92. lecke: Tan és szövetségek 88:41–69

92. lecke

Tan és szövetségek 88:41–69

Bevezetés

Ez a második a Tan és szövetségek 88-cal foglalkozó négy leckéből. A kinyilatkoztatás ezen leckében tárgyalt része a főpapok egy konferenciáján adatott az ohiói Kirtlandben, 1832. december 27-én és 28-án. Jézus Krisztus magyarázatát tartalmazza arról, hogy Isten miként kormányozza teremtményeit, valamint egy felhívást is számunkra, hogy közeledjünk Őhozzá.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 88:41–50

A Szabadító kinyilatkoztatja, hogy minden dolgot isteni törvény kormányoz

Mutass egy képet a csillagokról, például Az Úr teremtett minden dolgot című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 2. sz.; lásd még LDS.org), vagy rajzolj néhány csillagot a táblára.

Előfordult már, hogy a csillagokat nézve Istenre és az Ő teremtményeire gondoltatok? Milyen kérdéseken és gondolatokon elmélkedtetek, amint az eget kémleltétek?

Mutass rá, hogy amikor az emberek Isten teremtményeinek hatalmas számát próbálják megérteni, olykor aprónak és jelentéktelennek érzik magukat. Azon tűnődhetnek, vajon Isten tud-e róluk. Mondd el a tanulóknak, hogy miközben a mai leckében található verseket beszélik át, megértik majd, hogy bár Isten teremtmények végeláthatatlan seregét kormányozza szerte a mennyeken át, mégis mindannyiunkra figyel, és szeretne közelebb kerülni hozzánk.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:41-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miként mutatja ez a vers, hogy Istennek hatalmában áll minden teremtményét kormányozni, és egyúttal egyenként figyelni is mindannyiunkra.

Miként mutatja ez a vers, hogy Isten számon tart mindannyiunkat és a szükségleteinket?

Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:42–45-öt, az osztály pedig keresse meg, hogyan kormányozza Isten a teremtményeit.

Hogyan kormányozza Isten a teremtményeit? (Törvényei által.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak Isten egyik olyan teremtményére, amelyik ámulatba ejti őket. Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el a gondolataikat. Példaként megmutathatsz egy tárgyat vagy egy képet, amely Isten egyik teremtményét jelképezi, és elmondhatod, hogy ez a teremtmény miért bámulatos számodra.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:46–47-et, és keressék meg, mit látunk, amikor Isten teremtményeit szemléljük.

Mit látunk, amikor Isten teremtményei közül akárcsak a legkisebbet is szemléljük? (A tanulók esetleg más szavakkal, de fontos, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Amikor Isten teremtményeit szemléljük, az Ő fenségét és hatalmát látjuk. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Milyen hatással vannak az Istenről való bizonyságotokra azok a teremtmények, amelyeket a földön és az égben láttok?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:48–50-et. Elegendő idő eltelte után kérd meg egyiküket, hogy saját szavaival összegezze e verseket.

Tan és szövetségek 88:51–61

Az Úr elmondja a földművelők példázatát, akiket sorra meglátogat az uruk

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 88:51–60 egy olyan példázatot tartalmaz, amely segít megértenünk Isten kapcsolatát azokkal a királyságokkal vagy világokkal, amelyeket teremtett. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:51–55-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit parancsolt a példázatban szereplő férfi mindegyik szolgának, és mit ígért meg mindannyiuknak.

Mit parancsolt az ember a szolgáinak? Mit ígért a szolgáinak? (Azt parancsolta nekik, hogy dolgozzanak a földjén. Azt ígérte, hogy viszonzásul meglátogatja mindegyiküket.)

A Tan és szövetségek 88:56–60 összegzéseként mondd el, hogy a példázatban a mező ura mindegyik szolgáját sorra meglátogatta, amikor eljött az ideje. Mindegyik szolga megkapta „uruk arcának világosságát, minden ember a saját órájában” (T&Sz 88:58).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:61-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanít ez a példázat nekünk Isten kapcsolatáról az általa teremtett királyságokkal.

Mit tanít ez a példázat nekünk Isten kapcsolatáról az általa teremtett királyságokkal? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő tant: Isten meglátogatja mindegyik királyságát és azok lakóit a maga idejében. Írd fel ezt a tant a táblára.)

Tan és szövetségek 88:62–69

Isten megígéri, hogy közeledni fog hozzánk, ha mi is közeledünk Őhozzá

Mutass rá arra, hogy az Úr eljött már az Ő királyságába ezen a földön, és újra eljön majd, amikor a millennium idején uralkodni fog. A Tan és szövetségek 88:62–69-ben az Úr megtanítja, mit kell tennünk ahhoz, hogy Ő most is közeledjen felénk. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:

Mennyire érzitek közel magatokat az Úrhoz? Szeretnétek közelebb érezni magatokat Őhozzá?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:62–63-at, és keressék meg, mit tehetünk, amivel meghívhatjuk az Urat, hogy közeledjen hozzánk.

