1831 elején a New York államban élő szentek nagy része Joseph Smithszel együtt átköltözött Ohio államba, hogy csatlakozzon az ott élő, nemrég megkeresztelt megtértek népes csoportjához. Az egyházi vezetők útmutatást kértek az Úrtól az egyre növekvő egyházra vonatkozólag. Joseph Smith próféta 12 másik elder jelenlétében kapta meg azt a kinyilatkoztatást, melyet most a Tan és szövetségek 42:1–73 jegyez fel. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr olyan anyagi, gazdasági és lelki vonatkozású törvényeket fedett fel, melyek megmutatták a szenteknek, hogyan segítsenek a szegényeknek, hogyan finanszírozzanak különböző egyházi vállalkozásokat, és hogyan segítsenek az Ohióba érkező többi szentnek.
Az óra kezdete előtt ragasztószalag vagy jelölőfilc segítségével húzz vonalat hat átlátszó üvegpohárra. Minden poháron legyen más magasságban ez a csík. Hozd be az órára a poharakat, és hozz egy kancsót is, melyben elegendő víz van ahhoz, hogy minden pohárba önts a csíkig. (Ételszínezéket is tehetsz a vízbe, hogy a tanulók jobban lássák a mennyiségeket.)
Az óra elején mutasd meg a kancsót. Mondd el a tanulóknak, hogy a víz egy közösség vagyonának és javainak összességét jelképezi.
Magyarázd el, hogy 1831 februárjában az Ohio állambeli Kirtlandben lévő egyháztagoknak gondoskodniuk kellett a szegényekről, segíteniük kellett azokat az új letelepedőket, akik nagy áldozatok árán gyűltek Ohióba, és az egyházi vállalkozásokat is finanszírozniuk kellett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:30-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit nyilatkoztatott ki az Úr a szegényekre vonatkozóan.
Szerintetek mit jelent „emlékez[ni] a szegényekre”?
Mutass rá, hogy az Úr a szegények támogatása végett megparancsolta a szenteknek, hogy ajánlják fel javaikat. Írd fel a táblára a felajánl szót. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át a következő kérdést:
Szerintetek mit jelent felajánlani valamit?
Írd fel a táblára a felajánl szó következő meghatározását, mely D. Todd Christofferson eldertől származik a Tizenkét Apostol Kvórumából. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a meghatározást a szentírásuk margójára a 30. vers mellé.
Kép
D. Todd Christofferson elder
„A [felajánlás] azt jelenti, hogy valamit szent célok érdekében elválasztunk vagy szentnek nyilvánítunk” (Egy szolgálatnak szentelt élet.Liahóna, 2010. nov. 16.).
Szerintetek hogyan kapcsolódik ez a meghatározás ahhoz a cselekedethez, amikor a szükséget látók megsegítésének céljából adunk valamit?
Hogyan foglalnátok össze az Úr szegényekre vonatkozó parancsolatát a 30. versben? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de válaszaik tükrözzék a következő tant: Az Úr megparancsolja nekünk, hogy törődjünk a szegényekkel és a szükséget látókkal. E beszélgetés részeként megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 38:16, 34–36-ot.)
Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 42 egy olyan törvény tantételeit tartalmazza, melyet a felajánlás törvényének nevezünk. Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezeket az alapvető tantételeket, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Marion G. Romney elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
Marion G. Romney elnök
„A felajánlás törvényének alapvető tantétele és indoklása »az, hogy amink csak van, az mind az Úré; ennélfogva az Úr az általunk birtokolt javak bármely részét vagy akár egészét is elkérheti tőlünk, hiszen az Övé. […] (T&Sz 104:14–17, 54–57)« (J. Reuben Clark, Jr., in Conference Report, Oct. 1942, p. 55)” (“Living the Principles of the Law of Consecration,” Ensign, Feb. 1979, 3).
Megjegyzés: A következő szemléltetés bemutatja (leegyszerűsítve) a felajánlás törvényét, ahogyan az körülbelül 1833-ig jelen volt az egyházban, amikor is az egyház módosította ennek gyakorlatát. A következő években számos fázisa volt a felajánlás törvénye gyakorlásának, és a gyakorlatban is több módosítás történt.
Kérj meg hat tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, majd adj mindegyikük kezébe egy-egy üres poharat. A kancsóból tölts vizet a poharakba úgy, hogy az egyik poharat a csíkig töltöd, három pohárban a csík fölé töltesz, két pohárban pedig csak a csík alá érjen a víz. Magyarázd el, hogy minden pohár egy-egy családot jelképez, a rajtuk lévő csík pedig az adott család szükségleteit és igazlelkű vágyait. Azok a poharak, amelyekben a víz nem ér el a csíkig, olyan családokat jelképeznek, ahol a rendelkezésükre álló pénz vagy javak nem elegendőek a szükségleteikre.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:31-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi volt az első lépés, melyet a szenteknek meg kellett tenniük ahhoz, hogy a felajánlás törvénye szerint éljenek.
