1832. március 1-jén az Úr kinyilatkoztatást adott Joseph Smithnek, melyet ma a Tan és szövetségek 78-ban olvashatunk. Ebben a kinyilatkoztatásban az Úr azt az utasítást adta a Prófétának, hogy hozzon létre egy vállalkozást (amely később az Egyesült Vállalat nevet kapta) a tárházak és az egyház kiadói tevékenységeinek az irányítására. Az Úr elmagyarázta azon áldásokat is, melyekben a szentek részesülni fognak, ha engedelmeskednek a parancsolatnak, hogy létrehozzák ezt a vállalatot. Hogy megvédjék ezt az egyház által működtetett intézményt az egyház ellenségeitől, e kinyilatkoztatás szövegét néhány helyen megváltoztatták, amikor az először megjelent a Tan és szövetségek 1835-ös kiadásában. Például az Egyesült Vállalatra „rendként” vagy „egyesült rendként” utaltak. Az Úr ugyanabban az időben nyilatkoztatta ki a Tan és szövetségek 79–80-ban leírtakat is, amikor megparancsolta Joseph Smithnek, hogy hozza létre az Egyesült Vállalatot. Ezekben a kinyilatkoztatásokban az Úr elhívta Jared Cartert, Stephen Burnettet és Eden Smitht, hogy szolgáljanak misszionáriusokként.
Az Úr megparancsolja Joseph Smith prófétának, hogy szervezze meg az Egyesült Vállalatot
Tarts fel egy kevés pénzt, és tedd fel a következő kérdéseket:
Hogyan használható a pénz gonosz célokra?
Hogyan használható a pénz jó ügyek előmozdítására?
Miután a tanulók válaszoltak a kérdésekre, magyarázd el, hogy 1831 májusában az Úr megparancsolta, hogy hozzanak létre egy tárházat abból a célból, hogy pénzt és többletjavakat gyűjtsenek a szegények megsegítésére (lásd T&Sz 51). Egymás után két tárházat is létrehoztak: az egyiket Sidney Gilbert vezette a Missouri állambeli Independence-ben, a másikat pedig Newel K. Whitney az Ohio állambeli Kirtlandben. E felelősségükben Gilbert testvér és Whitney testvér az egyház megbízottjaiként működtek. Azért hozták létre a tárházakat, hogy azokon keresztül lássák el a szenteket a szükséges árucikkekkel, miközben pénzalapot is gyűjtöttek földek vásárlására és a Joseph Smith által kapott kinyilatkoztatások kiadására. A tárházakon keresztül a szükséget látókat is segítették (lásd T&Sz 72:10–12).
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Tan és szövetségek 78-ban lejegyzett kinyilatkoztatás hátterét, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel ennek a szakasznak a bevezetését a szentírások legújabb, 2013-as kiadásából:
„Ez a kinyilatkoztatás eredetileg arra utasította a Prófétát, Sidney Rigdont és Newel K. Whitney-t, hogy utazzanak Missouriba és szervezzék meg az egyház kereskedelmi és kiadói próbálkozásait azáltal, hogy létrehoznak egy »vállalatot«, amely felügyeli ezeket az erőfeszítéseket, továbbá pénzalapokat gyűjt Sion megalapítására és a szegények megsegítésére. Ezt a vállalkozást – amely az Egyesült Vállalat néven volt ismeretes – 1832 áprilisában szervezték meg, és 1834-ben oszlatták fel (lásd 82. szakasz). Valamivel a vállalat feloszlatása után – Joseph Smith irányítása alatt – a »kereskedelmi és kiadói létesítmények« kifejezést a »népem szegényei tárházának ügyei«, a »vállalat« szót pedig a »rend« kifejezéssel helyettesítették a kinyilatkoztatásban.”
Győződj meg róla, hogy a tanulók értik, hogy a Tan és szövetségek 78-ban a rend szó (lásd 4. vers) az Egyesült Vállalatra utal. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 78:3–4-et, az osztály pedig figyelje meg, hogy ez a vállalat, vagy rend, mire ad lehetőséget a szenteknek.
A 4. vers szerint az Úr milyen ügyet szeretett volna előremozdítani e vállalat megalapításával? (Az emberiség megszabadítását.)