Milyen tantételeket tanítanak ezek a versek az Úrhoz való közeledésről? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a következő tantételt a táblára: Ha közeledünk az Úrhoz, Ő is közeledni fog hozzánk.)
A 63. versben mely szavak tanítanak arról, hogyan közeledhetünk az Úrhoz? (Keressetek, kérjetek és kopogtassatok.)

Mutass rá arra, hogy a keres, kér és kopogtat szavak mind cselekvést kifejező igék.

Milyen tevékenységek segítenek nektek keresni, kérni és kopogtatni annak érdekében, hogy közelebb kerüljetek az Úrhoz?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni az Úrhoz való közeledés egyik módját, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Spencer W. Kimball elnöktől:

„Amikor az Istenséggel való kapcsolatom alkalmivá válik, amikor úgy tűnik, az isteni fül nem hall, és az isteni hang nem beszél, úgy találom, hogy messze, messze vagyok. Ha elmélyülök a szentírásokban, a távolság csökken, és a lelkiség visszatér” (Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 72.).

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan válaszolja meg Mennyei Atya az imáikat, olvasd fel a Tan és szövetségek 88:64–65-öt. Kérd meg a tanulókat, hogy kövessék a szöveget, és keressék meg, mit ígért nekünk a Szabadító, ha az Ő nevében imádkozunk az Atyához.

Mit tanít ebben a versben a Szabadító, hogyan válaszol Mennyei Atyánk az imáinkra? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő tantételt: Mennyei Atyánk oly módon válaszolja meg az imáinkat, amelyről tudja, hogy az a legjobb számunkra. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, adhatsz nekik egy-egy példányt a következő kijelentésből Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a kijelentést, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kell tennünk, amikor Mennyei Atyánk oly módon ad választ az imánkra, amely eltér attól, amit reméltünk vagy amit vártunk.

„Nagyon nehéz az, amikor egy őszinte imára – amiben valami olyasmit kérsz, amire nagyon vágysz – nem az a válasz érkezik, amire számítasz. Nehéz megérteni, hogy az engedelmes életedből származó mély és őszinte hited gyakorlása miért nem hozza meg a kívánt eredményt. […] Néha nehéz felismerni, hogy idővel mi a legjobb vagy mi szükséges a számodra. Életed könnyebb lesz, ha elfogadod, hogy amit Isten az életedben tesz, az a te örökkévaló javadat szolgálja” (Az ima mennyei ajándékának használata. Liahóna, 2007. máj. 9–10.).

Megkérhetsz néhány tanulót, hogy meséljék el egy olyan élményüket, amikor Mennyei Atyánk oly módon válaszolta meg az imájukat, ahogyan az a legjobb volt számukra. Te is megoszthatsz egy ilyen élményt.

Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 88:66-ból megtudjuk, hogy az egyik mód, ahogyan Isten kommunikál velünk, az „a vadonban kiáltó hangja”. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 88:66-ot, és keressék meg, hogyan jut el hozzánk Isten hangja.

E vers szerint miben hasonlítható Isten hangja „a vadonban kiáltó hangj[ához]”?
Milyen helyzetben éreztétek, hogy Isten közel van hozzátok, bár nem láttátok Őt?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 88:67–69-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek további módokat, ahogyan közeledhetünk az Úrhoz. Kérd meg őket, hogy osszák meg, amit találtak.

Írd fel a táblára a következő befejezetlen mondatot: Ha a szemem egyedül Isten dicsőségére tekint, akkor…

Kérd meg a tanulókat, hogy fejezzék be a kijelentést a 67. versből tanultak felhasználásával. A kijelentés a következőképpen egészíthető ki: Ha a szemem egyedül Isten dicsőségére tekint, akkor el fogok telni világossággal. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg ezt a tantételt, ahogyan az a Tan és szövetségek 88:67-ben megjelenik.

Szerintetek mit jelent az, hogy a szemünk „egyedül az [Úr] dicsőség[ére] tekint”? (A válaszadás során a tanulók különböző konkrét példákat említhetnek. Győződj meg arról, hogy megértik, hogy általában véve ez a kifejezés arra utal, hogy teljesen elkötelezettek vagyunk Isten munkája és céljai iránt.)
Gondoljatok olyan ismerőseitekre, akikről úgy érzitek, hogy eltölti őket az Úr világossága. Mi módon látjátok ezt a világosságot megnyilvánulni bennük?
A 68. vers szerint mit kell tennünk, hogy az elménk egyedül Istenre tekintsen? (Elmondhatod, hogy a „szenteljétek meg hát magatokat” kifejezés arra utal, hogy meg kell tisztulnunk a bűneinktől. Jézus Krisztus engesztelése és a Szentlélek hatása révén válunk megszenteltekké, amikor megbánjuk a bűneinket, részesülünk a papsági szertartásokban, és betartjuk a szövetségeinket.)

