1830 júniusa és júliusa folyamán Joseph Smith és az egyház más tagjai is heves üldöztetéssel néztek szembe. Ezen nehézségekkel terhes időszakban az Úr megerősítette Joseph Smitht és Oliver Cowderyt, valamint utasításokat adott nekik a feladataikra vonatkozóan a Tan és szövetségek 24-ben található kinyilatkoztatáson keresztül. Az Úr a közös megegyezés egyházi gyakorlatával kapcsolatosan is utasításokat adott, amelyek a Tan és szövetségek 26-ban találhatóak.
Joseph Smith és Oliver Cowdery tanácsot kapnak elhívásaikkal kapcsolatosan
Az óra kezdete előtt írd fel a táblára a következő kérdést: Mit tesztek, ha nehéz az életetek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak vissza egy nehéz vagy elkeserítő időszakra, és arra, miként birkóztak meg a nehézségeikkel. Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el a tapasztalataikat. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.)
Mondd el, hogy Joseph Smith számtalan nehéz időszakot élt át az életében. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a 24. szakasz bevezetőjét, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen körülmények között adatott ez és az ezt követő két kinyilatkoztatás.
Annak ábrázolására, hogy milyen üldöztetéssel néztek szembe Joseph Smithék ebben az időszakban, megkérhetsz egy tanulót, hogy összegezze a következő történelmi háttér-információt (az óra előtt már odaadhatod ennek a tanulónak ezt az anyagot, hogy fel tudjon készülni):
1830 júniusában Joseph Smith és néhány társa a New York-i Colesville-be ment, hogy meglátogassák azokat, akik a keresztelkedést fontolgatták. Gátat emeltek egy patakban, hogy a másnapi (vasárnapi) keresztelésekre felkészüljenek, de az ellenséges csőcselék az éjszaka folyamán lerombolta azt. Hétfőn kora reggel újra megépítették a gátat, és 13 ember megkeresztelkedett, köztük Emma Smith is. Mire azonban a keresztelések befejeződtek, egy közel 50 főnyi csőcselék verődött össze, akik gúnyolták és fenyegették a szenteket. Aznap este a szentek összegyűltek, hogy konfirmálják a nap folyamán megkeresztelteket, mielőtt azonban e konfirmálások elkezdődtek volna, Josephet letartóztatták azzal a váddal, hogy „rendbontó alak, aki megzavarja a környék nyugalmát a Mormon könyvéről való prédikálással” (lásd History of the Church, 1:86–88).
A tárgyalására menet Joseph Smith – az őt kísérő rendőr együttérzésének köszönhetően – elmenekült a csőcselék elől. A tárgyalást követően, miután a vádak alól felmentették, Josephet azonnal ismét letartóztatta egy másik rendőr egy másik megyéből. Aznap éjjel Josephet „jó néhány ember” gúnyolta és bántalmazta, másnap reggel pedig a bíróság elé állt. Josephet ismét felmentették a vádak alól, és megint elmenekült a csőcselék elől a hazafelé vezető úton. (Lásd History of the Church, 1:88–96.)
Joseph Smith és Oliver Cowdery még egy kísérletet tett arra, hogy csatlakozzon a nemrég megkeresztelkedett colesville-i tagokhoz, de a csőcselék röviddel érkezésük után ismét összeverődött. Joseph és Oliver menekülni kényszerült, éppen csak kicsúszva az őket egész éjjel üldöző dühös tömeg karmai közül (lásd History of the Church, 1:97). Erről az emberpróbáló időszakról Joseph azt mondta: „Ellenségeink minden tombolása ellenére sok vigaszban volt részünk, és számos dolog erősítette hitünket és vidította fel szívünket” (in History of the Church, 1:101).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 24 szakaszfejlécének utolsó mondatát. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg ezt a mondatot. Kérd meg őket, hogy a lecke folyamán gondolják végig, hogyan segíthet nekik is az Úr Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek adott tanácsa, amikor nehéz időszakokat élnek meg.
