A 20. század során a misszionáriusi munka az egész világra kiterjedt. Az egyházi vezetők útmutatásért imádkoztak azokat a korlátozásokat illetően, melyek az egyház afrikai származású tagjaira vonatkoztak a papsági elrendelések és a templomi szertartások kapcsán. Egyértelmű kinyilatkoztatás adatott a témával kapcsolatban az egyház elnökének, Spencer W. Kimball elnöknek, melyről megerősítést kaptak tanácsosai az Első Elnökségben, illetve a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai is a Salt Lake templomban 1978. június 1-jén. Egy 1978. június 8-i keltezésű levélben bejelentették a kinyilatkoztatást.
Az Úr kinyilatkoztatja, hogy a papság és a templom áldásai az egyház minden érdemes tagjára kiterjeszthetők
Kérd meg az osztályt, képzeljék el, hogy van egy olyan barátjuk, aki utolsó napi szent, ám nehézséget okoz neki néhány kérdés az egyházzal kapcsolatban.
Mire buzdítanátok a barátotokat?
Miután a tanulók megválaszolták a kérdést, olvasd fel a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
Dieter F. Uchtdorf elnök
„Drága fiatal barátaim, mi egy kérdezősködő nép vagyunk, mert tudjuk, hogy a kérdések vezetnek el az igazsághoz. […]
Az érdeklődés a bizonyság bölcsője. Vannak, akik kínosan érzik magukat, vagy érdemtelennek, mert vizsgálódó kérdéseik vannak az evangéliummal kapcsolatban, pedig nem kell így érezniük. A kérdezés nem a gyengeség, hanem a fejlődés jele.
Isten azt parancsolja nekünk, hogy keressünk válaszokat a kérdéseinkre (lásd Jakab 1:5–6), és csupán annyit kér, hogy azt »őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel« tegyük (Moróni 10:4). Amikor ezt tesszük, mindenről megtudhatjuk az igazat »a Szentlélek hatalma által« (Moróni 10:5).
Ne féljetek, kérdezzetek! Legyetek kíváncsiak, de ne kétkedjetek! Mindig ragaszkodjatok ahhoz a hithez és a világossághoz, melyet már megkaptatok” (Tükörkép a víz színén. [Egyházi Oktatási Szervezet áhítat, 2009. nov. 1.], LDS.org).
Mit tanított Uchtdorf elnök, ami segíthet azoknak, akiknek kérdéseik vannak az egyházról?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő történetet Helvécio és Rudá Martinsról, akik kérdések útján szerették volna megismerni és megérteni az igazságot:
Kép
Elder Helvécio Martins
Helvécio Martins elder
„1972-ben, egy tiszta áprilisi estén… Helvécio Martins elgondolkodott a családja igazságkeresésén. Ő és a felesége, Rudá, számos vallást megvizsgáltak, ám egyik sem töltötte be a lelkükben lévő űrt. »Aznap este beszélgettem Istennel, és a segítségét kértem« – mondta” (“Elder Helvécio Martins of the Seventy,” Ensign, May 1990, 106).
Néhány nappal később misszionáriusok keresték fel otthonukat a brazíliai Rio de Janeiróban. Martins elder így emlékezett vissza: „Abban a pillanatban, hogy az a két fiatalember belépett a lakásunkba, minden szomorúságom és lelki nyugtalanságom azonnal szertefoszlott, és nyugalom és békesség vette át a helyét, ami – most már tudom – a Szent Lélek hatásából fakadt” (with Mark Grover, The Autobiography of Elder Helvécio Martins [1994], 43).
Miközben Helvécio és Rudá, akik afrikai származásúak, a misszionáriusokkal beszélgettek, Helvécio arról kérdezte őket, hogy milyen szerepet töltenek be a feketék az egyházban. Martinsék megtudták, hogy abban az időben az egyházi irányelvek nem engedélyezték, hogy afrikai származású színes bőrű férfiakat elrendeljenek a papságba. Ez további kérdéseket vetett fel bennük, melyeket feltettek a misszionáriusoknak.
Ha a Martins család helyében lettetek volna, milyen kérdések merültek volna fel bennetek, amikor hallotok a papsági korlátozásról?