E szentek számára mi volt a felajánlás törvénye szerinti élet első lépése? (Javaikat az egyház püspöke és tanácsosai elé kellett helyezniük, vagyis kifejezésre kellett juttatniuk az iránti hajlandóságukat, hogy felajánlják az egyháznak a pénzüket és más tulajdonukat.)
Kit képvisel a püspök? (Az Urat.)
Annak szemléltetéseként, hogy az egyház tagjai felajánlják az egyháznak a vagyonukat, kérd meg a hat tanulót, hogy öntsék bele a poharukban lévő vizet a kancsóba. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:32-t, az osztály pedig nézze meg, mi volt a második lépés, melyet a szenteknek meg kellett tenniük ahhoz, hogy a felajánlás törvénye szerint éljenek.
Magyarázd el, hogy minden család a püspökkel egyeztetve kapott egy úgynevezett „sáfárságot” (T&Sz 42:72), vagyis az Úr rájuk bízott bizonyos javakat és forrásokat. Ezek a javak és források a családok magántulajdonába kerültek, és az önrendelkezésüket használva kellett igazgatniuk a sáfárságukat. Az Úr javai és forrásai feletti sáfárokként Őneki számoltak el, és teljes mértékben felelősek voltak azért, amit rájuk bízott.
A kancsóból önts vizet minden pohárba a csíkig.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan osztotta el a püspök a családok között a javakat, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 51:3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi alapján adta ki a püspök (aki ez esetben Edward Partridge volt) az egyes családok részét. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda a T&Sz 51:3 utalását a szentírásukba a Tan és szövetségek 42:33 mellé.
Mi alapján adta ki a püspök az egyes családok részét? (Az alapján lettek az egyes részek kiosztva, hogy mik voltak a családok körülményei, igényei és szükségletei.)
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 82:17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mi alapján minősíti az Úr az emberek igényeit és szükségleteit. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda a T&Sz 82:17 utalását a szentírásukba a Tan és szövetségek 42:33 mellé.
E vers szerint mit követel meg az Úr azoktól, akik kijelentették a püspöknek, hogy mik az igényeik és a szükségleteik? (Az igényeknek és a szükségleteknek jogosnak kell lenniük, vagyis tisztességesnek és becsületesnek.)
Mutasd meg a tanulóknak a kancsóban maradt vizet. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:33–36-ot. Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mihez kezdjenek a sáfárságok kijelölése után fennmaradó felajánlott javakkal.
Milyen utasítást adott az Úr a szenteknek, mihez kezdjenek a maradék javakkal? (Használják a szegények megsegítésére, egyházi épületek finanszírozására, és azon egyháztagok megsegítésére, akiknek szükségük van erre.) Szerintetek az ezekben a versekben említett dolgok közül mit jelképez a kancsó? (A tárházat.)
Hogyan segíthet a felajánlás gondoskodni a szegényekről és a szükséget látókról?
Milyen szempontból jelenthet áldást az egyháznak a felajánlás törvénye?
Mi az, amit esetleg nehéz betartani a felajánlás törvényében?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:38-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen tantételt tanít az Úr azzal kapcsolatban, hogy tegyünk jót másokkal.
Milyen tantételt tanít az Úr azzal kapcsolatban, hogy tegyünk jót másokkal? (A tanulók fogalmazzák meg, hogy amennyiben jót teszünk másokkal, az Úrral tesszük azt. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Hogyan segíthetett ez az igazság a szenteknek abban, hogy hajlandóak legyenek javaik felajánlására? Nektek miben segíthet ennek az igazságnak a szem előtt tartása?
Éreztétek-e már úgy, hogy másokat segítve az Urat szolgáljátok? Mikor?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 42:40–42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a felajánlás törvénye szerint éljünk. (Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan vonatkozik életükre a 40. vers, esetleg elmagyarázhatod, hogy az Úr tőlünk nem várja el, hogy minden ruhánkat magunk varrjuk, viszont azt szeretné, hogy a megjelenésünk legyen tiszta és rendes.)
A Tan és szövetségek 42:42-ben a tétlen szó azt jelenti, hogy lusta. Miért lehet nehéz a felajánlás törvénye szerint élni annak, aki tétlen?
Oszd két–három fős csoportokra a tanulókat. Mondd el, hogy bár ma nem kaptunk parancsot a felajánlás törvénye szerinti életre oly módon, ahogyan a korai szentek, a törvény azért ma is érvényben van. Kérd meg az egyes csoportokat, hogy olvassák fel a következő kijelentést Spencer W. Kimball elnöktől, és figyeljék meg, nekünk ma mit jelent a felajánlás törvénye szerint élni, majd az egyes csoportok tagjai beszéljék meg egymás között az idézetet követő kérdésekre adott válaszaikat. (Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt az idézetet a szentírásuk margójára a 30. vers közelébe.)
