109. lecke
Tan és szövetségek 104
Bevezetés
1834 tavaszán az egyház anyagi nehézségekkel küzdött, és az arra irányuló törekvés, hogy pénzalapokat gyűjtsön a kilábaláshoz, kudarcot vallott. 1832 márciusában az egyház vezetősége Ohióban létrehozott egy szervezetet – az Egyesült Vállalatot –, hogy az irányítsa az egyház kereskedelmi és üzleti ügyeit oly módon, mely segítene megalapítani Siont és törődni a szegényekkel (lásd T&Sz 78). 1832 áprilisában Joseph Smith és mások találkoztak az egyház vezetőivel Missouriban és megszervezték az Egyesült Vállalat egy kirendeltségét Jackson megyében (lásd T&Sz 82). A vállalat e két kirendeltsége – az egyik Ohióban, a másik pedig Missouriban – két évig működött. Egy 1834. április 10-én tartott gyűlésen a vállalat tagjai úgy határoztak, hogy feloszlatják a szervezetet. Joseph Smith azonban két héttel később kinyilatkoztatást kapott, mely szerint a vállalatot inkább „újra kell szervezni, a javakat pedig sáfárságokként szét kell osztani a [vállalat] tagjai között” (bevezetés a T&Sz 104-hez). Joseph Smith irányítása alatt az „Egyesült Vállalat” kifejezést később az „egyesült rend” kifejezéssel helyettesítették ebben a kinyilatkoztatásban. Az Úr tanácsot adott továbbá az egyházi vezetőknek az adósságaikra vonatkozóan, illetve minden egyháztagnak megtanította, hogy miként törődjenek a szegényekkel.
Javaslatok a tanításhoz
Tan és szövetségek 104:1–18
Az Úr utasításokat ad az egyesült rendre vonatkozóan
Helyezz el egy nehéz tárgyat (például egy nagy könyvet vagy követ) valahol az osztály előtt. Kérj meg egy tanulót, hogy próbálja meg felemelni a tárgyat csupán egyetlen ujjával. Ez legyen nehéz vagy éppenséggel lehetetlen feladat, de hagyd, hogy a tanuló megpróbálja. Ezután engedd meg, hogy a tanuló felkérje néhány társát, hogy segítsenek megemelni a tárgyat. A kiválasztott tanulóknak meg kell ígérniük, hogy addig segítenek, amíg nem sikerül felemelni a tárgyat, és ők is csak egy ujjukat használhatják. Hagyd, hogy az első tanuló addig hívjon oda további tanulókat segíteni, amíg fel nem tudják emelni a tárgyat.
-
Mi szükséges egy nehéz tárgy megemeléséhez? (A válaszok között lehet: csapatmunka, egység stb.)
Magyarázd el, hogy az egyház korai szakaszában az anyagi nehézségek komoly terhet jelentettek az egyház számára. 1832 márciusában és áprilisában az Úr arra utasította az egyház vezetőit, hogy szervezzék meg az Egyesült Vállalatot, melynek tagjai szövetséget kötöttek, hogy együtt munkálkodnak és lesznek felelősek az egyház kereskedelmi és kiadási ügyeinek felügyeletéért, hogy csökkentsék az egyház adósságát, gondoskodjanak a szegényekről és előremozdítsák az Úr munkáját. A szervezetet eredetileg Egyesült Vállalatnak hívták (lásd a 78., a 82. és a 104. szakasz bevezetését a Tan és szövetségek 2013-as kiadásában). Az adósságok miatt 1834 tavaszára az egyházi vezetők a vállalat feloszlatását fontolgatták. 1834. április 23-án Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott – melyet a Tan és szövetségek 104 jegyez fel –, melyben az Úr kinyilatkoztatta, mit kell tenni az Egyesült Vállalattal és annak javaival.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 104 bevezetését, a osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, mit kért az Úr az egyházi vezetőktől, mit tegyenek az Egyesült Vállalattal. (Mielőtt a tanulók elkezdik az olvasást, magyarázd el, hogy később Joseph Smith azt az utasítást adta, hogy az „Egyesült Vállalat” kifejezést változtassák meg „egyesült rendre” a kiadott kinyilatkoztatásban.) A tanulók mondják el, mit találtak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 104:1–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg az egyik okát az egyesült rendben lévő problémáknak. Elmagyarázhatod, hogy a 4. versben az irigység kifejezés azon önző vágyra utal, amikor valaki birtokolni szeretne valamit, általában egy olyan dolgot, ami valaki másé.
-
Mit szegtek meg néhányan a fivérek közül az irigység miatt?
Emlékeztesd a tanulókat az óra eleji szemléltetésre. Kérd meg őket, hogy gondolják át, mi történt volna, ha néhányan azok közül a tanulók közül, akik megígérték, hogy segítenek, meggondolták volna magukat és odébbálltak volna a tárgy megemelése közben.
