21. lecke: Tan és szövetségek 17

21. lecke

Tan és szövetségek 17

Bevezetés

Miközben Joseph Smith a Mormon könyvét fordította, megtudta, hogy három tanú engedélyt kap majd arra, hogy megtekinthessék a lemezeket (lásd 2 Nefi 27:12–14; Ether 5:2–4; T&Sz 5:11–15, 18). Amikor Oliver Cowdery és David Whitmer értesült erről, mindkettőjükben felébredt az az ihletett vágy, hogy tanúk lehessenek. Ezt megelőzően az Úr azt mondta, hogy amennyiben Martin Harris kellően alázatos és engedelmes lesz, akkor ő is engedélyt kap arra, hogy láthassa a lemezeket (lásd T&Sz 5:23–28). Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris megkérték a Prófétát, hogy kérdezze meg az Urat, vajon megengedi-e, hogy megkapják ezt a lehetőséget. Az Úr megerősítette, hogy amennyiben e három férfi elegendő hitet gyakorol, engedélyt kapnak arra, hogy megnézzék a lemezeket és a többi tárgyat.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 17:1–2

Az Úr elmondja Oliver Cowderynek, David Whitmernek és Martin Harrisnek, hogy ha elegendő hitük van, akkor engedélyt kapnak arra, hogy lássák a lemezeket és a többi szent tárgyat

A táblára írd fel egymás alá a számokat 1–5-ig. Írd az aranylemezek szót az 1. számhoz. Kérd meg a tanulókat, hogy másolják át a táblán lévő felsorolást a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, majd egészítsék ki a listát olyan további tárgyakkal, amelyeket a három tanú látott, amikor Moróni megmutatta nekik a lemezeket. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy vessék össze a listájukat a Tan és szövetségek 17:1-ben említett tárgyakkal.

A Tan és szövetségek 17:1-ben említett tárgyak közül melyiket szeretnétek a leginkább látni? Miért?
Mi módon erősíthette meg a három tanú bizonyságát az, hogy látták ezeket a tárgyakat? Miért?
Miként biztosítana további tanúbizonyságot a Mormon könyvéről az, ha látnátok Lábán kardját és a Liahónát?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a mai napon tanulmányozandó kinyilatkoztatás történelmi hátterét, összegezd a lecke bevezetőjét. Az Úr megmondta Joseph Smithnek, hogy Martin Harris, Oliver Cowdery és David Whitmer engedélyt kap majd arra, hogy láthassa a lemezeket, az Úr azonban először kért tőlük valamit.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 17:1–2-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit kellett tennie a három tanúnak, hogy láthassák a lemezeket. Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, tedd fel a következő kérdéseket:

Szerintetek mit jelent az, hogy „szívetek minden szándékával” hagyatkozzatok Isten igéjére? (Az egyik jelentése az lehet, hogy teljes szívünkkel engedelmeskedünk Istennek és követjük a szavait.)
Szerintetek miért kellett ezeknek a férfiaknak a régi prófétákéhoz hasonló hitet mutatniuk, mielőtt az Úr megengedte nekik, hogy lássák a lemezeket?

Bár nekünk talán nem adatik meg, hogy lássuk ugyanazokat a fizikai tárgyakat, mint amelyeket a három tanú látott, mi is tanúságot nyerhetünk az evangélium igazságairól. Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ha engedelmeskedünk és , akkor tanúságot nyerhetünk az evangélium igazságairól.

Kérd meg a tanulókat, hogy tegyenek javaslatot olyan kifejezésekre, amelyekkel kiegészíthető a kijelentés. (A tanulók válasza lehet például a következő: Ha engedelmeskedünk és Istenbe vetett hitet gyakorlunk, akkor tanúságot nyerhetünk az evangélium igazságairól. A tanulók szavait használva írd fel a teljes tantételt a táblára.)

Milyen módon gyakoroltátok az Istenbe vetett hiteteket annak érdekében, hogy tanúságot nyerjetek a Mormon könyvéről?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan segítette Joseph Smith Martin Harrist e tantétel alkalmazásában, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő beszámolót Joseph Smith édesanyjától, Lucy Mack Smithtől:

„Másnap reggel, miután részt vettünk a szokásos lelkigyakorlatokban, név szerint az olvasásban, éneklésben és imádkozásban, Joseph felkelt a térdelésből, majd olyan ünnepélyességgel fordult Martin Harrishoz, amely még ma is átjárja egész lényemet, ha rá gondolok, majd azt mondta: »Martin Harris, e napon meg kell alázkodnod Isten előtt, hogy elnyerhesd bűneid bocsánatát. Ha ezt megteszed, akkor az Isten akarata, hogy megpillanthasd a lemezeket Oliver Cowdery és David Whitmer társaságában«” (History of Joseph Smith by His Mother, ed. Preston Nibley [1958], 151–52).