Tedd ki a következő kijelentést, amely a 2. hivatalos nyilatkozat bevezetésének egy része. (Készíthetsz ebből a bevezetésből másolatokat a tanulóknak, hogy betehessék a szentírásukba, és elmondhatod nekik, hogy ez az angol nyelvű szentírások 2013-as kiadásából vett idézet.) Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a kijelentést, az osztály pedig keressen válaszokat olyan kérdésekre, melyek felmerülhetnek az emberekben a papsági korlátozással kapcsolatban.
„A Mormon könyve azt tanítja, hogy »mindegyik egyforma Istennek«, ideértve »feketét és fehéret, szolgát és szabadot, férfit és nőt« egyaránt (2 Nefi 26:33). Az egyház történetében számos országban keresztelkedtek meg mindenféle fajból és etnikai csoportból származó emberek, akik az egyház hithű tagjaiként éltek. Joseph Smith élete során néhány színes bőrű férfi egyháztagot elrendeltek a papságba. Az egyház történetének korai szakaszában az egyházi vezetők leálltak annak gyakorlatával, hogy afrikai származású színes bőrű férfiakra ruházzák a papságot. Az egyházi feljegyzések nem tartalmaznak világos magyarázatot e döntés eredetére.”
A papsági korlátozással kapcsolatos mely kérdések válaszolhatók meg e kijelentés segítségével?
Emeld ki azt a sort, mely kijelenti: „Az egyházi feljegyzések nem tartalmaznak világos magyarázatot e döntés eredetére.” Győződj meg róla, hogy a tanulók értik: bár néhányan felvethetnek indokokat arra, hogy az afrikai származású férfiakat egy ideig miért nem rendelték el a papságba, ezek az indokok nem biztos, hogy valósak. Az imént olvasott kijelentés az egyház hivatalos álláspontja.
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, amely leírja, mit tett a Martins család, miután hallott a visszaállított evangéliumról:
A Martins család 1972. július 2-án megkeresztelkedett, és hithűen szolgált az egyházban. Amikor a legidősebb fiuk, Marcus, megkapta a pátriárkai áldását, ígéretet kapott benne, hogy prédikálni fogja az evangéliumot. Habár akkoriban a papsági korlátozás megakadályozta, hogy Marcus teljes idejű missziót szolgálhasson, a szülei nyitottak számára egy misszionáriusi takarékszámlát. 1975-ben az egyház bejelentette, hogy templom épül a brazíliai São Paulóban. Hogy az ehhez szükséges pénzalap összegyűjtését segítse, Martins nőtestvér eladta az ékszereit, Martins testvér pedig hithűen szolgált a templom közönségkapcsolati bizottságának tagjaként. A Martins család annak ellenére hozta meg ezeket az áldozatokat, hogy úgy hitték, nem lesz lehetőségük elnyerni a papsági szertartásokat a templomban.
Szerintetek a Martins család miért volt hajlandó megkeresztelkedni és hithűen szolgálni az egyházban az akkoriban még rájuk is kiható papsági korlátozás ellenére?
Miután a tanulók megbeszélték ezt a kérdést, olvasd fel Martins testvér válaszát:
Kép
Elder Helvécio Martins
„»Rátaláltunk az igazságra, és semmi sem tarthatott vissza minket attól, hogy aszerint éljünk. […] Amikor a Lélek azt mondja neked, hogy az evangélium igaz, …hogyan tagadhatnád meg?«” (in “Elder Helvécio Martins of the Seventy,” 106).
Mutass rá, hogy mivel a Martins család bizonyságot nyert a Szentlélek által, képesek voltak Istenben bízva előrehaladni mindannak ellenére, amit nem értettek.
Miként lehet a Martins család jó példa számotokra, amikor kérdések merülnek fel bennetek? (Belekapaszkodhatunk abba, amit már tudunk, és hűen kitarthatunk, amíg további tudást nem kapunk.)
Mondd el, hogy a Martins család mellett afrikai származású emberek ezrei ismerték meg a visszaállított evangélium igazságát számos nemzetben az 1978-as kinyilatkoztatást megelőző évtizedekben. A Salt Lake City-beli egyházi vezetők kész levéláradatot kaptak meg nem keresztelt nigériai és ghánai megtértektől, akik kérték, hogy küldjenek misszionáriusokat Afrikába. Az egyházi vezetők évekig imádkoztak az ügy kapcsán, de úgy érezték, hogy még nem jött el az ideje, hogy misszionáriusokat küldjenek Afrikába, ahol a helyi egyháztagok nem elnökölhetnek vagy végezhetnek el szertartásokat.
