1832. február 16-án Joseph Smith és Sidney Rigdon az ihletett Bibliafordításon dolgozott (melyet időnként Joseph Smith fordításnak is szoktunk nevezni). Miközben a János 5:29-et fordították és elmélkedtek annak jelentésén, látomásban volt részük, amelyet a Tan és szövetségek 76 jegyez fel. A látomás során a Szabadító Joseph Smithnek és Signey Rigdonnak különböző látomások sorozatát mutatta meg, amely megerősítette Jézus Krisztus valóságát és isteni voltát, tanított Sátán bukásáról és a kárhozat fiairól, továbbá kinyilatkoztatta a dicsőség három királyságának és azoknak a természetét, akik örökölni fogják azokat. Wilford Woodruff elnök azt mondta: „Most csak a [76. részben található] »látomásra« fogok utalni, olyan kinyilatkoztatásként, mely több világosságot, több igazságot és több alapelvet nyújt, mint bármely más kinyilatkoztatás, bármely más könyvben, melyet valaha is olvashatunk. Világossá teszi értelmünk számára jelen állapotunkat, azt, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, és hová tartunk. E kinyilatkoztatás révén minden ember tudhatja, miben lesz része, és milyen helyzetben lesz majd” (Az egyház elnökeinek tanításai: Wilford Woodruff [2005]. 123.).
A Tan és szövetségek 76 négy leckén át kerül majd tanításra. Ez a lecke rövid áttekintést nyújt a látomásról, az Úr hithűeknek ígért áldásairól és arról, hogy mi vezette Joseph Smitht és Sidney Rigdont oda, hogy megkapják a látomást.
Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg néhány olyan helyet, ahová a szünidőben vagy nyaraláskor el szeretnének menni. (A válaszaikat írd fel a táblára.) A táblán lévő egyik úti célt karikázd be, majd kérd meg a tanulókat, hogy írják le, milyen útvonalon kellene utazniuk ahhoz, hogy elérjék a kiválasztott úti célt. Egy-két perc múlva kérd meg néhányukat, mondják el, mit írtak. Ezután válassz ki a táblán lévő úti célok közül egy olyat, ami lényegesen eltér az elsőtől, és tedd fel a következő kérdéseket:
Ha az első úti célhoz megadott útvonalat követitek, elvisz-e az titeket ehhez a másik úti célhoz?
Miként határozza meg az általatok választott úti cél azt az útvonalat, amelyet követnetek kell, hogy odajussatok?
Mondd el, hogy 1832 februárjában Joseph Smith prófétának és Sidney Rigdonnak egy látomásban volt része, amely kinyilatkoztatta az emberiség lehetséges örökkévaló úti céljait. Ez a látomás, mely a Tan és szövetségek 76-ban található, a dicsőség három fokozatát (vagy királyságát) írja le, és azon emberek lelki fejlődésének fokozatait, akik örökölni fogják azokat. Kérd meg a tanulókat, hogy a következő négy lecke során, miközben ezt a látomást tanulmányozzák, határozzák meg azokat a döntéseket, amelyek a celesztiális királyságban való örök élethez vezetnek. Emellett kérd meg őket, hogy elmélkedjenek arról is, hogy vajon a jelenlegi döntéseik ahhoz az örökkévaló úti célhoz vezetnek-e, amely a legnagyobb boldogságot fogja nekik hozni.
Hogy röviden áttekinthessétek a Tan és szövetségek 76-ot, adj a tanulóknak egy példányt a kapcsolódó ábrából. (A másolatot készítsd elég kicsire ahhoz, hogy a tanulók betehessék a szentírásukba és használhassák a 76. szakasz tanulmányozása közben.) Mondd el, hogy ez az ábra annak vázlata, amit Joseph és Sidney látott és megtudott a kapott látomás során.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek Jézus Krisztus jellemvonásait írják le.
Jézus Krisztus ezen versekben említett jellemvonásai közül melyek fontosak számotokra? Miért?
Irányítsd a tanulók figyelmét a Szabadító azon jellemvonásaira, amelyek a Tan és szövetségek 76:5-ben vannak leírva.
Az 5. vers alapján mit kell tennünk, hogy megtapasztaljuk az Úr irgalmasságát és könyörületességét? (Félnünk kell Őt. Mondd el, hogy ebben a szövegkörnyezetben félni az Urat azt jelenti, hogy hódolunk neki, tiszteljük és szeretjük Őt.)
