Tan és szövetségek 63:22–66

Bevezetés

1831. augusztus 30-án Joseph Smith megkapta a Tan és szövetségek 63-ban feljegyzett kinyilatkoztatást. Ez a lecke a Tan és szövetségek 63:22–66-ot tárgyalja, amelyben az Úr áldásokat ígér azoknak, akik hithűek az utolsó napokban. Figyelmeztet a büszkeség veszélyeire, és arra inti szolgáit, hogy emlékezzenek az Ő nevének szent voltára, valamint arra is, hogy tisztelettudóan beszéljenek minden szent dologról.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 63:22–54

Az Úr áldásokat ígér azoknak, akik hűek az utolsó napokban

Óra előtt írd fel a következő kérdést a táblára: Miért fordulhat elő, hogy egyesek aggódnak amiatt, hogy az utolsó napokban élnek?

Az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy vitassák meg ezt a kérdést. Dolgozhatnak párokban, vagy közösen az egész osztály.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 63-ban feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr beszélt arról a pusztításról, amely a gonoszokat éri az utolsó napokban, ám hatalmas ígéreteket is tett a szenteknek. Arra is utasította őket, hogy vásároljanak földeket Missouriban Sion megalapítása céljából, amely az Ő ígérete szerint a biztonság helye lesz számukra (lásd T&Sz 45:66–69).

Hogy segíts a tanulóknak a Tan és szövetségek 63-ban lévő próféciákról tanulni, készíts egy munkalapot, mely a következő állításokat tartalmazza. Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak párokban, majd állapítsák meg minden egyes állításról – a hozzájuk tartozó szentírásutalások alapján –, hogy igaz-e vagy hamis. Javasolhatod, hogy a tanulók a munkalap kitöltése közben jelöljék meg a szentírásukban a megismert igazságokat.

____1. Az utolsó napi háborúk során a gonosz emberek el fogják pusztítani egymást. (Lásd T&Sz 63:32–33.)
____2. Az igazlelkű szentek könnyen megmenekülnek minden pusztítás elől az utolsó napokban. (Lásd T&Sz 63:34.)
____3. Amikor Jézus Krisztus újra eljön, Ő elpusztít minden gonosz embert, aki még a földön lesz. (Lásd T&Sz 63:34.)
____4. A hithűek végül legyőzik ezen élet összes nehézségét. (Lásd T&Sz 63:47–48.)
____5. Azok az igazlelkűek, akik a második eljövetel előtt haltak meg, fel fognak támadni, amikor a Szabadító a földre jön. (Lásd T&Sz 63:49.)
____6. Azok az igazlelkűek, akik a második eljövetel idején élnek a földön, soha sem fognak meghalni. (Lásd T&Sz 63:50–51.)

Miután a tanulók kitöltötték a munkalapot, kérd meg őket, hogy mondják el, minek minősítették az első két állítást. (Az első állítás igaz, a második hamis.) Beszéljétek meg a válaszaikat, és kérd meg őket, hogy nézzék át az állítások utáni szentírásrészeket. Miközben megtárgyalják a 2. állítás minősítését, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő magyarázatot Joseph Smith prófétától:

„…alaptalan elképzelés az, hogy a szentek megmenekülnek minden ítélettől, miközben a gonoszok szenvednek; mert minden test ki van téve a szenvedésnek, és az »igazlelkűek alig menekülnek meg«; … az igazlelkűek közül sokan áldozatául esnek majd betegségnek, dögvésznek stb. a test gyengesége miatt, és mégis meg fognak szabadulni Isten királyságában” (History of the Church, 4:11; lásd még Journals, Volume 1: 1832–1839, vol. 1 of the Journals series of The Joseph Smith Papers [2008], 352–53; Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2008]. 265.).

Szerintetek miért fontos tudnunk, hogy az igazlelkűek nem lesznek minden próbatételtől megkímélve az utolsó napokban?

Kérd meg a tanulókat, hogy a munkalapjukon minősítsék a 3–6. állításokat. (A 3–5. kijelentések igazak, a 6. hamis.) Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 63:47–48-at. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki az Úr ígéretét. Kérd meg őket, gondolják át, hogyan lehetne megfogalmazni az Úr e versben álló ígéretét „ha…, akkor…” állításként.

Hogyan fejeznétek ki az Úrnak ebben a versben található ígéretét „ha…, akkor…” állításként? (A tanulók fogalmazzák meg, hogy ha hűek vagyunk és kitartunk, akkor legyőzzük a világot. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Mindennapi életünk során hogyan segíthet nekünk az Úr „legyőzni a világot”?
Hogyan segíthet nekünk az Úr „legyőzni a világot” a halálunk után?

Hogy kihangsúlyozd azokat az örökkévaló áldásokat, amelyeknek elnyerése segíthet nekünk legyőzni a világot, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 63:49-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék ki azokat az áldásokat, amelyeket az Úr az igazlelkűeknek ígér.

