Tan és szövetségek 36–40; Ohióban (9. rész)

Felkészülési anyag az otthon tanulók oktatója számára

A napi otthontanulói leckék összefoglalása

A következő összefoglalást azon eseményekről, tanokról és tantételekről, melyeket a tanulók a Tan és szövetségek 36–40 és az „Ohióban” című lecke (9. rész) tanulmányozása során megismertek, ne tanítsd az órád részeként! Az általad tanított lecke e tanok és tantételek közül csupán néhányra összpontosít. Kövesd a Szent Lélek késztetéseit, amikor átgondolod, hogy mire van szükségük a tanulóidnak.

1. nap (Tan és szövetségek 36–37)

Az Edward Partridge-nek a keresztelkedése előtt adatott kinyilatkoztatásból a tanulók megtudták, hogy a papságviselőknek az az elhívásuk, hogy prédikálják az evangéliumot, és tisztáknak kell lenniük.

2. nap (Tan és szövetségek 38)

A tanulók felfedezték, miközben az Úrnak a szentekhez szóló, Ohióba szólító parancsolatát tanulmányozták, hogy az Úr minden dolgot tud, Ő figyelmeztethet minket a veszélyre, és a védelmünket szolgáló parancsolatokat ad nekünk. Azt is megtudták, hogy az Úr megígérte a szenteknek, hogy ha engedelmeskednek a parancsolatainak, akkor felkészültek lesznek és nem fognak félni.

3. nap (Tan és szövetségek 39–40)

Az Úr azt az utasítást adta egy James Covel nevű protestáns lelkésznek, hogy keresztelkedjen meg és prédikálja az evangélium teljességét. Ezekből az utasításokból a tanulók megtudták, hogy ha befogadjuk Jézus Krisztust, akkor Ő hatalmat ad nekünk, hogy a fiaivá és a leányaivá váljunk. A tanulók azt is felfedezték, hogy az Úr megígért áldásai attól függnek, hogy hallgatunk-e a hangjára. James Covel nemet mondott a Szabadító azon hívására, hogy keresztelkedjen meg. A tanulók megtanulták, hogy a félelem és a világ gondjai Isten szavának elutasítására indíthatnak bennünket.

4. nap (Ohióban)

Ez a lecke áttekintést nyújtott a tanulóknak a szentek Ohio állambeli tapasztalatairól 1831 és 1838 között. A tanulók megtudták, hogy az Úr megígérte a szenteknek Ohióban, hogy ki fogja nyilatkoztatni a törvényét és hatalommal ruházza fel őket a magasságból. Az Úr azt is kijelentette, hogy el fogja hívni a szenteket, hogy az egész világon prédikálják az evangéliumot. A tanulók megtudták, hogyan adott az Úr kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra a szenteknek, és teljesítette be az ellenállás és az üldöztetések ellenére is az ígéreteit. A szentek által megtapasztalt szerencsétlen események és ellenállás egy részéről is tanultak.

Bevezetés

Az Úr nem csupán azt mondta a szenteknek, hogy költözzenek Ohióba, hanem azzal kapcsolatban is tanácsot adott nekik, hogy miként bánjanak egymással. Ebben a leckében a tanulók Jézus Krisztus parancsáról fognak tanulni, mely szerint legyünk egységesek és annyira értékeljünk másokat, amennyire magunkat is értékeljük.

Javaslatok a tanításhoz

Tan és szövetségek 36–38

A szentek parancsot kapnak rá, hogy legyenek egységesek

Oszd két csoportra az osztályt, és mindegyik csoportnak adj néhány olyan tárgyat, melyekből fel lehet építeni valamit (például fakockák, papírpoharak, üres dobozkák). Figyelj oda arra, hogy az egyik csoport több vagy nagyobb dolgokat kapjon a másiknál.

Írd fel a táblára: Ezekből a tárgyakból építsetek fel egy olyan magas tornyot, amilyen magasat csak tudtok! Ne mondj semmit arról, hogy ez a tevékenység verseny lenne, és ne éreztesd azt, hogy két tornyot kellene építeni. A tanulók valószínűleg úgy gondolják majd, hogy a két csoport versenyez egymással. Ha megkérdezik, hogy együtt vagy külön dolgozzon-e a két csoport, te egyszerűen ismételd el a célkitűzést: Építsetek fel egy olyan magas tornyot, amilyen magasat csak tudtok!

