15. lecke
Joseph Smith története 1:66–67; Tan és szövetségek 6–7
Bevezetés
1829 tavaszán Joseph Smith próféta igen sürgetőnek érezte a Mormon könyve fordítását. A munkálatokra szánt idő jelentősen korlátozott volt, mivel dolgoznia kellett, hogy eltartsa családját. Emma és Joseph fivére, Samuel segédkeztek írnokként, de nem tudtak főtevékenységként ezzel foglalkozni. A lemezek már több mint másfél éve Joseph birtokában voltak, és a 116 oldalnyi elveszett kéziraton felül mindössze néhány oldalnyi lefordított anyagot tudott felmutatni. Joseph azért imádkozott, hogy az Úr küldjön neki valakit, aki segíthet a fordítás munkájában. Joseph imájára válaszként az Úr Oliver Cowderyt küldte, hogy írnokként szolgáljon.
A Tan és szövetségek 6-ban és 7-ben található kinyilatkoztatások röviddel Oliver megérkezését követően adattak. A Tan és szövetségek 6 Oliver számára tartalmaz tanácsokat az Úr munkájában betöltendő szerepére vonatkozóan. A Tan és szövetségek 7 János, a szeretett tanítvány egyes írásainak fordítását tartalmazza, melyek arról tanítanak, hogy az Úr megadta János kívánságát, hogy egészen a második eljövetelig élhessen és lelkeket vezethessen Jézus Krisztushoz.
Javaslatok a tanításhoz
Joseph Smith története 1:66–67; Tan és szövetségek 6:1–9
Oliver Cowdery lesz Joseph Smith írnoka
Rajzolj egy villanykörtét és egy napfelkeltét a táblára.
-
Mi a különbség egy villanykörte felkapcsolása és a napfelkelte között? (A tanulók különféle javaslatokat tehetnek, de mutass rá arra, hogy az egyiknél azonnal látszik a fény, a másik esetében pedig csak fokozatosan tűnik fel.)
Mondd el, hogy David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt a hasonlatot használva tanított a személyes kinyilatkoztatásról. Azt mondta, hogy a kinyilatkoztatás olykor „gyorsan, teljesen és egyszerre [következik be, mint amikor a sötét szobában felkapcsoljuk a villanyt. Mégis] leginkább időről időre, részenként érkezik” (A kinyilatkoztatás lelke. Liahóna, 2011. máj. 88.). Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor az Úr azonnal megválaszolta az imáikat, és olyanokra, amikor fokozatosan adott választ. Miközben a Tan és szövetségek 6-ot tanulmányozzák ma, buzdítsd őket, hogy keressenek olyan igazságokat, amelyek segítenek nekik felismerni, mikor ad éppen Isten kinyilatkoztatást.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni e kinyilatkoztatás történelmi hátterét, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel az első bekezdést e lecke bevezetőjéből, majd kérj meg minden tanulót, hogy olvassák el magukban a Joseph Smith története 1:66–67-et, és keressék meg, hogyan segítette Mennyei Atyánk Joseph Smith gyorsabb fordításra irányuló erőfeszítéseit.
-
Mit tett az Úr válaszként Joseph kérésére, hogy küldjön valakit segítségképpen a fordításhoz?
Miután a tanulók beszámoltak arról, mit találtak, mondd el, hogy Oliver Cowdery a New York állambeli Palmyrából érkezett – több mint 220 km távolságról –, hogy találkozzon Josephfel a pennsylvaniai Harmonyban (lásd Egyháztörténeti térképek, 1. térkép, „Az Egyesült Államok északkeleti része”), és csupán néhány nappal azután érkezett, hogy Joseph segítségért imádkozott.
Mondd el, hogy röviddel azt követően, hogy Oliver Joseph írnokaként kezdett foglalatoskodni, Joseph kinyilatkoztatást kapott, amelyben az Úr Oliverhez szólt. Ez a kinyilatkoztatás Oliver vágyaival foglalkozott, és kétségtelenül megválaszolt olyan kérdéseket, amelyekről Oliver imádkozott ugyan, de nem beszélt Josephnek. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 6:5–6, 8-at, és keressenek utalásokat arra, hogy az Úr ismerte Oliver vágyait.
-
Mit mondanak Oliverről ezek a versek, valamint azon erőfeszítései, hogy megtegye a 220 km-es utat Joseph megsegítésére?
Megjegyzés: Az 1–9. versek megismétlődnek a Tan és szövetségek 11-ben is, amely egy Hyrum Smith részére adott kinyilatkoztatás, és abban a leckében kerülnek tárgyalásra.
Tan és szövetségek 6:10–24
Az Úr biztosítja Oliver Cowderyt arról, hogy a munka igaz
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdésen:
-
Előfordult már, hogy választ kaptatok Istentől, majd később aggódni kezdtetek vagy összezavarodtatok a válasszal kapcsolatban? (Kérj meg pár tanulót, hogy mondják el a tapasztalataikat, majd te is megoszthatod egy saját tapasztalatodat. Emlékeztesd a tanulókat, hogy néhány élményük túl szent vagy személyes lehet ahhoz, hogy megosszák.)