A Tan és szövetségek 104:5–10 összefoglalásaként mondd el: az Úr kijelentette, hogy az egyesült renddel kapcsolatos szövetség megszegésének következményei közé tartozik, hogy a vétkesek meg lesznek átkozva és kizáratnak az egyházból (lásd még T&Sz 78:11–12; 82:11–21).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 104:11–13-at, és keressék ki, mit mondott az Úr, mit kapjon az egyesült rend minden tagja. A tanulók mondják el, mit találtak. Lehet, hogy el kell magyaráznod, hogy a sáfár egy olyan személy, aki felelőssé tétetik egy másik ember tulajdona felett.
-
A 12–13. versek szerint az Úr miért jelölt ki sáfárságokat az egyesült rend minden tagjának?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 104:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy kinek a birtokában van az egyesült rend minden tulajdona.
-
Kinek a birtokában voltak a javak, melyeket az egyesült rend tagjai kaptak? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Az Úr teremtette a földet, és azon minden dolog az Övé.)
-
Ez az igazság hogyan befolyásolja, hogy miként tekintetek a tulajdonaitokra és használjátok azokat?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 104:15–18-at, és keressék ki, az Úr mire utasította sáfárait, hogyan használják a föld dolgait.
-
Hogyan szeretné az Úr, hogy szentjeiről gondoskodjanak?
-
Szerintetek mit jelent, hogy „a szegény felmagasztaltasson, azáltal, hogy a gazdagok alázatossá tétetnek”?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a kijelentést, az egyik tanuló olvassa fel a következő magyarázatot Joseph B. Wirthlin eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„Az Úr módja abból áll, hogy segítsünk az embereknek magukon segíteni. A szegények felemeltetnek, mert megdolgoznak a kapott fizikai segítségért, helyes elveket tanítanak nekik, és ők képesek magukat felemelni a nyomorból az önállóságig. A gazdagok lejjebb kerülnek, mert megalázzák magukat, hogy nagylelkűen adjanak javaikból azoknak, akik szükséget látnak” (Ihletett egyházi jólléti program. Liahóna, 1999. júl. 91.).
-
Milyen tantételeket tanítanak a 17–18. versek azon felelősségünkről, hogy segítsünk másoknak? (A tanulók több tantételt is találhatnak, beleértve a következőt: Felelősek vagyunk azért, hogy mások megsegítésére használjuk az Úrtól kapott javakat. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Kérd meg a tanulókat, hogy ne csupán úgy gondoljanak a „szegényekre és a szűkölködőkre”, mint akiknek anyagi támogatásra van szükségük, hanem úgy is, mint akiknek lelkileg, érzelmileg, értelmileg és a társas kapcsolatok terén van szükségük támogatásra. Hasonlóképpen a bőségünk is többől áll, mint csupán a pénzünk vagy anyagi javaink: ezeken kívül még idővel, tehetségekkel, tudással, bizonysággal és készségekkel is rendelkezünk.
-
Szerintetek miért fontos, hogy megosszuk javainkat a szűkölködőkkel?
-
Hogyan segíthetünk másokat az Úr módján?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el, milyen erőfeszítéseket tesznek azért, hogy segítsenek a szegényeken és a szűkölködőkön. Kérd meg őket, hogy írjanak le egy célt arra, hogy miként fogják felhasználni az Úrtól kapottakat egy szükséget szenvedő megsegítésére.
Tan és szövetségek 104:19–77
Az Úr utasításokat ad az egyesült rendre, a sáfárságokra és a kincstárra vonatkozóan
A Tan és szövetségek 104:19–53 összefoglalásaként mondd el, hogy az Úr konkrét utasításokat adott az egyesült rend tagjainak kijelölt sáfárságokra vonatkozóan. Írd fel a következőket a táblára: Tan és szövetségek 104:23, 25, 31, 33, 35, 38, 42, 46. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban ezeket a verseket, és keressék ki, milyen visszatérő motívumot mutatnak az Úr ígéretei, melyeket a rend egyes tagjainak tett. Mondják el, mit találtak.
Kérdezd meg, mely szavak vagy kifejezések ismétlődnek ezekben a versekben. Mutass rá, hogy az „amennyiben” kifejezés azt jelenti: „amennyire” vagy „amilyen mértékben”.
-
Mit tanít nekünk ez a kifejezés arról, hogy az engedelmességünk miként befolyásolja a kapott áldásokat?
Írd fel a táblára: Amennyiben alázatosak és hűek vagyunk, az Úr…
Kérdezd meg a tanulóktól, ők hogyan egészítenék ki ezt a tantételt. (Az ő szavaikkal egészítsétek ki a táblán lévő tantételt. Például: Amennyiben alázatosak és hűek vagyunk, az Úr megsokszorozza az áldásainkat.)
-
Milyen helyzetben láttátok már, hogy valaki áldásban részesült, amiért hithűen eleget tett az Úr iránti felelősségeinek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan lehetnek hithűek azon felelősségeikben, melyeket az Úrtól kaptak.
A Tan és szövetségek 104:54–77 összefoglalásaként mondd el, hogy az Úr utasításokat adott kincstárak létrehozására azon pénzalapok védelme céljából, melyeket az egyház javára, például a szentírások nyomtatására akartak fordítani.