Kép
President Spencer W. Kimball
Mondd el a tanulóknak, hogy a 2. hivatalos nyilatkozat annak a kinyilatkoztatásnak a hivatalos bejelentését tartalmazza, melyet Spencer W. Kimball elnök 1978. június 1-jén kapott. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a „Kedves testvérek!” megszólítás alatti első bekezdést. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, mit mondtak az egyházi vezetők, minek voltak a tanúi.
Minek voltak tanúi az egyházi vezetők szerte a világon?
Mire kaptak sugalmazást az egyházi vezetők, amikor tanúi voltak az Úr munkája terjedésének? (Azt kívánták, hogy az egyház minden érdemes tagjára kiterjeszthessék az evangélium összes áldását.)
Az egyik tanuló olvassa fel a következő bekezdést (így kezdődik: „Mivel tudatában vagyunk azoknak az ígéreteknek”). Az osztály figyelje meg, hogy az egyházi vezetők miként cselekedtek azon kívánságuk szerint, mellyel sugalmazás útján megáldattak.
Spencer W. Kimball elnök és más egyházi vezetők mit tettek sugalmazott kívánságaikból adódóan?
Mit tanít ez nekünk a prófétákról? (Miután a tanulók válaszoltak, felírhatod a táblára a következő igazságot: A próféták az Úr útmutatását kérik az egyház irányításához.)
Mutass rá a következő kifejezésre: „tudatában vagyunk azoknak az ígéreteknek, amelyeket… [a] prófétá[k]… tettek”.
Ez a kifejezés és a mondat, melyet bevezet, mit tanít nekünk, mit tudtak az egyházi vezetők a papság korlátozásával kapcsolatban? (Tudták, hogy valamikor minden érdemes férfinak lehetősége lesz megkapni a papságot.)
Magyarázd el, hogy 1978 előtt az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma évekig tanácskozott és imádkozott a papsági korlátozásról. Az egyházi vezetők úgy érezték, hogy kinyilatkoztatásra van szükség a már bő egy évszázada érvényben lévő korlátozás megváltoztatásához. E kérdés egy ideje már nagyon nyomasztotta Kimball elnök lelkét, aki gyakran elment egyedül a templomba, hogy imádkozzon róla.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az „Ő meghallgatta imáinkat” résszel kezdődő következő két bekezdést. Az osztály kövesse a szöveget, és figyelje meg, mit válaszolt az Úr Kimball elnök, az Első Elnökségben lévő tanácsosai, illetve a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjainak imáira.
Mit válaszolt az Úr prófétái imáira?
Mit tanít ez nekünk arról, hogy az Úr miként irányítja az egyházát? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tant: Az Úr a prófétáinak adott kinyilatkoztatásokon keresztül irányítja az egyházát.)
Mondd el, hogy e kinyilatkoztatás óriási hatással volt az emberekre világszerte. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, hogyan reagált Helvécio Martins és a felesége, Rudá, amikor hallottak róla:
„Nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Rudával bementünk a hálószobánkba, letérdeltünk, és imádkoztunk. Sírva köszöntük meg Mennyei Atyánknak azt az eseményt, amelyről addig csak álmodtunk. A nap ténylegesen elérkezett, méghozzá a mi halandó életünkben” (Autobiography, 69–70). A Martins családot összepecsételték a templomban. Fiuk, Marcus volt az első afrikai származású egyháztag, aki a papsági korlátozást megszüntető kinyilatkoztatás után missziót szolgált. Helvécio Martins helyi papsági vezető lett, idővel pedig elhívták, hogy a Hetvenek Második Kvórumának tagjaként szolgáljon.
Mondd el, hogy nem sokkal a papsági korlátozást megszüntető kinyilatkoztatás elnyerése után misszionáriusokat küldtek Afrikába. Azóta templomokat építettek azon a földrészen, és emberek százezrei részesültek magukért és elhunyt őseikért az evangélium szertartásaiban.
Mutass rá, hogy a tanulókat megkérdezhetik, hogy egy ideig miért nem rendeltek el afrikai származású férfiakat a papságba az egyházban. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mit válaszolnának erre a kérdésre.
Erősítsd meg, hogy helyénvaló azt a magyarázatot adni másoknak, hogy nem tudjuk, miért kezdték el korlátozni a papságba való elrendelést. Emellett megoszthatjuk és bizonyságot tehetünk azon igazságokról, amelyeket ismerünk. (Utalhatsz a táblára felírt igazságokra.) Végezetül kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg az érzéseiket és a bizonyságukat. Te is megoszthatod a bizonyságodat.
