1838-ban Joseph Smith elkezdett dolgozni a hivatalos történetének megírásán. Írt benne a családjáról, valamint a helyekről, ahol éltek. Részletesen beszámolt továbbá arról a szokatlan vallási nyugtalanságról, amely New York állam nyugati részén uralkodott 1820-ban. E vallási buzgalom hatására „komoly mérlegelés és nagy szorongás járta át” (Joseph Smith története 1:8), hogy megtudja, melyik egyházhoz csatlakozzon. A szentírások, különösen a Jakab 1:5 tanulmányozása után Joseph elhatározta, hogy imában kér választ Istentől a kérdéseire. Imájára adott válaszként az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelent neki.
Kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő történetet két misszionáriusról Kanadában, akikről Thomas S. Monson elnök mesélt (a beszámoló további része a lecke későbbi szakaszában lesz olvasható):
Kép
Thomas S. Monson elnök
„[Két misszionárius] bekopog[ott] Elmer Pollard úr ajtaján… Előadták üzenetüket, majd megkérdezték tőle, hogy imádkozna-e velük. Beleegyezett, de azzal a feltétellel, hogy ő mondja az imát.
Az általa mondott ima megdöbbentette a misszionáriusokat. A következőket mondta: »Mennyei Atyám, kérlek, áldd meg ezt a két eltévedt misszionáriust, hogy visszatérhessenek otthonukba, és ne vesztegessék idejüket arra, hogy a kanadaiakkal megosszanak egy ilyen hihetetlen üzenetet, amelyről olyan keveset tudnak.«
Miután felálltak a térdelésből, Pollard úr megkérte a misszionáriusokat, hogy soha ne térjenek vissza hozzá. Kifelé menet még gúnyosan azt mondta nekik: »Nekem nem mondhatjátok azt, hogy ti tényleg hiszitek, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt!« – és ezzel rájuk csapta az ajtót” (Joseph Smith próféta – a példával tanító.Liahóna, 2005. nov. 69.).
Ha egyike lettetek volna ezeknek a misszionáriusoknak, mit mondtatok volna Pollard úrnak?
Hogyan tudhatja meg valaki, hogy Joseph Smith valóban Isten prófétája volt?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:1–2-t. Kérd meg az osztályt, hogy kövessék a szöveget, és keressék ki, Joseph Smith milyen okokból írta le a saját és az egyház történetét.
Az 1. vers szerint mik kerültek közkézre az egyház korai időszakában? (Sok hamis beszámoló, melyekkel az egyház ellen akarták fordítani az embereket.)
Milyen okból írta le Joseph a saját történetét? (Hogy megbízható és hiteles beszámolót nyújtson az embereknek az első látomásról és a visszaállításról.)
Mondd el, hogy ma is vannak olyan egyének és csoportok, akik hamis vagy félrevezető információkat terjesztenek az egyházról, azzal a szándékkal, hogy aláássák a hitet.
Mit tanulhatunk a Joseph Smith történetírása mögötti okokból, ami segíthet elkerülnünk, hogy hamis vagy félrevezető információkkal megtévesszenek minket? (Azok, akik őszintén törekednek az igazságra, szorgalmasan kutassák fel az egyházról és annak történetéről szóló hiteles információforrásokat, és ne fogadjanak el tényként bármit, amit hallanak, még az internetes keresés során felugró találatokból sem.)
Miért fontos, hogy a visszaállításról való „igazság keresői” Joseph Smith beszámolójához forduljanak? (Ha a próféta beszámolójára támaszkodunk, az segíthet elkerülnünk, hogy a hamis vagy félrevezető információk megtévesszenek minket.)
Joseph Smith saját szavainak olvasása hogyan segíthet valakinek megtudni, hogy a beszámolója igaz?
Oszd meg Neil L. Andersen elder következő figyelmeztetését:
Kép
Elder Neil L. Andersen
„Mindig voltak páran, akik meg akarták fosztani hitelétől az egyházat, és el akarták pusztítani a hitet. Ma az internetet használják erre.
Az egyházról közzétett információk némelyike, akármilyen meggyőzően hangzik is, egyszerűen nem igaz” (Hitetek próbája.Liahóna, 2012. nov. 41.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály közben figyelje meg, hogyan kellene kiértékelnünk az egyházról és annak történetéről olvasottakat. (Minden tanulónak kioszthatsz egy példányt az idézetből, hogy a szemükkel tudják követni.)
