104. lecke: Tan és szövetségek 101:1–16

104. lecke

Tan és szövetségek 101:1–16

Bevezetés

1833. december 16-án és 17-én Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott a szentek Missouriban megtapasztalt sanyargattatásait illetően. Ezt a kinyilatkoztatást, melyet a Tan és szövetségek 101 jegyez fel, három leckén keresztül fogjuk tárgyalni. Ebben az első leckében átvesszük az Úr arra vonatkozó magyarázatát, hogy miért engedte meg a szentek sanyargatását, valamint a szenvedő szentekhez intézett tanácsot és vigaszt tartalmazó szavait.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 101:1–8

Az Úr elmagyarázza, miért engedi meg, hogy népének próbatételekben legyen része

Óra előtt rajzold fel a táblára az ide tartozó térképet. Az óra folyamán utalhatsz a térképre, hogy segíts a tanulóknak az órán előforduló történelmi beszámolók megértésében.

Kezdd az órát a következő kérdéssel:

Milyen példákat tudtok mondani a szentek által a Missouri állambeli Jackson megyében elszenvedett üldöztetésre? (Emlékeztetheted a tanulókat a szentek nyomdájának, otthonainak és veteményeseinek tönkretételére, valamint Edward Partridge és Charles Allen szurokba és tollba forgatására.)

Foglald össze vagy olvasd fel a következő bekezdést, avagy kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel.

A csőcselék által a Missouri állambeli Jackson megyében 1833 júliusában elkövetett erőszakos cselekmények következtében a Missouriban lévő egyházi vezetők beleegyeztek a megye elhagyásába. 1833 augusztusában azonban Kirtlandben összeült az egyházi vezetők általános tanácsa, hogy megvitassa a Missouriban felmerülő nehézségeket. Azt az utasítást küldték, hogy a szentek Missouriban ne adják el a földjeiket és ne költözzenek ki a megyéből, csak ha már aláírtak egy erre vonatkozó beleegyező nyilatkozatot. Az egyházi vezetők kérvényben fordultak a kormányhoz, és a rendelkezésre álló jogi csatornákon keresztül igyekeztek megtartani a földjeiket Missouriban, valamint igazságot szolgáltatni az erőszakos cselekményekért felelős személyekkel szemben. E lépések híre hallatán a nem utolsó napi szent telepesek arra a meggyőződésre jutottak, hogy a szentek nem fognak úgy elmenni, ahogy ők arra számítottak, és újra megtámadták őket. 1833. október 31-ének éjszakáján egy körülbelül 50 lovasból álló csőcselék rajtaütött az Independence-től nyugatra fekvő Whitmer településen. 13 ház tetejét leszaggatták, és számos férfit szinte halálra korbácsoltak. Ezek a támadások még két éjszakán át folytatódtak Independence-ben és más olyan helyeken, ahol a szentek laktak. A férfiakat összeverték, a nőket és a gyermekeket pedig rettegésben tartották.

Szerintetek milyen kérdések merülhettek fel a Missouriban lakó szentekben ebben az időszakban? (Ha a tanulóknak segítségre van szükségük e kérdés megválaszolásához, felvetheted, hogy a szentek talán nem értették, miért engedi meg az Úr az üldöztetésüket.)

Kérdezd meg a tanulóktól, hogy elgondolkoztak-e már azon, vajon miért engedi meg az Úr, hogy nekik vagy az ismerőseiknek megpróbáltatásokban legyen részük.

Mondd el, hogy miközben a Missouriban lévő szentek ilyen próbatételeken mentek keresztül, az Úr kinyilatkoztatott néhány arra vonatkozó igazságot, hogy miért engedi meg népe sanyargattatását. Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg a Tan és szövetségek 101 szakaszbevezetését, és mondják meg, mikor kapta Joseph Smith ezt a kinyilatkoztatást. Azután kérd meg őket, hogy a szakaszbevezetés többi részét átnézve keressék ki, még milyen nehézségeket tapasztaltak meg a szentek a csőcselék október 31-i támadása és e kinyilatkoztatás elnyerésének dátuma között. Mondják el, mit találtak. (Ha megtették, elmagyarázhatod nekik, hogy Jackson megyében ezernél több szentet űztek ki az otthonaikból.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen okból engedte meg az Úr, hogy a szentek Jackson megyében üldöztetést és megpróbáltatásokat szenvedjenek el. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, mit találtak.