Mit kell tennünk, hogy az Úr megtiszteljen minket? Szerintetek mit jelent „mindvégig igazlelkűségben és igazságban” szolgálni az Urat?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 76:6–9-et, és keressék ki, milyen áldásokat ígér az Úr azoknak, akik tisztelik és szolgálják Őt.
E versek alapján milyen áldások érik azokat, akik tisztelik és szolgálják az Urat? (Emlékeztetheted a tanulókat arra, hogy a rejtelem szó a 7. versben olyan lelki igazságokra vonatkozik, amelyeket csak kinyilatkoztatás által lehet megismerni.)
Írd fel a táblára a következő befejezetlen mondatot: Ha tiszteljük az Urat és mindvégig szolgáljuk Őt, akkor Ő megtisztel minket azáltal, hogy…
Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a táblán lévő tantételt. A következő tantételt fogalmazzák meg: Ha tiszteljük az Urat és mindvégig szolgáljuk Őt, akkor Ő megtisztel minket azáltal, hogy kinyilatkoztatja nekünk az igazságot.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miként nyilatkoztathatja ki nekünk az Úr az igazságot, tarts fel egy villanykörtét (vagy egy zseblámpát), és kérdezd meg, hogy vajon mi köze lehet ennek a Lélek hatásához. Miután a tanulók válaszoltak, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:10-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keressenek további azzal kapcsolatos meglátásokat, hogy a villanykörte (vagy zseblámpa) hogyan hasonlítható a Lélek hatásához.
Miben hasonlít a Lélek hatása egy fényforrás, például a villanykörte hatásához? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő igazságot: Az Úr megvilágosít minket a Lélek által.)
Mit jelent az, hogy megvilágosít? (Tudást vagy lelki betekintést nyújt, amely mélyebb megértéshez vezet vagy segít meglátnunk az igazságot.)
Tapasztaltátok-e már, hogy a Lélek megvilágosított titeket? Mikor? (Miután a tanulók válaszoltak, te is megoszthatod velük egy saját élményedet.)
Joseph Smith és Sidney Rigdon elmondja a látomásukhoz vezető körülményeket
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 76:11–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg az 5–10. versekben említett ígéretek beteljesedését.
Hogyan teljesítette be Joseph Smith és Sidney Rigdon élménye az 5–10. versekben említett ígéreteket?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor olvasták a szentírásokat, de nem értették meg, amit olvastak.
Mit tettetek, hogy jobban megértsétek a szentírásokat?
Mondd el, hogy Joseph Smith és Sidney Rigdon e látomás előtti cselekedetei megtaníthatják nekünk, hogy hogyan érthetjük meg jobban a szentírásokat és hogyan hívhatjuk meg a Szent Lelket, hogy kinyilvánítsa nekünk az igazságot.
Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak párokban. Mindegyik párból az egyik tanuló olvassa el magában a Tan és szövetségek 76 szakaszbevezetését, a másik tanuló pedig olvassa el magában a Tan és szövetségek 76:15–19-et. Kérd meg őket, hogy keressék ki, mit tett Joseph Smith és Sidney Rigdon, ami felkészítette őket arra, hogy kinyilatkoztatás által elnyerjék a szentírások megértését. (Elmagyarázhatod a tanulóknak, hogy Joseph Smith napjaiban a legtöbb ember, aki hitt a Bibliában, úgy gondolta, hogy az utolsó ítéletet követően minden ember vagy a mennybe, vagy a pokolba fog kerülni.) Miután a tanulóknak elegendő idejük volt az olvasásra, kérd meg őket, hogy mondják el a párjuknak, mit találtak. Azután tedd fel a következő kérdéseket:
Mit tett Joseph Smith és Sidney Rigdon, ami felkészítette őket arra, hogy megkapják ezt a látomást? (Tanulmányozták a János 5:29-et és elmélkedtek rajta.)
Mit jelent elmélkedni a szentírásokon? (A válaszok tartalmazhatják, hogy eltűnődni vagy elgondolkodni azon, amit olvasunk, kérdéseket feltenni az olvasottakról, és kapcsolatokat keresni a között, amit tanulunk és amit már tudunk.)
Milyen tantételt tanulhatunk meg Joseph Smith és Sidney Rigdon példájából? (A tanulók javasolhatnak ugyan különböző tantételeket, de mindenképpen hangsúlyozd ki a következőt: Ha imádságos lélekkel tanulmányozzuk a szentírásokat, és elmélkedünk rajtuk, az felkészít minket arra, hogy az Úrtól a Szentlelken keresztül megértést kapjunk.)