Kép
Dallin H. Oaks elder
„[A]z utolsó napi szenteknek… [okosan] kellene kiértékelniük, amit olvasnak. […]
Egyéni, személyes bizonyságaink a Lélek tanúságán alapulnak, nem pedig a történelmi tények holmi keverékén vagy felhalmozódásán. Ha ilyen alapokra építettünk, a történelmi tények semmiféle módosítása nem tudja megingatni a bizonyságunkat. Mennyei Atyánk megadta számunkra az értelem hatalmát, és ezt teljes mértékben ki kell használnunk. Továbbá nekünk adta a Vigasztalót, akiről azt mondta, hogy elvezet majd az igazsághoz, és hatalma által mindenről megtudhatjuk az igazat. Ez a legtökéletesebb iránymutatás azon utolsó napi szentek számára, akik érdemesek rá, és hajlandóak követni azt” (“Reading Church History” [address to CES religious educators, Aug. 16, 1985], 7, LDS.org).
Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, mi ragadta meg a figyelmüket Oaks elder tanácsában, és az miért válik hasznukra.
Elmondhatod, hogy Joseph Smith az első látomásról szóló beszámolóját 1838-ban írta meg az egyház hivatalos történetének részeként, melyet a világ számára kívántak publikálni. Kilenc ismert beszámoló létezik az első látomásról: négyet Joseph Smith írt vagy diktált, ötben pedig mások beszélik el az élményeit. (További információkért az első látomásról lásd Milton V. Backman Jr., “Joseph Smith’s Recitals of the First Vision,” Ensign, Jan. 1985, 8–17.)
Azt is elmondhatod, hogy az első látomásról szóló beszámolók különböző időben és különböző célközönség számára készültek. Ezekben a leírásokban Joseph Smith különböző szempontjait hangsúlyozta ki az első látomásról való élményének, ám mindegyik beszámoló tartalmazza a legfőbb igazságot: hogy Joseph Smith előtt valóban megnyíltak a mennyek és isteni hírnököket látott, beleértve az Atyaistent és az Úr Jézus Krisztust. Mivel az 1838-as beszámoló része volt Joseph Smith hivatalos történetének és bizonyságának a világ előtt, szentírásként hozzá lett csatolva a Nagy értékű gyöngyhöz.
Ahogyan Joseph Smith a látomásának különböző szempontjait hangsúlyozta az egyes beszámolókban, Pál apostol is különböző szempontjait hangsúlyozta ki a Szabadítóról való látomásának az őt hallgató különböző csoportok előtt (lásd ApCsel. 9:1–9; ApCsel. 22:5–11; ApCsel. 26:12–20). Szerintetek miért van az, hogy Joseph Smith és Pál is különböző dolgokat hangsúlyozott ki minden alkalommal, amikor a látomásáról beszélt?
Foglald össze a Joseph Smith története 1:3–4-et azáltal, hogy elmondod: Joseph Smith Vermontban született, ám 10 évesen a New York állambeli Palmyrába költöztek.
A vallási nyugtalanság közepette Joseph Smith elhatározza, hogy megkérdezi Istentől, melyik egyháznak van igaza
Magyarázd el, hogy Joseph Smith olyan korban élt, amikor heves izgalmat okoztak az emberek között a vallások. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Joseph Smith története 1:5–7-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressenek olyan szavakat vagy kifejezéseket, amelyek leírják, milyen helyzetben volt Joseph Smith. Kérj meg egy tanulót, hogy írja fel a többiek által talált szavakat és kifejezéseket a táblára. Ezután kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:8, 10-et. Az osztály keresse ki Joseph Smith leírását arról, hogy milyen érzései voltak ebben az időszakban.
Milyen érzései voltak Joseph Smithnek az őt körülvevő vallási nyugtalanság miatt?
Milyen kérdésekkel küszködött?
Ti is tettetek már fel hasonló kérdéseket? Mit tettetek azért, hogy választ kapjatok rájuk?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Joseph Smith története 1:11-et, és keressék ki, mit tett Joseph Smith, hogy választ kapjon a kérdéseire.