Írd fel a táblára a következőket:
erősít és bátorít
oktat és utasít
A tanulók tanulmányozzák a Tan és szövetségek 24:1–12-t párban. Kérd meg a párok egyik tagját, hogy olvassák el a verseket magukban, és keressék meg azokat a kifejezéseket, amelyek erősíthették és bátoríthatták a Prófétát és Oliver Cowderyt, a többiek pedig úgy olvassák el a verseket, hogy megkeresik bennük az Úr által adott utasításokat. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg a társukkal, amit találtak. Kérd meg a párosok mindkét tagját, hogy válasszanak ki egy kifejezést, amely nagy hatással volt rájuk, és beszéljék meg, hogy szerintük az adott bátorítás vagy utasítás az Úrtól miként segíthette Joseph Smitht és Oliver Cowderyt.
Miután minden páros megbeszélte a Tan és szövetségek 24:1–12-t, kérj meg néhány tanulót, hogy számoljanak be arról, amit tanultak. Miközben a tanulók elmondják meglátásaikat, sorold fel a bátorító szavakat és az utasításokat, amelyeket találtak, a megfelelő fejléc alá a táblán.
Milyen tantételt tanulhatunk a Tan és szövetségek 24:8-ból arról, hogy mi segíthet bennünket a megpróbáltatásaink során? (Elmondhatod, hogy a megpróbáltatás lehet valamilyen fájdalom, elkeseredés vagy szenvedés, illetve ezek oka is. A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha türelmesek vagyunk és kitartunk a megpróbáltatásainkban, akkor az Úr velünk lesz. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg őket, hogy írjanak egy rövid magyarázatot a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba arról, hogy érzéseik szerint mit jelent türelmesnek lenni és kitartani. Kérj meg pár tanulót, hogy olvassák fel a leírásukat. Egészítsd ki a meglátásaikat azzal, hogy elmondod: evangéliumi értelemben a megpróbáltatásokban való kitartás azt jelenti, hogy hűek maradunk az Úrhoz, és bátran álljuk ki a próbákat.
Miért lehet nehéz türelmesnek lenni a megpróbáltatások idején?
Milyen helyzetben láttátok, hogy valaki türelmet gyakorolt és hithű maradt a megpróbáltatások idején?
Hogyan mutatta meg az Úr ezeknek az embereknek, hogy velük van?
Hogy segíts a tanulóknak megtalálni a táblára írt tantételhez kapcsolódó igazságot, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 24:10–12-t. Az osztály kövesse a szöveget, és keressék meg azokat az áldásokat, amelyeket az Úr Oliver Cowderynek ígért, ha továbbra is hithű marad azon elhívásában, hogy hirdesse az evangéliumot.
Milyen áldásokat ígért az Úr Olivernek, ha hithűen folytatja azt, amit az Úr kért tőle? (Segíts a tanulóknak megtalálni a következő ígéreteket: „…én vele vagyok mindvégig” [10. vers]; „Énbennem lesz dicsősége…” [11. vers]; „…én olyan erőt adok majd neki, ami ismeretlen az emberek között” [12. vers].)
Írd fel a táblára a következőket: Ha…, akkor…
Kérd meg a tanulókat, hogy fogalmazzanak meg egy olyan „ha–akkor” kifejezést, amely a Tan és szövetségek 24:10–12-ben tanított egyik tantételről szól. (A tanulók több tantételt is felvethetnek, de mindenképp hangsúlyozzátok ki a következő tantételt: Ha hithűen megtesszük, amit az Úr kér tőlünk, akkor Ő megerősít bennünket.) Töltsd ki a táblán a hiányzó részeket, hogy teljes legyen ez a tantétel.)
Hogyan erősített meg benneteket az Úr, amikor hűek voltatok Őhozzá?
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le valamit, amit megtehetnek azért, hogy türelmesek legyenek és hűek maradjanak az Úrhoz, amikor nehézségekkel kerülnek szembe az életükben. Elmondhatod, hogy te hogyan kaptál erőt, és miként volt veled az Úr a nehéz időkben a türelmes hithűségednek köszönhetően.