Milyen módokon használható a pénz a szabadítás ügyének előremozdítására?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 78:5–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, miért parancsolta meg az Úr a szentjeinek, hogy segítsék népe szegényeit (lásd T&Sz 78:3). Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
A szegények támogatása miként segíthet a szenteknek, hogy egyenlőek legyenek a földi dolgokban?
Lehet, hogy emlékeztetned kell a tanulókat arra, hogy egy korábbi kinyilatkoztatásban az Úr a családi körülmények, igények és szükségletek tekintetében határozta meg az egyenlőséget (lásd T&Sz 51:3). Ezért az a parancsolat, hogy legyünk egyenlőek a földi dolgokban nem azt jelenti, hogy mindenkinek pontosan ugyanannyi készlete és forrása lesz, hanem hogy minden családnak elegendő készlete lesz a saját szükségleteinek és igényeinek, illetve egyéni körülményeinek megfelelően.
Mutass rá a „mennyei dolgok” kifejezésre az 5–6. versekben.
Szerintetek az Úr milyen „mennyei dolgokban” szeretné, hogy egyenlőek legyünk?
A földi dolgokban való egyenlőség hogyan segíthet abban, hogy egyenlőek legyünk a mennyei dolgok elnyerésében?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 78:7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek egy további indokot arra, hogy az Úr miért parancsolta meg a szenteknek, hogy törődjenek a szegényekkel. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
Szerintetek hogyan készíti fel a szenteket a szegényekről való gondoskodás arra, hogy megörököljék a celesztiális királyságot?
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a versből, amely ma ránk vonatkozik? (A tanulók válaszai különbözhetnek, de győződj meg róla, hogy kijelentik a következő tantételt: Az Úr parancsolatainak való engedelmesség felkészít bennünket, hogy helyet kapjunk a celesztiális királyságban.)
Kérd meg a tanulókat, hogy soroljanak fel egy perc alatt annyit az Úr parancsolataiból, amennyit csak tudnak. Írd fel a táblára a válaszaikat. Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak egyet a táblára felírt parancsolatok közül, és néhány mondatban írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy az ennek a parancsolatnak való engedelmesség miként segít nekik felkészülni a celesztiális királyságra. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt.
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, az Úr mi célból ad nekünk parancsolatokat, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Dallin H. Oaks eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Dallin H. Oaks elder
„Senki esetében nem elég a dolgok puszta elvégzése. Az evangélium parancsolatai, szertartásai és szövetségei nem betétek listáját alkotják, melyekre szükség van valamely mennyei számlán. Jézus Krisztus evangéliuma olyan terv, mely megmutatja nekünk, hogyan váljunk azzá, [akivé Mennyei Atyánk szeretné, hogy váljunk]” (A kihívás, hogy váljunk valakivé.Liahóna, 2001. jan. 40.).
Hogyan segíthet még hithűbben engedelmeskednünk a parancsolatoknak, ha értjük, hogy az Úr mi célból adta őket?
Két tanuló egymást váltva olvassa fel a Tan és szövetségek 78:8–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azok neveit, akiket az Úr kijelölt az Egyesült Vállalat megszervezésére. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
A 9. vers szerint kikkel kellett e három férfinak leülnie tanácskozni? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a „Sionban lévő szentek” kifejezés a Missouri állambeli Independence-ben élő egyháztagokra utalt.)
Mondd el, hogy Joseph Smith, Newel K. Whitney, Sidney Rigdon, ifj. Peter Whitmer és Jesse Gause engedelmeskedtek ennek a parancsolatnak, és 1832 áprilisában Missouriba utaztak. Nem sokkal érkezésük után a három férfi összehívott egy tanácsot, ahol létrehozták az Egyesült Vállalatot a kinyilatkoztatásban kapott útmutatás szerint. A vállalat tagjai Joseph Smith, Sidney Rigdon, Newel K. Whitney, Edward Partridge, Sidney Gilbert, Oliver Cowdery, John Whitmer, William W. Phelps és Martin Harris voltak.
