elnökség – Joseph Smith, Sidney Rigdon és Hyrum Smith – fogházban volt. A Tizenkét Apostol Kvórumának sorai megfogyatkoztak. David W. Pattent megölték a Crooked folyó melletti csatában, Parley P. Pratt fogházban volt, fivére, Orson pedig a szentek egy csoportjával St. Louis-ban. Thomas B. Marsh, William Smith és Orson Hyde eltávolodtak az egyháztól, így hát nem jelentettek segítséget. Az egyház szükségleteiről való gondoskodás felelőssége 1838–39 telén és a Missouriból Illinooisba való kivonulás teljes ideje alatt így leginkább Brigham Youngra és Heber C. Kimballra hárult. John Taylort 1838 decemberében hívták el, hogy apostol legyen. Wilford Woodruff és George A. Smith a rákövetkező áprilisban kerültek be a króvumba, és mindketten értékes segítséget nyújtottak ebben a kritikus időszakban” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System student manual, 2003], 211–12).

1839. január 26-án Brigham Young a kivonulás elősegítése érdekében létrehozta az elköltözést felügyelő bizottságot.

„A tél és a tavasz folyamán ez a bizottság gondoskodott a szegények élelmezéséről, ruházkodásáról és szállításáról. Közel négyszáz utolsó napi szent kötött hivatalos fogadalom által szövetséget arra, hogy minden rendelkezésre álló javát a bizottság rendelkezésére bocsátja, »abból a célból, hogy lehetőséget adjanak ezen állam elhagyására mindazon szegények és szűkölködők számára, akik érdemesnek találtatnak, míg senki nem marad hátra, aki el kíván költözni az államból« [in History of the Church, 3:251]. […]

Február közepére olyanok lettek a körülmények, hogy kezdetét vette a szentek nagyszámú költözködése. Szekereket és fogatokat vásároltak, bár nem a legjobb minőségben; élelmiszer-tartalékokat helyeztek el a kivándorlási út mentén; és egy ideig enyhébbre fordult az időjárás is. Missouri elhagyása azonban még így sem volt könnyű a menekülteknek. Sokan rendkívül alacsony áron adták el becses javaikat és földjeiket azért, hogy megvehessék, ami az állam elhagyásához szükséges volt” (Church History in the Fulness of Times, 212).

Wilford Woodruff misszionáriusi élményei Angliában

Míg Angliában missziót szolgált, Wilford Woodruff azt a késztetést kapta a Lélektől, hogy menjen el onnan, ahol éppen prédikál, át Anglia egy másik részébe. Woodruff elder Herefordshire-ben kötött ki, ahol számos olyan lelket talált, akik készen álltak a visszaállított evangélium befogadására. „Wilford Woodruff és mások erőfeszítései által mintegy tizennyolcezer ember tért meg a három megye: Hereford, Worcester és Gloucester vidékén. […] Életének ezen rendkívüli időszakára visszagondolva azt írta Wilford Woodruff: »Ennek a herefordshire-i missziónak az egész története azt mutatja, milyen fontos hallgatni Isten lelkének szelíd és halk hangjára, valamint a Szentlélek kinyilatkoztatásaira. Az emberek világosságért és igazságért imádkoztak, és az Úr elküldött hozzájuk« [in Matthias F. Cowley, ed., Wilford Woodruff (1979), 120]” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System student manual, 2003], 231).