M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, elmagyarázta, hogy bár a papság felhatalmazását férfiakra ruházzák, Mennyei Atyánk minden gyermeke – akár férfi, akár nő – részesülhet a papság áldásaiban:
Kép
M. Russell Ballard elder
„Mennyei Atyánk nagyszerű, a papságot reánk ruházó tervében a férfiak különleges felelősséggel bírnak a papsági szolgálat terén, azonban nem ők a papság maga. A férfiak és a nők más-más, azonban ugyanolyan értékes szerepkörökkel bírnak. Ahogyan a nő sem foganhat férfi nélkül gyermeket, úgy a férfi sem használhatja nő nélkül teljes mértékben a papsági hatalmat és hozhat létre örökkévaló családot. Más szóval, az örökkévalóság látószögéből, férj és feleség osztoznak a nemzőerőn és a papsági hatalmon. Férjként és feleségként pedig a férfinak és a nőnek Mennyei Atyánk követésére kell törekedniük. A szeretet, az alázatosság és a türelem keresztényi erényeire kell összpontosítaniuk, miközben a papság áldásaira törekednek saját életük és a családjuk kapcsán.
Feltétlenül meg kell értenünk azt, hogy Mennyei Atyánk minden fia és minden leánya számára elérhetővé tette a papság áldásait és azt, hogy megerősítse őket annak hatalma” („Ez munkám és dicsőségem”.Liahóna, 2013. máj. 19.).
2. hivatalos nyilatkozat. Ne fűzzünk ember által kreált indoklásokat Isten kinyilatkoztatásaihoz!
„Egy 1988-as interjúban, mely a papságról szóló kinyilatkoztatás tizedik évfordulóján készült, [Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta], mi a véleménye… azon próbálkozásokról, amikor halandó indokokkal kísérlik meg alátámasztani az isteni kinyilatkoztatásokat:
Kép
Dallin H. Oaks elder
»Ha azt a kérdést szem előtt tartva olvasnánk a szentírásokat, hogy ’miért parancsolta az Úr ezt vagy miért parancsolta azt?’, rájönnénk, hogy száz parancsolatból kevesebb mint egynél ad bármilyen magyarázatot is. Nem az Úr módszere, hogy indokokat adjon. Mi [halandók] megindokolhatjuk a kinyilatkoztatásokat, megindokolhatjuk a parancsolatokat is. Ha ezt tesszük, magunkra maradunk vele. Néhányan indokokat találtak ki az itt tárgyalt témára is, és kiderült, hogy egyáltalán nem volt igazuk. Van mit tanulnunk ebből. […] Már régen elhatároztam, hogy a hitemet a parancsolatba vetem, nem pedig az indokokba, melyeket mögé képzelnek.«
Amikor arról [kérdezték Oaks eldert], hogy az általános felhatalmazottak által említett indokokra is [utal-e az állításával], ezt mondta…:
»Az általános felhatalmazottak és a mások által kifejtett indokokra is utalok. Az indoklások nekem teljesen szükségtelen, kockázatos beszédnek tűnnek. […] Ne kövessük el ugyanazt a hibát, amit a múltban elkövettek itt és más területeken is, miszerint megpróbálták megindokolni a kinyilatkoztatásokat. Kiderült, hogy az indoklások nagyrészt ember által kreáltak voltak. A kinyilatkoztatások azok, melyeket az Úr akarataként támogatunk, és ebben rejlik a biztonság« [“Apostles Talk about Reasons for Lifting Ban,” Daily Herald, Provo, Utah, June 5, 1988, 21 (AP)]” (Dallin H. Oaks, Life’s Lessons Learned [2011], 68–69).
2. hivatalos nyilatkozat. Nem kell mindenre tudnunk a választ, de naprakésznek kell lennünk azzal kapcsolatban, amit viszont tudunk
Paul V. Johnson elder a Hetvenektől a következő tanácsot adta a hitoktatóknak:
Kép
Paul V. Johnson elder
„Nem baj, ha a tanuló azt látja, hogy bár az oktató nem tudja mindenre a választ, de tudja a választ a legfőbb kérdésekre és erős bizonysága van. Amikor egy angyal megkérdezte Nefit, hogy ismeri-e Isten leereszkedését, Nefi így válaszolt: »Tudom, hogy szereti gyermekeit; de nem ismerem minden dolognak a jelentését« (1 Nefi 11:17). Még ha nem is tudjuk a választ egy konkrét kérdésre, emlékeztethetjük a tanulóinkat azokra a dolgokra, amelyeket tudunk.
