Míg Joseph Smith próféta 1838. december 1. és 1839. április 6. között be volt zárva a libertyi fogházba, vigaszt és tanácsokat adó leveleket írt a szenteknek. A Tan és szövetségek 123 egy olyan levélből származó részlet, melyet 1839. március 20-i keltezéssel írt a szenteknek. Ebben a szemelvényben a Próféta arra kérte a szenteket, hogy gyűjtsék össze és adják ki üldöztetéseik és szenvedéseik beszámolóit, és segítsenek azoknak, akiket hamis tanok tévesztettek meg.
Megjegyzés: A következő lecke (Nauvoo megalapítása, 130. lecke) két tanulónak lehetőséget ad a lecke egy-egy részének tanítására. Már most kiválaszthatsz két tanulót, és odaadhatod nekik a 130. lecke erre kijelölt részeit, hogy fel tudjanak készülni.
Joseph Smith azt tanácsolja a szenteknek, hogy gyűjtsék össze és adják ki üldöztetéseik és szenvedéseik beszámolóit
Kezdd az órát a következő nyilatkozat felolvasásával:
„Ezennel igazolom, hogy én, Delia Reed, az 1836-os évben költöztem Missouriba. Férjem nem sokkal az érkezésünk után meghalt, és hét kisgyermeket hagyott rám. […] Amikor zavargások kezdődtek a helyi lakosok és a mormonok között, társaimmal együtt nekem is el kellett hagynom az államot. […] Javaim nagy részét fel kellett áldoznom, családom szétszóródott, és napi alamizsnán kellett tengődnöm idegenek között” (Delia Reed, in Mormon Redress Petitions: Documents of the 1833–1838 Missouri Conflict, ed. Clark V. Johnson [1992], 523; központozás, nagybetűk és helyesírás szabványosítva).
Mondd el, hogy ezt a hivatalos közlést Reed nőtestvér átadta egy bírósági hivatalnoknak, azután kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 123:1-et.
E vers információi szerint mi lehetett Reed nőtestvér célja e nyilatkozat kiadásával?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy 1838 decembere és 1839 áprilisa között Joseph Smith próféta és más egyházi vezetők még mindig be voltak zárva a Missouri állambeli Liberty fogházába. Körülbelül ezzel egy időben a szenteket a zord téli hónapokban Lilburn Boggs kormányzó kiirtási parancsa miatt kiűzték Missouri államból. Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 123 egy olyan levél szemelvénye, melyet Joseph Smith próféta a libertyi fogházból írt, tanácsokat adva a szenteknek ebben a nehéz időszakban.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Tan és szövetségek 123:1–5-öt. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, mit tanácsolt Joseph Smith az üldözött szenteknek, mit tegyenek. Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezeket a verseket, elmagyarázhatod, hogy az 5. versben az „elkövetett ördögi gazság” kifejezés gonosz hazugságok halmazára, az „elvetemült, gyilkos erőszakoskodások” kifejezés pedig gonosz, erőszakos cselekedetekre utal.
Mit tanácsolt a Próféta ezekben a versekben a szenteknek, mit tegyenek?
A szentek közül sokan megfogadták a Próféta tanácsát, és összegyűjtötték üldöztetésük beszámolóit. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 123:6-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, miért kellett a szenteknek összegyűjteni üldöztetésük és szenvedésük beszámolóit. Elmagyarázhatod, hogy a „kiszabott ránk” kifejezés azt jelenti, hogy „elvárja tőlünk”. Arra is emlékeztetheted őket, hogy az Úr korábban megígérte az üldözött szentek megváltását, hogy „előjön rejtekhelyéről, és haragjában háborgatni fogja a nemzetet” (T&Sz 101:89).
A Tan és szövetségek 123:6 szerint miért parancsolta meg Mennyei Atyánk a szenteknek, hogy gyűjtsék össze üldöztetésük beszámolóit?
Mit tanít ez a vers, mit kell megtennünk, mielőtt az Úr betöltené az ígéreteit?
Kérd meg a tanulókat, hogy fogalmazzanak meg egy olyan tantételt, mely kifejezi az erőfeszítéseink és az Úr ígéretei között fennálló ezen kapcsolatot. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, milyen tantételt azonosított be. A tanulók így is szavakba önthetik ezt a tantételt: Az Úr akkor teljesíti az ígéreteit, ha mi megtettük a részünket. Írd fel ezt a tantételt a táblára!