Hová fordult Joseph segítségért, hogy választ kapjon a kérdéseire?
A Jakab 1:5-ben tanított mely tantétel segített Joseph Smithnek megerősítést nyerni arról, hogy választ kaphat a kérdéseire? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha hittel kérdezzük Istent, akkor Ő meg fogja válaszolni az imáinkat. Elmagyarázhatod, hogy Isten a saját idejében és a saját módján fogja megválaszolni az imáinkat.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith története 1:12–13-at. Az osztály figyelje meg, hogy a Jakab 1:5-ben tanított tantétel milyen hatással volt Joseph Smithre.
Szerintetek Sátán miért próbálta megakadályozni, hogy Joseph Smith imádkozzon?
Az egyik tanuló olvassa fel a Joseph Smith története 1:16–17-et. Kérd meg az osztályt, hogy keressék ki, Joseph Smith hogyan reagált a szembenálló akadályra, továbbá mondjanak olyan kifejezéseket Joseph bizonyságából, amelyek jelentőséggel bírnak számukra, vagy amelyeket felhasználnának, amikor másokat az első látomásról tanítanak.
E versekben mely kifejezések jelentőségteljesek számotokra? Miért?
Írd fel a következő igazságot a táblára: Joseph Smith látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust.
Miért fontos bizonyságot nyerni arról, hogy Joseph Smith látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust?
Honnan tudjátok, hogy Joseph Smith látta az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust?
Miután néhány tanuló megosztotta a bizonyságát, mondd el, hogy az első látomás volt a visszaállítást megalapozó legfőbb esemény, valamint néhány fontos tanbéli kérdésre is választ adott. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át önállóan a Joseph Smith története 1:15–17-et, és figyeljék meg, milyen igazságokat tanulhatunk ebből a beszámolóból. Érdemes lehet feltenned a következő kérdéseket:
Milyen tantételt tanulhatunk a Joseph Smith története 1:15–16-ból, amely segíthet legyőznünk a kísértéseket? (A tanulók válaszai különbözhetnek, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha őszintén keressük Isten segítségét, amikor Sátán megpróbál elbátortalanítani bennünket, Isten meg tud szabadítani minket.)
Mit tanítanak ezek a versek az Atyaisten és Jézus Krisztus természetéről? (A válaszok között lehetnek a következők: Az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus él. Mennyei Atyánk és a Fia, Jézus Krisztus, különböző és különálló lények.)
Mi volt az első szó, melyet Isten Joseph Smithnek mondott? (Joseph.) Miért fontos ezt tudni? Milyen igazságokat tanulhatunk ebből? (A válaszok között lehetnek a következők: Mennyei Atyánk név szerint ismer minket. Isten megválaszolja az imáinkat.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni és érezni az ebben a leckében felfedezett tanok és igazságok jelentőségét, felteheted nekik a következő kérdéseket:
Miért elengedhetetlen tudni és érteni ezeket az igazságokat Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról?
Ezek az igazságok hogyan áldották meg az életeteket? (Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.)
Mondd el, hogy az első látomás során Joseph Smith a kérdéseire is választ kapott. Kérd fel a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Joseph Smith története 1:18–20-at.
Mit tudott meg Joseph az imájára kapott válaszból?
Emlékeztesd a tanulókat arra a történetre, melyet a lecke elején olvastak a két misszionáriusról. Kérd meg őket, hogy olvassák el a történet hátralevő részét:
Kép
Thomas S. Monson elnök
„[A misszionáriusok visszamentek] Pollard úr otthonához. Kopogásukra Pollard úr ajtót nyitott, majd mérgesen ezt mondta: »Azt hiszem, már megmondtam nektek, fiatalurak, hogy soha ne gyertek vissza!«
A fiatalabb misszionárius erre minden bátorságát összeszedve ennyit mondott: »Pollard úr, mikor kiléptünk az ajtaján, azt mondta, hogy mi nem igazán hisszük, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt. Bizonyságomat akarom önnek tenni arról, hogy tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt; sugalmazás által lefordította a Mormon könyve szent feljegyzéseit és valóban látta az Atyaistent, és Fiát, Jézus Krisztust.« Majd a misszionáriusok eljöttek a háztól.