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el újra a tanokat és tantételeket, amelyeket a táblára írtál, majd képzeljék el, hogy a csillagokat figyelik az egyik barátjukkal, aki úgy érzi, Isten nem figyel rá. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit mondanának a barátjuknak a táblára írt tantételeket használva. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt. Zárásként felolvashatod a következő kijelentést Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből. Megoszthatod a bizonyságodat is arról, milyen hatással volt Isten az életedre, amikor erőfeszítéseket tettél arra, hogy közelebb kerülj Őhozzá.

„Drága fivéreim és nőtestvéreim, [l]ehet, hogy néha jelentéktelennek, láthatatlannak, magányosnak vagy elfeledettnek érezzük magunkat. De mindig emlékezzetek arra, hogy számítotok az Úrnak! […]

Isten nem csupán halandó lényként tekint rátok, akik egy rövid időre egy kicsiny bolygón élnek, hanem gyermekeiként lát titeket! Annak a lénynek lát titeket, akivé válhattok, és akivé szándékai szerint válnotok kell. Szeretné, ha tudnátok, hogy számítotok Neki” (Számítotok Neki! Liahóna, 2011. nov. 22.).

Megjegyzések és háttér-információk

Tan és szövetségek 88:67. „…eltel[ve] világossággal”

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből azt tanította, hogy amikor közeledünk Istenhez, akkor lelkünk eltelik világossággal:

„Amikor közelebb kerülünk Mennyei Atyánkhoz, szentebbé válunk. És amikor szentebbé válunk, akkor legyőzzük a hitetlenséget, és lelkünket betölti az Ő áldott világossága. Amikor életünket összhangba hozzuk ezzel a mennyei fénnyel, az kivezet minket a sötétségből egy nagyobb világosság felé. Ez a nagyobb világosság pedig a Szent Lélek kimondhatatlan szolgálataihoz vezet, és így elvékonyodhat a menny és föld közötti fátyol” (Isten szeretete. Liahóna, 2009. nov. 24.).

Tan és szövetségek 88:68. „Szenteljétek meg hát magatokat”

A Kalauz a szentírásokhoz úgy határozza meg a megszentelődést, mint „annak folyamata, ahogyan megszabadulunk a bűntől, ahogyan nemessé, tisztává és szentté válunk Jézus Krisztus engesztelése által (Mózes 6:59–60)”. A Kalauz a szentírásokhoz a következő hivatkozásokat tartalmazza a megszentelődés címszóhoz: 2 Thessalonikabeliek 2:13; Zsidók 10:10; 13:12; Alma 13:10–12; Hélamán 3:33–35; 3 Nefi 27:20; Tan és szövetségek 20:31; 76:41; 88:68. (Lásd Kalauz a szentírásokhoz: megszentelődés; scriptures.lds.org.)

J. Thomas Fyans elder a Hetvenektől kifejtette, mit jelent megszentelni magunkat:

„A szentírások tanulmányozása által további útmutatást kapunk arról, miként kerülhetünk közelebb az Úrhoz: »Szenteljétek meg hát magatokat, hogy elmétek egyedül Istenre tekintsen, és el fognak jönni azok a napok, amikor meglátjátok őt; mert ő félrehúzza nektek arca elől a fátylat, és ez az ő idejében lesz, és az ő módján, és az ő akarata szerint« (T&Sz 88:68; kiemelés hozzáadva). Megszentelni annyit tesz, mint szentté vagy szentségessé tenni – mentessé tenni a bűntől, megtisztítani. Ezt tesszük azért, hogy összhangba kerüljünk a Lélekkel.

Kaptunk egy útmutatót is, amely rendszeresen emlékeztet bennünket arra, hogy miként maradhatunk mentesek a bűntől, és lehet velünk az Ő Lelke. Ezt halljuk minden alkalommal, amikor veszünk az úrvacsorából. Hallgassátok figyelmesen a szavakat: »Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, Fiad, Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy áldd meg és szenteld meg ezt a kenyeret mindazok lelke számára, akik ebből vesznek, hogy azt Fiad testének emlékezetére ehessék, és tanúsítsák neked, Ó Istenünk, Örökkévaló Atyánk, hogy Fiad nevét készek magukra venni, őrá mindenkor emlékezni, és parancsolatait betartani, melyeket nekik adott, hogy Lelke mindig velük legyen« (Moróni 4:3; továbbá T&Sz 20:77; kiemelés hozzáadva)” (“Draw Near unto Me,” Ensign, Nov. 1985, 90).