Mit tudhatunk meg a 2. versből Isten parancsolatai megszegésének következményeiről? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha megszegjük a parancsolatokat, akkor Isten megengedi, hogy szenvedjünk.)
Szerintetek miért fontos megértenünk ezt a tantételt?

Mutass rá, hogy bár a Missouriban lévő szentek közül sokan hithűek és engedelmesek voltak, az üldöztetés folytán ők is szenvedtek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:3–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miért engedi meg az Úr, hogy az igazlelkű szenteket is sanyargassák. A tanulók mondják el, mit találtak. Elmagyarázhatod, hogy a fenyítés szó rendreutasítást vagy helyreigazítást jelent, a próbatétel megvizsgálást vagy tesztelést, a megszentel pedig valakinek a tisztává és szentté tételét.

E versek értelmében miért fenyíti meg és teszi próbára az Úr a népét? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha nem viseljük el a fenyítést, akkor nem lehet minket megszentelni. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Hogyan segíthet nekünk a fenyítés megszentelődni?
Milyen hatással lehetett ezeknek a verseknek az üzenete a Missouriban lévő szentekre?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan segít nekünk megszentelődni a fenyítés és a próbatétel, kérd meg az egyik tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„Bűnbánatunk serkentésén túl a dorgálás elviselésének élménye csiszolhat [is] minket, és nagyobb lelki kiváltságokra készíthet fel bennünket” („A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem”. Liahóna, 2011. máj. 98.).

Mutass rá, hogy az Úr olyan valaki példájaként utalt Ábrahámra, aki fenyítésben és próbatételben részesült. Megkérhetsz egy tanulót, hogy röviden foglalja össze annak történetét, amikor az Úr megparancsolta Ábrahámnak, hogy áldozatként ajánlja fel fiát, Izsákot (lásd 1 Mózes 22:1–14). Mondd el, hogy Ábrahámnak e próbatétel és egyéb megpróbáltatások alatt tanúsított hithűsége nagyszerű lelki áldások elnyerésére készítette fel őt (lásd 1 Mózes 22:15–18). Hívd fel a tanulók figyelmét a táblára felírt tantételre.

Hogyan segíthet nekünk nehéz időszakokban ez az igazság?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 101:6–8-at, és nézzék meg, milyen bűnöket követtek el a Missouriban lévő szentek, amelyek mindannyiukat érő csapásokhoz vezettek. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el az osztálynak, mit találtak.

Mit tanulhattok a 7–8. versekből?
A 8. vers szerint mire hajlamosak az emberek, amikor békés az életük?
A 8. vers szerint mit kezdenek el tenni az emberek, amikor gondban vannak? Szerintetek mit jelent az Úr után tapogatózni?

Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolkodjanak el olyan élményeken, amelyek során próbatételeik végül az Úr felé fordították a szívüket.

Tan és szövetségek 101:9–16

Az Úr tanácsot ad és vigaszt nyújt a szenteknek

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:9-et, az osztály pedig figyelje meg, milyen reményteljes üzenetet adott át az Úr a Missouriban szenvedő szenteknek.

Mit üzen az Úr a 9. versben, ami segíthet nekünk, amikor bűneink következményeit szenvedjük el? (A tanulók sokféle választ adhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Az Úr akkor is könyörülettel lesz irántunk, ha bűnt követtünk el. Írd fel ezt az igazságot a táblára. Javasolhatod, hogy a tanulók írják be ezt a szentírásukba.)
Hogyan adhat nekünk reményt ez az igazság?

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit tehetnek azért, hogy az Úrhoz fordítsák a szívüket és megtapasztalják az Ő könyörületét.

A Tan és szövetségek 101:10–11 összegzéseként magyarázd el, hogy bár az Úr megengedte a szentek üldöztetését, azt mondta, hogy meg fogja büntetni az őket üldöző embereket. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő bekezdést, az osztály pedig figyelje meg, még milyen próbatételekben volt részük a szenteknek Missouriban. Megkérheted a tanulókat, hogy képzeljék el, milyen lehetett látni vagy megtapasztalni ezeket a próbatételeket.

A csőcselék Jackson megyében továbbra is üldözte a szenteket, míg minden egyháztagot ki nem űztek a megyéből. Lyman Wight így számolt be erről: „Láttam, amint százkilencven nőt és gyermeket majd 50 kilométeren keresztül űztek a prérin át, mindössze három elgyengült férfiember társaságában, novemberben, a már könnyű hódarával fedett talajon; és könnyű volt követnem a nyomukat, mert felsebzett talpukkal vércsíkokat húztak a felégetett préri tarlóján!” (in History of the Church, 3:439).