[Pollard úr később a következő bizonyságot tette:] »Aznap éjszaka nem tudtam aludni. Ide-oda forgolódtam. Egyre csak e szavak jártak a fejemben: ‘Joseph Smith Isten prófétája volt. Ezt tudom… Ezt tudom… Én tudom ezt!’ Alig vártam, hogy eljöjjön a reggel. Felhívtam a misszionáriusokat… Visszatértek, de akkor már az igazság őszinte keresőiként feleségem és családom is csatlakozott velem együtt a beszélgetéshez. Ennek eredményeképpen mindannyian elfogadtuk Jézus Krisztus evangéliumát«” (vö. Joseph Smith próféta – a példával tanító. 69.).
Buzdítsd a tanulókat, hogy olvassák el önállóan Joseph Smith történetét, majd kérjék a Mennyei Atyát, hogy segítsen megerősíteni a bizonyságukat arról, hogy Joseph Smith beszámolója az első látomásról igaz. Arra is biztathatod őket, hogy keressenek lehetőségeket, melyek során megoszthatják valakivel az első látomás üzenetét. Végül tedd bizonyságodat a mai napon tárgyalt igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Joseph Smith története. Mikor adták ki Joseph Smith hivatalos történetét?
1838-ban Joseph Smith elkezdett dolgozni a hivatalos történetén, melyet a Times and Seasons [Idők és évszakok] című folyóiratban publikáltak 1842-ben. Ez a beszámoló később a hatkötetes A Comprehensive History of the Church [Az egyház átfogó története] című könyvbe is bekerült, melyet B. H. Roberts írt 1957-ben. Joseph Smith története, ahogyan az alapművekben található, Joseph Smith hivatalos történetéből lett kivonatolva, és egy misszionáriusi röpirat, a Nagy értékű gyöngy részeként lett kiadva 1851-ben. A Nagy értékű gyöngyöt 1880-ban ismerték el szentírásként.
„[Joseph Smith] szülei, Lucy Mack és id. Joseph Smith 1796. január 24-én kötöttek házasságot és telepedtek le a családi farmon a Vermont állambeli Tunbridge-ben. 1805 nyarán Joseph és Lucy farmot béreltek [a Vermont állambeli Sharonban] Lucy apjától, Solomon Macktől, és Joseph télen az iskolában is tanított. Itt történt, hogy az ötödik gyermekük, ifj. Joseph Smith, 1805. december 23-án megszületett. Lucy és Joseph vallási elveket tanítottak gyermekeiknek, és Lucy különösen buzdította őket a Biblia tanulmányozására. Id. Joseph gyanakvóan tekintett a hagyományos egyházakra, ám mindig erős hitet táplált Istenben” (The Pearl of Great Price Student Manual [Church Educational System manual, 2000], 54).
„Joseph Smith a családi farmon nőtt fel, és szinte kizárólagosan a családja befolyása alatt volt. […] Ahogy fejlődött, Joseph Smith elkezdte elsajátítani és kimutatni azon jellemvonásait, melyek később segítettek neki betölteni előre elrendelt küldetését.
[…] Szoros családi kötelékeket alakított ki, megtanult keményen dolgozni, önállóan gondolkodni, másokat szolgálni, és szeretni a szabadságot” (Church History in the Fulness of Times, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2003], 15).
„Joseph Smith gyermekéveiben a családja gyakran költözött, termékeny talajt vagy más megélhetési módot keresve. […] 1811-ben a Smith család egy kis közösségbe, a New Hampshire-i Lebanonba költözött. […] Tífusz ütötte fel a fejét Lebanon nyugati részén. […] A Smith gyerekek sorra megbetegedtek…
A hétéves ifj. Joseph két hét után felépült a [tífuszból], ám súlyos szövődményeket szenvedett, melyek végül négy műtéthez vezettek. A szövődmények közül a legsúlyosabb a bal sípcsont duzzanata és megfertőződése volt. […] Joseph két hétig gyötrő fájdalmakat élt át.” Joseph kibírta a műtétet, melynek során eltávolították a fertőzést a lábából, „anélkül, hogy lekötözték vagy pálinkát ivott volna érzékei eltompítására” (Church History in the Fulness of Times, 22–23).