Szerintetek miért várja el tőlünk az Úr a mi részünk megtételét, mielőtt beteljesítené az ígéreteit?
Láttátok-e már e tantétel megerősítését a saját vagy az ismerőseitek életében? Mikor?
Joseph Smith azt tanácsolja a szenteknek, hogy segítsenek azoknak, akiket hamis állítások tévesztettek meg
A tanulók képzeljék el, hogy azt a feladatot kapták, hogy az egyik iskolai órájukra írjanak beszámolót az egyházról, s a követelményekhez az is hozzátartozik, hogy legalább három forrásból idézzenek.
Milyen forrásokhoz fordulnátok a dolgozatotok megírása során?
Miért számít az, hogy milyen forrásokat használva írtok az egyházról?
Honnan tudjátok, mely források adnak valós képet az egyházról?
A Tan és szövetségek 123:7–10 összegzéseként mondd el, hogy amikor Joseph Smith feljegyezte ezeket a verseket, sok hazugság keringett az egyházról. A szentek számára „sürgető kötelesség” (T&Sz 123:7) volt reagálni ezekre a hazugságokra, valamint összegyűjteni és kiadni üldöztetésük és szenvedésük beszámolóit.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 123:11–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, még miért kellett a szenteknek összegyűjteni és kiadni üldöztetésük és szenvedésük beszámolóit. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
A 12. vers szerint a tisztaszívűek közül sokakat mi vakít el, hogy ne lássák az igazságot?
Szerintetek milyen hatással vannak az egyházról szóló hazugságok azokra, akik nem a mi hitünket vallják?
A 12. vers szerint miért van az, hogy a földön sokan távol vannak az igazságtól? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Sokan azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá.)
Hogyan segíthetett az embereknek az igazságra való rátalálásban az, ha ekkor kiadják az igazságot a szentek üldöztetéseiről és szenvedéseiről?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy még ma is sokan vannak, „akiket elvakít az emberek körmönfont ravaszkodása… és akik csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá” (T&Sz 123:12). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel M. Russell Ballard elder, a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjának következő kijelentését. Az osztály figyeljen meg és emeljen ki valamit, ami napjainkban távol tartja az embereket az egyházra vonatkozó igazság ismeretétől.
Kép
M. Russell Ballard elder
„Túlságosan sokan félreértik az egyházat, mert a legtöbb rólunk szóló információ, amit hallanak, olyan hírközlésből ered, amelyet a szenzációhajhászás vezérel. A kétes témák iránti túl nagy figyelem negatív hatással van arra, hogy mit gondolnak az emberek, milyen is valójában Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza” (“Sharing the Gospel Using the Internet,” Ensign, July 2008, 62).
Ballard elder szerint többek között mi tartja vissza az embereket napjainkban az egyházra vonatkozó igazság ismeretétől?
Magyarázd el, hogy az 1839-es szentekhez hasonlóan mi is azt az utasítást kaptuk, hogy segítsünk másoknak helyes képet alkotni az egyházról – annak tagjairól, vezetőiről, hitelveiről, történetéről, tanításairól és szokásairól.
Mit tehettek azért, hogy segítsetek másoknak helyes képet alkotni az egyházról? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést M. Russell Ballard eldertől. Az osztály figyelje meg, mit tehetünk azért, hogy segítsünk másoknak helyes képet alkotni az egyházról.
Kép
M. Russell Ballard elder
„Az egyház állandóan beszélgetés tárgyát képezi. Ezek az eszmecserék akkor is folynak, akár úgy döntünk, hogy részt veszünk bennük, akár úgy, hogy nem. Nem léphetünk viszont félre akkor, amikor mások – többek között a minket kritizálók – próbálják meg meghatározni, mit is tanít az egyház. Vannak olyan beszélgetések, amelyeknek több ezres vagy milliós közönsége van, de a legtöbbnek ennél sokkal, sokkal kisebb. Viszont minden beszélgetés hatással van az abban részt vevőkre. Az egyházról alkotott kép beszélgetésről beszélgetésre alakul ki. […]
Hadd kérjelek most titeket arra, hogy vegyetek részt a beszélgetésben, legyetek ott az Interneten, osszátok meg az evangéliumot, és egyszerű, világos szavakkal magyarázzátok el a visszaállítás üzenetét! […] Ehhez természetesen az kell, hogy értsétek az evangélium alapvető tantételeit. Fontos, hogy világos és helyénvaló tanúbizonyságot tudjatok tenni az evangélium igazságairól” (“Sharing the Gospel Using the Internet,” 61, 62).