Adj a tanulóknak egy percet a feladat elvégzésére. A tevékenység végeztével kérd meg őket, hogy értékeljék: ki „nyert”. Miután a tanulók elmondják, mit gondolnak, tájékoztasd őket, hogy annak eldöntése végett, hogy mennyire jártak sikerrel ebben a tevékenységben, tanulmányozniuk kell, milyen tanácsokat adott az Úr a szenteknek, amikor Ohióba készültek költözni. Kérd meg a tanulókat, hogy miközben áttanulmányozzák, milyen utasításokat adott az Úr a korabeli szenteknek, keressenek meglátásokat e tevékenységre, illetve a saját életükre vonatkozóan.

A tanulók idézzék fel, miért parancsolta meg az Úr a szenteknek, hogy gyűljenek Ohióba. (Ha szükséges, buzdítsd őket, hogy nézzék át a Tan és szövetségek 37–38-nál és a szentírás-tanulmányozási naplójukban lévő jegyzeteiket.) A tanulók a válaszaikban utaljanak rá, milyen veszélyekkel néztek szembe a szentek New York államban, illetve milyen áldásokat ígért az Úr a népének, ha Ohióba gyűlnek.

Mondd el, hogy amikor az Úr azt mondta a szenteknek, hogy költözzenek Ohióba, tanácsokat adott nekik azzal kapcsolatban, hogy miként tekintsenek egymásra. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 38:23–25-öt, és keressék ki, melyik kifejezés tanít arról, hogy hogyan tekintsünk másokra.

Mit mondott az Úr, hogyan tekintsünk másokra?
Szerintetek mit jelent annyira becsülni a testvérünket, mint saját magunkat? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Annyira kell értékelnünk másokat, amennyire magunkat értékeljük.)
Mi történik akkor, ha az emberek azt gondolják, hogy ők értékesebbek vagy jobbak másoknál?
Milyen áldások érhetnek minket egyházként és egyénekként, ha mi nem tartjuk magunkat értékesebbnek másoknál?

Mutass fel egy szép szövetet és egy rongyot. Kérdezd meg a tanulóktól, hogy melyikbe öltöznének inkább. Magyarázd el, hogy az Úr ennek a tantételnek a megértéséhez egy példázatot mondott a szenteknek.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 38:26-ot, a többiek pedig kövessék a szöveget, és nézzék meg, hogyan bánt ebben a példázatban a férfi a fiaival.

Nektek milyen érzés lenne annak a fiúnak a helyében lenni, aki rongyokat kapott?
Mit tehetne az a fiú, aki díszruhákat kapott, hogy javítson a helyzeten? (Amije van, azt megoszthatná azzal, aki kevesebbet kapott.)
Szerintetek mit üzen nekünk az Úr ezzel a példázattal?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 38:27-et, és nézzék meg, milyen tantételt akar megértetni velünk az Úr ebből a példázatból. Az előző mellé írd fel a táblára a következő tantételt: Ha nem vagyunk egyek, akkor nem vagyunk az Úr népe. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a szentírásukban az e tantételt tanító szavakat.

A 27. vers alapján mit jelent egynek lenni? (Igazlelkűségben egységesnek lenni másokkal és az Úrral.)
Hogyan segít nekünk egységessé válni az, ha annyira értékelünk másokat, amennyire magunkat is értékeljük? Hogyan segíthet ez nekünk eggyé válni az Úrral?
Szerintetek miért nem lehetünk az Úr népe, ha nem vagyunk egyek?

Magyarázd el, hogy nagyon különböző volt azoknak az egyháztagoknak a háttere, akik elhívást kaptak, hogy gyűljenek Ohióba. Egyeseknek virágzó farmjuk volt és köztiszteletnek örvendtek, míg másoknak alig volt vagyona és alacsonyabb társadalmi rangúnak tekintették őket.

Hogyan áldhatták meg a szenteket a táblára felírt tantételek, miközben az egyház többi tagjával együtt összegyűltek Ohióban?

Utalj az óra eleji toronyépítő tevékenységre. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el újra, mi volt a cél (építsenek fel egy olyan magas tornyot, amilyen magasat csak tudnak).