„1816-ban id. Joseph a New York állambeli Palmyrába ment, hogy utánajárjon, igazak-e a híresztelések, miszerint ott jó földeket lehet kapni alacsony áron. Ifj. Joseph, aki akkor 10 éves volt, később visszaemlékezett, hogy bár még nem teljesen épült fel a lábműtétből, a kocsis, aki a Smith család mellé szegődött, hogy segítsen nekik az utazásban, arra kényszerítette, hogy naponta mintegy 65 kilométert gyalogoljon a hóban, több napon át, aminek során a legkínzóbb fájdalmat és kimerültséget élte át” (The Pearl of Great Price Student Manual, 54).
„Id. Joseph Smith, a tízgyermekes család feje – 1821-ben megszületett a tizenegyedik gyermek – keményen dolgozott a megélhetésért. Palmyrába költözésük után két évvel elegendő pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy megvásároljon egy 40 hektáros, erdővel borított földet a közeli városban, Farmingtonban. Az első évben a fiaival megtisztítottak 12 hektárt, előkészítették a talajt művelésre, és búzát vetettek. […] Az ifjú Joseph később úgy emlékezett vissza, hogy »a család fenntartásához mindenki erőfeszítésére szükség volt, aki csak segítséget tudott nyújtani« [“History of Joseph Smith By Himself,” 1832 (written in Kirtland, Ohio, between 20 July and 27 Nov. 1832), LDS Historical Department, Salt Lake City, p. 1.].
Ebben az időben Joseph lehetőségei az iskolai tanulmányok elvégzésére korlátozottak voltak. Ő ezt azon »szűkös körülmények« következményének tulajdonította, melyben nevelkedett: »Megfosztottak bennünket az iskolázottság előnyeitől. Elegendő annyit mondanom, hogy épp csak megtanítottak olvasni, írni, illetve a számtan alapjaira, és ez volt minden, amit elsajátítottam« [“History of Joseph Smith By Himself,” pp. 1–2]” (Church History in the Fulness of Times, 29–30).
További információért Joseph Smith négy írásáról, melyben az első látomásról számol be, lásd Milton V. Backman Jr., “Joseph Smith’s Recitals of the First Vision,” Ensign, Jan. 1985, 8–17. Az első látomásról szóló különböző beszámolókról olvashatunk továbbá a következő hasznos cikkben: Richard L. Anderson, “Joseph Smith’s Testimony of the First Vision,” Ensign, April 1996, 10–21.
Gordon B. Hinckley elnök a következőképpen tette bizonyságát arról, hogy miért alapvető jelentőségű az első látomás az egyház számára:
Kép
President Gordon B. Hinckley
„Egész ügyünk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként ennek a dicsőséges első látomásnak az érvényességén nyugszik. Ekkor vált ketté a fátyol, hogy megnyissa az idők teljességének eme adományozási korszakát. Semmi, amire tanunk épül, semmi, amit tanítunk, semmi, ami szerint élünk, nem fontosabb, mint ez a kiinduló nyilatkozat. Úgy vélem, ha Joseph Smith beszélt Istennel, az Atyával, és Szeretett Fiával, akkor igaz minden más is, amit mondott. Ez az a sarokpánt, melyen elfordulva kitárul a kapu, amely a megváltás és az örök élet felé vezető ösvényre visz” (vö. Mit kérdeznek rólunk az emberek? Liahóna, 1999. jan. 82.).
Joseph F. Smith elnök kijelentette az első látomás fontosságát, összevetve más eseményekkel, melyek Jézus Krisztus feltámadása óta történtek:
Kép
President Joseph F. Smith
„A legnagyszerűbb esemény, amely valaha a világban történt, azóta, hogy Isten Fia feltámadott a sírból és felemelkedett a magasba, az volt, amikor az Atya és a Fiú eljöttek az ifjú Joseph Smithhez, hogy előkészítsék az utat az Úr királysága – nem az ember királysága – megalapításához, mely soha többé nem fog megszűnni, és soha nem fogják lerombolni. Ennek az igazságnak az elfogadásával könnyen el tudok fogadni bármilyen más igazságot, melyet a világban töltött tizennégy évig tartó küldetése során kihirdetett és kijelentett. Sohasem tanított olyan tant, amely nem igaz. Sohasem gyakorolt olyan tant, amelynek gyakorlására nem kapott parancsot. Sohasem pártolt hibás dolgot. Sohasem vezették félre. Látta; hallotta; azt tette, amit parancsoltak neki; és így Isten felelős azért a munkáért, melyet Joseph Smith elvégzett – nem pedig Joseph Smith. Az Úr felel érte, nem pedig az ember” (Gospel Doctrine, 5th ed. [1939], 495–96).