Add hozzá Ballard elder javaslatát a táblára már felírtakhoz.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a táblán felsorolt módokat, melyek segíthetnek másoknak az igazság megismerésében. Válasszanak ki egyet, amelyet szerintük használhatnának, majd kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, melyik javaslatot választotta, és azáltal hogyan segíthet majd másoknak abban, hogy helyes képet alkossanak az egyházról. Biztasd a tanulókat, hogy mindannyian cselekedjenek az általuk választott javaslat szerint, és segítsenek másoknak rátalálni az igazságra.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor segítettek másoknak helyes képet alkotni az egyházról. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg élményeit az osztállyal.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 123:13–16-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondott a próféta a szenteknek azon erőfeszítéseikről, hogy tárják mások elé az igazság valós beszámolóját.
A 15. vers szerint miért nem volt szabad a szenteknek „kis dolgoknak” becsülniük az erőfeszítéseiket?
Milyen tantételt tanulhatunk az Úr 15. versben található tanácsából azokkal a kis döntésekkel kapcsolatban, melyeket most hozunk? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha úgy döntünk, hogy betartjuk az Úr látszólag kis parancsolatait, az nagy hatással lehet jövőbeli életünkre.)
Hogyan lehet nagy hatása annak a kis döntésnek, hogy evangéliumi témájú beszélgetést folytatunk valakivel?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 123:17-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézze meg, hogyan kapcsolódik ez a vers a táblára korábban felírt igazsághoz: Az Úr akkor teljesíti az ígéreteit, ha mi megtettük a részünket. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg meglátásaikat az osztály egészével.
Szerintetek miért fontos jókedvvel megtenni „mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik”?
A 17. vers alapján miben lehetünk biztosak, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsolatainak? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha minden dolgot megteszünk, ami erőnkből telik, azért, hogy engedelmeskedjünk az Úr parancsolatainak, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Isten az Ő akarata és időzítése szerint segíteni fog minket az Ő hatalmával.)
Szerintetek mit jelent annak bizonyossága, hogy Isten segíteni fog minket az Ő hatalmával, ha mi jókedvvel megtesszük „mindazon dolgokat, amikre erőnkből telik”? Mit tehettek azért, hogy elnyerjétek ezt a bizonyosságot az életetekben?
Oszd meg a bizonyságodat, hogy biztosak lehetünk benne: ha minden tőlünk telhetőt megtettünk Isten parancsolatainak engedelmes követéséért, akkor Ő teljesíteni fogja az ígéreteit.
A Missouriban szenvedő szentek megfogadták a Próféta Tan és szövetségek 123-ban adott tanácsát, és üldöztetésük számos beszámolóját összegyűjtötték. Két olyan hivatalos közlés következik, melyet bírósági hivatalnokoknak adtak át:
„Clark tábornok a csapataival jött Caldwell megyébe. Én úgy két mérföldre laktam Far Westtől, …Gad Yale úrék közelében. Clark tábornok jó néhány csapata bevette magát Yale úr házába, két napig ott is maradtak, és jelentős kárt tettek a javaiban. Feldúlták a ház mindkét szintjét, elpusztították a baromfiudvart és a disznókat, és felgyújtottak… egy szénakazalt. Láttam, amikor felgyújtották a kazalt, mely aztán teljesen leégett. Yale úrtól annyi kukoricát vettek el a lovaiknak, amennyit csak akartak, továbbá szerintem nagyjából négy hektárját tarolták le. […] Néhány disznót, amit lelőttek, ott hagytak elrothadni a földön. Azt is láttam, hogy néhány polgárőr bement Cyrus Daniel úr házába, amit kifosztottak. Láttam, amint kihoznak egy ágyat, ágyneműket és ruházatot” (Mary K. Miles, in Mormon Redress Petitions: Documents of the 1833–1838 Missouri Conflict, ed. Clark V. Johnson [1992], 496–97; központozás, nagybetűk és helyesírás szabványosítva).