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, hogyan tudjuk imádságos lélekkel tanulmányozni és átgondolni a szentírásokat, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály figyelje meg azokat a tetteket, amelyek a szentírások imádságos tanulmányozásához és a róluk való elmélkedéshez kapcsolódnak. (Ha lehetséges, adj a tanulóknak egy-egy példányt ebből az idézetből, hogy követni tudják a szöveget.)
Kép
D. Todd Christofferson elder
„És amikor azt mondom, »tanulmányozni«, az olvasásnál többre gondolok. […] Látom, amint olykor elolvastok egy pár verset, meg-megálltok közben, és eltöprengtek azokon, aztán ismét beleássátok magatokat a versekbe, és ha elgondolkodtok azok jelentésén – imádkoztok, hogy megértsétek azokat, kérdéseket tesztek fel magatokban, lelki benyomások megszerzésére törekedtek és leírjátok a kapott érzéseket –, jobban fogtok emlékezni rájuk, és több tudásra tesztek szert. Ha így tanulmányozzátok a szentírásokat, lehet, hogy egy fél óra alatt nem fogtok elolvasni sok fejezetet vagy verset, de helyet kínáltok szívetekben Isten szavának, és Ő szólni fog hozzátok” (Te azért idővel megtérvén.Liahóna, 2004. máj. 11–12.).
Milyen tetteket társított Christofferson elder a szentírások imádságos tanulmányozásához és a rajtuk való elmélkedéshez?
Christofferson elder javaslatain kívül mi mást szoktatok még tenni, hogy imádságosan tanulmányozzátok a szentírásokat és elmélkedjetek rajtuk? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Milyen élményeitek voltak annak köszönhetően, hogy imádságosan tanulmányoztátok a szentírásokat és elmélkedtetek rajtuk?
Biztasd a tanulókat, hogy alkalmazzák a mai órán megbeszélt lépéseket az egyéni szentírás-tanulmányozásuk során. Te is megoszthatod a bizonyságodat a szentírások imádságos tanulmányozásáról és a rajtuk való elmélkedésről.
Megjegyzések és háttér-információk
A Tan és szövetségek 76 áttekintése. Válaszd a megfelelő útvonalat az óhajtott úti célhoz!
A következő történet, amelyet Sterling W. Sill elder, a Hetvenek tagja osztott meg, jól szemlélteti, milyen fontos megválasztani az ösvényt, amely a leginkább vágyott örökkévaló céljainkhoz vezet:
Kép
Elder Sterling W. Sill
„Számtalan fontos leckét tanulhatunk abból a történetből, melyet sok évvel ezelőtt Dr. Harry Emerson Fosdick mesélt el, »A rossz buszon« címmel. A történet egy [egyesült államokbeli] férfiról szól, aki felszállt egy buszra, azzal a szándékkal, hogy Detroitba utazzon. Ám amikor a hosszú utazás végén megérkezett, Kansas Cityben találta magát. Először nem is akarta elhinni. Amikor útbaigazítást kért a Woodward Avenue felé, és azt mondták neki, hogy ott nincs is Woodward Avenue, felháborodott – hiszen ő tudta, hogy ott kell lennie. Némi időbe telt, míg el tudta fogadni azt a tényt, hogy jó szándéka és hő vágya ellenére egyáltalán nem Detroitban, hanem Kansas Cityben van. Minden stimmelt, kivéve egy apró részletet: hogy rossz buszra szállt.
Hát nem érdekes, hogy oly sok ember olyan helyekre érkezik élete során, ahová soha nem akart menni? A becsületet, a sikert és a boldogságot tűzzük ki célként magunk elé, aztán néha olyan buszra szállunk, amely becstelenséggel, bukással és kellemetlenséggel teli úti célokhoz visz minket. Halandó létünk egyik elsődleges célja az, hogy felkészüljünk az ezt követő életre. A mi lehetséges úti célunk három nagy részre van osztva, melyeket Pál kívánatosságuk tekintetében a nap, a hold és a csillagok világosságához hasonlít. […]
És újra csak visszajutunk ehhez a nagyszerű gondolathoz, amely az egyik legfontosabb a világon: először is, tudnunk kell, hogy hova szeretnénk menni; másodszor pedig, arra a buszra kell felszállnunk, amelyik oda visz minket” (“On the Wrong Bus,” New Era, July 1983, 4, 6).