Kép
President Spencer W. Kimball
„A felajánlás azt jelenti, hogy időnkből, tehetségeinkből és javainkból adva gondoskodunk a – lelki vagy fizikai – szükséget látókról, és építjük az Úr királyságát” (“Welfare Services: The Gospel in Action,” Ensign, Nov. 1977, 78).
Milyen szempontból lehet valaki körülöttetek szükséget látó (a pénzügyi gondoktól eltekintve)?
Milyen időtök, tehetségeitek és javaitok vannak, amelyeket a szükséget látók megsegítésére fordíthatnátok?
Megáldott-e már titeket valaki azzal, hogy az idejét, tehetségeit vagy javait feláldozva segített nektek? Mikor?
Végül tedd bizonyságodat az ebben a leckében tárgyalt tantételekről.
Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, hogy „az Egyesült Rend, vagyis a felajánlás törvénye nem jelenti azt, hogy a lusta ember a dolgozó kenyerét egye. Bár mindenki osztozik azon, ami közös, és senki nem birtokol többet, mint más, de mindenkinek szolgálnia és dolgoznia kell, mindenki javára” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:205).
Tan és szövetségek 42:30–34. Az Úrtól kapott felajánlás törvényének összehasonlítása szocialista programokkal
Voltak, akik felvetették, hogy a felajánlás törvényének gyakorlata és az egyesült rend csak egyfajta vallási szocializmus vagy kommunizmus, mások pedig azt állítják, hogy vagy Joseph Smith idejéből eredő gazdasági elképzelésekről, vagy az új valláson belüli közösségi próbálkozásokról van szó. Ezek hamis feltevések. Marion G. Romney elnök az Első Elnökségből felvázolta az egyesült rend kinyilatkoztatott rendszerét:
Kép
Marion G. Romney elnök
„(1) Az Egyesült Rend sarokköve az Istenbe vetett hit és az, hogy elfogadjuk Őt a föld Uraként és az Egyesült Rend szerzőjeként. […]
(2) Az Egyesült Rendet önként, szabad akaratukból vezetik be az emberek, mely abban nyilvánul meg, hogy minden vagyonukat Isten egyházának ajánlják. […]
(3) Az Egyesült Rend a magánvagyon és a személyes gazdálkodás alapelvén működik. […]
(4) Az Egyesült Rendnek nincs politikai tartalma. […]
(5) Az Egyesült Rendnek előfeltétele az emberek igazlelkűsége. […]
Az Egyesült Rend felemeli a szegényeket és alázatossá teszi a gazdagokat, melynek során mindketten megszentelődnek. A szegények megszabadulnak a szegénység fogságából és annak megalázó korlátaitól, és szabad emberekként anyagilag és lelkileg is elérhetik mindazt, amire képesek. A gazdagok azáltal, hogy nem kényszerből, hanem önként, szabad akaratuk gyakorlásaként ajánlanak fel és adnak feleslegükből a szegények javára, bizonyítékot szolgáltatnak az embertársaik iránti jószívűségre, melyet Mormon »Krisztus tiszta szeretet[ének]« nevez (Moróni 7:47)” (in Conference Report, Apr. 1966, 97).
Kép
President J. Reuben Clark
Ifj. J. Reuben Clark elnök az Első Elnökségből azt mondta: „Általában félreértik az Egyesült Rendet… [Ez] nem egy kommunális rendszer volt. […] Az Egyesült Rend és a kommunizmus nem szinonimák” (in Conference Report, Oct. 1943, 11).
Romney elnök elmagyarázta, hogy személyes felelősséget kell vállalnunk a szegényekről és a szükséget látókról való gondoskodásban: „Ezt a modern világot megfertőzték az Úr tervének hamisítványai, és nem szabad, hogy ezek által félrevezetve azt gondoljuk, majd valamilyen kormányzati vagy más állami hivatalra háríthatjuk a szegényekkel és a szükséget látókkal kapcsolatos kötelezettségeinket. Csak ha önként, felebarátaink iránti bővelkedő szeretetünkből adunk, akkor tehetünk szert arra a jószívűségre, melyet Mormon »Krisztus tiszta szeretet[ének]« nevez (Moróni 7:47)” (“Caring for the Poor and Needy,” Ensign, Jan. 1973, 98).
