A Tan és szövetségek 131 olyan tantételek összeállítását tartalmazza, melyeket 1843. május 16–17-én tanított Joseph Smith próféta, az Illinois állambeli Ramusban. Tanított a házasság új és örök szövetségéről, valamint az örök élet hűeknek szóló ígéretéről. Azt is tanította, hogy minden lélek anyag.
Joseph Smith az örökkévaló házasság szövetségének fontosságáról tanít
Mutass a tanulóknak egy egyszerű számzárat, esetleg le is zárhatod vele egy doboz tetejét. Ha nincs ilyen zárad, akkor rajzolj egyet a táblára. Hívj ki a tanulók közül egy lányt és egy fiút. Egyiküknek egy papírlapra írva add oda a számzár első felét, másikuknak pedig egy másik papírlapon a másik felét. Ha hoztál zárat, akkor kérd meg az egyik tanulót, hogy a másik segítsége nélkül nyissa ki a zárat, majd hagyd, hogy összedolgozva tegyék ugyanezt.
Kép
combination lock
Írd fel a táblára a következő kérdést (vagy legyen egy olyan papírra írva, amit korábban beletettél a két tanuló által éppen felnyitott dobozba): Ha a zár a celesztiális királyság legmagasabb fokozatába való belépést jelképezi, akkor mit jelképez a számsor? A tanulók keressenek választ erre a kérdésre, miközben a Tan és szövetségek 131-et tanulmányozzák.
Mondd el, hogy 1843. május 16-án Joseph Smith elment az Illinois állambeli Ramusba. Benjamin és Melissa Johnson otthonában szállt meg, akiket ott-tartózkodása alatt férjként és feleségként az örökkévalóságra egymáshoz pecsételt. Arról is tanította őket, hogy miként kapcsolódik az örökkévaló házasság a celesztiális királysághoz. Ezeket az igazságokat jegyzi fel a Tan és szövetségek 131:1–4. (Lásd History of the Church, 5:391–92.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 131:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, milyen igazságot nyilatkoztatott ki a Próféta a celesztiális királyságról!
Mit nyilatkoztatott ki Joseph Smith a celesztiális királyságról?
Magyarázd el, hogy a celesztiális királyságon belül a dicsőség legmagasabb fokozatának elnyerésére gyakran utalunk a felmagasztosulás vagy az örök élet kifejezéssel. Írd fel a táblára a felmagasztosulás szót. Magyarázd el, hogy akik elnyerik a celesztiális dicsőség e fokozatát, azok úgy élnek majd, ahogyan Mennyei Atyánk él.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 131:2–4-et, az osztály pedig nézze meg, mit kell tennünk azért, hogy elnyerhessük a celesztiális királyság legmagasabb fokozatát.
Mit kell tennünk azért, hogy elnyerjük a celesztiális királyság legmagasabb fokozatát? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: A celesztiális királyság legmagasabb fokozatának elnyeréséhez be kell lépnünk a házasság új és örök szövetségébe.)
Szerintetek mit jelent a 4. versben az, hogy ha nem pecsételnek minket megfelelő felhatalmazás által valakihez a templomban, akkor nem lehet gyarapodásunk? (Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a verset, esetleg elmagyarázhatod, hogy a gyarapodás szó itt annak lehetőségére utal, hogy a celesztiális királyságban továbbra is legyenek gyermekeink.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni az „a házasság új és örök szövetség[e]” kifejezést, magyarázd el, hogy az új szó ebben a szövegkörnyezetben azt jelenti, hogy ez a szövetség újonnan lett visszaállítva a mi adományozási korszakunkban; az örökkévaló kifejezés pedig azt jelenti, hogy ez az alapvető fontosságú szövetség az egész örökkévalóságon át kitart. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy a templomban lépünk a celesztiális házasság e szövetségére.)
Szerintetek hogyan készíti fel a celesztiális házasság az abban részt vevő férfit és nőt a felmagasztosulásra?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Az osztály figyelje meg, hogyan segít nekünk a házasság felkészülni az örök életre.
Kép
David A. Bednar elder
„Két sürgető tanbéli indok segít nekünk megérteni, miért olyan alapvetően fontos az Atya tervében az örökkévaló házasság.