„Ezennel tanúsítom, hogy édesapám a Haun malomnál megállva egy sátorban lakott abban az időben, amikor a vérengzés történt. Én a sátorban voltam, amikor a társaság belovagolt. Társaink közül néhányan odakiáltottak a nőknek és a gyermekeknek, hogy hagyják el a sátrakat. Én a kovácsműhelybe szaladtam, ahol édesapám volt. Elbújtam a fújtatók alatt, akárcsak a fivérem és egy másik fiú, akit Charles Merricknek hívtak. Nekem megsérült a csípőm, fivéremnek kilőtték az agyvelejét, a másik fiú pedig három sebet kapott, amibe azóta belehalt. Édesanyám szerint a múlt hónapban voltam nyolc éves. Láttam, amint ellenségeink közül néhányan lehúzzák édesapám csizmáját, mielőtt még meghalt volna” (Alma Smith, in Mormon Redress Petitions, 537; központozás, nagybetűk és helyesírás szabványosítva).
Robert D. Hales elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogyan segíthetik mégis misszionáriusi erőfeszítéseinket az egyházról szóló negatív híresztelések:
Kép
Robert D. Hales elder
„A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyházról szóló negatív hírverés segíthet az Úr céljainak beteljesítésében. Az Első Elnökség 1983-ban ezt írta az egyházi vezetőknek: »Az ellentétek lehetőséget is rejthetnek önmagukban. A misszionáriusaink által folyamatosan tapasztalt nehézségek között a vallási témák és az üzenetünk iránti érdektelenség is jelen van. E kritikák felkeltik az érdeklődést az egyház iránt. […] Ez pedig lehetőséget biztosít az egyháztagok számára, hogy megosszák az igazságot azokkal, akiknek figyelme felénk fordul« [First Presidency letter, Dec. 1, 1983].
Az ilyen lehetőségeket számos módon kihasználhatjuk: ez lehet egy kedves levél a szerkesztőnek, egy beszélgetés egy baráttal, egy blogbejegyzéshez írt hozzászólás, vagy néhány megnyugtató szó valakihez, aki becsmérlő megjegyzést tett. Szeretettel válaszolhatunk azoknak, akiket téves információk és előítéletek befolyásoltak, »és akik csak azért vannak távol az igazságtól, mert nem tudják, hol találjanak rá« (T&Sz 123:12). Biztosíthatlak benneteket arról, hogy ha ilyen módon válaszolunk a bírálóinknak, az sohasem jelent gyengeséget. Ez a gyakorlatban alkalmazott keresztény bátorság” (Keresztény bátorság: a tanítványság ára.Liahóna, 2008. nov. 73.).
Több szerző is, akik az egyházról és annak történetéről írnak, a szövegkörnyezetből kiemelt információkat vagy féligazságokat tesznek közzé, melyek félrevezetőek lehetnek. Ezen írások némelyike arra irányul, hogy romba döntse az egyházba és a vezetőibe vetett hitet.
Neil L. Andersen elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt hitünk ilyesfajta próbájáról:
Kép
Elder Neil L. Andersen
„Mindig voltak páran, akik meg akarták fosztani hitelétől az egyházat, és el akarták pusztítani a hitet. Ma az internetet használják erre.
Az egyházról közzétett információk némelyike, akármilyen meggyőzően hangzik is, egyszerűen nem igaz. Emlékszem, amikor 1985-ben egy munkatársam bejött a floridai irodámba. Nála volt a Time magazin egyik cikke »A mormonizmus gyökereinek megkérdőjelezése« címmel. Egy újonnan felfedezett levélről szólt, amelyet Martin Harrisnek tulajdonítottak, és ellentmondott azzal, amit Joseph Smith állított a Mormon könyve lemezeinek megtalálásáról.
A munkatársam megkérdezte, hogy vajon ez az új információ lerombolja-e a mormon egyházat. A cikk idézett egy férfitól, aki azt mondta, hogy a dokumentum miatt elhagyja az egyházat. A hírek szerint később mások is elhagyták az egyházat. Biztos vagyok benne, hogy ez hitük próbája volt.
Néhány héttel később szakemberek felfedezték (a hamisító pedig bevallotta), hogy a levél teljes mértékben csalás volt. Emlékszem, mennyire reméltem, hogy akik e megtévesztés miatt elhagyták az egyházat, majd visszatalálnak” (Hitetek próbája.Liahóna, 2012. nov. 41.).