Tanbéli fejlemények Nauvooban és a környező területeken

Az Úr „sok nagyszerű és fontos dolgot [nyilatkoztatott ki] Isten királyságát illetően” (Hitéttelek 1:9), míg a szentek központja 1839 és 1846 között Nauvooban volt. A folyamatos kinyilatkoztatás ezen időszaka során a szentek a Nauvoo templom felépítésén fáradoztak, melyben az Úr ígérete szerint olyan szertartások és tudás kinyilatkoztatására fog sor kerülni, „amelyek el voltak rejtve már a világ megalapítása előtt óta” (T&Sz 124:41). Az Úr ebben az időszakban nyilatkoztatta ki a halottakért végett keresztelkedés, a templomi felruházás, valamint a házassági pecsételés szertartásait. Az Istenség természetéről is több mindent kinyilatkoztatott (lásd T&Sz 130:22). Joseph Smith próféta 1842 és 1844 között megírta a Hittételeket és kiadta Ábrahám könyvét, mely világossá tett más szentírásbeli szövegekben található bonyolult részeket, és olyan igazságokat nyilatkoztatott ki Jézus Krisztus evangéliumából, melyek korábban ismeretlenek voltak vagy nem nagyon értették őket. A Próféta ezenkívül a Tizenkét Apostol Kvórumára ruházta a királyság kulcsait, hogy halála után készen álljanak az egyház vezetésére.

Gordon B. Hinckley elnök beszélt egy másik fontos fejleményről is, melyre a Nauvoo templom építése kapcsán került sor:

„Ennek az épületnek [a Nauvoo templomnak] az örökkévalóság dolgaival kellett foglalkoznia. Annak tanújaként kellett állnia mindazok előtt, akik reá tekintenek, hogy felépítői lenyűgöző hittel és biztos tudással rendelkeztek arról, hogy a sír nem a vég, hanem a lélek örökkévaló és tovább fejlődik. Azon – 1844-es – év márciusában, amikor meghalt, a Próféta egy nagyszabású, a templom telkéhez csatlakozó ligetben elmondott beszédben részletezte ezt a tant. Ennek a beszédnek a szövege fontos tanbéli dokumentummá vált az egyház teológiájában. A King Follett beszédként utalunk rá” (“Nauvoo’s Holy Temple,” Ensign, Sept. 1994, 62).

A King Follett beszédben, mely egy King Follett nevű férfi temetésén hangzott el, Joseph Smith próféta kifejtette, hogy Mennyei Atyánkkal éltünk, mielőtt a földre jöttünk volna, és Isten tövényeket fektetett le, melyek lehetővé tették számunkra a fejlődést:

„[Maga] Isten, miután lelkek és dicsőség közepette találta magát, mivel intelligensebb volt náluk, ezért helyénvalónak látta, hogy törvényeket hozzon, amelyek által a többieknek kiváltságuk lehet hozzá hasonlóan fejlődni. Istenhez fűződő kapcsolatunk olyan helyzetbe hoz minket, melyben fejlődhet a tudásunk. Hatalma van törvényeket hozni, amelyek által taníthatja a gyengébb intelligenciákat, hogy vele együtt felmagasztosulhassanak” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 218.).

Joseph Smith azt is kifejtette, milyen lehetőségeink vannak Isten gyermekeiként:

„Ebben van tehát az örök élet – ismerni az egyetlen bölcs és igaz Istent; és meg kell tanulnotok, hogyan válhattok ti magatok is istenekké, Isten királyaivá és papjaivá, …azáltal, hogy egyik kis fokról a másikra léptek, és egyik kis képességből kifejlesztetek egy nagyobbat; kegyelemről kegyelemre, felmagasztosulásból felmagasztosulásba, amíg el nem nyeritek a halottak feltámadását, és képesek nem lesztek örökkévaló tűzben élni, dicsőségben ülni, mint ahogy azok teszik, akik örökkévaló hatalommal koronáztattak meg.

[…] [Az igazlelkűek, akik meghaltak] újra feltámadnak, hogy örökkévaló tűzben, halhatatlan dicsőségben éljenek, ahol soha többé nem fognak búsulni, szenvedni vagy meghalni; hanem Isten örököseivé és Krisztus örököstársaivá válnak. És ez mit jelent? Hogy ugyanazt a hatalmat, ugyanazt a dicsőséget és ugyanazt a felmagasztosulást öröklitek, mígnem eléritek egy isten helyzetét, és az örök hatalom trónjára emelkedtek, ugyanúgy, ahogyan mások tették előttünk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 230–231.).

A Segítőegylet története és munkássága

További információkat illetően arról, hogy a Segítőegylet miként segített és segít Isten földi királyságának felépítésében, lásd Leányaim a királyságomban: A Segítőegylet története és munkássága (2011).