1. indok: A férfi és a női lélek természete kiegészíti és tökéletesíti egymást, ezért szól úgy a terv, hogy a férfi és a nő haladjon együtt az örökkévalóság felé. […]
Az isteni terv szerint a férfiaknak és a nőknek együtt kell haladniuk a tökéletesség irányában, a dicsőség teljessége felé. Mivel különböző a vérmérsékletük és eltérőek a képességeik, a férfiak és a nők is sajátos látásmódot és tapasztalatokat hoznak a házastársi kapcsolatba. A férfi és a nő is más-más módon, de ugyanolyan mértékben járul hozzá egy olyan egységhez, mely másképp nem érhető el. A férfi kiegészíti és tökéletesíti a nőt, a nő pedig kiegészíti és tökéletesíti a férfit, miközben tanulnak egymástól, és kölcsönösen megerősítik és megáldják egymást. […]
2. indok: Isteni terv szerint a férfira és a nőre is szükség van ahhoz, hogy gyermekeket hozzunk a halandóságba, és a legjobb körülményeket teremtsük meg a felnevelésükhöz és a gondozásukhoz” (“Marriage Is Essential to His Eternal Plan,” Ensign, June 2006, 83–84; vastag- és dőltbetűs kiemelés eltávolítva).
Bednar elder szerint miért szükséges a férfi és a nő közötti házasság a felmagasztosulásunkhoz?
Milyen hatással van annak a tannak a megértése, hogy a celesztiális házasság nélkülözhetetlen a felmagasztosuláshoz, arra, hogy mit kerestek az eljövendő házastársatokban?
Miért fontos már a ti korotokban hangsúlyt fektetni arra, hogy felkészüljetek az örökkévaló templomi házasságra?
Elmagyarázhatod, hogy a felmagasztosulás áldásai azok számára is elérhetőek lesznek, akiknek ebben az életben nincs lehetőségük celesztiális házasságot kötni. Egy tanuló olvassa fel a következő részt a Hűek a hithez című könyvből:
„Egyes egyháztagok önhibájukon kívül egyedülállók maradnak, noha szeretnének megházasodni. Ha ebben a helyzetben vagy, biztos lehetsz abban, hogy »a kik Istent szeretik, minden javokra van« (Rómabeliek 8:28). Ha érdemes maradsz, egy napon, ebben vagy a következő életben megadatik majd neked egy örökkévaló családi kapcsolat áldása” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 77.).
Hogyan segíthet nektek felkészülni a templom áldásainak elnyerésére az, ha most betartjátok a keresztelési szövetségeiteket? Mit tehetnek a fiatal férfiak és nők már most annak érdekében, hogy a fontossági sorrendjük első helyére tegyék a celesztiális templomi házasságot? (A tanulók válaszait felsorolhatod a táblán.)
Biztasd a tanulókat, hogy tegyék a fontossági sorrendjük első helyére azt, hogy a templomban, az örökkévalóságra kössenek majd házasságot. Tegyél bizonyságot a celesztiális házasság eredményeként érkező áldásokról.
A próféta elmagyarázza, mit jelent a „prófétálás biztosabb szava”
Mutass meg a tanulóknak egy írásos garanciát vagy jótállási jegyet.
Milyen előnyei vannak annak, ha van garanciánk?
Miért lenne különösen becses egy Mennyei Atyánktól eredő garancia?
Mondd el, hogy az Illinois állambeli Ramusban 1843. május 17-én Joseph Smith mondott egy beszédet a 2 Péter 1:19-ben található egyik szókapcsolatról, melyre Istentől kapott garanciaként is tekinthetünk (lásd History of the Church, 5:392). Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a 2 Péter 1:19-et, és keressék ki ezt a szókapcsolatot. („[B]iztos… prófétai beszéd”.)
A tanulók olvassák el a Tan és szövetségek 131:5-öt, és nézzék meg, mit jelent „a prófétálás biztosabb szava”. Mondják el, mit találtak.
Az 5. vers szerint mit garantál valakinek Mennyei Atyánk a prófétálás biztosabb szava által? (Örök életet.)
Szerintetek milyen érzés lenne ilyen garanciát kapni? Miért?
Megjegyzés: Ne spekuláljatok olyan élő személyekről, akik esetleg már megkapták a „prófétálás biztosabb szavát”! A szentírások viszont említenek olyan személyeket, akik még a halandóságban megkapták az örök élet ezen biztosítékát: az Úr például kifejezésre juttatta ezt a bizonyosságot Joseph Smithnek (lásd Tan és szövetségek 132:49) és Almának (lásd Móziás 26:20).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 131:6-ot, az osztály pedig nézze meg, mi akadályozhatja meg azt, hogy valaki örök életet nyerjen.
Mit mondott Joseph Smith, mi teszi számunkra lehetetlenné a szabadítás, avagy az örök élet elnyerését? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg arról, hogy értik: tudatlanságban nem lehet megszabadítani bennünket. Ezt az igazságot fel is írhatod a táblára.)