A szentek nagy része északi irányba menekült, ahol át kellett kelniük a Missouri folyón. A rév közelében menekültek sorakoztak a folyó partján. Néhányan elég szerencsések voltak ahhoz, hogy magukkal vigyenek valamit a háztartásukból, de sokan mindenüket elveszítették. Parley P. Pratt azt írta: „Minden irányban emberek százai látszottak, néhányan sátorban, néhányan tűz körül a szabad ég alatt, a szakadó esőben. Férjek tudakozódtak feleségük iránt, feleségek a férjük iránt, szülők keresték a gyermekeiket és gyermekek a szüleiket. […] Leírhatatlan látvány volt, mely bárki szívét meglágyította volna a földön, kivéve vak elnyomóinkét, valamint a körülöttünk lévő elvakult és tudatlan emberekét” (Autobiography of Parley P. Pratt, ed. Parley P. Pratt Jr. [1938], 102).

E próbatételek mely részét lett volna különösen nehéz látnotok vagy megtapasztalnotok?
Szerintetek ti hogyan reagáltatok volna, ha ilyen csapások érnek? (Adhatsz időt a tanulóknak e kérdés átgondolására anélkül, hogy hangosan megválaszolnák.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 101:12–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, mit ígért az Úr az igazlelkű szenteknek. Mondják el, mit találtak. Magyarázd el, hogy a 12. versben az „egész Izráelem” kifejezés azokra utal, akik hűek az evangéliumi szövetséghez.

Milyen tantételt ismerhettek meg a 12–16. versekből? (A tanulók válaszait egy mondatban összegezd a táblán. Válaszaik tükrözzék a következő tantételt: Ha igazlelkűen élünk, akkor vigasztalhat minket az a tudat, hogy minden ember az Úr kezében van.)
Szerintetek mit jelent a 16. versben az a kifejezés, hogy „legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok”?
Miként segít nekünk a nyugodtság abban, hogy vigaszt nyerhessünk az Úrtól?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor békességet éreztek és tudták, hogy az Úr kezében vannak. Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek az élményeikről. Te is mesélhetsz egy olyan élményedről, amikor a megpróbáltatások idején békességgel áldattál meg.

Buzdítsd a tanulókat, hogy továbbra is forduljanak az Úrhoz és bízzanak abban, hogy Ő azt teszi, ami a legjobb nekik.

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 101:2. „[V]étkeik következtében”

Mielőtt a szenteket kiűzték volna a Missouri állambeli Jackson megyéből, több figyelmeztetést is kaptak, hogy ha nem tartanak bűnbánatot, akkor szenvedni fognak. 1833 januárjában például Joseph Smith megfeddte William W. Phelpst és Sidney Gilbertet az általuk írt levelekből tükröződő lelkiség miatt, és azt mondta, hogy ez a fajta lelkiség „elpazarolja Sion erejét”, és „megérleli Siont Isten fenyegető ítéleteire”. Orson Hyde és Hyrum Smith levelet írt Edward Partridge püspöknek, tanácsosainak és a főpapok konferenciájának, melyben figyelmeztette a Missouriban lévő egyházi vezetőket. Ebben utalást tettek Sidney Gilbert „közönséges, sötét és vak gyanúsítgatásokat” tartalmazó levelére. Egy másik levelet is elítéltek, mely arra célzott, hogy a Próféta „egyeduralmi hatalomra és felhatalmazásra tör”. Orson Hyde és Hyrum Smith arra figyelmeztette a Missouriban lévő szenteket, hogy ezen és más vétkek miatt „veszedelemmel és ítélettel” néznek majd szembe (lásd Documents, Volume 2: July 1831–January 1833, volume 2 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 367, 373–74).

Tan és szövetségek 101:5. Az Istentől érkező fenyítés célja

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte ehhez:

„Az isteni dorgálásnak legalább három célja van: (1) bűnbánatra ösztönözzön, (2) megtisztítson és megszenteljen bennünket, valamint (3) hogy időnként átszabja életünk haladását egy olyan irány felé, melyről Isten tudja, hogy jobb nekünk” („A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem”. Liahóna, 2011. máj. 98.).

