Joseph Smith próféta 1833. augusztus 6-án kapta meg a Tan és szövetségek 98-ban feljegyzett kinyilatkoztatást, mintegy két héttel azután, hogy a Missouriban lévő szentek üldöztetése elfajult. Ez a kinyilatkoztatás útmutatásként szolgált azoknak a szenteknek, akikkel rosszul bántak. Az Úr megtanította benne a szenteknek, hogy miként reagáljanak az ellenségeikre.
Az Úr kinyilatkoztatja, hogyan reagáljanak a szentek az üldöztetésre
Óra előtt rajzolj fel három oszlopot a táblára, és írd fel rájuk a következő elnevezéseket: az Úr megtorlásra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:23–32); az Úr háborúra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:33–38); és az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye (T&Sz 98:39–48).
Kérd meg a tanulókat, hogy sorolják fel néhány módját annak, ahogyan az emberek a sértésre vagy a bántásra reagálnak. Mondd el, hogy a Tan és szövetségek 98-ban feljegyzett kinyilatkoztatásban az Úr olyan tantételeket tanít, melyek által tudhatjuk, hogyan reagáljunk, amikor mások a szavaikkal vagy tetteikkel bántanak minket. Buzdítsd a tanulókat, hogy a mai órán figyeljenek oda ezekre a tantételekre.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Tan és szövetségek 98-ban feljegyzett kinyilatkoztatás 1833-ban adatott, nem sokkal azután, hogy a Missouriban lévő szentek üldöztetése elfajult. Kérd meg a tanulókat, hogy emlékezzenek vissza az előző óráról annak részleteire, hogy milyen rossz bánásmódban volt részük a szenteknek.
Kérd meg a tanulókat, hogy másolják be a táblán lévő táblázatot a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Egyikük olvassa fel a Tan és szövetségek 98:23–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanított az Úr a szenteknek a megtorlásról. Kérd meg őket, hogy figyeljék meg az Úr ismételt tanácsát ezekben a versekben.
Milyen ismétlődő kifejezések tanítanak itt a megtorlásról? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a 23–27. versekben a „nem szidalmazzátok” és a „türelmesen viselitek” kifejezéseket.)
Mit ígért az Úr a szenteknek, ha türelmesen viselik az üldöztetést és nem törekednek bosszúra?
Milyen tantételt ismerhetünk meg az Úrnak a 23–27. versekben található szavaiból? (Segíts a tanulóknak a következő tantétel megfogalmazásában: Ha türelmesen és megtorlás nélkül viseljük a rossz bánásmódot, akkor az Úr meg fog jutalmazni minket. Kérj meg egy tanulót, hogy írja fel ezt az igazságot az Úr megtorlásra vonatkozó törvénye felirat alá.)
Mondd el, hogy amikor 1833. július 20-án, szombaton, összeverődött a csőcselék a Missouri állambeli Jackson megyében, ők nem csupán ingatlanok tönkretételére vágytak; az egyház tagjait is bántani akarták. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történelmi beszámolót, az osztály pedig nézze meg, hogyan reagált az üldöztetésre Edward Partridge püspök, valamint Charles Allen, egy 27 éves megtért Pennsylvania államból.
Kép
B. H. Roberts
„A csőcselék elfogta Edward Partridge püspököt és Charles Allent, majd a sértegető és bántalmazó őrült tömegen át a főtérre vonszolták őket. Itt két lehetőséget tártak eléjük: vagy megtagadják a Mormon könyvébe vetett hitüket, vagy elhagyják a megyét. A Mormon könyvét nem voltak hajlandók megtagadni, de a megye elhagyásába sem akartak beleegyezni. Partridge püspök, akinek megengedték, hogy szóljon, azt mondta, hogy a szenteknek mindig is üldöztetést kellett elszenvedniük, és hogy ő készen áll szenvedni Krisztusért, akárcsak a korábbi korok szentjei; és nem tett semmi olyat, amivel bárkinek ártott volna, és ha bántalmazzák, akkor ártatlan embert bántanak. Hangját itt elnyomta a tömeg zaja, akik közül sokan azt kiabálták: »Szólítsd Istenedet, hogy mentsen meg…!« A két férfitestvérről, Partridge-ről és Allenről, leszedték a ruhájukat, bekenték őket mésszel, hamuzsírral vagy valami más bőrmaró savval kevert szurokkal, és jó sok tollat szórtak rájuk. Ők olyan beletörődve és szelíden viselték ezt a durva megaláztatást és bántalmazást, hogy a tömeg elcsendesedett, és úgy tűnt, megdöbbentik a látottak. A fivéreknek aztán csendben megengedték, hogy hazatérjenek” (B. H. Roberts, A Comprehensive History of the Church, 1:333; lásd még Church History in the Fulness of Times Student Manual, 2nd ed. [Church Educational System manual], 2003, 133).