A Tan és szövetségek 6:10–13 összegzéseként mondd el, hogy az Úr elmondta Oliver Cowderynek, hogy ő rendelkezik a kinyilatkoztatás ajándékával. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 6:14–17, 20-at, és keressék meg, mit tanított az Úr Olivernek a kinyilatkoztatás elnyeréséről és felismeréséről.
-
Milyen igazságokat tanított az Úr Olivernek a kinyilatkoztatás elnyerésével és felismerésével kapcsolatosan?
A tanulók említést tehetnek a következő tantételekről. Felírhatod ezeket a táblára, amint megemlítik őket. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg azokat a kifejezéseket, amelyek megragadják őket ezekben a versekben.
Amikor a Mennyei Atyánktól jövő válaszok után kutatunk, akkor Ő utasítást ad nekünk.
Az Úr a Szentlélek által megvilágosítja elménket.
Isten ismeri gondolatainkat és szívünk szándékait.
Amikor kinyilatkoztatást kapunk, azt kincsként kell elraktároznunk a szívünkben.
-
Miért fontos tudnunk, hogy Isten meghallja és megválaszolja az imáinkat?
-
Szerintetek mit jelent az, hogy az Úr „felvilágosítja” elménket? (Elmondhatod, hogy a Szentlelken keresztül az Úr ötleteket és értelmet ad nekünk.)
-
Miért fontos tudni azt, hogy egyedül Isten ismeri a gondolatainkat és szívünk szándékait?
-
Szerintetek mit jelent „kincsként őrizni” az Úr szavait? (Tanulmányozni mindazt, amit az Úr kinyilatkoztat, elgondolkodni rajta és aszerint cselekedni, valamint bízni a kapott kinyilatkoztatásban.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és szövetségek 6:21–24-et, a többiek pedig keressenek meg egy másik módszert, ahogyan az Úr kommunikál velünk.
-
Mit tudunk meg ezekből a versekből arról, hogy az Úr milyen más módon szól hozzánk? (Az Úr békét szól az elménkhez az igazság tanúságaként. Javasolhatod a tanulóknak, hogy jelöljék meg a „békét elmédhez” [T&Sz 6:23] kifejezést.)
-
Tapasztalataitok szerint milyen érzés, amikor az Úr békét szól az elménkhez?
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni, milyen módon érkezhet a kinyilatkoztatás, mutass rá, hogy olykor kihívást jelenthet felismerni, amikor az Úr szól hozzánk. Mondd el, hogy Bednar elder egy lépéssel továbbvitte a napfelkeltés példát, hogy tisztázza, gyakorta miként érkezik kommunikáció az Úrtól. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést:
„Időnként felhős vagy ködös hajnalon kel fel a nap. Mivel borús az idő, nehezebb észrevenni a fényt, és nem lehet meghatározni annak pontos percét, amikor a nap a látóhatár fölé emelkedik.
Hasonlóképpen, sokszor úgy kapunk kinyilatkoztatást, hogy nem ismerjük fel, pontosan hogyan vagy mikor kaptuk” (A kinyilatkoztatás lelke. 89.).
-
Hogyan lehet, hogy olykor nem vesszük észre vagy elvetjük az Úr imánkra adott válaszait?
-
Milyen tanácsot adnátok valakinek, aki szeretné megtanulni, hogyan ismerheti fel jobban, amikor az Úr szól hozzá?
Mondd el, hogy Oliver csupán e kinyilatkoztatás után beszélt Josephnek „arról az éjszakáról”, amelyre az Úr a Tan és szövetségek 6:22-ben utalt. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel, mit tudott meg Joseph próféta, miután megkapta a Tan és szövetségek 6-ban található kinyilatkoztatást:
„Miután megkaptuk ezt a kinyilatkoztatást, Oliver Cowdery elmondta nekem, hogy azt követően, hogy apám kosztot és kvártélyt biztosított számára, majd a család beszámolt neki arról, hogy szert tettem a lemezekre, ő az egyik éjjel az Urat szólította, hogy megtudja, ezek a dolgok igazak-e. Az Úr kinyilvánította neki, hogy ezek igazak, de ő ezt a körülményt teljes mértékben titokban tartotta, és senkinek nem említette meg; így tehát miután megkaptuk ezt a kinyilatkoztatást, ő tudta, hogy a munka igaz, mert egyetlen élő lélek sem tudott arról a dologról, amelyre a kinyilatkoztatás utalt, csak Isten és ő maga” (History of the Church, 1:35).
Kérd meg a tanulókat, hogy idézzenek fel egy olyan alkalmat, amikor Isten megvilágosította elméjüket vagy békét adott nekik. Esetleg megkérheted őket, hogy írjanak is le néhányat ezen emlékeik közül. Buzdítsd őket, hogy bízzanak a személyes kinyilatkoztatásban, amelyet a múltban kaptak. Mondd el, hogy a következő két lecke segít majd nekik megtanulni, hogyan ismerhetik fel az imákra kapott válaszokat.