Hogyan kellett Martinnak megváltoznia, hogy az aranylemezek tanúja lehessen?

Tan és szövetségek 17:3–9

Az Úr kinyilatkoztatja a három tanú azon felelősségét, hogy bizonyságot tegyenek a lemezekről

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 17:3–5-öt, és keressék meg, milyen feladata lesz a három tanúnak, miután látták a lemezeket. (Az lesz a feladatuk, hogy bizonyságot tegyenek mindarról, aminek tanúi voltak.)

Mi a mi feladatunk, amikor az Úr tanúbizonyságot ad nekünk az isteni igazságokról? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Miután tanúbizonyságot nyertünk az igazságról, az a feladatunk, hogy mi is tanúságot tegyünk arról. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a kifejezéseket a szentírásaikban, amelyek ezt a tantételt tanítják.)
Hogyan mutatja a hitünket az, ha készek vagyunk tanúságot tenni az igazságról?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni a három tanú történetét, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel Joseph Smith következő beszámolóját:

„Martin Harris, David Whitmer, Oliver Cowdery és [jómagam] visszavonultunk [a Whitmer-ház közelében lévő erdőbe], és letérdelve, nagy hittel a Mindenható Istenhez kezdtünk imádkozni. […]

A korábban megbeszéltek szerint először én fordultam hangos imában Mennyei Atyánkhoz, majd utánam a többiek is ezt tették. Az első próbálkozásra azonban nem kaptunk semmilyen választ, sem az isteni kegy bármely megnyilatkozását. Megismételtük az imákat a korábbi sorrendben, …de sajnos a korábbi eredménnyel is.

Ezen második sikertelen próbálkozásunkat követően Martin Harris azt javasolta, hogy távolabb húzódik tőlünk, mert – elmondása szerint – úgy vélte, hogy az ő jelenléte az oka annak, hogy nem nyertük el, amire vágytunk. Ennek megfelelően arrébb is ment, mi pedig ismét letérdeltünk, és nem telt el túl sok perc imádkozással, amikor hirtelen fényt pillantottunk meg magunk felett a levegőben, igen nagy fényességgel; és lőn, hogy egy angyal állt előttünk. Kezében voltak a lemezek, amelyekről imádkoztunk, hogy… láthassuk azokat. Egyesével lapozta az oldalakat, hogy láthassuk őket, és jól kivehetőek legyenek a rajtuk álló bevésések. […] A felettünk lévő ragyogó fényből hangot hallottunk, mondván: »Ezek a lemezek Isten hatalma által lettek felfedve és Isten hatalma által lettek lefordítva. A róluk készült fordítás – amelyet ti is láttatok – helyes, és azt parancsolom nektek, hogy tegyetek tanúbizonyságot arról, amit most láttok és hallotok.«

Ekkor otthagytam Davidet és Olivert, és Martin Harris keresésére indultam, akit meglehetős távolságra találtam, amint buzgó imádságba merült. Hamarosan aztán elmondta, hogy még nem járt sikerrel a próbálkozása az Úrnál, és erősen kért, hogy csatlakozzak hozzá imában, hogy ő is elnyerhesse ugyanazon áldásokat, amelyeket mi az imént már megkaptunk. Ennek megfelelően tehát közös imádságba fogtunk, és végül vágyunk teljesült, mert mielőtt befejeztük volna, ugyanaz a látomás tárult szemünk elé – vagy legalábbis az én szemem elé –, és ismét láttam és hallottam a korábbiakat; ugyanebben a pillanatban pedig Martin Harris nyilvánvaló örömkitöréssel felkiáltott: »Elég! Ennyi elég! Láttak a szemeim! Láttak a szemeim!«” (in History of the Church, 1:54–55).

Szerintetek miért játszott olyan fontos szerepet Jézus Krisztus evangéliumának visszaállításában a tanúk törvénye, vagyis az, hogy több tanú is legyen?