Tan és szövetségek 101:6. „[C]ivakodások, és vitatkozások… voltak”

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy amint Sion megalapítására törekszünk, tanulhatunk a Missouriban élő korabeli szentek hibáiból:

„Joseph Smith próféta irányítása alatt az egyház korai tagjai Missouriban megpróbálták megalapítani Sion központi helyét, de nem sikerült felépíteniük a szent várost. Sikertelenségük egyik okát az Úr ezzel magyarázta:

»nem tanultak meg azoknak a dolgoknak engedelmeskedni, amelyeket kezeiktől megköveteltem, inkább tele vannak mindenféle gonoszsággal, és nem adnak javaikból, szentekhez illően, a szegényeknek és a nyomorultaknak őközöttük;

És nem egységesek, azon egység szerint, [melyet] a celesztiális királyság törvénye megkövetel« (T&Sz 105:3–4).

»[C]ivakodások, és vitatkozások, és irigykedések és viszálykodások, valamint vággyal és irigységgel telt kívánságok voltak közöttük; e dolgok által tehát beszennyezték örökségeiket« (T&Sz 101:6).

Ahelyett, hogy e korai szenteket fennhangon vádolnánk, inkább nézzük meg, hogy nekünk vajon sikerül-e jobban tenni a dolgunkat.

Sion a lakóinak jelleme, tulajdonságai és hithűsége miatt Sion. Ne feledjük, »az Úr [azért] nevezte népét [Sionnak], mert egy szív voltak és egy elme, és igazlelkűségben laktak; és nem volt közöttük szegény« (Mózes 7:18). Ahhoz, hogy létrehozzuk Siont az otthonainkban, gyülekezeteinkben, egyházközségeinkben és cövekeinkben, fel kell emelkednünk e norma szintjére. Elengedhetetlen, hogy (1) szívünket és elménket tekintve egységessé váljunk, (2) egyénileg és közösségként egyaránt szent néppé váljunk, és (3) olyan hatékonyan gondoskodjunk a szükséget látókról, hogy kirekesszük magunk közül a szegénységet. Ahhoz, hogy ezek a dolgok megtörténjenek, nem várhatjuk meg, hogy eljöjjön Sion – Sion csakis akkor érkezik el, ha ezek a dolgok megtörténtek” (Jöjj Sionba! Liahóna, 2008. nov. 37–38.).

Tan és szövetségek 101:16. „[M]inden test az én kezemben van; legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok”

Gordon B. Hinckley elnök mesélt egy olyan alkalomról, amikor vigaszt jelentettek számára a Tan és szövetségek 101:16-ban található tantételek:

„Nemrég egy nagy horderejűnek ítélt problémával küszködtem az elmémben, és letérdeltem, hogy imádkozzak. Ekkor a békesség érzése és az Úr szavai áramlottak elmémbe: »[légy] nyugodt… és tud[d], hogy én Isten vagyok«. A szentírásokhoz fordultam és elolvastam ezt a megnyugtató kijelentést, mely 150 évvel ezelőtt Joseph Smith prófétához szólt: »Vigasztalódjon tehát a szívetek Siont illetően; mert minden test az én kezemben van; legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok« (T&Sz 101:16).

Isten az Ő nagyszerű tervének megfelelően szövi a kárpitját. Minden test az Ő kezében van. Nem áll jogunkban tanácsot adni neki. Az a feladatunk, és az a lehetőség tárul elénk, hogy elménkben és szívünkben megnyugodva tudjuk, hogy Ő Isten, és ez az Ő munkája, és Ő nem hagyja, hogy kudarcot valljon.

Nem kell félnünk. Nem kell aggódnunk. Nem kell okoskodnunk. Ami számunkra feltétlenül szükséges, az az, hogy személyesen megtegyük a kötelességünket abban az elhívásban, melyet kaptunk. És mivel az utolsó napi szentek nagyrészt hitben járnak és meggyőződéssel munkálkodnak, az egyház folyamatosan egyre erősebbé válik” (“He Slumbers Not, nor Sleeps,” Ensign, May 1983, 6).

W. Craig Zwick elder a Hetvenektől a következőképpen magyarázta, mit jelent Isten kezében lenni:

„Isten kezében lenni azt jelenti, hogy nemcsak óvó gondoskodása terjed ki ránk, hanem csodás ereje is őriz és védelmez minket.

A szentírásokban rengeteg utalás esik az Úr kezére. Isteni segítségére számtalan bizonyíték adatik. Erős keze teremtette a világokat, és mégis elég gyengéd is volt ahhoz, hogy megáldja a kisgyermekeket” (Az Úr, a te Istened fogja a te kezed. Liahóna, 2003. nov. 34.).