Az Úr utasításokat ad Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek a munkájukkal, valamint azokkal kapcsolatban, akik ellenük szegülnek
A Tan és szövetségek 24:13–19 összegzéseként mondd el, hogy az Úr utasításokat adott Joseph Smithnek és Oliver Cowderynek azokkal a csodákkal kapcsolatban, melyeket az Ő nevében képesek véghezvinni. Beszélt arról is, hogy védelmet kaphatnak, amikor az emberek ellenük fordulnak. Elmondhatod, hogy az Úr olyan utasításokat is adott nekik, amelyek eltérnek az misszionáriusoknak napjainkban adott utasításoktól. Például engedélyt adott nekik arra, hogy „lever[jék] a port a láb[uk]ról”, bizonyságul azok ellen, akik nem fogadják be őket (T&Sz 24:15). Ezt a gyakorlatot kizárólag rendkívüli helyzetekre tartják fenn. A teljes idejű misszionáriusok napjainkban nem kapnak felhatalmazást erre. Joseph Smith és Oliver Cowdery arra is parancsolatot kapott, hogy „se erszényt, se tarisznyát ne vigy[enek] mag[ukkal]” (T&Sz 24:18), vagyis pénz nélkül utaztak, az egyház tagjaira és másokra hagyatkozva az élelmezésük és a szállásuk terén. Ma a teljes idejű misszionáriusoknak nem parancsolják azt, hogy ne vigyenek magukkal erszényt vagy tarisznyát.
Az Úr utasításokat ad Joseph Smithnek, Oliver Cowderynek és John Whitmernek
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 26:1 további utasításokat tartalmaz Joseph Smith, Oliver Cowdery és John Whitmer számára az elvégzendő lelki és fizikai munkájuk kapcsán. Az Úr ezután ismét kihangsúlyozott egy fontos tantételt az egyház irányításával kapcsolatosan. E tantétel bemutatásaként kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy egy másik hitet valló barátjuk velük tart egy olyan gyűlésre, ahol egyházi tisztségviselőket támogatnak. Kérdezd meg, miként magyaráznák el a barátjuknak a támogatás gyakorlatát. (Felkérhetsz két tanulót, hogy játsszák el ezt szerepjáték formájában.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 26:2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy olyan kifejezést, amely a támogatás gyakorlatára utal. Miután felolvasták a verset, kérdezd meg a tanulókat, hogy mit találtak. Javasolhatod, hogy jelöljék meg a következő tantételt kifejező szavakat: Az egyházban mindent közös megegyezéssel kell tenni.)
Szerintetek mit jelent a „közös megegyezés” kifejezés? (Elmagyarázhatod, hogy a „közös megegyezés” arra utal, hogy az egyháztagok önrendelkezésüket használva kifejezhetik, hogy támogatnak-e vagy sem egy egyházi vezetőtől származó előterjesztést. Az úrvacsorai gyűlésen, a cövek- és az általános konferencián arra kérnek minket, hogy jobb kezünk felemelésével jelezzük beleegyezésünket.)
Mi a különbség a közös megegyezésen alapuló támogatás és a szavazás között?
Elmondhatod, hogy az Úr királyságában Ő gyakran a kijelölt vezetőinek nyilatkoztatja ki a döntéseket. Néhány alkalommal azonban engedi, hogy a vezetők a rájuk bízott felhatalmazás segítségével hozzanak döntéseket. A Szentlélek megerősíti ezeket a döntéseket, az egyháztagok pedig önrendelkezésüket használva jelezhetik, hogy hajlandóak támogatni a döntést. A közös megegyezés törvénye vonatkozik az egyházi elhívásokra, a papsági elrendelésekre és a kinyilatkoztatásokra. A közös megegyezés törvénye alapján járunk el minden alkalommal, amikor felemeljük a kezünket, hogy támogassunk egy személyt vagy döntést az egyházi gyűléseken.
Hogy segíts a tanulóknak mélyebben megérteni, mit jelent, amikor másokat támogatunk, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Gordon B. Hinckley elnöktől. Kérd meg az osztályt, hogy figyeljék meg, mi az a három dolog, amire kötelezettséget vállalunk akkor, amikor másokat közös megegyezéssel támogatunk.
Kép
President Gordon B. Hinckley
„A támogatás folyamata sokkal több a puszta szertartásos kézfelemelésnél. Kötelezettségvállalás ez arra, hogy fenntartjuk, támogatjuk és segítjük azokat, akiket kiválasztottak” (“This Work Is Concerned with People,” Ensign, May 1995, 51).