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra biztatta az utolsó napi szenteket, hogy vizsgálják meg alaposan azt, amit az egyházról és történetéről olvasnak, és közben az eszükön kívül támaszkodjanak a Szentlélekre is:
Kép
Dallin H. Oaks elder
„A kiértékelésnek… két dimenziója van: intellektuális és lelki.
Intellektuális viszonylatban az olvasónak vagy a nézőnek nyilván kifinomultabbnak kell lennie, amikor értékeli a hallottakat. […]
Az utolsó napi szentek esetében a kiértékelésnek lelki dimenziója is van, mégpedig azért, mert hiszünk Moróni kijelentésében, mely szerint »a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat« (Moróni 10:5). Ez az ígéret a tisztánlátás hatalmát biztosítja a lelkileg érzékeny olvasónak, mely segít neki kiértékelni azt, hogy mit is jelent, amit éppen megtudott.
A kiértékeléssel kapcsolatos lelki erőnk vonatkozásában szem előtt kell tartanunk, hogy az Úr Lelke nem vezet minket akkor, ha úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy a hibákat keressük. Ez a tantétel egyaránt vonatkozik az olvasókra és az írókra. […]
Egyéni, személyes bizonyságaink a Lélek tanúságán alapulnak, nem pedig a történelmi tények holmi keverékén vagy felhalmozódásán. Ha ilyen alapokra építettünk, a történelmi tények semmiféle módosítása nem tudja megingatni a bizonyságunkat. Mennyei Atyánk megadta számunkra az értelem hatalmát, és ezt teljes mértékben ki kell használnunk. Továbbá megadta nekünk a Vigasztalót, akiről azt mondta, hogy elvezet majd az igazsághoz, és hatalma által mindenről megtudhatjuk az igazat. Ez a legfőbb iránymutatás azon utolsó napi szentek számára, akik érdemesek rá, és hajlandóak követni azt” (“Reading Church History,” in Symposium Speeches [symposium on the Doctrine and Covenants and Church history, Aug. 14–16, 1985], 4, 5).
Joseph Smith próféta hitt abban a tantételben, mely szerint minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, mielőtt biztosak lehetnénk Isten segítségében, és e szerint is élt. A Tan és szövetségek 101:86–89 feljegyzése szerint az Úr azt parancsolta a szenteknek, hogy szenvedésük és üldöztetésük beszámolóira hívják fel a kormányzati vezetők, sőt még az Egyesült Államok elnökének figyelmét is. 1839. november 29-én Joseph Smith próféta és Elias Higbee, aki bíró volt, találkozott az Egyesült Államok elnökével, Martin Van Burennel.
„Először Van Buren nem akart foglalkozni a Próféta kérvényével. A beszélgetés előrehaladtával azonban az elnök megígérte, hogy átgondolja álláspontját, és »szenvedés[eik] miatt kezdett együtt érezni [a mormonokkal]« [in History of the Church, 4:40].
Van Buren elnöknél tett látogatásuk után a Próféta és Elias Higbee még két hónapig a keleti parton maradt, megpróbálva elnyerni olyan szenátorok és képviselők támogatását, akik esetleg hajlandóak hangot adni ügyüknek [lásd History of the Church, 4:40, 43–44]. 1840 februárjában újra találkoztak Van Buren elnökkel. Ekkorra Van Burenből minden olyan együttérzés kiveszett, amelyet esetleg korábban érzett az egyházzal kapcsolatban. A Próféta beszámolója szerint az elnök durván bánt velük, és azt mondta: »Uraim, az ügyük igaz, de én semmit nem tehetek önökért. […] Ha felvállalom, akkor elveszítem a szavazatokat Missouriban« [in History of the Church, 4:80]” (Arnold K. Garr, “Joseph Smith: Campaign for President of the United States,” Ensign, Feb. 2009, 49).
Bár az Egyesült Államok elnöke nem volt hajlandó segíteni a szenteknek, Joseph Smith próféta továbbra is kereste más kormányzati vezetők segítségét. Mivel Joseph minden tőle telhetőt megtett, biztos volt benne, hogy Isten az Ő hatalmával segíteni fog neki.