A Tan és szövetségek 78:10–16 összegzéseként mondd el, hogy ezekben a versekben az Úr kihangsúlyozta, hogy a vállalat tagjainak szövetségre kell lépniük egymással az egyház vállalkozásainak igazgatására. Ha hűek maradnak ehhez a szövetséghez, megkapják az Úr segítségét parancsolatainak teljesítéséhez. Az Úr azt is elmagyarázta, hogy ha a szentek követik az utasításait, az egyház független tud maradni minden más földi szervezettől.
Az Úr elmondja, milyen áldás vár azokra, akik betartják a parancsolatait
Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg néhány olyan ajándékot vagy áldást, melyet fiatalabb korukban kaptak, és amelyet mára még jobban értékelnek.
Miért értékelitek jobban most ezeket az ajándékokat vagy áldásokat?
Szerintetek ez miként kapcsolódik azon áldásokhoz, melyeket az Úr elkészített számunkra?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 78:17–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, hogy a szentek milyen értelemben voltak olyanok, mint a kisgyermekek.
Miért nehéz néha megértenünk az áldásokat, melyeket az Úr tartogat számunkra?
Bár nem vagyunk képesek megérteni vagy elviselni minden dolgot, mire szólít fel minket az Úr? (Hogy bízzunk.)
Hogyan segít nekünk bízni az, ha tudjuk, hogy az Úr továbbvezet minket (lásd T&Sz 78:18) mindazon dolgokon át, melyeket nem tudunk megérteni vagy elviselni?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 78:19-et, és keressék meg, milyen tanácsot adott az Úr a szenteknek. Ezután kérd meg őket, mondják el, mit tudtak meg.
Mit mondott az Úr, mi fog történni azokkal, akik úgy döntenek, hálásan fogadnak minden dolgot? (A tanulók a következőhöz hasonló tantételt kell, hogy megfogalmazzanak: Ha minden dolgot hálásan fogadunk, akkor az Úr megsokszorozza az áldásainkat.)
Szerintetek az Úr miért sokszorozza meg azoknak az áldásait, akik minden dolgot hálásan fogadnak?
Miként segít abban, hogy bízzunk, ha úgy döntünk, minden dolgot hálásan fogadunk?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan tudnának még hálásabban fogadni minden dolgot.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 78:20–22-t, és keressék ki, mit mondott az Úr, mit kell tennünk, ha megértjük a 19. versben leírt ígéreteket. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Jared Carter, Stephen Burnett és Eden Smith elhívást kap a misszionáriusi szolgálatra
Mondd el a tanulóknak, hogy a Tan és szövetségek 79-ben és 80-ban lejegyzett kinyilatkoztatásokban az Úr három férfit hívott el misszionáriusi szolgálatra. Oszd párokra az osztályt. A párok egyik tagja tanulmányozza a Tan és szövetségek 79-et, a másik tagja pedig a Tan és szövetségek 80-at. Kérd meg őket, hogy a számukra kijelölt részek tanulmányozása közben keressenek olyan tantételeket, amelyek a misszionáriusi munkára vonatkoznak.
Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg a társukkal a felfedezett tantételeket. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba az egyik tantételt, amelyet megismertek. Kérd meg őket, hogy néhány mondatban írják le, miként használhatják e tantételt arra, hogy megosszák az evangéliumot egy ismerősükkel.
A lecke befejezéseként tedd bizonyságodat a mai órán megbeszélt tanokról és tantételekről.
A következő kijelentésben D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából arra inti az egyháztagokat, hogy ne helyezzék szívüket földi dolgokra:
Kép
D. Todd Christofferson elder
„Megkérdezhetjük magunktól – hiszen sokan közülünk olyan közösségekben élünk, amelyek a vagyonnak és az élvezeteknek hódolnak –, hogy mi távol tartjuk-e magunkat azon vágytól és kívánságtól, hogy egyre többet és többet birtokoljunk e világ javaiból. Az anyagiasság is csak az egyik megnyilvánulása annak a bálványimádásnak és kevélységnek, amely Babilont jellemzi. Talán képesek vagyunk megtanulni, hogy elégedjünk meg annyival, ami kielégíti a szükségleteinket” (Jöjj Sionba!Liahóna, 2008. nov. 39–40.).
Ádám-ondi-Ámán az a hely, ahol Ádám – három évvel a halála előtt – megáldotta az utódait (lásd T&Sz 107:53–56), és ahová el fog jönni, hogy találkozzon a szentekkel a második eljövetel előtt (lásd T&Sz 116).