Megoszthatod a bizonyságodat azokról az áldásokról, amelyeket ebben és az ezutáni életben fogunk kapni, amennyiben hűek vagyunk és kitartunk.

Tan és szövetségek 63:55–56

Az Úr kifejezi elégedetlenségét Sidney Rigdon kevélysége miatt

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő példákat. Minden egyes példa után tartson egy kis szünetet, és kérd meg az osztályt, mondják el, hogy milyen módon kísérthet meg valakit a kevélység vagy a gőg az adott helyzetben.

Felkérnek, hogy tégy bizonyságot sok más fiatal előtt egy nagy ifjúsági konferencián.
A kvórumodban vagy a Fiatal Nők osztályában némelyek panaszkodnak egy olyan programra, aminek a szervezésében részt vettél.
Tehetséges énekes vagy, és felkértek, hogy énekelj el egy himnuszt az úrvacsorai gyűlésen.

Mondd el, hogy Sidney Rigdon egy fontos megbízást kapott az Úrtól, de ő kevélységgel reagált rá. Az Úr megparancsolta neki, „hogy írjon egy leírást Sion földjéről, valamint nyilatkozatot Isten akaratáról, amint az a Lélek által tudomására jut” (T&Sz 58:50). Erre a leírásra azért volt szükség, hogy segítsen a Missouri állambeli Independence-től távol élő szentekkel tudatni, milyen az a föld (fényképezésre még nem volt lehetőség azokban az időkben), továbbá célja volt az is, hogy a földterületek megvásárlásához szükséges pénzösszegek adományozására lelkesítse a szenteket (lásd T&Sz 58:51).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 63:55–56-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse annak bizonyítékát, hogy Sidney Rigdont hatalmába kerítette a kevélység Sion leírására vonatkozó megbízásának teljesítése közben.

A kevélységnek milyen bizonyítékát vettétek észre? (A tanulók emeljék ki, hogy Sidney „[s]zívében felmagasztalta magát, és nem fogadott el tanácsot”.)
Mi lett az eredménye Sidney kevélységének? (Megszomorította a Lelket, és az Úr nem fogadta el az írását. Elmondhatod, hogy megszomorítani a Lelket annyit jelent, hogy úgy élünk, hogy a Szentlélek visszahúzódik tőlünk.)
Mit tanulhatunk az 55. versből? (A tanulók használhatnak ugyan más szavakat, de fogalmazzák meg a következő igazságot: A Lélek megszomorodik, ha kevélységgel telve végezzük az Úr munkáját. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)

Kérj meg néhány tanulót, hogy olvassák fel ismét a fenti példákat. Minden egyes példa felolvasása után tartsanak szünetet, és kérd meg az osztályt, fejtsék ki, hogyan közelítheti meg valaki kevélység helyett alázatosan az adott helyzetet. Miután megbeszéltétek, mondd el az osztálynak, hogy az Úr lehetőséget adott Sidney Rigdonnak arra, hogy újra elkészítse Sion leírását (lásd T&Sz 63:56). Sidney bűnbánatot tartott és egy másik leírást készített Sion földjéről, amely elfogadhatónak bizonyult az Úr számára.

Tan és szövetségek 63:57–66

Jézus Krisztus arra utasítja a szolgáit, hogy emlékezzenek nevének szentséges voltára és áhítattal beszéljenek minden szent dologról

Olvasd fel, vagy foglald össze a következő beszámolót Spencer W. Kimball elnök életéből. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljenek minden olyan dologra, ami hatással van rájuk.

„A Salt Lake Cityben lévő Szent Márk Kórházban [Spencer W. Kimball elnököt] altatásban megműtötték, majd éppen visszatolták a szobájába. Részben még mindig az altatás hatása alatt, Spencer érezte, hogy a gurulós ágya megáll a lift előtt, és hallotta, ahogy a műtős valami miatt méregbe gurul, és szidalmazza az Úr nevét. [Kimball elnök] félig eszméletlen állapotban, nehezen ejtve a szavakat, így kérlelte: »Kérem, ne beszéljen így. Jobban szeretem Őt bárminél ezen a világon. Kérem.« Halálos csend támadt, aztán a műtős elfojtott hangon így válaszolt: »Ezt nem kellett volna mondanom. Sajnálom.«” (Edward L. Kimball and Andrew E. Kimball Jr., Spencer W. Kimball: Twelfth President of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints [1977], 264; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 171.).

Milyen hatással volt rád ez a beszámoló?
Miben különbözik az, ahogy Kimball elnök tisztelte az Úr nevét attól, ahogy manapság a világban sokan használják azt?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 63:59–64-et. Az osztály kövesse a szöveget, és keresse ki azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek segítenek nekik megérteni, hogy az Úr akarata szerint miként használjuk az Ő nevét, és hogyan beszéljünk valamennyi szent dologról.