Mi gyakorolt rátok nagy hatást abból, ahogyan Charles Allen és Partridge püspök az üldöztetésre reagáltak?
A Tan és szövetségek 98:28–32 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr azt a tanácsot adta a szenteknek, hogy ha valamely ellenség három alkalommal bántotta őket, és nem vonta magára Isten haragját, akkor az Úr nevében figyelmeztessék az ellenséget, hogy még egyszer ne bántsa őket. Ha az ellenség ezen figyelmeztetés után továbbra is bántja őket, akkor a szentek jogosan „[jutalmazzák őt] a cselekedetei szerint”. Azonban ha a szentek megkímélik az ellenségüket, bár jogos lenne a megtorlásuk, akkor jutalmat fognak kapni az igazlelkűségükért.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, tudják-e, mit mondott az Úr a háborúról. Felteheted a következő kérdéseket:
Szerintetek mi az Úr háborúra vonatkozó törvénye?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:32–34-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az Úr az ősi prófétáknak a háborúról.
A 33. vers szerint milyen törvény adatott az ősi prófétáknak? (A tanulók válaszait írd fel a táblára az Úr háborúra vonatkozó törvénye felirat alá. Mutass rá, hogy az Úr egy bizonyos embercsoportnak adta ezt a törvényt, akik máskor, más kultúrában éltek. Bár a törvény tantétele igaz, ma saját országunk törvényeinek is eleget kell tennünk.)
Mi volt a teendőjük az ősi prófétáknak, ha valaki hadat üzent nekik? (A választ írd fel a táblára az Úr háborúra vonatkozó törvénye felirat alá.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:35–38-at, az osztályt pedig, hogy kövessék a szöveget és keressék meg, mit mondott az Úr az ősi prófétáknak, mit tegyenek, ha nem fogadják el a békeajánlatukat. Kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, mit találtak.
Mit tudunk meg ezekből a versekből az Úr háborúra vonatkozó törvényéről? (A tanulók több tantételt is felvethetnek, de mindenképp hangsúlyozzátok ki a következőt: A háború csak az Úr által leírt körülmények között lehet jogos. Ezt a tantételt írd fel a táblára az Úr háborúra vonatkozó törvénye felirat alá.)
Mondd el, hogy legtöbbünk nem szembesül majd azzal a döntéssel, hogy háborút indítsunk-e egy másik nemzet ellen, viszont ezek által a tanítások által tudhatjuk, hogy mit tegyünk a személyes kapcsolatainkban – például akkor, ha nem értünk egyet másokkal.
Az Úr háborúra vonatkozó tanácsa alapján mit tegyünk akkor, ha nem értünk egyet másokkal? (Segíts a tanulóknak a következő igazság megfogalmazásában: Keressünk békés megoldásokat a nézeteltéréseinkre.)
Milyen áldások származhatnak a békés megoldások kereséséből?
„A második világháború alatt Hollandiában a Casper ten Boom család rejtekhelyet biztosított otthonában a nácik által üldözött embereknek. Ily módon élték meg keresztény hitüket. A bújtatásért végül négyen is életüket vesztették a családból. Corrie ten Boom és testvére, Betsie, borzalmas hónapokat töltött a hírhedt ravensbrücki koncentrációs táborban. Betsie ott is halt meg – Corrie túlélte.