„Ádám egyike volt azoknak az intelligenciáknak, akikről az Úr Ábrahámnak beszélt. Egyike volt azoknak, akiket kijelöltek, hogy uralkodók legyenek e földön. Ő volt Mihály, egy herceg, Isten egy fia, aki kiválasztatott, hogy e földre jöjjön és utódai élén álljon. Isten megadta neki »a szabadulás kulcsait, a Szent tanácsa és irányítása alatt, aki napok kezdete és élet vége nélkül való« [T&Sz 78:16]. Ez a Szent nem más, mint Jézus Krisztus. Mihály a földön Ádám néven vált ismertté. A halandóság előtti létben ugyanolyan lélek volt, mint Atyánk többi gyermeke” (Answers to Gospel Questions, comp. Joseph Fielding Smith Jr., 5 vols. [1957–66], 1:5–6). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 173.)
Orson Pratt elder rámutatott, hogy „létezik egy kinyilatkoztatás, melyet e nép általában véve nem ismer. Úgy hiszem, soha nem lett kiadva, de valószínűleg kiadják majd az egyház történetében. Kérdések és válaszok egymásutánja. Az első kérdés így hangzik: »Mi Isten neve a tiszta nyelven?« A válasz: »Ámán.« »Mi Isten Fiának a neve?« A válasz: »Ámán Fia – Isten minden része közül a legnagyobb, Ámánt kivéve«” (“Discourse,” Deseret News, May 23, 1855, 82 [ezen értekezés első része kiadva: in Deseret News, May 16, 1855, 76]; lásd még Documents, Volume 2: July 1831–January 1833, vol. 2 of the Documents series of The Joseph Smith Papers [2013], 215).
Kép
President Joseph Fielding Smith
Joseph Fielding Smith elnök ezt tanította: „Jézus Krisztust Ámán Fiának is hívják. (Lásd T&Sz 95:17.) Így tehát neve kapcsolódik annak a helynek a nevéhez, ahol Ádám élt. Ez okból kifolyólag Orson Pratt elder értelmezésében a hely neve: »Isten völgye«” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:310). (Lásd még Doctrine and Covenants Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual, 2001], 173.)
Jared Carter és a felesége 1831-ben csatlakozott az egyházhoz, amikor New Yorkban éltek. Később elköltöztek a Colesville-i szentekkel az Ohio állambeli Thompsonba. Jared 1831 végén és 1832 elején szolgált missziót Ohióban, Pennsylvaniában, New Yorkban és Vermontban. Nem sokkal azután, hogy hazatért az ohiói Amherstbe, Hirambe utazott, hogy meglátogassa a Prófétát és a következő missziója felől érdeklődjön. 1832. március 12-én Joseph Smith kinyilatkoztatást kapott, melyet ma a Tan és szövetségek 79-ben olvashatunk, és amelyben Jared Cartert újabb misszióba hívják el. 1832. április 15-én indult útnak. Missziója 6 hónapig és 2 napig tartott, melynek során 79 lelket keresztelt meg.
Kevesebb mint egy hónappal azután, hogy Parley P. Pratt megkeresztelte az ohiói Kirtlandben, John Murdock megosztotta a visszaállított evangéliumot Stephen Burnett-tel és a családjával 1830 novemberének végén. Nem egészen egy évvel később, 1831 októberében, Stephen Burnettet elrendelték főpapnak (17 évesen) az egyház egyik konferenciáján az ohiói Orange-ban. 1832. január 25-én Stephent elhívták, hogy prédikálja az evangéliumot Ruggles Eamesszel (lásd T&Sz 75:35). A Tan és szövetségek 80-ban lejegyzett kinyilatkoztatás – melyet 1832. március 7-én kaptak – egy újabb elhívást tartalmaz Stephen számára az evangélium prédikálására, ezúttal Eden Smithszel az oldalán. Stephen 1832 áprilisában indult el a missziójára, és ugyanebben az évben, augusztusban kezdett el prédikálni Eden Smithszel. Stephen Burnett New Hampshire-ben és más keleti államokban is szolgált missziót 1832 és 1834 között.