Olyan magas tornyot építettünk, amilyen magasat csak tudtunk? (Ha a két csoport együttműködött, akkor ez megvalósult. Ha a csoportok külön dolgoztak, akkor mondhatják azt, hogy a legjobbat hozták ki abból, amijük volt.)
Az Úrnak a Tan és szövetségek 38-ban található tanácsai alapján mi lenne a legjobb módja annak, hogy olyan magas tornyot építsünk, amilyen magasat csak tudunk? (Egy csoportot alkotunk, és összeadjuk, amit kaptunk, egy tornyot építve belőle.)
Milyen helyzetek adódhatnak az életben, amikor kísértést érezhetünk arra, hogy a saját javunkat nézzük, ne pedig a körülöttünk lévők építésére és felemelésére törekedjünk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből, az osztály pedig figyelje meg, hogy az egységre szólító parancsolat miként kapcsolódik az Úr arra vonatkozó parancsolatához, hogy népe gyűljön össze. Több példányt is készíthetsz az idézetből, hogy a többi tanuló is követni tudja a szöveget.

„Tapasztalatból tudjuk, hogy amikor egységgel áldatunk meg, örömben van részünk. […] Mennyei Atyánk…, mivel szeret bennünket, az Ő vágya az, hogy teljesíthesse ezt az egységgel kapcsolatos szent kívánságunkat.

Külön-külön azonban nem tudja megadni nekünk. Az egység öröme, mellyel oly nagyon meg szeretne ajándékozni, nem létezhet mások nélkül. Másokkal együtt kell rá törekednünk és elnyernünk. Nem meglepő hát, ha Isten sürgeti a gyülekezésünket, hogy megáldhasson bennünket. Azt kívánja, hogy gyűljünk családokba. Létrehozott osztályokat, egyházközségeket, gyülekezeteket, és megparancsolta, hogy gyakran találkozzunk. Ezekben a közösségekben, melyeket Isten miattunk tervezett meg, nagy lehetőségek rejlenek. Imádkozhatunk és dolgozhatunk az egységért, amely örömet hoz, és megsokszorozza a szolgálathoz szükséges erőnket” (Szívünk egybefonódik. Liahóna, 2008. nov. 69.).

Eyring elnök szerint miért szeretné az Úr, hogy összegyűljünk?
Mit mondott, milyen áldásokat hoz nekünk az egység?
Hogyan segít nekünk Eyring elnök kijelentése megérteni, hogy miért gyűlünk össze családként? Egyháztagokként? Ifjúsági hitoktatási osztályként?
Hogyan tapasztaltátok már meg azokat az áldásokat, melyek abból erednek, hogy másokkal együtt összegyűlünk?

Kérd meg a tanulókat, hogy néhány percet szakítva erre írják le a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit tehetnének azért, hogy egyek legyenek a családjukkal, az egyházi kvórumukban vagy osztályukban lévő fiatal férfiakkal vagy fiatal nőkkel, valamint az Úrral. Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, amit írt. Saját bizonyságodat is megoszthatod annak áldásairól, ha egyek vagyunk egymással, és annyira értékelünk másokat, amennyire magunkat.

Tan és szövetségek 39–40

Az Úr egy felkéréssel fordul James Covelhez

Kérd meg a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 39 és 40 szakaszfejléceinek átolvasásával nézzék meg, hogy ki volt James Covel és mi történt vele. 1831. január 5-én az Úr megparancsolta James Covelnek, hogy keresztelkedjen meg (lásd T&Sz 39:10). Ő azonban nem tartotta magát az ígéretéhez, mely szerint engedelmeskedni fog az Úr parancsának.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 40:1–3-at, a tanulók pedig idézzék fel, miért utasította el James Covel az Úrtól kapott felkérést. Kérj fel néhány tanulót, hogy mondják el, mit tanultak ezekből a versekből annak fontosságáról, hogy betartsuk az Istennel kötött szövetségeket.

Következő rész (Tan és szövetségek 41–44)

Hogy felkészítsd a tanulókat a Tan és szövetségek 41–44 tanulmányozására, megkérheted őket a következő kérdések átgondolására: Milyen veszélyekkel jár a buja vágyakozás? Hogyan kell tanítanunk az Úr egyházában? Az igazlelkűek számára milyen íze lesz a halálnak? Mondd el, hogy a következő részben a tanulóknak lehetőségük lesz megtudni, milyen válaszokat ad az Úr ezekre a kérdésekre, és az Úrtól kapott felajánlás törvényét is megismerik.