Joseph Smith és Sidney Rigdon elmondta, hogy mialatt a János 5:29-et fordították, a „Lélekben” voltak (T&Sz 76:11) és „a Lélek hatalma által” (T&Sz 76:12) szemeik megnyíltak. Ebben a szövegkörnyezetben ezek a kifejezések egy ideiglenes fizikai és lelki állapotra vonatkoznak, amelyet színeváltozásnak nevezünk. A színeváltozás „[a]nnak állapota, amikor valakinek egy időre megváltozik a megjelenése és a mivolta – ez azt jelenti, hogy magasabb lelki szintre kerül –, hogy el tudja viselni mennyei lények jelenlétét és dicsőségét” (Kalauz a szentírásokhoz: színeváltozás; scriptures.lds.org).
Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből tanított a tanulmányozás és az elmélkedés közötti különbségről, valamit arról, hogy milyen kapcsolat van az elmélkedés és a kinyilatkoztatás elnyerése között:
Kép
Henry B. Eyring elnök
„Az olvasás, a tanulmányozás és az elmélkedés… nem ugyanaz. A szavak olvasásával lehetnek gondolataink. Tanulmányozás által mintákat és összefüggéseket fedezhetünk fel a szentírásokban. Elmélkedés közben viszont meghívjuk a Lélek általi kinyilatkoztatást. Az elmélkedés számomra abból áll, hogy a szentírások gondos tanulmányozása után elgondolkozom, majd imádkozok azokról” (A Lélek által szolgálni.Liahóna, 2010. nov. 60.).
Marvin J. Ashton elder, a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, ezt tanította:
Kép
Marvin J. Ashton elder
„Elmélkedés által lehetőséget adunk a Léleknek, hogy benyomásokat és útmutatást adjon” (“There Are Many Gifts,” Ensign, Nov. 1987, 20).
Joseph Smith irányítása alatt „A látomás” címmel versbe szedték a Tan és szövetségek 76-ot. A vers 1843. február 1-jén lett kinyomtatva a Times and Seasons című egyházi újságban, amely az Illinois állambeli Nauvooban jelent meg 1839 novembere és 1846 februárja között (lásd Times and Seasons, Feb. 1, 1843, 82–85). Az alábbi táblázat bemutatja a Tan és szövetségek 76 adott részeit a költemény megfelelő versszakaival párhuzamba állítva, valamint tartalmazza azt is, milyen meglátásokat nyerhetünk a két változatból.
És ők azok, akik börtönben tartott emberi lelkek, akiket a Fiú meglátogatott, és prédikálta nekik az evangéliumot, hogy a testben lévő ember szerint lehessenek megítélve”.
54–55. strófa
54. Íme, ők azok, kik törvény nélkül haltak;
A korok pogányai, kik reményt nem ismertek,
Ők, akik a halál árnyékában éltek,
S kiket felhozott a fény: a börtönben tartott lelkek.
55. A Szabadító prédikált a rab lelkeknek,
S evangéliumát újult erővel hirdette;
Majd élőkön lett a keresztség a holtakért végezve,
Hogy ők is a test szerint legyenek megítélve.
Alvin Smithszel ellentétben, aki elfogadta volna az evangéliumot, ha lehetősége lett volna megkapni azt a halála előtt (lásd T&Sz 137), sokan vannak, akik elutasították volna az evangéliumot, még ha az el is jutott volna hozzájuk halandó életük során. Ám az Úr hatalmas irgalma által ezek az emberek lehetőséget fognak kapni arra, hogy hallják és elfogadják az evangéliumot a lélekbörtönben, és testben lévő emberek szerint lehessenek megítélve.
„Akik a testben nem fogadták be Jézus tanúbizonyságát, de azután befogadták.
Ők azok, akik a föld tiszteletreméltó emberei, akiket elvakított az emberek csalárdsága.
Ők azok, akik kapnak a dicsőségéből, de nem a teljességéből.
Ők azok, akik elnyerik a Fiú jelenlétét, de nem az Atya teljességét.”
56–57. strófa
56. A föld tiszteletreméltó polgárai ők;
Kiket elvakított s rászedett az emberi ravaszság:
Kik elsőre nem fogadták be a Szabadító igazságát;
Csak később, mikor a börtönben újra hallották.
57. Nem hősei az igazságnak, nem kapták meg a koronát,
Hanem csak a hold hasonlatának dicsőségét:
Ők azok, akik elnyerik Krisztus jelenlétét,
De nem az Ő trónján az Isten teljességét.
Sok tiszteletreméltó ember van, aki élete során elutasítja az evangéliumot, de később bűnbánatot tart és elfogadja azt, amikor a lélekvilágban tanítják neki. Ők a terresztriális dicsőséget öröklik majd, amely a hold fényéhez hasonlatos. Ők azok, akik kapcsolatban lehetnek majd Jézus Krisztussal, de kapnak az Atyaisten teljességéből.