Tan és szövetségek 104:78–86
Az Úr utasításokat ad az egyházi vezetőknek az egyesült rend adósságaira vonatkozóan
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el, kértek-e már tőlük valaha is olyasmit, amiről úgy vélték, hogy lehetetlen. Kérd meg néhányukat, hogy osszák meg az élményeiket.
Mondd el, hogy az Úr parancsolatainak betartása során az egyesült rend nagymértékű adósságot halmozott fel, majd számos esemény megakadályozta a rendet abban, hogy visszafizesse a kölcsönt. Például, amikor a csőcselék lerombolta a Missouri állambeli Jackson megyében lévő nyomdát, az folyamatos gazdasági nehézségekhez vezetett, valamint a csőcselék azt is megakadályozta, hogy a szentek használják az Independence-ben lévő tárházat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 104:78-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy az Úr milyen utasítást adott az egyház adósságaira vonatkozóan.
-
Mire utasította az Úr az egyesült rend tagjait?
Mutass rá, hogy bár az adósság visszafizetése lehetetlennek tűnhetett a szentek számára, az Úr útmutatásokat adott, hogy segítsen nekik. Írd fel a táblára két oszlop fejléceként: HA és AKKOR. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 104:80–82-t. Az osztály kövesse a szöveget, és az egyik fele figyelje meg, mit kért az Úr a rend tagjaitól azért cserébe, hogy segítséget nyújtson nekik adósságaik kifizetéséhez, a másik fele pedig figyelje meg, mit ígért az Úr, mit tesz majd, hogy segítsen a szenteknek, amint elkezdik visszafizetni az adósságaikat. Az első csoport írja fel a válaszait a táblára a „HA” felirat alá, a másik csoport pedig az „AKKOR” felirat alá.
-
Milyen tantételt tanulhatunk a Tan és szövetségek 104:80–82-ből? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg a következő tantételhez hasonlót: Ha alázatosak és hűek vagyunk, és az Úr nevét szólítjuk, akkor Ő segíteni fog nekünk, hogy elvégezzük mindazt, amire kért minket.)
-
Milyen dolgokat kér ma az Úr az egyház tagjaitól, amelyek kihívást jelentő feladatnak számíthatnak? Milyen szerepe lehet szerintetek az alázatnak, a hithűségnek és az imának abban, hogy elvégezzétek azokat a dolgokat, melyekre az Úr kért benneteket?
-
A szentírásokból ki lenne jó példa arra a tantételre, melyet a 80–82. versekben találtunk? Kit ismertek ma, aki jó példa erre a tantételre?
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy miként lehetnek alázatosabbak, hithűbbek vagy imádságosabbak, hogy az Úr segíthessen nekik elvégezni azt, amire kérte őket.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 104:15–18. A szegények és nélkülözők iránti felelősségünk
Marion G. Romney elnök az Első Elnökségből azon áldásokról beszélt, melyeket akkor kapunk, ha gondoskodunk a szegényekről és a nélkülözőkről:
„Az Úr könnyedén kinyilatkoztathatná [az egyház elnökének], hogy hol vannak az olaj- és a nemesfémlelőhelyek. Ezután felvehetnénk valakit, hogy ássa ki azokat és utána úsznánk a gazdagságban – és ezzel a vagyonnal le is csúsznánk egyenesen Hádészig. Nem, az Úrnak nincs szüksége ránk a szegényekről való gondoskodásban – nekünk van szükségünk erre a tapasztalatra; mert csupán az egymásról való gondoskodás megtanulása által tudjuk kifejleszteni magunkban azt a krisztusi szeretetet és hajlamot, melyre szükségünk van ahhoz, hogy érdemesek legyünk visszatérni az Ő jelenlétébe” (“Living Welfare Principles,” Ensign, Nov. 1981, 92).
Tan és szövetségek 104:16. Gondoskodás a szentekről az Úr módján
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből arról tanított, hogy mi az Úr módja a szentekről való gondoskodásnak:
„Sok jó ember és szervezet van a világon, melyek megpróbálják kielégíteni a szegények és szükséget látók sürgető igényeit világszerte. Hálásak vagyunk értük, ám az Úr módján történő gondoskodás különbözik a világ módszerétől. Az Úr ezt mondta: »…a saját módomon kell megtörténnie« [T&Sz 104:16]. Őt nem csupán az azonnali szükségleteink érdeklik; az örök fejlődésünkkel is törődik. Éppen ezért a szegények megsegítése mellett az Úr módja mindig is magában foglalta az önellátást és a felebarátainknak nyújtott szolgálatot” (Az Úr módján történő gondoskodás. Liahóna, 2011. nov. 54.).
Marion G. Romney elnök az Első Elnökségből arról is tanított, hogy milyen magasabb célja van az Úr módján történő gondoskodásnak: „Annak, hogy az egyház segítséget nyújt a szegényeknek, nem az az elsődleges célja, hogy kielégítse a fizikai szükségleteiket, hanem hogy szabadítást hozzon a lelküknek” (“The Role of Bishops in Welfare Services,” Ensign, Nov. 1977, 81).