Megkérheted az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést, amely Joseph Smith érzéseit fejti ki az élményével kapcsolatban:

„Amikor visszatértek a házhoz délután három és négy óra között, Whitmer asszony, Smith úr és jómagam éppen az egyik hálóban üldögéltünk. Joseph, amint belépett, levetette magát mellém, és így kiáltott: »Apám, anyám, nem is tudják, milyen boldog vagyok: az Úr rajtam kívül most három másik embernek is lehetővé tette, hogy lássák a lemezeket! Angyalt láttak, aki tanúságot tett nekik, és nekik is tanúságot kell tenniük mindannak igaz voltáról, amit én állítottam, mert most már ők maguk is tudják, hogy nem szedem rá az embereket! Úgy érzem, mintha valamilyen hatalmas tehertől szabadultam volna meg, amely már csaknem túl nehéznek bizonyult, és most örvend a lelkem, hogy többé már nem vagyok teljesen egyedül a világon!« Ekkor lépett be Martin Harris: úgy tűnt, hogy szinte erőt vesz rajta az öröm, és határozottan tanúságot tett arról, amit látott és hallott. Hasonlóképpen tett David és Oliver, hozzátéve, hogy nincs nyelv, mely le tudná írni szívük örömét és mindazon dolgok nagyszerű voltát, amelyeket láttak és hallottak” (History of Joseph Smith by His Mother, 152).

Milyen érzéseitek vannak, amikor olyan emberek között vagytok, akik szintén tudják, hogy az evangélium igaz? Hogyan segít nektek az ő bizonyságuk?

Oszd párokra a tanulókat, majd kérj meg minden párost, hogy olvassák fel „A három tanú bizonyságtétele” című részt (a Mormon könyve bevezetésénél található). Miközben a tanulók olvasnak, kérd meg őket, hogy keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek megerősítik a bizonyságukat.

Mondd el a tanulóknak, hogy bár a három tanú mindegyike eltávolodott az egyháztól (Oliver Cowdery és Martin Harris később újrakeresztelkedtek), soha egyikőjük sem tagadta meg a Mormon könyvéről való tanúbizonyságukat.

A tanulók képzeljék el, hogy a Mormon könyvét illető saját személyes bizonyságukat is bele lehetne tenni a Mormon könyve minden egyes példányába. Kérd meg őket, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit szeretnének belevenni a bizonyságukba. Megkérhetsz több tanulót is, hogy mondják el, amit leírtak.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 17:6-ot, és keressék meg Jézus Krisztus bizonyságát a Mormon könyvéről. Jézus Krisztus tanúságot tett arról, hogy a Mormon könyve igaz.

Hogyan erősíti meg az Úr Mormon könyvéről szóló bizonysága a ti bizonyságotokat?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 17:7–9-et. Kérd meg a többieket, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg a három tanúnak adott ígéreteket. Hívd fel a tanulók figyelmét a 9. versben olvasható „igazlelkű céljaimat” kifejezésre.

Mik lehetnek az Úr céljai a három tanúval? (A tanulók áttekinthetik a Tan és szövetségek 17:4-et is e kérdés megválaszolásához.)
Milyen igazlelkű célja lehet annak, hogy megkapjátok a tanúságot egy olyan igazságról, amelyet szeretnétek tudni?

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a bizonyságunkat úgy szerezhetjük vagy erősíthetjük meg, ha megosztjuk másokkal. Kérd meg az osztályt, hogy gondolkodjanak el azon, kivel oszthatnák meg bizonyságukat, akinek javára válna, ha hallaná azt. Buzdítsd őket, hogy osszák meg a bizonyságukat azzal a személlyel ezen a héten.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 17:1. Az aranylemezek, az Urim és Tummim, valamint a mellvért

Joseph Smith átadta a lemezeket, a mellvértet, valamint az Urim és Tummimot Moróni angyalnak, amikor végzett, és teljesítette a munkát, amelyet Isten megkívánt tőle (lásd Joseph Smith története 1:52, 59–60).

Tan és szövetségek 17:3, 5. Oliver Cowdery, David Whitmer és Martin Harris bizonysága

Bár nem ismerjük a pontos okokat, amiért a három tanú mindegyike eltávolodott az egyháztól egy időre, a Tan és szövetségek 3:4 segíthet elmagyarázni, hogyan távolodhat el valaki, miután olyan jelentős tanúbizonyságot kapott, hogy egy angyalt és a lemezeket is láthatta:

„Mert bár kaphat az ember sok kinyilatkoztatást, és hatalmában állhat sok hatalmas cselekedet megtétele, ám ha saját erejével kérkedik, Isten tanácsait pedig semmibe veszi, és saját akaratának és testi vágyainak parancsait követi, akkor el kell buknia, és magára vonja egy igazságos Isten bosszúját.”