Tan és szövetségek 6:25–37
Az Úr azt tanácsolja Josephnek és Olivernek, hogy fordítsanak, és ne kételkedjenek vagy féljenek
A Tan és szövetségek 6:25–31 összegzéseként mondd el, hogy az Úr elmondta Olivernek, hogy ha úgy kívánja, rendelkezhet a fordítás ajándékával és Joseph mellé állhat a Mormon könyve második tanújaként.
-
Mit éreztetek volna Oliver helyében, amikor tudomásotokra jut, milyen felelősséget helyez rátok az Úr?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor kétségeik voltak vagy féltek valamitől, amit az Úr elvárt tőlük. Kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a Tan és szövetségek 6:32–37-et, és keressék meg, mit tanácsolt az Úr, miként győzheti le Joseph és Oliver a kétséget és a félelmet, amint tovább folytatják az Ő munkáját.
-
Milyen igazságok vagy tantételek alkalmazhatóak az életünkre ebből a tanácsból? (A tanulók különböző tantételeket javasolhatnak, de győződj meg arról, hogy kihangsúlyozzák, hogy amikor Jézus Krisztusra tekintünk, képesek vagyunk legyőzni a kétséget és a félelmet.)
-
Milyen példákat tudtok mondani arra, miként tekinthet valaki minden gondolatában Krisztusra?
Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek olyan élményükről, amikor a Szabadítóról való ismereteik segítettek nekik legyőzni a kétséget és a félelmet. Te is megoszthatod egy saját tapasztalatodat.
Tan és szövetségek 7
János, a szeretett tanítvány, ígéretet kap, hogy egészen a második eljövetelig élhet és lelkeket hozhat Krisztushoz
Megjegyzés: Semmi sem került kinyilatkoztatásra János átváltozott lényként való szolgálatának részleteivel kapcsolatosan. Ne találgassatok János hollétével vagy eredményeivel kapcsolatban!
Mondd el, hogy valamikor 1829 áprilisában, mialatt Oliver segédkezett Josephnek a fordításban, Josephfel „nézeteltérésü[k] támadt… Jánosnak, a szeretett tanítványnak a beszámolója kapcsán, amelyről az Újszövetségben esik említés [lásd János 21:20–23]…, hogy vajon meghalt-e, vagy folytatta [életét]” (Histories, Volume 1: 1832–1844, vol. 1 of the Histories series of The Joseph Smith Papers [2012], 284).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 7:1–3-at, hogy megtalálják a választ Joseph és Oliver kérdésére. (Ha nehezen találnak rá a válaszra, akkor javasolhatod, hogy olvassák el a Tan és szövetségek 7:1–3 szakasz-összefoglalóját.)
Megjegyzések és háttér-információk
Tan és szövetségek 6:14–15. Felismerni az imára kapott válaszokat
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából szólt az ima szükségességéről és arról, hogyan lehet felismerni az Istentől érkező válaszokat:
„[I]dőnként nagyon nehéz felismerni az imára kapott válaszokat. Időnként ostoba módon saját tapasztalatainkra és képességeinkre támaszkodva próbálunk szembenézni az élettel. Sokkal bölcsebbek vagyunk, ha ima és isteni sugalmazás által igyekszünk megtudni, mit tegyünk. Engedelmességünk biztosítja számunkra azt, hogy szükség esetén isteni hatalmat kapjunk a kívánt cél eléréséhez.
Sokunkhoz hasonlóan Oliver Cowdery sem ismerte fel az Úr által már megválaszolt imák nyilvánvalóságát. […]
Ha úgy érzitek, hogy Isten nem válaszol az imáitokra, gondolkozzatok el ezeken a szentírásokon [T&Sz 6:14–15], majd figyelmesen keressetek bizonyítékokat saját életetekben arra, hogy talán már válaszolt is nektek” (Hogyan kaphatunk személyes életünkre vonatkozó kinyilatkoztatást és sugalmazást? Liahóna, 2012. máj. 47.).
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmondta meglátásait arról, hogyan ismerhetjük fel a személyes kinyilatkoztatást:
„Lehet, hogy nem látunk angyalokat, nem hallunk mennyei hangot vagy nem kapunk lenyűgöző lelki élményeket. […] Azonban ha betartjuk a szövetségeinket és a parancsolatokat, és mindig egyre állhatatosabban törekszünk a jó cselekedetekre és a fejlődésre, annak bizonyságával járhatunk, hogy Isten vezeti lépteinket. […]
Időnként a kinyilatkoztatás lelke azonnal és intenzíven működik, máskor finoman és fokozatosan, és gyakran olyan gyengéden, hogy talán tudatosan fel sem ismerjük. Azonban függetlenül ezen áldás elnyerésének mintájától, az így kapott világosság beragyogja és kitágítja a lelkünket, és megvilágosítja az értelmünket (lásd Alma 5:7; 32:28), utat mutat és védelmet ad nekünk és családjainknak” (A kinyilatkoztatás lelke. Liahóna, 2011. máj. 90.).