Egy tanuló olvassa fel ezen igazság kifejtését Marion G. Romney elnöktől az Első Elnökségből. A tanulók figyeljék meg, milyen tudásra van szükségünk ahhoz, hogy örök életet nyerjünk.
Kép
Marion G. Romney elnök
„A világegyetemben a legfontosabb tudás az egyetlen igaz Isten és Jézus Krisztus ismerete (lásd János 17:3); ez az a tudás, mely nélkül Joseph Smith próféta szavai szerint senkit nem lehet megszabadítani. Ennek hiánya az a tudatlanság, melyre az a kinyilatkoztatás utal, ahol ez áll: »Lehetetlen az embernek tudatlanságban megszabadulnia« (T&Sz 131:6.)” (“Except a Man Be Born Again,” Ensign, Nov. 1981, 14).
Milyen tudással kell rendelkeznünk ahhoz, hogy örök életünk legyen? Szerintetek miért elengedhetetlen ez a fajta tudás a szabadításunkhoz?
Mit tehetünk azért, hogy gyarapodjunk Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus ismeretében?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 131:7–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézze meg, miből állnak a lelkek.
Mit tudtok meg ezekből a versekből? (Minden teremtmény anyagból áll, de a lélek anyaga „finomabb és tisztább”.)
Tegyél bizonyságot a Tan és szövetségek 131-ben tárgyalt tantételekről, és biztasd a tanulókat, hogy továbbra is bővítsék ismereteiket Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról, hogy hasonlóbbakká válhassanak Őhozzájuk.
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, milyen kapcsolat áll fenn a celesztiális házasság és valaki elhívásának és kiválasztásának biztossá tétele között:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Ugyanabban a tekintetben, ahogyan a keresztelkedés ajtót nyit és elindítja a bűnbánó embert az örök életre vezető ösvényen, a celesztiális házasság is ezt teszi. A házasság e szent rendje is ajtót nyit a celesztiális felmagasztosulás felé. […]
Mindenki, aki a templomban kötött házasságot, és – a szent papság hatalma és felhatalmazása, valamint az Illés által visszaállított pecsételő hatalom által – ilyen egységet képez, a dicsőség, a tisztelet, a hatalom és az uralkodás örökségének ígéretét kapta Isten királyságában. Ám éppen úgy, akárcsak a keresztelkedésnél, az ígéretek egytől egyik feltételesek; konkrétan és hangsúlyosan hozzájuk van rendelve az, hogy a szövetséges felek további hithűségétől függnek. Ha a celesztiális házasság után betartják a parancsolatokat, akkor egységük a következő életben is folytatódik; ha azonban nem felelnek meg az ahhoz tartozó személyes igazlelkűség normáinak, akkor házasságuk nem lesz érvényben, amikor meghalnak, hanem újra különválnak és egyedülállók lesznek. […]
Mivel az örök élet garanciáját jelenti az, ha valakinek biztossá tétetik az elhívása és a kiválasztása, ezért az Úr a világ legtermészetesebb dolgaként együtt nyilatkoztatta ki az örök házasság tanát és az örök életre pecsételés (az illető elhívásának és kiválasztásának biztossá tételét értve ez alatt) tanát, egy és ugyanazon kinyilatkoztatásban. Tulajdonképpen az egyik a másikból következik. Az egyik az örök élet feltételes ígérete, a másik pedig feltétel nélküli ígéret. […]
Úgy kell élnünk, hogy elnyerjük azokat a garanciákat, amelyekre ily módon elhívattunk, és a kiválasztásunkhoz tartozó biztosítékokat, melyek feltételes alapon és kizárólag a celesztiális házasságban adatnak meg. A keresztelkedéshez hasonlóan a celesztiális házasságban is az e szövetségek részét képező, az örök életre vonatkozó dicső ígéret után igazlelkűen kell előre haladnunk, míg biztossá nem tétetik az elhívásunk és a kiválasztásunk; ez a rendkívüli teljesítmény a celesztiális házasságból eredő, annak koronáját jelentő jutalom” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–1973], 3:331, 332, 333).
„A prófétálás biztosabb szava azt jelenti, amikor az ember tudja, hogy örök életre pecsételték, kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke által, a szent papság hatalmán keresztül” (T&Sz 131:5). Erre az áldásra úgy is utalunk, mint valaki elhívásának és kiválasztásának biztossá tétele (lásd 2 Péter 1:10).