Clark elnök a következő kijelentéseket tette az állami juttatásokról:
Kép
President J. Reuben Clark
„A juttatások sokaságának ily bőséges szétosztása százezrek – ha nem milliók – elméjében …alakította ki a tétlenség szeretetét, annak érzetét, hogy a világ tartozik nekik a megélhetésükkel. A valaha is a lábukat leginkább megvető, legrombolóbb politikai tanok táptalaját jelentette, …és szerintem komoly politikai galibába sodorhat bennünket” (idézi Marion G. Romney, “Church Welfare Services’ Basic Principles,” Ensign, May 1976, 121).
Kép
President J. Reuben Clark
„A társadalom senkinek nem tartozik azzal, hogy biztosítja számára a semmittevő életet, nem számít, hány éves az illető. A szentírásokban soha nem láttam olyan sort, mely ezt kívánná, vagy akár csak jóváhagyná. A történelem folyamán nem létezett olyan szabad társadalom, mely támogatni tudta volna a semmittevésben élő csoportok sokaságát úgy, hogy megmaradt volna a szabadsága” (in Conference Report, Apr. 1938, 107).
Joseph Smith napjaiban voltak olyan embercsoportok, amelyek megpróbáltak kommunális rendszereket alkotni, ahol a javak és a források összességének tulajdonosa a csoport volt. A felajánlás törvényének kinyilatkoztatása előtt voltak olyan egyháztagok Ohióban, akik létrehoztak egy ilyen csoportot. Voltak vitatható eljárásaik:
„Amikor [Joseph Smith] Ohióba ért, felfedezte, hogy egy nagyjából ötven főből álló csoport együttműködésre épülő kísérletet tett annak alapján, ahogyan ők az Apostolok cselekedeteinek könyvében található kijelentéseket értelmezték azokról a korai szentekről, akiknek mindenük közös volt (lásd ApCsel. 2:44–45; 4:32). Ezt a csoportot, melyet »a család« néven ismertek, …olyan egyháztagok alkották, akik Isaac Morley farmján laktak Kirtland közelében. Amikor John Whitmer január közepén megérkezett, észrevette, hogy sok problémához vezet az, amit csinálnak. Heman Bassett például elvett egy zsebórát, ami Levi Hancocké volt, és eladta. Amikor kérdőre vonták, Heman így válaszolt: »Ó, azt hittem, itt minden a családon belül marad.« Levi azt mondta, hogy nem szereti az ilyen »családi praktikákat«, és nem hajlandó tovább tűrni ezt. [Levi W. Hancock, “Levi Hancock Journal,” LDS Historical Department, Salt Lake City, p. 81.]
Joseph próféta …felismerte, hogy az egyház egyre bővülő gazdasági igényeinek kielégítése végett létre kell hozni egy tökéletesebb rendszert. Anyagi forrásokra volt szükség a különböző egyházi vállalkozások finanszírozásához, például a kinyilatkoztatások és a missziós anyagok kiadásához. […] Pénzre, javakra és ingatlanokra volt szükség, hogy segítsék a szegényeket és azokat a bevándorlókat, akik nagy áldozatokat hoztak az Ohióba gyülekezésért, így hát Joseph megkérdezte az Urat” (Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 95).
A Tan és szövetségek 42-ben feljegyzett kinyilatkoztatás, amely feltárta az Úr felajánlástörvényét, a Joseph kérdésére válaszként adott számos kinyilatkoztatás egyike volt.
„1831-ben az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smith prófétának, hogy az egyház tagjai adjanak javaikból a szegényeknek, ezt tegyék a püspök elé, és »tartsák a tárházamban, hogy szolgáljanak azzal a szegényeknek és a szűkölködőknek« (lásd T&Sz 42:31, 34).
Bő 180 évvel később a püspökök tárházai szerte a világon továbbra is segítik a püspököket az elhívásukban, mely így szól: »Legyél tehát hűséges; állj meg a hivatalban, amelyet [én, az Úr] kijelöltem neked; segítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket« (T&Sz 81:5).
Függetlenül attól, hogy egy élelmiszert és egyéb készleteket tartalmazó épületről van-e szó, avagy olyan források összességéről az egyházközségben, melyből a püspök meríthet, a püspökök tárházai ma is arra szolgálnak, hogy gondoskodjunk azokról, akik szükséget látnak.
A Basic Principles of Welfare and Self-Reliance [A jóllét és az önellátás alapvető tantételei] (2009) című egyházi kézikönyvben az áll: »Az Úr tárháza minden püspök rendelkezésére áll, és minden egyházközségben ott van. Az általános emberi bölcsességgel ellentétben az Úr tárháza nem korlátozódik egy szétosztásra váró árucikkekkel teli épületre vagy raktárra.«
Ahol nem áll rendelkezésre téglából és malterből épült tárház, ott a püspökök a böjti felajánlásokat felhasználva helyi kereskedőktől megvásárolhatják a szükséges árucikkeket” (“Bishops’ Storehouse Opens the Windows of Heaven,” Church News and Events, May 20, 2011, LDS.org).