Annak ellenére, hogy eltávolodtak, a három tanú egyike sem tagadta meg a Mormon könyvéről való bizonyságát, ahogyan azt a következő beszámoló is mutatja:

Oliver Cowdery a következő bizonyságot tette egy konferencia során az iowai Kanesville-ben, 1848. október 21-én:

„Saját tollammal írtam le a teljes Mormon könyvét (néhány oldalt leszámítva), ahogyan az elhagyta Joseph Smith próféta ajkát, miközben Isten ajándéka és hatalma által fordította azt. […] E könyv igaz. Nem Sidney Rigdon írta; nem Spaulding úr írta. Én magam írtam le, ahogyan a Próféta ajkát elhagyta” (“The Three Witnesses,” The Historical Record, ed. Andrew Jenson, vol. 6, nos. 3–5 [May 1887], 201; lásd még George Reynolds, “History of the Book of Mormon,” The Contributor, vol. 5, no. 12 [Sept. 1884], 446).

A Richmond Democrat [Richmondi Demokrata] nevezetű újság David Whitmer következő beszámolóját közölte le, melyben bizonyságot tesz a Mormon könyvéről:

„Vasárnap este fél hatkor (1888. jan. 22-én) Whitmer úr az ágyához szólította családját és néhány barátját. […] Ezután a következő szavakkal szólt az ágyánál lévőkhöz: »Mindannyiótoknak hithűnek kell lenni Krisztusban. El szeretném mondani nektek, hogy a Biblia és a nefiták feljegyzése (a Mormon könyve) igaz, hogy elmondhassátok, hogy a halálos ágyamon hallottátok, amint bizonyságot teszek. Legyetek mind hűek Krisztusban, és munkálkodásotok szerint elnyeritek jutalmatokat. Isten áldjon mindnyájatokat. Bizodalmam Krisztusban van mindörökké, végtelen világokon át. Ámen.« [Richmond Democrat, Feb. 2, 1888, idézet forrása: Andrew Jenson, Latter-day Saint Biographical Encyclopedia, 4 vols. (1901), 1:270]” (in Doctrine and Covenants Student Manual [Church Educational System manual, 2001], 33).

Röviddel a halála előtt Martin Harris a következőket tanúsította:

„Igen, valóban láttam a lemezeket, amelyekre a Mormon könyvét írták; tényleg láttam az angyalt; igenis hallottam Isten hangját; és bizony tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája, aki a szent papság kulcsait viseli. [„Martin Harris utolsó tanúbizonysága”, feljegyezte: William H. Homer egy J. W. Robinson által hitelesített nyilatkozatban, 1927. ápr. 9., idézet forrása: Francis W. Kirkham, A New Witness for Christ in America, 2 vols. (1960), 1:254.]” (In Doctrine and Covenants Student Manual, 33.)

Tan és szövetségek 17. A nyolc tanú bizonyságtétele

Néhány nappal azután, hogy a három tanú látta az aranylemezeket, „nyolc további tanú került kiválasztásra, hogy lássák a lemezeket – hithű férfiak, akik a fordítás során közel álltak a Prófétához. […] Joseph engedélyt kapott, hogy megmutassa nekik a lemezeket a Manchesterben lévő Smith birtok közelében, amikor a könyv nyomtatását készítette elő. [Lásd History of the Church, 1:58.] A nyolc tanú bizonyságot tett, hogy megfogták és kezükben tartották a lemezeket, és látták az egyes lemezeken lévő bevéséseket. Tanúbizonyságuk szintén megtalálható a Mormon könyve minden nyomtatott példányában” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 60–61).

Tan és szövetségek 17:6. Isten tanúbizonysága a Mormon könyvéről

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:

„Az egyik legünnepélyesebb eskü, amelyet ember valaha is kapott, az Úr ezen szavaiban olvasható, melyeket Joseph Smithre és a Mormon könyvére vonatkozóan adott. »[Joseph Smith] lefordította a könyvet, méghozzá azt a részt, amit megparancsoltam neki – mondja az Úr –, és ahogy él a ti Uratok és Istenetek, ez igaz« (T&Sz 17:6).

Ez Isten tanúbizonysága a Mormon könyvéről. Ebben az Istenség saját isteni voltát tette kockára. A könyv vagy igaz, vagy Isten megszűnik Istennek lenni. Nincs és nem is lehet ennél hivatalosabb és erőteljesebb kijelentés emberek vagy istenek előtt” (“The Doctrine of the Priesthood,” Ensign, May 1982, 33).