Egy másik kihívás, különösen ha már jó ideje tanítunk, hogy hajlamosak vagyunk a régi jegyzetekhez és régi magyarázatokhoz ragaszkodni. Sokkal jobban tennénk, ha lépést tartanánk az egyház jelenlegi állásfoglalásaival. Ennek egyik legjobb módja, ha jól ismerjük az LDS.org honlapon lévő sajtószoba anyagát (mormonnewsroom.org). […]
1978 nyarán kaptam állást az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban. Még ugyanazon a nyáron, júniusban, bejelentették a kinyilatkoztatást, miszerint minden érdemes férfi számára elérhető a papság. Az év augusztusában Bruce R. McConkie elder, a Tizenkettek Kvórumának egyik tagja, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás személyzetéhez intézett beszédet egy ehhez hasonló gyűlésen. Kihangsúlyozta, hogy a kinyilatkoztatás mennyire megváltoztatta a témával kapcsolatos ismereteinket. Ezt mondta:
»Felejtsetek el mindent, amit valaha is mondtam, vagy amit Brigham Young elnök vagy George Q. Cannon elnök vagy bárki más valaha is mondott a múltban, ami ellentmond e jelenlegi kinyilatkoztatásnak. Korlátozott ismeretek birtokában és azon világosság és tudás nélkül beszéltünk, amely most már megadatott a világnak.
Az igazságunkat és a világosságunkat sorról sorra és előírásról előírásra kapjuk. Intelligencia és világosság új áradatát kaptuk most e konkrét témával kapcsolatban, és ez eloszlatja a múlt minden sötétségét, nézetét és gondolatát. Többé nem számítanak.
Semmin sem változtat az, amit bárki is mondott az ügyben ez év (1978) júniusának első napja előtt« (“All Are Alike unto God” [CES symposium on the Book of Mormon, Aug. 18, 1978], 2; LDS.org).
Legyünk naprakészek azzal a világossággal, melyet kaptunk” (“A Pattern for Learning Spiritual Things” [address to CES religious educators, Aug. 7, 2012], LDS.org).
A Tizenkét Apostol Kvórumának néhány tagja később leírta, milyen élmény volt, amikor 1978. június 1-jén megkapták a kinyilatkoztatást. Például Gordon B. Hinckley elnök, aki 1978-ban a Tizenkét Apostol Kvórumának volt a tagja, erről tett bizonyságot:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„Ünnepélyes, megszentelt légkör töltötte be a termet. Számomra olyan érzés volt, mintha csatorna nyílt volna meg a mennyei trón és Isten térdelő, könyörgő prófétája között, aki mellett ott voltak a Fivérei. […] A Szentlélek hatalma által bizonyosság érkezett ahhoz a prófétához, miszerint amiért imádkozott, helyes, eljött az idő, és hogy mostantól fogva a papság csodálatos áldásait ki kell terjeszteni az érdemes férfiakra mindenhol, származástól függetlenül.
Abban a körben minden férfi tudta ugyanezt, a Szentlélek hatalma által. […]
Közülünk, akik jelen voltunk ezen az eseményen, többé már senki sem volt teljesen ugyanaz az ember, mint azelőtt. És többé az egyház sem volt már teljesen ugyanaz” (“Priesthood Restoration,” Ensign, Oct. 1988, 70).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából hasonlóképpen erősítette meg a történteket:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Ez alkalommal [amikor megkaptuk a 2. hivatalos nyilatkozatban foglalt kinyilatkoztatást] a könyörgés és a hit miatt, valamint azért, mert elérkezett az óra és az idő, az Úr az Ő gondviselésében kiárasztotta a Szentlelket az Első Elnökségre és a Tizenkettekre csodás és csodálatos módon, felülmúlva mindent, amit a jelenlévők addig valaha is tapasztaltak. A kinyilatkoztatás az egyház elnökének adatott – és megadatott minden egyes jelenlévőnek is” (“All Are Alike unto God” [address to CES religious educators, Aug. 18, 1978], 3, LDS.org).
További információért a 2. hivatalos nyilatkozatról látogass el az LDS.org honlapra, kattints a Gospel Topics [Evangéliumi témák] feliratra, majd a keresőbe írd be: „race and the priesthood” [faji hovatartozás és a papság].