Ravensbrückben Corrie és Betsie megtanulta, hogy Isten segít nekünk megbocsátani. A háború után Corrie eltökélte, hogy megosztja ezt az üzenetet. Egy alkalommal a háború pusztító hatásaitól szenvedő emberek csoportjához szólt Németországban. Üzenetében arról beszélt, hogy »Isten megbocsát«. Ezt követően került sor arra, hogy Corrie ten Boom hűsége meghozza gyümölcsét.
Odalépett hozzá egy férfi, akiben felismerte a tábor egyik legkegyetlenebb őrét. »Beszédében utalt Ravensbrückre – szólalt meg a férfi. – Őr voltam ott. […] Azóta viszont… kereszténnyé lettem.” Elmondta, hogy Istentől megbocsátást kért az általa elkövetett kegyetlen dolgokért. Majd kezét kinyújtva azt kérdezte: »Ön megbocsát nekem?«
Corrie ten Boom így folytatja a beszámolóját:
»Talán csak pár másodpercig tartott, hogy kezét felém nyújtva ott magasodott előttem, de nekem óráknak tűnt. Letaglózva álltam életem eddigi legnehezebb feladata előtt.
[…] Az üzenetnek, mely szerint Isten megbocsát, van egy …feltétele: meg kell bocsátanunk azoknak, akik minket bántottak. […]
Csendben így imádkoztam: »Segíts! Én felemelem a kezem. Ennyit meg tudok tenni. De kérlek, Te add meg hozzá az érzést!’
[…] Lélektelenül, gépiesen a felém nyújtott kézbe tettem a kezem. Ekkor hihetetlen dolog történt. Az áramlás a vállamnál kezdődött, végigfutott a karomon, és beleszaladt a kézszorításunkba. Aztán egész lényemet gyógyító melegség töltötte el, miközben könnyek szöktek a szemembe.
‘Megbocsátok neked, testvérem – kiáltottam –, teljes szívemből!’
Hosszú percekig szorítottuk egymás kezét, az egykori őr és az egykori rab. Azelőtt soha nem éreztem ilyen áthatóan Isten szeretetét.« [Corrie ten Boom, Tramp for the Lord (1974), 54–55.]” (Keith B. McMullin: Kötelességünk ösvénye.Liahóna, 2010. máj. 13.).
Miután a tanuló befejezte az olvasást, tedd fel a következő kérdést:
Mi ragadott meg benneteket ebben a beszámolóban?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:39–40-et, az osztály pedig figyelje meg, mi az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye.
E versek szerint mit kell tennünk, ha valaki azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg?
A 40. vers szerint hány alkalommal kell megbocsátanunk valakinek, aki bűnbánatot tart és bocsánatot kér tőlünk? (A „hetvenszer hét alkalommal” kifejezés arra utal, hogy annyiszor kell megbocsátanunk másoknak, ahányszor csak bűnbánatot tartanak és a bocsánatunkat kérik, miután megsértettek vagy bántottak minket. Bár parancsolat számunkra a megbocsátás, ez nem jelenti azt, hogy hagynunk kell, hogy mások továbbra is bántsanak minket.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 98:41–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki, milyen igazságokat tanított az Úr a szenteknek azokról az ellenségeikről, akik nem tartanak bűnbánatot. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
Miért volt fontos, hogy a Missouriban lévő szentek megértsék ezeket az igazságokat?
Hogyan foglalnátok össze az Úr megbocsátásra vonatkozó törvényét? (Segíts a tanulóknak a következő parancsolat megfogalmazásában: Az Úr megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg az ellenségeinknek. Ezt a parancsolatot írd fel a táblára az Úr megbocsátásra vonatkozó törvénye felirat alá.)
Szerintetek miért kell megbocsátanunk másoknak még akkor is, ha nem kérnek bocsánatot?
A Tan és szövetségek 98:44–48 összegzéseként magyarázd el, hogy az Úr megígérte, hogy ha a szentek ellenségei bűnbánatot tartanak, akkor megmenekülnek az Úr bosszúja elől. (Megjegyzés: A 44. versben a „ne bocsássatok meg neki” azt jelenti, hogy az elkövetőket teljes mértékben felelősségre kell vonni a tetteikért, nem pedig azt, hogy a szentekben maradjanak ellenséges érzések.)