Mit találtatok arról, hogy miként használjuk az Úr nevét? (Miközben a tanulók kikeresik a megfelelő szavakat és kifejezéseket a 64. versben, kérd meg őket, hogy foglalják össze a vers első részét. Fogalmazzák meg a következő tantételt: Jézus Krisztus neve szent, és óvatosan kell használnunk azt. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Kérj meg egy tanulót, hogy legyen írnok, és ő írjon a táblára. Kérd meg az osztályt, hogy soroljon fel néhány olyan helyzetet, amikor helyénvalóan használhatjuk Jézus Krisztus nevét, és az írnok sorolja fel ezeket a táblán. A tanulók elmondhatják, hogy Jézus Krisztus nevét imáinkban, beszédeinkben, bizonyságtételkor, evangéliumi órákon és a papsági szertartások során használjuk. Beszélhetünk a Szabadítóról mindennapi beszélgetéseink során is, de azt tiszteletteljesen kell tennünk.

Szerintetek miért kell tisztelettel használnunk a Szabadító nevét?
Miként segít nektek a Tan és szövetségek 63:62 még jobban megérteni, hogy mit jelent hiábavalóan használni az Úr nevét? Hogyan vonatkozik ez a vers a papsági szertartásokra?
Amikor az Úr nevét használjuk, mit tehetünk, hogy emlékezzünk annak szent voltára és arra, hogy óvatosan kell kimondanunk?

Segíts a tanulóknak megérteni, hogy az itt tárgyalt igazságok nem csak a Szabadító nevére vonatkoznak.

Melyek azok a további szavak vagy témák, amelyek „felülről jön[nek]” és szentek? Hogyan biztosíthatjuk, hogy „óvatosan” beszélünk róluk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Nincsenek szentebb és jelentőségteljesebb szavak teljes szókincsünkben, mint az Atyaistennek és Fiának, Jézus Krisztusnak a nevei” (“Reverent and Clean,” Ensign, May 1986, 50).

Miért szent számotokra az Atyaisten és Jézus Krisztus neve?

Tegyél bizonyságot Mennyei Atyáról és Jézus Krisztusról, valamint mondd el, miért szent a nevük számodra. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan tudnák még tiszteletteljesebben használni Mennyei Atya és Jézus Krisztus nevét, továbbá buzdítsd őket, hogy cselekedjenek ennek megfelelően.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 63:25–27. „Mindazonáltal én, az Úr megadom a császárnak azon dolgokat, amik a császáré”

A Lukács 20:19–26-ban arról olvasunk, hogy a főpapok és az írástudók azáltal próbálták csapdába csalni Jézust, hogy megkérdezték tőle: törvényes-e, hogy a zsidók adót fizessenek a római császárnak. Tudták, hogy ha Jézus igent mond, a zsidók elutasítják Őt, mivel gyűlölték a rómaiakat, akik legyőzték őket. Ha Jézus nemet mond, akkor feljelenthetik Őt a rómaiaknál, akik letartóztatják a római uralom ellen elkövetett árulás vádjával. Jézus egy pénzérmét mutatott nekik, amelyre rá volt nyomva a császár képe, és azt mondta: „Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek” (25. vers).

Joseph Smith próféta napjaiban az Úr azért hivatkozott erre a történetre, hogy segítsen megtanítani a szenteknek, hogy noha az egész világ az Úré, a szenteknek mégis meg kell venniük azokat a földeket, amelyekre az Úr parancsa szerint Sion városát fel kell építeniük. Ez a vásárlás szükséges volt ahhoz, hogy a szentek a föld törvényes tulajdonosai legyenek, megelőzve ezzel a későbbi vitákat.

Tan és szövetségek 63:50–51. Mit jelent az „emberi kor” és mit jelent az, hogy az emberek „egy szempillantás alatt átváltoznak”?

Ésaiás próféta megjövendölte, hogy a millennium idején „[n]em lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg” (Ésaiás 65:20).

Joseph Fielding Smith elnök azt is tanította, hogy „a földön élő emberek továbbra is halandóak lesznek, de egyfajta változáson mennek át, ami által hatalmuk lesz a betegségek és a halál fölött. A halál majdnem teljesen elűzetik a földről, mert az emberek addig fognak élni, amíg koruk hasonló nem lesz a fának korához, vagyis amíg száz évesek nem lesznek (lásd [T&Sz] 63:50–51), és akkor meghalnak az emberi kor szerint, ám ez a halál egy szempillantás alatt fog eljönni, és a halandóság hirtelenséggel fogja átadni a helyét a halhatatlanságnak. Nem lesznek sírok, és az igazlelkűek felragadtatnak majd egy dicsőséges feltámadásra” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:461).