„Krisztus igazlelkű követői azon kiválasztottak közé számláltathatnak, akik elnyerik a felmagasztosulás bizonyosságát. Ez az elhívás és kiválasztás bűnbánattal és keresztelkedéssel kezdődik. Akkor válik teljessé, amikor »előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok« (2 Ne. 31:19–20). A szentírások elhívásunk és kiválasztásunk biztossá tételének nevezik ezt a folyamatot (2 Pét. 1:4–11; T&Sz 131:5–6)” (Kalauz a szentírásokhoz: elhívás és kiválasztás; scriptures.lds.org).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Az egyháznak azon tagjai, akik teljes mértékben az igazlelkűségnek szentelik magukat, és minden olyan szó szerint élnek, mely Isten szájából előjön, biztossá teszik az elhívásukat és a kiválasztásukat. Vagyis elnyerik a prófétálás biztosabb szavát, ami azt jelenti, hogy az Úr még akkor megpecsételi rajtuk a felmagasztosulásukat, míg ebben az életben vannak. Péter összefoglalta, az igazlelkűségnek mely útját kell járniuk a szenteknek ahhoz, hogy biztossá tegyék az elhívásukat és a kiválasztásukat, majd (a Színeváltozás hegyén Jakabbal és Jánossal együtt megtapasztalt élményére utalva) azt mondta, hogy ők hárman megkapták a prófétálás e biztosabb szavát. (2 Pét. 1.)
Joseph Smith azt tanította: »Ha már valakinek van hite Krisztusban, megbánta a bűneit, megkeresztelkedett bűnei bocsánatáért és (kézrátétel által) elnyerte a Szentlelket, mely az első Vigasztaló, akkor maradjon alázatos Isten előtt, éhezze és szomjúhozza az igazlelkűséget, és éljen Isten minden egyes szava szerint, és az Úr hamarosan azt fogja mondani neki: Fiam, te felmagasztaltatsz. Ha az Úr teljes mértékben próbára tette őt, és azt látja, hogy az illető eltökélt amellett, hogy minden körülmények közepette szolgálja Őt, akkor ennek az embernek biztossá lesz téve az elhívása és a kiválasztása, és kiváltságában áll majd a másik Vigasztaló elnyerése.« A másik Vigasztaló elnyerése azt jelenti, hogy Krisztus megjelenik neki és látja az örökkévalóság látomásait. [Teachings of the Prophet Joseph Smith, sel. Joseph Fielding Smith [1976], 149–51; kiemelés hozzáadva].
Így hát, miként azt a Próféta is megmondta: »A prófétálás biztosabb szava azt jelenti, amikor az ember tudja, hogy örök életre pecsételték, kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke által, a szent papság hatalmán keresztül.« (T&Sz 131:5.) Akiket ily megtiszteltetésben részesít az Úr, azok mindenféle bűn és káromlás ellen le vannak pecsételve, a Szentlélek elleni káromlás és az ártatlan vér ontása kivételével. Vagyis biztossá válik a felmagasztosulásuk; biztossá tétetik az elhívásuk és a kiválasztásuk, mert engedelmeskedtek Isten törvényei teljességének és legyőzték a világot. […]
A Prófétára például reá helyeztetett ez a pecsét. Vagyis »kinyilatkoztatás és a prófétálás lelke által, a szent papság hatalmán keresztül« tudta, hogy istenné válik az eljövendő világban. Azt mondta neki az Istenség: »én vagyok az Úr, a te Istened, és veled leszek egészen a világ végéig, és mind az örökkévalóságon át; mert bizony, megpecsételem rajtad felmagasztosulásod, és trónt készítek neked Atyám királyságában, Ábrahámmal, a te atyáddal.« (T&Sz 132:49; kiemelés hozzáadva.)
Világosan látnunk kell, hogy ezek a rendkívüli áldások nem részei a celesztiális házasságnak. »A házaspárra a celesztiális házassággal összefüggésben kijelentett áldások az abban részt vevő felek további hithűségétől függnek.« (Doctrines of Salvation, vol. 2, pp. 46–47.)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 109–10).
1844. április 7-én Joseph Smith próféta beszédet mondott barátja, King Follett temetésén. Ebben a beszédben tanított a tudás értékéről:
Kép
Prophet Joseph Smith
„A tudás megszabadítja az embert; és a lelkek világában csakis tudás által magasztosulhat fel az ember. Amíg az illető nem szívleli meg a parancsolatokat, addig szabadítás nélkül kell maradnia. Ha tudással rendelkezik, akkor megszabadulhat” (“The King Follett Sermon,” Ensign, May 1971, 15).