Mire vállalunk kötelezettséget, amikor mások támogatására emeljük a kezünket?
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy támogatták-e már őket valamilyen elrendelés, előrelépés vagy elhívás kapcsán.
Milyen érzéseitek voltak a támogatásotok során?
Hogyan tudunk másokat támogatni a Hinckley elnök által említett három módon? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le egy olyan személy nevét, akit kézfelemeléssel támogattak (például a prófétát, apostolokat, püspököt vagy fiatalok vezetőit). Kérd meg a tanulókat, hogy írják le, mit fognak megtenni annak érdekében, hogy jobban támogassák ezt a személyt. Oszd meg a bizonyságodat azokról az áldásokról, amelyek az egyházi vezetők támogatásából származnak.
A Tan és szövetségek 24:13-ban említett csodák olyan jelek, amelyekről a Szabadító azt mondta, hogy a hívőket követik (lásd Márk 16:17–18). Spencer W. Kimball elnök azt tanította, hogy ahol „[az Úr] papsága jelen van, és ahol megtalálható a hit, ott megnyilvánulnak a hatalom jelei, nem hivalkodás céljából, hanem az emberek megáldására” (“President Kimball Speaks Out on Administration to the Sick,” New Era, Oct. 1981, 45). Napjainkban a hívők éppúgy részesülnek a gyógyulásban és a csodákban, ahogyan mindig is, de nem hallunk minden gyógyulásról és csodáról, amely bekövetkezik. Az ilyen élmények szentek. Számos alkalommal azok, akik ilyen csodákat tapasztalnak meg, késztetést éreznek arra, hogy ezeket magukban tartsák és bizalmasan kezeljék.
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:
Kép
James E. Talmage elder
„A por szertartásos lerázása a lábról, bizonyságul a másik ellen, a zsidók értelmezése szerint azt jelképezte, hogy megszüntetik a barátságot, és levetnek magukról minden felelősséget az eljövendő következményekért. Ez lett a vád és a bizonyság szertartása az Úr utasításai szerint, melyeket apostolai számára adott. […] Jelenlegi adományozási korszakunkban az Úr hasonló iránymutatást adott a szolgáinak, hogy így tegyenek bizonyságot azok ellen, akik szándékosan és gonosz szándékkal szegülnek szembe az igazsággal, amikor azt felhatalmazással tárják eléjük (lásd T&Sz 24:15; 60:15; 75:20; 84:92; 99:4). Oly komoly felelősséggel bír az, ha ezzel a vádló jelképpel tanúskodunk az Úr előtt, hogy az kizárólag szokatlan és rendkívüli körülmények között használható, amikor az Úr Lelke úgy diktálja” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 345; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 50).
Egy Joseph Smithnek, Oliver Cowderynek és John Whitmernek adott kinyilatkoztatásban az Úr azt mondta, hogy „a következő konferenciá[n]… majd kiderül, hogy mit [kell tenniük]” (T&Sz 26:1). Ez a kinyilatkoztatás 1830 júliusában adatott. Egy 1830 szeptemberében tartott konferencián Joseph Smitht „a konferencia szava kijelölte, hogy kinyilatkoztatásokat és parancsolatokat kapjon és írjon ezen egyház számára” (in Far West Record: Minutes of The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints, 1830–1844, ed. Donald Q. Cannon and Lyndon W. Cook [1983], 3).
Joseph Fielding Smith elnök azon körülményekről tanított, amelyek esetén valaki ellenző szavazatot adhat:
Kép
President Joseph Fielding Smith
„Csupán azért nem áll jogomban ellenzőleg felemelni a kezem egy olyan emberrel szemben, aki bármilyen egyházi pozícióra kijelöltetett, mert nem kedvelem az illetőt, illetve mert személyes nézeteltérésem vagy ellenérzéseim vannak vele szemben; csak és kizárólag azon az alapon, hogy bűnös valamilyen vétekben, az egyház törvényeinek valamiféle áthágásában, ami alkalmatlanná teszi őt arra a pozícióra, melynek betöltésére elhívták” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 3:124; lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 52).