Befejezésként biztasd a tanulókat, hogy az Úr megbocsátásra vonatkozó törvényét követve igyekezzenek megbocsátani mindenkinek, aki bántotta őket vagy a szeretteiket.
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 98. Mary Elizabeth Rollins és Caroline Rollins megmentik a Parancsolatok könyvének lapjait
Steven E. Snow elder a Hetvenek Elnökségéből a következő történetet mesélte Mary Elizabeth és Caroline Rollinsról:
Kép
Steven E. Snow elder
„Miután édesanyjukkal 1831 őszén a Missouri állambeli Independence-be költöztek, a két fiatal lánytestvér, Mary Elizabeth és Caroline Rollins hamar megtapasztalta, milyen nehézségekkel és üldöztetéssel néznek ott szembe a szentek. Egyik éjjel dühös csőcselék támadt az otthonukra, máskor pedig tanúi voltak a William W. Phelps otthonának felső szintjén felépült új nyomdát ért támadásnak.
A nyomda megtámadásakor [1833. július 20-án] a csőcselék kizavarta otthonából a Phelps családot, és a holmijukat az utcára dobálták. Nekiláttak a felső szinten található nyomdagép tönkretételének, a még bekötetlen kéziratokat pedig kidobálták az ablakon. Voltak, akik nagy köteg papírral a kezükben azt kiabálták: »Itt vannak a mormon parancsolatok!« [“Mary Elizabeth Rollins Lightner,” The Utah Genealogical and Historical Magazine, July 1926, 196]. Ekkorra Joseph Smith próféta már sok szent kinyilatkoztatást kapott, egészen 1823-tól kezdve, amikor Moróni angyal megjelent az ifjú prófétának. Joseph sok kinyilatkoztatást leírt saját kezűleg, azonban nem készült még olyan szöveg, melyet az egyház tagságának is szét lehetett volna osztani. A Missouriban élő szentek izgatottan várták ezeknek a kinyilatkoztatásoknak a kiadását »Parancsolatok könyve« címmel. Ennek munkálatai folytak épp a nyomdában, amikor a csőcselék megtámadta azt. Az akkoriban 15 éves Mary Elizabeth így mesélte el a történteket:
»A húgom, Caroline [13 éves] és én a kerítés sarkából figyeltük őket, és amikor a parancsolatokat említették, eldöntöttem, hogy megmentek valamennyit közülük. A húgom azt mondta, hogy ha odamegyek és összeszedek belőlük néhányat, ő is velem jön, de ‘meg fognak ölni minket’« [“Mary Elizabeth Rollins Lightner,” 196].
Míg a csőcselék a ház egyik felében foglalatoskodott, a két lány odaszaladt, és amennyit csak tudott, felszedett az értékes lapokból. A csőcselék tagjai meglátták a lányokat, és rájuk parancsoltak, hogy hagyják abba. Mary Elizabeth így emlékezett vissza erre: »Olyan gyorsan futottunk, ahogy csak tudtunk. Ketten utánunk eredtek. Láttam egy rést a kerítésen, melyen keresztül egy nagy kukoricamezőre értünk, ott a földre tettük a lapokat és a testünkkel takartuk el őket. A kukorica jó másfél méter magas volt és nagyon sűrű. Jó ideig vadásztak ránk, és egészen közel kerültek hozzánk, de nem találtak meg minket« [“Mary Elizabeth Rollins Lightner,” 196]” (“Treasuring the Doctrine and Covenants,” Ensign, Jan. 2009, 50).
Tan és szövetségek 98:23–27. Ne szidalmazzátok az ellenségeteket, és viseljétek türelmesen a megpróbáltatásaitokat
Bár türelmesen és megtorlás nélkül kell viselnünk, ha rosszul bánnak velünk, ez nem jelenti azt, hogy hagynunk kell, hogy mások bántalmazzanak minket vagy ártsanak nekünk. A 2. kézikönyv: Az egyház igazgatása így fogalmaz: „a bántalmazás semmilyen formában nem engedhető meg. Akik bántalmazzák házastársukat, gyermekeiket, családtagjukat vagy bárki mást, illetve kegyetlenül bánnak velük, megsértik Isten és az emberek törvényeit” (2. kézikönyv: Az egyház igazgatása. [2010]. 21.4.2).