M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából megerősítette az első látomás valóságát:
Kép
M. Russell Ballard elder
„Az evangélium vagy vissza lett állítva, vagy nem. A Szabadító eredeti egyháza és annak tana vagy elveszett, vagy nem. Joseph Smith vagy részesült abban a figyelemre méltó látomásban, vagy nem. A Mormon könyve vagy egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, vagy nem. Jézus Krisztus evangéliumának teljessége vagy vissza lett állítva a földre Isten választott utolsó napi prófétáján keresztül, vagy nem.
Az igazság tényleg nem bonyolultabb ennél. Ezek a dolgok vagy megtörténtek aszerint, ahogyan bizonyságot tettem róluk, vagy nem. Az Úr Jézus Krisztus utolsó napi apostolaként a bizonyságom – és az egyház több millió hithű tagjának bizonysága világszerte – az, hogy amit ma reggel elmondtam, az igaz. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza vissza lett állítva a földre Joseph Smithen keresztül, és ma egy élő próféta igazgatja. Ezeket biztosan tudom!” (“Restored Truth,” Ensign, Nov. 1994, 67–68).
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából olyan csapásról, ellenállásról vagy sötétségről beszélt, amely a lelki élmények előtt vagy után érkezhet:
Kép
Jeffrey R. Holland elder
„Nyilvánvaló és nagyon is kijózanító igazság, hogy a nagy pillanatok előtt – a nagy lelki pillanatok előtt bizonyosan – csapás, ellenállás és sötétség érkezhet. Az élet tartogat ilyen pillanatokat számunkra, és olykor ezek akkor érkeznek, amikor éppen egy fontos döntés vagy jelentős lépés előtt állunk az életünkben.
[…] [Akkor is] gyakran ellenállásba ütközhetünk, miután világos döntést hoztunk, a kinyilatkoztatás és meggyőződés azon pillanatai után, melyek olyan békességet és bizonyosságot nyújtottak nekünk, amelyről azt gondoltuk, sohasem múlik el. […]
Hiszem, hogy saját, egyénre szabott módokon Isten elvisz bennünket a ligetbe vagy a hegyre vagy a templomba, és ott megmutatja nekünk a csodát arról, hogy mi a terve a számunkra. Talán nem látjuk azt olyan teljességben, mint Mózes vagy Nefi vagy Járed fivére, de eleget látunk belőle ahhoz, hogy tudjuk, mi az Úr akarata számunkra, és hogy tudjuk, hogy Ő minden halandó értelmet felülmúlva szeret bennünket. Azt is hiszem, hogy az ellenség és az ő szűkagyú, számító kis talpnyalói megpróbálják megakadályozni ezeket az élményeket, majd pedig megpróbálják elsötétíteni azokat, ha megtörténtek. […]
A sötétség és kétségbeesés elleni küzdelem, a világosságért való könyörgés volt az, ami megnyitotta ezt az adományozási korszakot. Ez az, ami mozgásban tartja, és ez az, ami nektek is segít majd továbbhaladni. […]
Elismerem az ellenállás és az ellenség valóságát, de bizonyságomat teszem Isten dicsőségéről, Isten megváltó Fiáról, valamint a világosságról, a reményről és a fényes jövőről. Megígérem nektek, hogy Isten él és szeret titeket, mindannyiótokat, és Ő korlátokat és határokat szabott a sötétség ellenálló hatalmának. Tanúságomat teszem arról, hogy Jézus a Krisztus, aki győzedelmeskedett a halál, a pokol és az ott mesterkedő elbukott felett” (“Cast Not Away Therefore Your Confidence” [Brigham Young University devotional, Mar. 2, 1999], 1, 2, 6–7, speeches.byu.edu).